2020-ban annyi minden történt az örökbefogadásban, mint máskor szinte egy évtized alatt. A törvényalkotás forradalminak tekinthető változtatásokat vezetett be:

• az örökbefogadók felkészítő tanfolyama már nem kötelező,
• a szülő és a gyerek közt 3 évnél idősebb gyerek esetén akár 50 év is lehet a korkülönbség
• gyorsították a gyerekek örökbe fogadhatóvá nyilvánítását és az örökbefogadók alkalmasságának elbírálását
• megszigorították az egyedülállók örökbefogadási lehetőségeit.

A politika sosem látott vehemenciával kezdett foglalkozni az örökbefogadással, a családügy külön tárca nélküli minisztert kapott, aki kitüntetetten kezelte a területet. Emellett a közigazgatási reform részeként a  gyámhivataloktól a kormányhivatalokhoz került számos örökbefogadással kapcsolatos jogkör. Ráadásul kitört a koronavírus-járvány, és több hónapra leállt az élet az országban, a gyerekvédelemben is. 

A 2020-as évről kevesebb adatot tudok bemutatni, mint az előzőkről, ugyanis a minisztérium, a korábbi gyakorlattal ellentétben, nem volt hajlandó felelni a kérdéseimre. (2021-ben az örökbefogadási terület az Emberi Erőforrások Minisztériumától átkerült a Családokért felelős tárca nélküli miniszterhez, majd 2022-ban a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez, egyik szervezet sem adott adatokat.) Ráadásul a gyámhivatal-kormányhivatal váltás megkavarta a nyilvántartásokat. Az összefoglalóm a Központi Statisztikai Hivatal adatközlésén és a civil szervezetek önbevallásán alapul, dőlt betűvel közlöm a saját gondolataimat. 

Titkolózásra amúgy semmi ok, az őrületesen nehéz vírushelyzetben az örökbefogadással foglalkozó szakemberek és civilek helytálltak és a korábbi szinten folytatták munkájukat. Több hatásvadász sajtóhír megjelent, hogy “drámaian csökkent az örökbefogadások száma 2020-ban”, egyes szerzők azt is tudni vélték, hogy ennek oka a magyar szülők nem túl magas elfogadási hajlandósága. Ez mind nem igaz.

A számok: 917 örökbefogadás történt a vizsgált évben. Ez történetesen valóban csökkenés a 2019-es év rekordmagas, 1052-es adatához képest. Azonban a megelőző két évtizedben jellemzően 700 és 1000 közt mozgott az adoptálások száma, tehát a 917 egyáltalán nem rossz. Közelebbről nézve, ami csökkent, az a nemzetközi (külföldre irányuló) örökbefogadások száma volt, nyilván a koronavírus okozta utazási korlátozások miatt, nehéz volt megoldani, hogy a külföldiek hat hétre ideköltözzenek ismerkedni a gyerekkel. A belföldi örökbefogadások száma  még nőtt is, a Tegyesznél is és a civileknél, a területen szakemberként vagy önkéntesként dolgozók megérdemlik az elismerést, tekintve, hogy több hónap látogatási tilalmat rendeltek el a gyerekintézményekben, szüneteltek a barátkozások, bajos volt bejutni a kórházakba, és a tanácsadók gyereke sem járt iskolába. 

→ olvasásának folytatása