KIX, magyar-francia-horvát dokumentumfilm, 92 perc, 2024, 16 éven felülieknek
Mikulán Dávid és Révész Bálint dokumentumfilmje kortárs magyar látlelet a leszakadó és magára hagyott városi szegénységről.” (port.hu)
KIX, magyar-francia-horvát dokumentumfilm, 92 perc, 2024, 16 éven felülieknek
Egy szerethető film idősebb és sérült gyerek örökbefogadásáról.
A Fehér mama orosz dokumentumfilm, 2018-ból. Egy nem mindennapi családot ismerünk meg benne. A középkorú Alina és Szergej egy kilencéves, nagyon problémás kisfiút fogadnak örökbe, a házaspár már együtt neveli a nő előző házasságból származó öt kamaszkorú gyerekét, akik feketék, mivel az első férj etióp volt. Ebből azért lehet sejteni, hogy nem olyan emberek, akik megijednek az árnyékuktól. A kisfiúról annyit lehet tudni eleinte, hogy kórházban van, és egy előző család már sikertelenül próbálkozott az örökbefogadásával. Daniil nem tud beilleszkedni Alináék családjába sem, zokog, dührohamai vannak, nem fogad szót, szétszórja a tengerimalac almát a lakásban, a koránál sokkal fiatalabbként viselkedik. Nem derül ki, autista, értelmi fogyatékos, vagy a rossz bánásmód viselte meg. Lenyűgöző viszont az anya hozzáállása a sérült gyermekhez. Merthogy főleg Alina akarta a gyereket, a férje inkább a nő iránti szerelemből ment bele az örökbefogadásba. Alinától rengeteget lehet tanulni a vásznon. Egy traumás gyereknek sok szeretet és ugyanakkor szülői következetesség kell, ő mindkettőt stabilan nyújtja, megingathatatlan bázis a kisfiúnak, hite, kitartása töretlen. Mindehhez a család nem milliomos, egy moszkvai lakótelep két szoba hallos lakásába viszik haza a fiút a négy nagyobb gyerek mellé (a legidősebb lány már kirepült), és bizony a vacsorára szánt sült krumplit is ki kell centiznie a fehér mamának, vérre megy, ki ehet az egyetlen makrélakonzervből.
A kamera őszinte. Megmutatja, hogy a szülők vállalása nagy terhet ró a meglevő gyerekekre, a kisebbek sokat féltékenykednek az új jövevényre, nem értik, neki miért jár több figyelem, megkülönböztetett bánásmód, mikor olyan szörnyen viselkedik. Az öt gyerekkel jól működő, szigorú rendszert felforgatja a folyton tomboló, visító, a legkisebb gyereknél csak két évvel fiatalabb kisfiú. A gyerekek egyre többször javasolják az anyjuknak, hogy vigye vissza Daniilt, és hozzon ki egy normális gyereket. A férj már az első héten lekever egy pofont a földön hisztiző fiúnak. Daniil a házaspár közé is éket ver. De Alina hajthatatlan, hisz benne, hogy a családi közeg rendbe fogja hozni a fiút, akire az intézetben nagyon sötét jövő várna.
A filmben intim, megható és nagyon vicces egyszerre. Rengeteg kis szenzációs jelenet mutatja meg a hétköznapi hősöket. Felejthetetlen, amikor már úgyis késésben vannak a nehezen megszerezett időpontról a pszichológusnál, és Daniil még az ágyból kikelni sem hajlandó, Alina beül az ajtóba kötögetni, hogy nyugalmát demonstrálja. Mikor a nagyfiú már amúgy is elkésne az iskolából, a férfi lekapja a tekerős varrógépet a szekrényről és gyorsan megvarrja az elszakadt dzsekijét, miközben mindkét szülő tudja, hogy az ifjú el fogja lógni a kémiaórát. A házaspár lerohan egy feszültségoldó sétára a panelek közé, de mivel velük van a kisfiú, virágnyelven társalognak egymással „az elszabadult csikóról”, hogy ne értse. A gyerekek közlik az évek óta velük élő Szergejjel, hogy most ő is apa lesz. olvasásának folytatása
Székely Zsuzsa pszichológus elemzése a Hat hét című új magyar játékfilmről. A Hat hét egy nyílt örökbeadás története, a számos díjjal kitüntetett alkotás hamarosan a mozikba kerül.
A Hat hét Szakonyi Noémi Veronika és Vincze Máté Artur fiatal filmesek sok nemzetközi díjat elnyert első játékfilmje. Vincze Máté korábban már több örökbefogadási témájú dokumentumfilmet készített. A témában való elmélyülése, és a „Hat hét” alapos előkészítése során szerzett tapasztalatai (interjúk örökbeadókkal és örökbefogadásban jártas szakemberekkel) nem csak tájékozottá, de – a filmen is láthatóan – érzékennyé is tette a főhőssel való alkotói azonosulásra, amely valószínűleg az egyik oka a bírálói és közönségsikernek, illetve a főszereplővel a nézőkben is hasonló empátiát kiváltó hatásának is.
A film története röviden egy fiatal lány nem tervezett terhességének a története a gyermek sorsáról hozott döntésig: megtartsa és felnevelje, lemondva tinédzser életéről, saját terveiről, vagy örökbe adja, lemondva az anyaság átéléséről és a gyermekéről örökre.
A család globális válsága általános kortünetként jelenik meg a történetben. A közönség pozitív, értő, azonosulni képes nemzetközi fogadtatása is lehet, hogy ennek is köszönhető. Sok egyedülálló anya helyzete Magyarországon – és valószínűleg több európai országban is – hasonló a filmbeli Zsófi anyjáéhoz. Nálunk a KSH adatai szerint a kiskorúak 30 százaléka egyszülős családban él, és a gyermekszegénység, – ami a gyermekek 25%-át érinti – egyik jelentős forrása is ez. A lakótelepi nyomor is a filmbelihez hasonlíthat egész kontinensünkön: megvan a napi kaja, ruha, meleg lakás, de remény valamilyen előrelépésre az életben nincs, és ez a legdeprimálóbb, amitől az elhúzódó krízisben élő filmbeli anyához hasonlóan iszik, drogozik sok ember.
Mára, posztmodern világunkban az apák felelősségének, – és persze jogainak is – a közmegegyezéssel elfogadott nullázása általánossá vált, és ez a filmben is megjelenik. Zsófi apja nem csak nincs jelen az életükben, de gyerektartást sem fizet, és a születendő gyermek apjának sincsenek számon kérhető kötelezettségei: például az örökbefogadási hatósági eljárásban meg sem kérdezi az ügyintéző, hogy ki az újszülött apja.
Szinte semmilyen történetet nem lehet igazán hatásosan történelmi, társadalmi háttér nélkül elmesélni. Ennyiben Zsófi, a várandós lány anyává, felnőtté válási krízisének történetét is a jelen városi, lakótelepi szegénységébe, a család globális válságába (válások, egyszülős családok, az ebből adódó gyermekszegénység, reménytelenség, mentális megbetegedések) ágyazottan meséli el a forgatókönyvíró Vincze Máté. olvasásának folytatása
A Hat hét című új magyar játékfilm egy nyílt örökbefogadás története. Zsófi, a nehéz családi körülmények közt élő, teherbe esett középiskolás lány egy gyermektelen idősebb párnak adja örökbe születendő kisbabáját. A film Zsófi szemszögéből követi azt az időszakot, a szülés utáni hat hetet, mikor a vér szerinti anyának még joga van az örökbeadás után visszavonni a döntését. Az Örökbe.hu 2022. év végi rendezvényén premier előtt levetítettük a filmet, és utána Mártonffy Zsuzsa beszélgetett az alkotókkal, Szakonyi Noémi Veronika rendezővel és Vincze Máté Artur forgatókönyvíróval. E beszélgetést olvashatjátok.
2023. március 23-tól országszerte mozikba kerül a film, és március 16-tól számos helyszínen lesznek közönségtalálkozóval egybekötött premier előtti vetítések.
Zsuzsa: – Szeretettel köszöntöm az alkotókat, köszönjük, hogy megengedtétek, hogy levetítsük ezt a filmet. Kis visszatekintéssel kezdeném. Öt évvel ezelőtt szerveztünk egy hasonló örökbefogadó rendezvényt, Vincze Máténak két dokumentumfilmjét vetítettük le. Az egyik alkotás egy nemzetközi örökbefogadásról szólt, a másik pedig öt gyerek családból való kiemeléséről és nevelőszülőnél való elhelyezéséről. Már akkor említetted, hogy nagyon foglalkoztat a nyílt örökbefogadás és a hat hét témája. Hogy jutottatok el idáig?
Máté: – Noémivel Almási Tamás dokumentumfilm-rendező osztályában találkoztunk a Színművészeti Egyetemen. Ott hétről hétre témákat kellett kutatni és forgatni különféle emberekről, történetekről, így botlottam bele az örökbefogadásba. Az első filmek után tovább kerestem témákat, és ebben nagyon sokat segítettek a civil szervezetek, illetve Zsuzsával is régóta leveleztünk, beszélgettünk a lehetséges ötletekről az örökbefogadáson belül. Így jutottunk el oda, hogy jó lenne a hat hétről egy dokumentumfilmet csinálni. A folyamatban rájöttünk, hogy annyira érzékeny ez a periódus mind a két fél életében, hogy dokumentumfilmesként zavaró lenne jelen lenni egy kamerával, egy stábbal. Nem akarnánk semmiképpen sem befolyásolni egyik félnek sem a döntését a folyamatban. Ezért döntöttünk úgy Noémivel, hogy ebből inkább egy játékfilmet szeretnénk készíteni, de azt úgy, hogy a kutatásainkra alapozzuk a karaktereinket, a történetet, és így tudunk igazán közel menni ezekhez a szereplőkhöz, helyzetekhez.
Zsuzsa: – Az örökbefogadás elég gyakran szerepel filmeken. Ez egy nagyon látványos drámai esemény, de szakmailag sokszor nem korrekten dolgozzák föl. Itt azonban rendben voltak a kisebb részletek is. Mennyit kutattátok a témát?
Noémi: – Igazából Máté kutatta rengeteget, már nyolc éve foglalkozik a témával, én egy picit később csatlakoztam ebbe.
Máté: – 2020 április-májusában elkezdtünk ráfordulni, hogy ebből tényleg szeretnénk beadni egy pályázatot a Filmintézethez, onnantól sokkal intenzívebben találkoztunk civil szervezetekkel, nőgyógyászokkal, pszichológusokkal, örökbefogadókkal, és az ő történeteikből inspirálódtunk a folyamatban, nagyon sok emberhez eljutottunk. Maga az írás, a történet megírása elég gyorsan és gördülékenyen tudott haladni emiatt, mert szimplán a valóságból merítettünk nagyon sok ötletet, de nyilván dramatizáltunk jeleneteket a filmben, mivel játékfilmről van szó. Nagyon örülünk, hogy el tudott készülni így ez a film.
Zsuzsa: – De ez nem egy konkrét történet?
Máté: – Sok valós eseményen alapszik, de nem egy konkrét történet. Zsófinak a karaktere egyébként egy életet adó anya karakteréhez nagyon hasonlít, akivel mi találkoztunk.
Zsuzsa: – Eszerint örökbeadó anyákkal is sikerült kapcsolatba lépni.
Nagy közös, személyes programra hívom az Örökbe.hu olvasóit. A szokásos “két ünnep közti” morzsabulinkon egy különleges filmvetítésben is részünk lesz. 
A Hat hét című új magyar filmdrámát láthatják a résztvevők. Az itt olvasóknak nem is kell magyarázni a címet: a hat hét az az időszak, ameddig a gyermekét örökbe adó anya még meggondolhatja magát a szülés után. A film a vér szerinti anya, esetünkben egy tinédzser lány, Zsófi szemszögéből követi ezt az időszakot. Különlegessége, hogy az alkotók nagyon alaposan beleásták magukat az örökbefogadás működésébe, sokat konzultáltak a terület gyakorlati szakembereivel, így elkerülték téma ábrázolása során szokásos tipikus filmes hibákat.
A Hat hét máris számos díjat nyert nemzetközi és hazai fesztiválokon, mi most premier előtt láthatjuk. Az egyik forgatókönyvíró, Vincze Máté Artur már öt éve is vendégünk volt egy Örökbe rendezvényen, akkor a gyerekvédelem és örökbefogadás témájában forgatott dokumentumfilmjeit néztük meg. A rendező, Szakonyi Noémi Veronika pedig társproducere volt az Anyáim története című, szintén örökbefogadással foglalkozó dokumentumfilmnek. Most Szakonyi Noémi Veronika és Vincze Máté Artur lesznek a vendégeink, és a vetítés után tudunk kicsit beszélgetni. Az eseményen fényképek készülnek, aki nem akar ezeken szerepelni, az előre jelezze.
A film 95 perces, 2022-ben készült, a főszerepeket Román Katalin, Járó Zsuzsanna, Balsai Móni és Mészáros András játsszák. Magyar nyelven vetítjük.
Mostanában lesz az Anyáim története c. dokumentumfilm bemutatója, a film egy magyarországi leszbikus pár örökbefogadását mutatja be és követi az első néhány évben. Vendégeink lesznek a film alkotói és főszereplői. A film rövid összefoglalója:
“Virág parlamenti képviselőként belefáradt a számára kilátástalannak tűnő ellenzéki létbe és ott- hagyta a politikai pályát. Zenész barátnőjével, Nórával úgy döntenek, hogy gyereket vállalnak, annak ellenére, hogy Magyarországon kifejezetten nehéz az azonos nemű pároknak családot alapítani. Két év bizonytalan várakozás után hírt kapnak egy örökbefogadásra váró kislányról. A két és fél éves kislány nevelőszülőknél van és jelentősen le van maradva kortársaitól. Nóra és Virág habozás nélkül igent mondanak.
A két rendező, Dér Asia és Haragonics Sári különleges érzékenységgel követi végig a várakozás intenzív időszakát, majd a családdá válás örömteli és küzdelmes mindennapjait. Míg Virág ösztönösen ráérez az anyaszerepre, Nóra nehezen találja a helyét a családban. Félelme, hogy a kislánynak nincs szüksége két anyára, alapjaiban kérdőjelezi meg, amit addig önmagáról gondolt. A szülővé válás nehézségei mellett a magyar kormány melegekkel szembeni kirekesztő családpolitikájával is meg kell küzdeniük, amely egyre növekvő mértékben befolyásolja életük és jövőbeli terveik alakulását.”
Előzetes:
Vendégeink: Dér Ásia és Haragonics Sári rendezők, Virág és Nóra, a filmben szereplő örökbefogadó pár.
Vezeti: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája.
Mikor: 2021. március 17-én szerdán 17:30-kor. Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Nem baj, ha közben autózol, fürdetsz vagy csak hallgatod a programot.
A beszélgetésen a filmet nem nézzük meg, azt két módon tudjátok előtte online megtekinteni: olvasásának folytatása
Megjelent egy nagyon izgalmas magyar dokumentumfilm örökbefogadással kapcsolatban. Lukács Csaba Gyökérkeresők – ezredvégi emberkereskedelem című munkája Romániából Nyugatra örökbeadott magyar fiatalokról s azok visszatéréséről szól a születési családjukba. Romániában a rendszerváltás után tömegesen (évi több ezres számban) adtak örökbe külföldre az akkori rémes intézeti körülmények közül gyerekeket, nem egyszer korrupcióval gyorsítva az eljárást, vagy akár pénzért csikarva ki a szülők beleegyezését. A film több amerikai és briti fiatalt követ végig, akik 20-25 év után megkeresik az erdélyi magyar, jellemzően roma családjukat. Itt meg tudjátok nézni a teljes filmet, ajánlom. Lukács Csaba rendező válaszolt a film után felmerülő kérdéseimre.
Nagyon kevés jó magyar dokumentumfilm foglalkozik az örökbefogadással. Hogy találtál rá erre a témára? Te érintett vagy?
Én Romániában vagyok érintett, Székelyföldön születtem, és a kilencvenes évek elején még ott éltem, amikor hirtelen ránk szabadult a szabadság és vele együtt a visszaélések szinte korlátlan lehetősége is. Már akkor is sok örökbeadásos történetet és sok legendát hallottam, többek között szervkereskedőknek eladott gyerekekről – szerencsére utóbbira a kutatásaim során semmilyen bizonyítékot nem találtam.
A téma talált rám, nem én a témára – megkeresett az Írországban élő Ileana Cuniffe Baiescu (aki aztán szerepel is a filmben), hogy segítsek neki, mert elakadt a szülőkeresésekben. Észrevette, hogy a magyar régióból (Hargita-Kovászna-Maros megyék) örökbe adott, vagy Erdély más tájáról, de magyar hangzású névvel rendelkező családok esetében nem eredményesek a kutatásai. Neki addig már jó kapcsolatai alakultak ki országos lefedettségű romániai újságokkal, nagy nézettségű televíziócsatornákkal, de rájött, hogy Erdélyben párhuzamos társadalmak alakultak ki: a bukaresti sajtót nem követik a magyarok, inkább helyi vagy budapesti médiumokat figyelnek. Ezért keresett egy erdélyi gyökerű, de magyarországi újságírót, aki önkéntesként, ingyen segítene neki. Így kerültem képbe, Ileana rám bízta a magyar eseteket – először a keresésekben segítettem fordításokkal, Facebook-posztokkal, regionális magyar újságok megkeresésével, aztán sok fiatalnak segítettem tolmácsolni a vér szerinti szülőkkel való kapcsolatfelvétel után – előbb Skype-on, aztán ha úgy alakult és ellátogattak Romániába, a személyes találkozásokon is. olvasásának folytatása
Az örökbefogadásokért felelős minisztérium (Emberi Erőforrások Minisztériuma) nemrég beváltotta a többéves ígéretet, és egy kampányt kezdett az örökbefogadás népszerűsítésére és társadalmi elfogadtatására. Ennek keretében több civil szervezet kapott pályázati támogatást a témával foglalkozó filmek készítésére. Ma ezeket mutatom be.
Az Ágacska Alapítvány kisfilmjeiben örökbefogadott kamaszok beszélnek arról, hogy ők is ugyanolyan gyerekek, s hogy milyen hozzáállást szeretnének a külvilágtól. “Örökbefogadott vagy vér szerinti? Nem ez számít!” szól az üzenet, amihez #ezszámít hashtaggel Facebook-kampányt is kezdtek. Az összes film fenn van a kampány honlapján.
A Baptista Szeretetszolgálat 4 perces videója a nyílt örökbefogadás lépéseit magyarázza el a krízisterhes anya szemszögéből. Egy narrátor beszél, miközben a háttérben látjuk a szülőanya és az örökbefogadó pár megismerkedését és hivatalos ügyintézését (színészek játsszák őket), persze a Baptisták segítségével.
Bogdán Árpád játékfilmje a 2008-as magyarországi romagyilkosságokról szól, szerepel benne örökbefogadási szál is. És nem lesz vidám. Április 23-án, hétfőn lesz egy ingyenes vetítés a budapesti Cinema City Arénában este 8-kor, utána beszélgetés a rendezővel. Én ott leszek, ha ti is jöttök, mehetünk együtt. Majd sírunk egymás vállán. Találkozzunk fél 8-kor a moziban. A Facebook-eseménynél tudtok jelentkezni.
Trailer:
Remélem, sikerült megnézni a filmet. Adok pár kérdést, ami alapján tudunk beszélgetni, de más szempontokat is vessetek fel bátran! Mike Leigh 1996-os, sokszoros díjnyertes filmdrámáját elemezzük közösen, virtuálisan, amely egy örökbefogadási szálat is tartalmaz.
A történet röviden: öt embert látunk a londoni (alsó-) alsó középosztályból, akik rokonok, de a viszonyukat titkok és hazugságok szövik át. A középpontban Cynthia áll, negyvenes munkásnő, élete csupa szerencsétlenség, a lánya (Roxanne) utcaseprő és haragszik az anyjára, az öccsével régóta nem beszélt. Az öccse, Maurice és felesége, Monica is feszült viszonyban élnek. Aztán előkerül egy fiatal, fekete nő (Hortense), aki azt állítja, ő Cynthia 26 évvel ezelőtt örökbeadott gyereke…


Tudunk beszélgetni itt is kommentben, és a blog zárt Facebook-csoportjában is.
Aki még nem látta: a filmet ezen a két linken tudjátok megnézni, angol nyelven, magyar felirattal. Kicsit sok reklám fog felpattanni, de ha kitartóan bezárjátok őket, akkor elindul a film. Mindkét linken fenn van a teljes film.
http://filmek-online.com/watch-embed-266742-31196
https://openload.co/f/pc5FYs-WFCk/Secrets.and.Lies.1996.720p.BluRay.x264.YIFY.mp4