Mi a Zsoltit nem tudtuk megszülni

Most a saját családomról lesz szó. Gyerekszáj! Mit szólt a nagyobb gyerek, mikor örökbe fogadtátok a kicsit? Ezt tőlünk mindenki megkérdezi. Veronika 3,5 éves volt, mikor örökbe fogadtuk az akkor másfél éves Zsoltit. Akkor annyit mondtunk neki, hogy testvére lesz, de nem én fogom szülni, hanem örökbe fogadunk egy gyereket, akinek nincs családja. Azóta is sokat beszélgetünk vele az örökbefogadásról, sok kérdése volt. Ma a lányom idevágó mondásaiból válogatok.

A barátkozás alatt Zsoltit már elvihettük a szállodába. Mikor este visszavinném a nevelőszülőkhöz, Veronika sírva fakad. – Ne vigyük vissza, mert nincs családja!

Az első hetekben. Törölgetem Zsoltit. Veronika megállapítja:
– Ti majdnem egyformák vagytok. 
– Miért?
– Mert fekete a hajatok.
Ez szöget üt a fejembe, később visszakérdezek:
– De tudod, hogy nem én szültem a Zsoltit?
Elcsodálkozik. – Nem?
– Szerinted én szültem? – Igen.
– Mikor? – Most. (Ez azért vicces, mert Veronika végig velünk volt a barátkozás alatt.)


Zsolti hároméves (42)

– Holnap örökbefogadó találkozóra megyünk.
– Szeretnék még egy testvért! Ki fogok választani egy gyereket.  olvasásának folytatása

Lifebook

Ez egy album, ami az örökbefogadott gyerek életét meséli el, kezdve a vér szerinti szülőkkel, folytatva a nevelőszülőkkel vagy intézettel, és bemutatva az örökbefogadást. Magyarul talán élettörténetnek lehet mondani. Az erre vonatkozó információkat amerikai weblapokról gyűjtöttem, ahol számos anyag található a témáról.

Azóta lett magyar neve is: élettörténeti napló vagy élettörténeti könyv. 

Amerikai lifebook: miért adtak örökbe. A kis képek mutatják, mire van szüksége egy kisbabának
Amerikai lifebook: miért adtak örökbe. A kis képek mutatják, mire van szüksége egy kisbabának

Ott nagyon ajánlják, hogy az örökbefogadó készítsen egy lifebookot a gyermeknek, ezzel segítve feldolgozni a származását, történetét, útját az új családig. A kis kötet minden lényegi és elérhető információt tartalmazzon: a származási családról tudható dolgokat, ha van fotó, azt is, az örökbeadás okait, a gyermek életének állomásait. A magyar tanfolyamon is elmondták, hogy feldolgozni valamit annyit tesz, mint egy elmesélhető történetbe rendezni. Nem kell magyarázni, mennyire segíti az elbeszélést, ha van egy kis könyv a gyermek életéről.

olvasásának folytatása

Mikor mondjam el? Kinek mondjam el?

Kinek mondjam el, hogy örökbe fogadtuk a gyereket? Mikor? Hogyan?

A kérdést a blogtalálkozón is feltették a várakozók. Leírom, én hogy csináltam. (Ha a mi örökbefogadásunk története érdekel, a személyes kategória alatt tudsz kukkolni!)

Én valószínűleg az egyik véglet vagyok a témában, nálam zárkózottabb ember sok akad a kérdésben, nyitottabb kevés. De talán nem haszontalanok a tapasztalataim. Röviden: én szinte mindenkinek elmeséltem.

Nagy-Boglárka

A dolgomat megkönnyítette, hogy egy másfél éves kisfiút fogadtunk örökbe egy három és fél éves vér szerinti kislány mellé. Egyrészt, pár éve már bejelentettem egy gyerek érkezését, meríthettem azon tapasztalatokból. Másrészt, a gyerekes közösségekben addig is megfordultunk, tehát látványos volt a gyerekszám növekedése. Amúgy is, szerintem egy másfél éves gyerek megjelenését nem lehet máshogy magyarázni. Hazudni nem fogok, lehet hallgatni, de akkor meg a hátam mögött fognak beszélni. Jobb kézben tartani az információt. Harmadrészt, én szívesen beszélek erről a témáról, és nem látom, mit kéne szégyellni. olvasásának folytatása

Benne vagyok az újságban

Mi tagadás, sokat dolgozom a bloggal, és örülök, hogy más médiumok is felfigyelnek rá. Két női magazin is megkeresett mostanában.

A szeptemberi Éva Magazinban (mától kapható az újságárusoknál) interjú készült velem a blog és az örökbefogadás kapcsán. A saját történetünkről is mesélek benne. Jó sok interjút készítettem már életemben, de ez volt az első eset, hogy a mikrofon másik oldalán álltam. A fotózás miatt pedig különösen izgultam, összesen négy ember ügyködött rajta, a végeredményt láthatjátok a lapban.

69076.eva_1409_borito.w

Az Anyakanyar online női magazin is felfigyelt rám, mint olyan anyára, aki a gyerekkel való otthonlét alatt tartalmas új elfoglaltságba kezdett (ez a blogolás). Itt találjátok bemutatkozásomat, ahol a blog írásáról mesélek.

Olvassátok szeretettel!

Az akta

Kódfejtés haladóknak! Ha a gyerek már nem újszülött, akkor az ismerkedés vele – rövid telefonos egyeztetést követően – az akta megtekintésével kezdődik.

Ez a családunk saját története lesz. Aki a mi életünket akarja kukkolni, a Személyes kategóriában találja az erről szóló bejegyzéseket.

Zsolti régi fotói 024
Kisfiunk 8-10 hónapos korában. Az aktában nem ez a kép szerepelt

“Egészséges, 17 hónapos kisfiú, kis szervi problémával” – konferálta be a családgondozó a kisfiunkat a telefonban. Mivel országos listáról érkezett a gyerek, tudni lehetett, hogy a saját megyéjében többen elutasították. olvasásának folytatása

Három országban jártam aznap, s egy negyedikben született gyerekem

Avagy: a szülés napja! Ma arra a napra emlékezem, mikor az örökbefogadott kisfiam megszületett. Saját történetem! Ha az én családom életébe szeretnél bekukucskálni, a személyes kategóriában találod az idevágó posztokat.

Sugaras nyári nap volt, a férjemmel épp Bázelban utaztunk. Ez a város három ország határán fekszik, s mi súlyt fektettünk rá, hogy a német, a svájci és a francia részen is járjunk. Találkoztunk egy ott élő barátnővel, sétáltunk a gótikus házak között, ázsiait ebédeltünk, és a jó időben a Rajnába lógattuk a lábunkat. Jó nap volt, sok nevetéssel, beszélgetéssel, szép tájjal és napsütéssel. És eközben ezer kilométerrel arrébb megszületett a kisfiunk. Amiről persze akkor még fogalmunk sem volt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Én a második vagyok, hosszúnadrágban

A fiamról sajnos nincs újszülöttkori képünk.

Négy hónappal később döntöttük el, hogy örökbe fogadunk. Az első beszélgetésen elgondolkoztunk: vajon él már a mi gyerekünk? Élt. De a találkozásig még egy év eltelt.

Az ajándékok közt tartom számon, hogy egy ilyen szép és emlékezetes napon jött világra a kisfiam.

Ti mit csináltatok a szülés napján?

Bemutatkozás

Igaz, hogy aki örökbe akar fogadni, bemehet egy intézetbe válogatni?

Ha húszezer állami gondozott él Magyarországon, miért kell éveket várni az örökbefogadásra?

Ha egy meddő pár örökbe fogad, utána biztos születik is gyerekük?

Milyen ember az, aki lemond a gyerekéről?

Megmondjátok majd neki, hogy örökbefogadott?

A társadalomban rengeteg kérdés és téves előfeltevés él az örökbefogadásról. Blogom egyik célja, hogy ezeket tisztázza.

Mártonffy Zsuzsa vagyok, újságíró, blogger, utazó. Van egy vér szerinti és egy örökbefogadott gyermekem, őt pont egy éve hoztuk haza. Másfél évesen került hozzánk, titkos örökbefogadással. Jelenleg részt veszek az Ágacska Alapítvány önkéntes mentorképzésében. Nagyon érdekel minden, ami az örökbefogadással kapcsolatos, és azt tapasztalom, hogy a környezetemben is mindenkinek vannak kérdései. Nem vagyok szakember, de újságíróként megtanultam, hogyan lehet szakmai információkat laikusoknak közvetíteni.

Ezen az oldalon (orokbe.hu) az örökbefogadással kapcsolatos témákról írok. A leírtak általában a saját tapasztalatomat, s az ismerősök történetei és olvasmányaim alapján kialakult véleményemet tükrözik, ahol nem, azt jelezni fogom. Bemutatom a hazai rendszert, remélhetőleg lesznek interjúk szakemberekkel, családok bemutatása, film- és könyvismertetők, külföldi gyakorlatok, és minden, ami kapcsolódik a témához. Szeretnék információval segíteni a döntés előtt állóknak, és kicsit oszlatni az örökbefogadást övező előítéleteket. Várakozókat és gyakorló szülőket, örökbefogadottakat, életadókat, szakembereket és érdeklődőket is várok az olvasók közé. Ajánljátok a blogot bátran ismerőseiteknek! Remélem, a kommentek révén közösségi élet is kialakul.

A gyerekrajzokat az Igazgyöngy Alapítvány bocsátotta rendelkezésemre.

Ez a blogom első bejegyzése. Ha a többi is érdekel, kattints ide: https://orokbe.hu/

Ha szeretnéd az alapokkal kezdeni, olvasd el a Gyorstalpaló sorozatot.

HAN_0029