örökbefogadás külföldön

Bridget Jones örökbe fogad

Örökbe16 hozzászólás

A sok komolyság után egy vicces könyv. A Született szülőkről írok.

Sinéad Moriarty könyve könnyű női regény, egy trilógia középső része. Amiért érdekes nekem: egy írországi házaspár örökbefogadási procedúráját mutatja be, főleg a jelentkezés, tanfolyam, alkalmassági vizsgálat szakaszát. Ezeket a részeket mohón habzsoltam. Közben zajlik az élet, a kedvesen kajla hősnő, Emma színes családtagjai és barátai sorsát is követjük. Az a problematika engem kevésbé hozott lázba, hogy friss szerelmesek pisilhetnek-e egymás előtt, hogyan fogadjuk, ha öcsénk egy iráni nőt választott, a húgunk meg orrplasztikának veti alá magát teljes médianyilvánosság előtt.

covers_3251

Ami az ír örökbefogadási szisztémáról kiderül, az alátámasztja, amit eddig úgy általában gondoltam a nyugat-európai örökbefogadási lehetőségekről. A naiv Emma egyik megdöbbenésből a másikba esik. Nem érti, miért nem fogadhatnak örökbe ír babát, mikor “akárhányszor bekapcsolod a tévét, elárvult gyerekek hada néz veled farkasszemet”. Aztán megtudja, hogy az előző évben mindössze négy(!) írországi babát adtak örökbe, és kénytelen külföldről adoptálni. Hogy a jelentkezésüket csak sok hónap után fogják elbírálni. A jelentkezéshez nemcsak papírok hada szükséges, de két ajánló is, akikkel külön elbeszélget egy szociális munkás, alkalmasnak találják-e a párt a gyereknevelésre. A tanfolyam hossza, anyaga hasonlít a magyaréra, utána viszont a szociális munkás még hatszor(!) ellátogat a párhoz, és újra és újra végigveszi velük a veszteségek, betegségek, idegen kultúra kérdésköreit. Emmáék Oroszországból akarnak örökbe fogadni, mert az összes többi szóba jövő országban színes bőrű gyerekek vannak, akik nagyon kirínának az ír környezetből. A jelentkezésnél elvárás, hogy ismerjék az orosz kultúrát, és valamennyit beszéljenek is a nyelven, hogy meg tudják őrizni majd a gyerek kulturális gyökereit. A tanfolyamon biztosítják őket, hogy jó eséllyel erősen hospitalizált, fejlődésében visszamaradt gyereket kapnak majd egy orosz intézetből, akinek egészségi állapotában sem lehetnek biztosak. A végső sokk pedig akkor éri Emmát, mikor megtudja, az egész muri ötmillió forintba fog kerülni, és már az első gyerekért hosszú lejáratú hitelt kell felvenniük. Utána gondolkodhatnak, melyik ügynökséget válasszák, nehogy az átverje őket és lelépjen a pénzzel. Viszont, mikor  ezzel is elkészülnek, az ügynökség már heteken belül talál egy megfelelő gyereket. Aztán repülhetnek Moszkvába vízummal, tolmáccsal, nem beszélik a nyelvet, nincsenek tisztában a szokásokkal…

Aki azt gondolja, a magyar alkalmassági procedúra nehéz vagy bonyolult, olvassa el ezt a kis lektűrt.

Itt egy cikk az ír örökbefogadási rendszerről, eszerint az elmúlt években nehezebb lett gyerekhez jutni.

 

Film: Nagykutya

Örökbe5 hozzászólás

A Nagykutya (Upperdog) norvég film 2009-ből. A minket érdeklő történetszál: egy thaiföldi testvérpár különböző örökbefogadó családokhoz került Norvégiába, és felnőve sorsuk keresztezi egymást.

Upperdog 2_0

Méghozzá elég különböző családokhoz. Yanne, a lány étteremben mosogat, csendes, szerény, magányos. Ő az idősebb, jól emlékszik vér szerinti anyjukra és öccsére, neki a családja is nyíltan kezelte a kérdést. Axel, a fiú kicsi volt, nem emlékszik semmire, családja is eltitkolta előle a testvérét. Egyébként dúsgazdag yuppie, civilben arrogáns seggfej. A történetben szerepel még egy lengyel takarítónő, aki az összekötő kapocs a két testvér között, meg egy Afganisztánból hazatért, traumatizált katonafiú. Aztán a film végére mindenki megleli a párját.

A Nagykutya az a fajta film, ami először összetöri a porcelánvázát, majd elkezdi összeragasztgatni a cserepeket. A film elején talányos, visszafogott északi drámát láthatunk. Üdítő a magabiztos, mindenkivel bunkó, szeretőjét is megalázó báty figurája. Aztán elkezdik látványosan összekötögetni a szálakat, szájbarágós lesz a film, és Axel is szentimentálissá válik. Nekem legalább húsz százalékot levett a mozi értékéből az érzelmeket kicsikaró Mozart-zene, ami mindig felcsendül, ha két szereplő ágyba bújik.

600full-upperdog-poster

Örökbefogadási szempontból a tanulság az, ami a magyar gyermekvédelemben is alapelv: testvéreket nem helyes szétválasztani egymástól. Valamint, hogy ne hazudjunk a gyereknek, főleg ne a származását érintő kérdésben.

Trailer itt. Itthon csak egy fesztiválon mutatták be, de ügyes kezűek a neten megtalálják idegen nyelveken. Ha ez bárkinek segít, itt egy link francia szinkronnal.

„Én heteró szülőkkel nőttem fel, mégis meleg lettem”

Örökbe225 hozzászólás

Interjú a melegek örökbefogadásáról! Nem közismert, hogy melegeknek is joga van örökbe fogadni Magyarországon. A téma nemrég a választási kampányban is felmerült. Rózsa Krisztiánnal beszélgetek, aki pszichológusként, melegjogi aktivistaként és örökbefogadó szülőként is képben van.

– Mesélj magadról!

– Pszichológus vagyok, az Affirmatív Pszichológiai Műhelyben dolgozom. Ez olyan szemléletet közvetít, ami a melegek teljes elfogadását szorgalmazza. Ahogy a melegség lélektanával foglalkoztam, egyre közelebb kerültem a szülőség témájához, illetve a saját szülői álmaimhoz. Mivel magam is információhiánnyal szembesültem, ezért arra jutottam, másoknak is szükségük lehet ezen a területen segítségre. A Szivárványcsaládokért Alapítvány egyik vezetője vagyok, a meleg közösségen belül, illetve kifele, szakmai fórumokon is tartunk előadásokat. Másfél éve magam is örökbefogadó szülő vagyok. Párom munkája miatt nemrég Norvégiába költöztünk, de online illetve hazalátogatásokkor igyekszem fenntartani az otthoni tevékenységemet.

kép_affirmativ2

– A melegeknek eszerint joga van Magyarországon örökbefogadásra?

– Egyedülállóként szexuális orientációtól függetlenül lehet örökbe fogadni gyereket. Viszont a meleg pár hiába él akár bejegyzett élettársi kapcsolatban, jogilag mindig csak az egyikük lesz az örökbefogadó.

– Az alkalmassági vizsgálaton nézik a szexuális orientációt? Nehéz melegként megszerezni a határozatot?

– Tilos a szexuális orientáció miatt diszkriminálni, ezért nem zárhatják ki a jelentkezőt. Nem ismerek olyat, akit meleg volta miatt utasítottak el. A gyakorlatban ugyanaz érvényes, mint az egyedülállókra: ha van partnere, az alkalmasságnál őt is vizsgálják a környezettanulmányon és a pszichológusnál. A tanfolyam az élettársnak nem kötelező, de elvégezheti ő is. Mi egyébként a saját örökbefogadásunk során mintegy tizenöt hivatali emberrel kerültünk kapcsolatba, és senkivel sem volt problémánk. Nyugaton már elfogadottabb, hogy a szexuális orientáció nincs összefüggésben a szülői képességekkel.

– Előfordulhat, hogy valaki eltitkolja meleg voltát az alkalmasságon?

→ olvasásának folytatása

Mercy, mercy: örökbefogadós horrorfilm

Örökbe57 hozzászólás

 

Meglepően sok olyan emberrel futok össze itt a Kárpát-medencében, aki segítő szándéktól vezérelve szeretne afrikai vagy más színes bőrű babát örökbe fogadni valamely fejlődő országból. Nekik és mindenki másnak ajánlom a Mercy mercy című dán dokumentumfilmet, ami egy sikertelen nemzetközi örökbefogadást mutat be. A rendező, Katrine Kjaer (jé, ismét egy nő) négy éven át követte egy Etiópiából Dániába adoptált testvérpár sorsát, és nemcsak az örökbefogadó család, de az örökbeadó szülőpár szemszögből is. Sokkoló, felkavaró alkotás. Spoilerezek. Aki meg akar lepődni, a bejegyzés végén talál linket a filmhez.

Az ötgyerekes etióp pár – szegények és HIV-fertőzöttek – önszántából dönt úgy, hogy két legkisebb gyerekét örökbe adja Dániába. Az örökbefogadók – középkorú dán házaspár – kiutaznak Etiópiába a testvérpárért. Aztán a kamera követi az új család összeszokását Dániában, és párhuzamosan az etiópiai szülők további életét is.

Minden teljesen legálisan zajlik, hatóságok, ügynökség közvetítésével.

Senki sem lesz boldog. → olvasásának folytatása

Örökbefogadás Németországban

Örökbe67 hozzászólás

Vendégposzt. Ígértem, hogy a blog külföldi gyakorlatokat is bemutat majd. Varga Réka olvasónk Kölnben él, és írt egy jó kis összefoglalót a német örökbefogadási rendszerről. Aki eddig úgy gondolta, hogy Magyarországon örökbefogadóként hosszú, nehéz vagy bonyolult gyereket kapni, olvassa el ezt a cikket! (Hogy könnyebb legyen összehasonlítani, zárójelben odateszem a hasonló magyar adatokat. S ne feledjük, nyolcszor annyi ember él Németországban, mint nálunk.)

Németország is tagja a Hágai Egyezménynek, így ott is a szokásos tartózkodási hellyel rendelkezők jelentkezhetnek örökbefogadásra.

A német alkalmassági vizsgálat közel egy évet vesz igénybe. A helyi gyámügyi hivatalnál kell jelentkezni, ahol vizsgálják a szülőjelöltek jövedelmét, lakhatási körülményeit, szellemi, testi és lélektani állapotát. Benyújtandók: kereseti igazolás, erkölcsi bizonyítvány, házassági anyakönyvi kivonat, születési anyakönyvi kivonat, orvosi igazolás és egy bő bemutatkozó levél. Elvárják, hogy a gyerekneveléshez az egyik fél teljesen vagy részben feladja a munkáját. Emiatt az örökbefogadás a jómódúak bulija. Amennyiben van már gyerek a családban, az ő érdekeit is figyelembe veszik. A meglévő gyerekeknél csak fiatalabbat lehet örökbe fogadni.

Felkészítő tanfolyam nincs, némely tartományi hivatal tart pár napos szemináriumot, amelyen kötelező részt venni. Ez a szeminárium hivatott bemutatni az örökbefogadást és szereplőit (Magyarországon már nem kötelező egy 2140 órás felkészítő tanfolyam).

Az örökbefogadásra az jelentkezhet, aki betöltötte a 25. életévét, és a házastársa is legalább 21 éves. A törvény nem határoz meg felső korhatárt, de az ajánlások szerint a gyerek és a szülő közötti korkülönbség nem haladhatja meg a 40 évet, hogy kialakulhasson a természetes szülő-gyerek viszony (Magyarországon ez legfeljebb 45 év lehet, kőbe vésve. Frissítés: bizonyos esetekben hazánkban akár 50 év is lehet a korkülönbség.). Jelentkezhetnek egyedülállók és egynemű párok is (bár ott csak a pár egyik tagja fogadhat jogilag is örökbe), de ők valójában csak különleges esetben jutnak el az örökbefogadásig.

Orsós-József

Attól még, hogy valakiről az örökbefogadásra való alkalmasságát megállapították, egyáltalán nem biztos, hogy kap is gyereket! Egyik közvetítőszervnél sincs sorrend, a gyereknek keresik meg a legalkalmasabb szülőket. (Magyarországon azért előbb-utóbb sorra kerül, aki jelentkezik.) → olvasásának folytatása

Kínai lányok Amerikában

Örökbe17 hozzászólás

Amerikai dokumentumfilm Kínából adoptált lányokról. Nekem bizonyos szempontból az örökbefogadás legjobb oldalát mutatja. Példaszerű.

A Somewhere Between című film olyan kínai lányokról szól, akiket az Egyesült Államokban fogadtak örökbe. Mióta Kína bevezette az egyke-politikát, tömegesen adták külföldre a nemkívánatos gyerekeket, szinte mindig lányokat. A 2011-es film szerint 79 ezren nevelkednek Amerikában, de a film általában is sokat elmond az interkulturális örökbefogadásról. A doku néhány Amerikában nevelkedő tinédzser sorsát követi, főleg a gyökérkeresésre, adoptált létük megélésére fókuszál. A cím is a kettős identitásra utal: ők se nem kínaiak, se nem amerikaiak, valahol a kettő között.

És miért példaszerű?

Mint tudjuk, minden örökbefogadás mögött egy tragédia lapul, ezt nem lehet megspórolni. A kínai egykepolitika a fiúkat értékesnek tekintő hagyománnyal együtt ezt fokozza, mert esetleg olyan emberek is megszabadulnak a fölös gyerektől, akik más körülmények között tudnák szeretni és anyagilag is képesek felnevelni. Tragikus történeteket hallunk, a legfájdalmasabb azé a lányé, aki fel tudja idézni, hogy a családja szándékosan “elvesztette” őt az utcán.

Nem is azért, mintha a kínai örökbe adási gyakorlat olyan haladó lenne. A lányok mind nagyon fájlalják a filmben, mennyire kevés információt kaptak a származásukról, milyen nehéz így a gyökereiket keresniük, egyikük még a pontos korát sem tudta. (Húsz éve még Magyarországon is ez volt a gyakorlat, az örökbefogadók nem kaptak információt arról, miért, hogyan lett a gyerek örökbe adható, mi a vér szerinti család háttere. Azóta ez változott, és titkos örökbe adásnál is elmondják a történetet nagy vonalakban.)

Viszont, ami a családba kerülés után történik, az példaszerű a filmben. Nyilván egy gondosan kiválogatott elit csapatot filmeztek, de akkor is. Minden lány nagyon klassz és szerető családba került, akik a helyzet sajátos kihívásaival is jól megbirkóznak. Míg Magyarországon a “megmondjátok neki, hogy örökbefogadott?” még mindig a téma alapkérdése, ott teljesen evidens, hogy megmondják a gyereknek, hogy ez nem szégyellnivaló, és a kínai gyökereit is tiszteletben tartják a szülők, elfogadják, értéknek tekintik a gyermek kettős identitását. Látjuk az egyik lány iskolai füzetét, egymás mellett van benne az amerikai és a kínai zászló. Az egyik anya mandarinul is megtanult, hogy tudjon beszélni az ötévesen adoptált kislánnyal. A környezet is elfogadó mind az etnikai sokféleséggel, mind az örökbefogadással szemben. Minden lány nagyon rokonszenves, sikeres, zenélnek, sportolnak, és 15 év körüli koruk dacára nagy érettséggel, érzelmi intelligenciával beszélnek helyzetükről. (Ha az én gyerekeim húsz évesen ilyen érettek lesznek, darabokra hullok a büszkeségtől.)

A film megmutatja, hogyan próbálnak a lányok kínai családjuk után nyomozni, kevés sikerrel. Teljesen természetes az is, hogy az örökbefogadó szüleik ebben mellettük állnak, segítik őket. Visszajárnak Kínába, többen segítenek helyi árvaházakon. Az egyik lánynak sikerül megtalálnia a vér szerinti családját, és a kamera előtt történik a reunion, a viszontlátás. Könnyfacsaró jelenet, mégis kifejezi az egész sztori abszurditását: közel állnak egymáshoz és közös nyelvük sincs, tolmáccsal beszélnek.

Az egyik lány Kínában bolyong, és legalább arra próbál választ kapni, melyik népcsoporthoz tartozik.
A film nekem a civil társadalomról is szólt, aminek a nyelvét mi idehaza még dadogva beszéljük. Ott teljesen természetes, hogy ha Amerikába adoptált kínai tinédzser vagyok, akkor alapítok egy egyesületet hasonszőrűeknek, ahova előadókat hívnak, utazásokat szerveznek, megosztják a tapasztalataikat, és megpróbálnak segíteni másoknak. (Magyarországon azt látom, hogy az örökbefogadók nagy része passzív, a várakozás sok éve alatt, életük legnagyobb döntése előtt sem mennek el egy rendezvényre, találkozóra.) A társadalom is sokkal toleránsabb. Örökbe fogadtuk őket – dicsekszik az egyik anya a fodrásznál a két kínai kislánnyal. Wonderful – álmélkodik a hajszárító bura alatt ülő néni. De azt is mutatják, hogy a sokszínű amerikai környezetben is egy sima menzai sorállásnál háromszor meg kell válaszolni a kamasznak a kérdéseket: Te kínai vagy? Örökbe fogadtak? Árvaházból? (Próbáljuk elképzelni, Magyarországon hányszor kellene egy színes bőrű gyereknek ezeket hallania.)

A filmrendező, Linda Goldstein Knowlton (nő! majd erre kitérek, de a témában író, forgató személyek nagy része nő) maga is Kínából fogadott örökbe nemrégiben egy bébit. Rögtön átlátta, milyen atipikus helyzetbe került, úgyhogy nosza, forgatott egy filmet Amerikába adoptált kínai gyerekekről, hogy többet tudjon. Így kell ezt csinálni! A stáb  tényleg nem kímélte az erőforrásokat, forgattak változatos amerikai és kínai helyszíneken, még egy európai körútra is elkísérték a lányokat egy egyesületi utazásra.

Le a kalappal a lányok, a szüleik és a rendező előtt. Bár a film az amerikai-kínai relációról szól, de általában is lehet belőle tanulni elfogadásról, gyökérkeresésről, a származás tiszteletéről, önszerveződésről, az interkulturális örökbefogadások hátteréről.

A neten angolul megtaláljátok.

Filmklub: Philomena

Örökbe12 hozzászólás

Örökbefogadós filmklub.

A Philomenát két hónapja mutatták be Magyarországon, még elég sok mozi játssza. Megtörtént esetet mesél el.

philomena 2
Judi Dench és Steve Coogan

A Philomena az örökbefogadások egy sötét fejezetét érinti: a kényszeradoptálásokét. Meglepően sok, meglepően fejlett nyugati országban szokás volt még a huszadik században is a gyereknevelésre valamiért alkalmatlannak kikiáltott rétegek – tipikusan leányanyák, néhol politikai üldözöttek, esetleg bennszülöttek – gyerekeit erőszakkal elvenni, s jómódú örökbefogadóknak átadni. Spanyolországban, Írországban, Ausztráliában, az Egyesült Államokban a hetvenes évekig (!!!) tömegesen adtak örökbe erőszakkal gyerekeket, gyakran sok pénzért, olykor egyházi segédlettel. Ha csak az általam olvasott cikkek számait összeadom, akkor él ma egymillió felnőtt a világon, akit ily módon adtak örökbe. Az örökbefogadás nem is megfelelő terminus, inkább gyerekrablásnak vagy gyerekkereskedelemnek lehet nevezni. Bár az örökbefogadókat általában félrevezették, azt mondták nekik, árva a gyerek, vagy lelépett az anya, tehát ők azt hihették, legális úton jutottak a bébihez. Mostanában kezdenek ezek a bűnök napvilágra kerülni. → olvasásának folytatása

Külföldi örökbefogadás

Örökbe33 hozzászólás

Néha megkérdezik tőlünk, nem akartunk-e külföldről örökbe fogadni.

Magyar állampolgárnak külföldről adoptálni kisgyereket drága és bonyolult, de jogilag lehetséges a hazai örökbefogadási engedély birtokában. A gyermekek külföldre vitelét szabályozó Hágai Egyezményt aláíró országoknál csak a magyar hatóságon keresztül lehet jelentkezni, de a tömegesen örökbe adó fejlődő országok nem foglalkoznak az évi 1-2 magyar megkereséssel, nem is válaszolnak. Azon országokba, amelyek nem tagjai az Egyezménynek, közvetlenül is elutazhat az érdeklődő. Van pár lelkes család, aki nekifut, de minden ügyintézést és költséget nekik kell állniuk: ügyvéd, tolmács, többhavi kinntartózkodás az országban. Ez összesen pár millió forintocskára felmegy. A tanfolyamon azt mondták, tőlünk keletre már nem feltétlenül adnak megbízható információt a gyerek egészségi állapotáról, múltjáról. S nem is rövidebb, mint az itthoni procedúra, viszont utána itthon is el kell fogadtatni az örökbefogadást a hatóságokkal. Itt egy cikk olyan családokról, akik végigvitték, kapcsolatokkal, helyismerettel, nyelvtudással, és így is nagyon nehéz volt. Nekem nem csináltak kedvet.

1

Meglepően sok emberbe botlom itt a Kárpát-medencében, aki kifejezetten színes bőrű (afrikai, ázsiai) gyereket szeretne örökbe fogadni. Néha a magyar rendszerben is felbukkan egy-egy ilyen, de ez ritka, mint a fehér holló. És sokkal többen elfogadnának ilyen gyereket. Ezzel szemben roma gyerekek nagy számban keresnek szülőket, és rájuk nem is kell sokat várni. Bár kicsit javult a helyzet e téren, de a magyarországi jelentkezők nyolcvan százaléka még mindig csak fehér bébit óhajt. Aki pont a bőrszín tekintetében elfogadó, az idehaza is gyorsan gyerekhez jut.

Magyarország viszont sikeres exportőr a témában: az összes örökbe adott gyerek negyedét külföldi házaspárok viszik el, évi 150 gyereket. (A házastársi örökbefogadásokat nem számoltam bele a végösszegbe.)

Nyugat-Európában jellemzően nincs, vagy nagyon szerény a belföldi örökbefogadás. A krízisterheseknél a rendszer sokkal hamarabb beavatkozik, nem születnek nem kívánt gyerekek. Ezért a nyugatiak tényleg külföldről tudnak csak örökbe fogadni. A tanfolyam, az engedélyezés viszont sokkal hosszabb és alaposabb, mint nálunk, és sokat kell várni. Aztán lehet menni Kínába, Afrikába, milliókért.

Hazánkba amerikai, skandináviai, nyugat-európai, spanyol és olasz örökbefogadó szülők érkeznek barátkozni. Olyan gyereket kaphatnak csak, aki a magyar örökbefogadóknak nem kell, azaz egy vagy több tulajdonsággal rendelkezik az alábbi listából: beteg, sérült, elmúlt hat éves, roma, többen vannak testvérek. Míg a magyar családok nem túl toleránsak, a külföldiek lelkesen fogadják az idősebb vagy beteg gyerekeket is. A külföldi család a barátkozás és az egy hónapos próbaidő idejére Magyarországra költözik, eleinte tolmács segíti őket, aztán az egy hónap után véglegesítik a gyereket és haza lehet menni.

Külföldön élő magyar állampolgárok a külföldiekkel azonos feltételekkel tudnak idehaza örökbe fogadni, azaz olyan gyereket kaphatnak csak, aki sem a megyéjében, sem az országos listán nem kelt el.

Aki próbálkozott külföldi örökbefogadással, netán sikerült is neki, mindenképpen mesélje el nekünk!

Ha gondolkozol az örökbefogadáson, és előbb felkészülnél, ajánlom a Start csoportot, ahol választ kaphatsz a kérdéseidre!