Örökbefogadás az Egyesült Államokban

Ma az amerikai rendszert mutatom be madártávlatból. Az USA az örökbefogadásban is nagyhatalom, 2 millió örökbefogadott gyerek él az országban, lakói több gyereket fogadnak örökbe évente, mint a világ összes többi része együttvéve. Dolgozatom írásos forrásokon alapul, akinek személyes tapasztalata van, ossza meg bátran! Az egyes államok szabályozásában nagy különbségek lehetnek, de igyekeztem nagy vonalakban összefoglalni a közös pontokat.

Amerikában az örökbefogadásnak három fő típusa van.

Újszülöttek belföldi örökbefogadása (domestic adoption). Itt a gyermekről (szinte mindig újszülöttről) a vér szerinti szülők mondanak le, és döntik el, hova kerül. Ezzel a módszerrel lehet egészséges kisbabákhoz jutni, akiknek az orvosi, családi hátteréről is megvan minden információ, és értelemszerűen ezzel a megoldással szenvedi el a legkevesebb traumát a gyermek. Közvetíthet ügynökség a felek között (agency adoption), de az örökbefogadók maguk is kereshetnek terhes nőt (private adoption), néhány államban ügyvédek is közvetíthetnek. Itt lehet nézegetni hirdetéseket, ahol a leendő örökbefogadók próbálják szimpatikusan bemutatni magukat. Ismétlem, az örökbeadók válogathatnak, meg is teszik, itt látható egy ügynökség felsorolása az épp várandós szülőanyákról, akik mindenféle elképzelést megfogalmaznak, milyen családot akarnak a gyereknek. (Keresztény családot, fekete családot, katolikus, vidéki, nemdohányzó családot négyévesnél idősebb gyerekkel… olyan családot, akik engedik látogatni a gyereket…)

Örökbefogadásra várakozó házaspárok hirdetései
Örökbefogadásra várakozó házaspárok hirdetései az Adoption.com weboldalon

Évente 18 ezer ilyen örökbefogadás történik, a szám lassan csökkent, négy évtizede még 49 ezer volt. Ez őrült nagy szám, ha leosztjuk Amerika népességével, akkor is arányaiban több mint kétszer annyi újszülöttről mondanak le, mint Magyarországon. Tegyük hozzá, hogy az amerikai iskolák harmadában a szexuális felvilágosítás arra összpontosít, hogy maradjanak szüzek a diákok, az abortuszhoz való hozzáférés sok helyen nehézkes, vagy vallási okokból nem élnek vele. Az örökbeadók többnyire egyedülálló nők, akik vagy nagyon fiatalok (negyedük tinédzser!), vagy már nevelnek egyedül egy vagy több gyereket. Gyakran konzervatív környezetben élnek, amely nem fogadja el a házasságon kívüli gyerekvállalást. A nemi erőszakkal fogant gyerek, a nehéz szociális körülmények illetve a magzat sérültsége is az örökbeadáshoz vezető okok lehetnek.

Az ügyletek több mint fele nyílt örökbefogadás, ahol a felek találkoznak, és gyakran abban is megállapodnak, hogy később hogy fogják tartani a kapcsolatot. Sok szülőanya úgy keres családot, hogy előre kiköti, milyen kapcsolattartást szeretne majd, például hogy évi egy látogatás költségét állják neki az örökbefogadók. De éppen lehet titkos is az ügylet, bár a nyílt örökbefogadás egyre terjed. A terhesség alatti orvosi költségeket gyakran az örökbefogadók fizetik. Államonként változó ideig (pár hétig) a szülőanya visszaléphet az örökbeadás után. Az örökbefogadók családi állapotára nincs megkötés, de a szülőanyák többnyire előnyben részesítik a „nem túl fiatal, nem túl idős” házaspárokat, gyerek nélkül vagy kevés gyerekkel. Az örökbefogadás költsége átlagosan 20-40 ezer dollár (5,5-11 millió forint), de ennél több is lehet, ha egy örökbefogadónak „pechje van”, és több olyan kismama terhesgondozását is kifizeti, aki végül meggondolja magát. Az örökbeadást fontolgató terheseknek a fele hazaviszi a gyereket. A várakozási idő jelentősen függ az elképzelésektől, aki kapott gyereket, az átlagosan két évet várt, de ugye nincs „sor”, nem előrejelezhető a várakozási idő. olvasásának folytatása

Örökbe lehet fogadni a menekült gyerekeket?

Rövid válasz: nem. Ezt a kérdést sokan feltették az elmúlt hetekben, sajtóhírekben pedig néha felmerült, hogy lelkes segítők örökbe fogadnák a megismert, megkedvelt gyerekeket. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Ez most egy jogi értekezés lesz, amihez sokat nyaggattam a téma szakembereit.

Az elmúlt 2-3 évben nem volt példa Magyarországon menekült gyerek örökbefogadására (valószínűleg régebben sem, de ezt nem sikerült kiderítenem).

A családdal érkező gyerekeknél ez fel sem merül, a kísérő nélkül érkező kiskorúak 95 százaléka pedig 14 évnél idősebb fiú, és nagy részük afgán. Közülük is nagyon kevés kap menedékjogot Magyarországon, sokan továbbállnak, megszöknek Nyugat felé. Újabb tendencia, hogy ennél kicsit fiatalabb gyerekek is érkeznek, de nem kisbabák.

Fotó: Tuba Zoltán, Index

A menedékjogot kapott gyerekeket a magyar gyermekvédelmi rendszerben (otthonokban) helyezik el. Örökbe adni viszont csak olyan gyereket lehet, akit már nincs esély visszailleszteni a családjába. Ez nagyon nehezen tisztázható egy menekült gyereknél, hogy hol vannak, élnek-e a szülei. olvasásának folytatása

Híres örökbefogadók: Nia Vardalos

Bazi nagy görög lagzi, megvan? Nia Vardalos a film főszereplője és forgatókönyvírója, aki civilben örökbefogadó szülő. Amerikából, belföldről adoptált egy hároméves kislányt, aki addig nevelőszülőknél élt. És erről írt egy könyvet,  a címe: Instant Mom (magyarul nem elérhető). Akit nem érdekel a színésznő, az is olvasson tovább, mert a könyvben nagyon hasznos tanácsokat kapunk egy traumatizált, megvadult kisgyerek kezelésére.

Nia Vardalos és férje, Ian Gomez
Nia Vardalos és férje, Ian Gomez

Nia Vardalos (1962) görög származású kanadai, ma amerikai színésznő, író, rendező, akit a semmiből tett híressé a Bazi nagy görög lagzi. Az Instant Mom első fejezete részletesen ismerteti a színésznő karrierjét, ami arra jó, hogy lássuk, milyen ember Nia. Olyan, aki nem adja fel. A hollywoodi klisékből kilógó, nagydarab, kiejthetetlen nevű, komikusi vénájú lány egyszerűen nem kapott semmilyen szerepet az alkata miatt, úgyhogy úgy döntött, ő maga ír egy filmet, amiben szerepelhet. A Bazi nagy görög lagziban a saját családi sztorijait írta meg: görög származású lány egy nem görög fiúhoz megy hozzá Amerikában, és mindenféle vicces kulturális ütközések zajlanak. Miután a forgatókönyv sem kellett senkinek, Nia színházat bérelt és egyszemélyes darabként adta elő, míg végül Tom Hanks és görög származású felesége felfigyeltek rá és összehozták a filmet. A Bazi nagy görög lagzi minden idők legsikeresebb független filmje lett, egész az Oscar-jelölésig jutott, és egycsapásra sztárrá tette Niát. Szép példája, hogy csináljunk limonádét a citromból, amit az élet ad. Nekem az örökbefogadás is erről szól, úgyhogy szimpátiával olvastam a könyvét.

A “nem adom fel” mentalitás a gyerekért való harcban is visszaköszön. Nia és férje, a szintén színész Ian Gomez másfél évtizeden át küzdöttek a gyerekért. (“Biztos a karriered miatt későn vállaltál gyereket” – hangzik a kívülállók egyik tipikus mondata, de Nia harmincéves kora óta próbálkozott, és csak 46 évesen lett végül anya.) Tizenhárom lombikon mentek keresztül, elszenvedtek több vetélést, próbálkoztak béranyával. A könyv szépen bemutatja azt a lelkiállapotot, amikor az ember nem engedi meg magának, hogy gyenge legyen, csak megy tovább, mert “a következő már biztos sikerül”. És azt is, mikor eljön a gyász ideje, ami nélkül nincs továbblépés. Miután az örökbefogadás mellett döntöttek, még mindig sok várakozás és kudarc következett. Vardalos le is írja: azért írta meg a könyvet, és tette félre saját magánéletének védelmét, hogy másoknak segítsen, és a kevésbé szem előtt lévő amerikai belföldi örökbefogadást népszerűsítse. Merthogy míg a fejlődő országokból való örökbefogadás, illetve az újszülöttek nyílt örökbefogadása eléggé reflektorfényben van, kevésbé ismert, hogy az Egyesült Államokban 102 ezer idősebb gyerek vár örökbeadásra nevelőszülőknél. Utóbbi módszer ráadásul ingyenes. Nia és férje ezt az utat választották, és egy hároméves kislány szülei lettek. A könyvhöz még testes mellékletet is ad, amiben összefoglalja az amerikai örökbefogadási módokat és sajátosságaikat. olvasásának folytatása

Örökbefogadás Bulgáriában, avagy ikrek más szülőktől

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy családban egy ikerpár, egy fiú és egy lány, Tihomir és Gergana volt a nevük. Nem nagyon hasonlítottak egymásra: a lány barna volt, a fiú szőke, de nagyon közel álltak egymáshoz, így nőttek fel. Mikor 17 évesek lettek, a lányt egy gyerek lelencnek csúfolta. Nem tudta, mit jelent ez a szó, szaladt haza a papájához. Hosszú beszélgetés következett, mikor az apa bevallotta, hogy a lány örökbefogadott gyerek, és a testvére is. A két gyerek nem is vér szerinti rokon. A szülőknek nem lehetett gyerekük, és mikor örökbefogadásra jelentkeztek, két babát is felkínáltak nekik, akiknek a születése között mindössze két nap volt. A szülők úgy döntöttek, mindkét gyereket hazaviszik, úgyis két gyereket akartak. A bíróság pedig az örökbefogadás engedélyezésekor a fiú születésnapját eltolta két nappal, hogy ikreknek tűnjenek a gyerekek.

gery_tishko

olvasásának folytatása

„Azt képzeli, él valahol egy idilli család, amiből őt kilökték”

Mivel szembesülhet egy felnőtt örökbefogadott, ha felkutatja a vér szerinti családját? Fischer Eszter Berlinben és Budapesten kétlaki életet élő pszichológus, aki Németországban tanácsadással segíti a szüleiket, testvéreiket kutató örökbefogadottakat illetve a vér szerinti szülőket. Egy ilyen szolgáltatás itthon is nagyon elkellene. Arról beszélgettünk, milyen illúziókkal vágnak bele az örökbefogadottak a keresésbe, és hogy szokott sikerülni a találkozás.

– Mit kell tudni rólad?

– Pszichológus vagyok, írtam két könyvet, az egyik, a Modern mostohák a mozaikcsaládokról szól, mikor egy házasságban az egyik vagy mindkét félnek van a korábbi kapcsolatból való gyereke. A másik, a Meleg a gyerekem?! tanácsadó könyv érintett szülőknek. Mindkét témában sokan keresnek meg. Korábban nevelési tanácsadóban dolgoztam, 1986 óta Berlinben és Budapesten élek felváltva, és Skype-on is tartok tanácsadást a világ minden táján élőknek. Németországban a Wiedersehen macht Freude nevű picike cégnél is dolgozom, akik elveszett embereket keresnek. Nem igazán eltűnteket, hanem csak akit szem elől vesztett a megrendelő. A szolgáltatást nem kifejezetten az örökbefogadásra találták ki, de valahogy a klientúra nagy része vagy örökbefogadott gyerek, vagy a sose látott apját keresi. Aztán kiderült, hogy ez a találkozás sok lelki problémával jár, és ilyenkor segítek én.

EszterFischer4

Hogy dolgozik a cég?

– A meglevő adatokból indulnak ki, csak legális módszereket használnak. A vezetője egy nagyon ügyes nő, semmi olyat nem csinál, amire a megbízó ne lenne képes, de nagy gyakorlata van, ismeri a jogszabályokat, a nyilvántartásokat, remekül kommunikál. Például, ha tud valaki egy harminc évvel ezelőtti lakcímet, akkor a házban valamilyen ürüggyel felhívja az összes öreg nénit, hogy ismeri-e az illetőt, de persze nem mondja meg, miért kell. Az ár függ attól, mennyi adat van, milyen régre megy vissza a keresés, de minden ár tartalmazza, hogy a folyamat során bármikor konzultálhat velem telefonon egy előre egyeztetett időpontban.

– A te ügyeidnek mekkora része kapcsolatos az örökbefogadással?

– Ha ezt kitágítjuk eltűnt családtag keresésére is, akkor praktikusan az összes. Az örökbefogadás mellett ugyanilyen gyakori, ha valaki az apját nem ismeri. De a keresőcég a régi szerelmedet vagy az óvónődet is megkeresi. Sok tapasztalatom gyűlt össze a témában, mert sok ilyen emberrel beszélek.

– Nemzetközi ügyeket is vállal az iroda?

– Igen, egyrészt a nemzetközi örökbefogadások miatt, másrészt az eltűnt apák sokszor külföldiek, például olasz vendégmunkások, vagy az amerikai hadsereg tagjai voltak. Ha reménytelenül kevés az adat, akkor nem vállalja el a megbízást. (A cég honlapja szerint Magyarország nem szerepel a keresési területek között.)

– Beszéljünk kifejezetten az örökbefogadottakról. Hogy zajlik a megkeresés?

– Ha megvannak az adatok, akkor először a közvetítő ír a vér szerinti anyának egy úgy fogalmazott levelet, hogy csak ő jöjjön rá, miről van szó, de ha bárki más olvassa a környezetében, ne fogjon gyanút. Ha a másik fél beleegyezik, akkor a közvetítő felveszi vele a kapcsolatot, ha mindkét fél akarja, akkor találkoznak. A német törvények értelmében a származás megismeréséhez mindenkinek joga van, tehát ha a szülő nem akar találkozni, a gyerek akkor is meg fogja kapni az adatokat, de ilyenkor is egy udvarias levélben értesítik a szülőt, hogy ez fog történni. Az egész szokatlanul tapintatosra van hangszerelve. Én ott jövök a képbe, hogy ha bármelyik fél úgy érzi a folyamat során, hogy szeretne egy szakemberrel beszélni, akkor engem felhívhat. Az is, aki keresi az apját, anyját, az is, akit megtaláltak. Segítek végiggondolni a helyzetet. Ha például látszik, hogy akit megtaláltak, az nem igazán akar találkozni, akkor következő lépésben a megbízó írhat egy személyes hangú levelet, és ezt segítek megfogalmazni. Ez egy gyakori kérés.

– Máris le vagyok nyűgözve. Magyarországon is joga van az örökbefogadottnak a származása felkutatására, de ilyenkor a gyámhivatal kiküld egy hivatalos idézést a vér szerinti szülőnek, az örökbefogadottak sokszor tartanak ettől.

– Azt hiszem, ez a hivatalos úton Németországban is hasonlóan történhet, de ez egy kis magáncég, ami egyéni módon, de persze a jogszabályokat betartva működik.

– Mi szerepel a közvetítő levelében, amitől a családtagok nem fognak gyanút? olvasásának folytatása

Haley, az amerikai örökbeadó aktivista

Mai hősünk 24 éves amerikai nő, aki egy weboldalt üzemeltet az örökbefogadás összes szereplőjéről, és nyíltan felvállalja, hogy örökbe adott egy gyereket. Harcol az örökbeadók társadalmi elfogadtatásáért, közösséget szervez. Emlékeztek erre a képre? Az örökbeadó anyák Utah állambeli találkozóját is ő szervezte. Haley Kirkpatrick megérdemli, hogy bemutassam az Örökbe.hu-n.

Birth Mom Meet Up-Birth Mom Meet Up-0021

Haley jó tanuló, jó magaviseletű vallásos lányként nőtt fel Salt Lake Cityben, aki a szüzességét a házasságig meg akarta őrizni. Ehhez képest 15 évesen, az első barátjával elvesztette, és rögtön első alkalommal terhes is lett. Anyukája végig támogatta a terhesség alatt, és rábízta a döntést. (A mama évekkel korábban maga is örökbe adott egy gyereket, és egyedül nevelte fel a többit.) Haley a lehetőségek közül tudatosan vállalta az örökbeadást, egy ügynökségen keresztül választotta ki a megfelelő házaspárt. A gyerek apja azonnal kihátrált a kapcsolatból, az abortuszt erőltette, később iskolát is váltott, mert túl kínos lett neki a kérdésekre válaszolni. Haley maradt, a nagy hasával. Az örökbefogadókkal a nyitott örökbeadásban egyeztek meg, azóta is tartják a kapcsolatot, Haley kap fotókat, híreket a gyermekről. Az események után viszonylag hamar férjhez ment, az első gyermek után két évvel született egy kislánya, majd még egy, azóta elvált, és egyedül neveli a gyerekeket. Két kislány anyukájának és egy harmadik szülőanyjának tartja magát.  olvasásának folytatása

Koreai örökbefogadottak Amerikából

Sajtószemle.

Többen ajánlották a The New York Times nagy cikkét a koreai örökbefogadottakról. Röviden összefoglalom a hosszú riportot.

korean adoptees
Felnőtt örökbefogadott a szülőanyjával. A The New York Times képe
  •  Az elmúlt hatvan évben legalább 200 ezer dél-koreai gyerek került külföldi örökbefogadó családokba, több országba, elsősorban az Egyesült Államokba.
  • Főleg egyedülálló nők mondtak le a gyerekükről, a lányanyaság igen rossz társadalmi megítélése, a nekik járó támogatás hiánya miatt. Koreában kifejezetten szorgalmazták, hogy a lányanyák adják örökbe a gyereket. A gyakorlat akkor is folytatódott, mikor Dél-Korea már fejlett ország és gazdasági nagyhatalom lett, a nyolcvanas években is évi több ezer bébi került külföldre. A belföldi örökbefogadásnak nincs vonzereje az országban.
  • Ma a fiatal felnőtt örökbefogadottak tömegesen térnek vissza Amerikából Koreába, a fővárosban egész szubkultúra alakult ki a visszatértekből. Keresik a gyökereiket, és lobbiznak a nemzetközi örökbefogadás eltörléséért, de legalábbis megszigorításáért. (A koreai gyakorlat miatt a szülőanya megtalálására minimális az esély.) Elérték, hogy a Koreából örökbefogadottak kettős állampolgárok legyenek, és könnyebbé vált a visszatérés a szülőföldre.
  • 2012-ben sikerült szigorításokat bevezetni a koreai örökbefogadás szabályozásában. A krízisterhes nőknek tanácsadáson kell részt venniük, és 7 (!) napot várniuk kell, mielőtt aláírják az örökbeadási papírokat. Minden adoptációt bíróságon kell bejegyezni, így a gyermek később meg tudja találni a vér szerinti családot. (Erre eddig nem volt mód.)
  • Mindezek hatására a nemzetközi örökbefogadás csökkent, 2013-ben már csak 263 baba került külföldre Koreából.
  • A dél-koreai örökbefogadottak Amerikában – a szülők legjobb szándéka ellenére – megtapasztalták a rasszizmust és a hátrányos megkülönböztetést az iskolában vagy máshol.
  • A visszailleszkedés egyébként Koreába sem könnyű, különösen a nőknek, az ott tapasztalható – az amerikainál jóval tradicionálisabb – férfi-nő viszonyok miatt. Se ide, se oda nem tartoznak, köztesnek érzik magukat.
  • A koreai örökbefogadottak összefognak a második legnagyobb amerikai örökbefogadott csoporttal, a Kínából érkezettekkel, akik hasonló könnyítéseket akarnak elérni az anyaországukban a visszaköltözésre.

Egy felnőtt örökbefogadott nő így vall:

„Hogy tudom összemérni a nyelvem és kultúrám elvesztését azzal a szabadsággal, amit Amerika kínál, hogy egyenjogú lehetek a férfiakkal? Akit gyerekként száműztek, és nem volt más választása, hogy mérheti fel, mi lett volna belőle, ha Koreában marad? Mennyi oktatási lehetőséget kell felsorolnom, hogy kiegyenlítse az anyám elvesztését? Hogy tudja egy örökbefogadott összemérni a szörnyű veszteségét a hálájával, amit az örökbefogadó országa és szülei iránt érez?”

(Jane Jeong Trenka: The Language of Blood)

Film: Lányanya

A Lányanya (Mom at Sixteen) amerikai film, és azt a helyzetet boncolgatja, mikor a tinédzserkorú anya gyerekét a nagymama neveli fel. Spoilerezni fogok. (Itt látható magyar szinkronnal.)

Jacey középosztálybeli gimnazista lány, jó tanuló, jó sportoló, kortársaihoz képest komoly gondolkodású fiatal – aki terhes lett. Jacey anyja vállalja fel, hogy sajátjaként neveli fel a gyereket, és mindenki előtt úgy tesznek, mintha ő szülte volna. A történetbe akkor csöppenünk bele, mikor a család szembesül mindennek a következményeivel. A film elég reálisan mutatja be, milyen áldozatokkal jár ez a döntés még egy anyagi és egyéb erőforrásokkal viszonylag jól ellátott családnál is.

lányanya1

Hogy ne derüljön ki a titok, a család költözni kényszerül: új iskola, új város, új munkahely, új lakás. A középkorú anya nehezen bírja az éjszakázást a babával, nappal meg ő dolgozik, hogy eltartsa a családot, dühös a lányára, kicsit már bánja az egészet. Jacey hárít, próbál nem tudomást venni a csecsemőről, magába zárkózik, nem érzi jól magát otthon, és az új iskolában is idegen. A kiskamasz húga ebben a helyzetben kisebb kihágásokkal próbálja magára hívni a figyelmet. A lányok apja külön él, nem derül ki, tud-e egyáltalán az akcióról, csak a fogorvosi számla megfelezéséről tárgyal vele az anya. A külvilág csodálkozik, miért költözött ilyen hirtelen, tanév közben a kis család, és a titok sem marad sokáig titok… olvasásának folytatása

Örökbefogadás más népcsoportból

Ma amerikai forrásokból válogatok, amelyek a rasszok közti örökbefogadáshoz nyújtanak segítséget. Jellemzően arra gondolnak, ha amerikai fehér családba fekete baba kerül, illetve ha nemzetközi örökbefogadással érkezik valamely fejlődő országból a gyerek. Ott ez nagy téma, minden örökbefogadással foglalkozó weboldalon létezik egy szekció a más rasszból való örökbefogadásról, és több évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek. Az amerikai szak- és ismeretterjesztő cikkek nem mondják, hogy mindenki képes és alkalmas más rasszból való gyermek felnevelésére. Viszont nem helyeslik, ha az örökbefogadó „színvaknak” tetteti magát, azaz egy fehér család úgy nevel fel egy fekete gyereket, hogy semmilyen módon nem reflektál az eltérő származására. Lehet, hogy a többségi társadalomhoz tartozó fehér szülő úgy érzi, a rasszizmus ma már “nem téma”, a színes bőrű gyermekek azonban beszámolnak előítéletekről, akár sértő megjegyzések, akár pozitív sztereotípiák formájában érték őket. Az sem kellemes, ha a gyerek az egyetlen fekete egy fehér osztályban, és minden mozdulatát mint a népcsoport szimbolikus megnyilvánulását figyeli a környezet.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Magyarországon a más rasszból, vagy fejlődő országból való örökbefogadás igen-igen ritka, bár meglepően sok jelentkező nyitott lenne ázsiai, afrikai babára. Komoly téma viszont a cigány gyerek vállalása a nem cigány örökbefogadók számára. A hazai örökbefogadási rendszer felemás: a keresleti oldalon a szülőjelöltek megfogalmazhatnak származási, etnikai elképzeléseket, kínálati oldalon ugyanakkor ezeket tilos számon tartani a gyermekekről.

Talán a szempontok a hazai várakozóknak is segítenek körüljárni a témát. Lássuk az amerikai tanácsokat!

olvasásának folytatása

Filmklub: Mint a gyermekláncfű bóbitája

Nézzük együtt! Ma közösen vesézünk ki egy örökbefogadással kapcsolatos filmet.

A film: Mint a gyermekláncfű bóbitája (Like Dandelion Dust)

Itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=hUpgh_-bbkI (magyar felirattal)

Rövid ismertető a filmről:

Az amerikai filmben két házaspár küzd egy örökbefogadott gyerekért, egy hat év körüli kisfiúért. A vér szerinti anyát, Wendyt súlyosan bántalmazta az alkoholista férje, Rip, ezért börtönbe került. A nő ekkor fedezte fel, hogy terhes, és a férj tudta nélkül örökbe adta a gyereket. A férfi hét év után más emberként szabadul ki a börtönből, leszokott az italról, jó útra tért, Wendy megvárta és új életet próbálnak kezdeni. Wendy elárulja neki, hogy örökbe adta a gyermeküket. A pár elhatározza, hogy visszaszerzik a kisfiút. A kisfiú, Joey eközben mit sem sejt, boldogan nevelkedik egy gazdag, kiegyensúlyozott házaspárnál, Jacknél és Mollynál. A bíróság a vér szerinti szülőknek ad igazat, és az örökbefogadó szülőknek vissza kell adniuk a kisfiút…

like_dandelion_dust_fb_07

Amerikai film, 2009.

Rendezte: Jon Gunn

Főszereplők: Mira Sorvino, Barry Pepper, Cole Hauser, Kate Levering, Maxwell Perry Cotton, L. Scott Caldwell

Beszélgessünk együtt! Várom a véleményeteket!

Néhány szempont a filmhez (és bármely más meglátást is írj le bátran!): olvasásának folytatása