Finisben csoport karantén idején péntek esténként

Leállt az élet, de mi addig is készülünk a következő időszakra, amikor remélhetőleg már hazavihetitek a gyermeketeket. A karantén alatt otthon, a számítógép előtt, mégis csoportban, kedvezményes áron tudtok együtt haladni az úton, amin majd a gyakorlatban is végigmentek, mikor örökbe fogadtok.

8 órás zárt csoport indul azoknak, akik vélhetően már az örökbefogadásra várakozás finisében vannak. Egy praktikus úticsomagot szeretnék nyújtani, ami segít felkészülni a következő időszak helyzeteire, teendőire, nehézségeire, hogy magabiztosan vágjatok neki az örökbefogadásnak.

helena-lopes-PGnqT0rXWLs-unsplash

Kinek: azoknak, akik örökbefogadásra várakoznak, és úgy tudják, gondolják, érzik, vagy remélik, hogy a következő hónapokban sorra kerülhetnek. Például, mert

  • sok éve várakoznak
  • a paramétereik olyanok, hogy rövid várakozásra számíthatnak
  • a lista elején vannak, alacsony a sorszámuk
  • megismerkedtek egy krízisterhessel
  • már volt kiajánlásuk
  • szóba kerültek egy gyereknél
  • elkezdtek barátkozni, de ez a vírus miatt megszakadt.

Azaz, az örökbefogadás jó eséllyel közel van, a tanfolyam meg rég volt.

olvasásának folytatása

November 18. Nehéz kamaszok

Legközelebb Illésné Áncsán Aranka lesz a vendégünk, és a kamaszkori problémákról fogunk beszélgetni. Aranka közel négy évtizede dolgozik a gyermekvédelemben, igazgatója volt a tiszadobi gyerekotthonnak, innen ismerte meg az ország, mint Oláh Ibolya énekesnő volt nevelőjét, azóta dolgozott az SOS Gyermekfalvakban is kamaszokkal és fiatalokkal, jelenleg gyerekjogi képviselő. Nagy tapasztalata van a korosztállyal, el tudja választani a szokásos életkori problémákat a traumától, és olyan fiatalokkal is találkozott, akik egy örökbefogadás után épp kamaszkori gondok miatt kerültek vissza a rendszerbe. Most ő mesél nekünk, és lehet tőle kérdezni.

Mikor: november 18-án, szerdán 17:30-kor – a szokásos Örökbe.hu virtuális időpontban.

olvasásának folytatása

Örökbefogadás világnapja

November 9. az örökbefogadás világnapja. Ennek örömére új rovat, sőt új csatorna indul a blogon: képregény az Instagramon. Egy kedves macskapár, Mr. és Mrs. Vackor fog minket végigkalauzolni az örökbefogadás bugyrain. A szöveget én írtam, a rajzokat a lányom, Marx Veronika (11 éves) készíti. Az Instagramon is tudtok követni, ahol meg fogok osztani örökbefogadással kapcsolatos illusztrációkat. 

Sok boldogságot mindenkinek a világnapon! 

„A szülő legyen a gyerek asszisztense a keresésben”

Hogyan segítse az örökbefogadó a gyermeket a származása megismerésében? Egy virtuális Örökbe.hu klub jegyzete, ahol Székely Zsuzsa pszichológus, a Mózeskosár Egyesület elnöke beszélt a témáról. Az egyesület indít egy workshopot is a témában, az örökbefogadó szülők részére. A kérdéseket én és a hallgatók tettük fel.

Mai vendégünk Székely Zsuzsa pszichológus, aki a Mózeskosár Egyesület elnöke, és sokirányú tapasztalata van az örökbefogadásban, négy évtizedet dolgozott a Tegyeszben, vizsgálta örökbefogadók alkalmasságát, tartott nekik tanfolyamot, segített barátkozásokat, felnőtt örökbefogadottakkal is foglalkozott a Mózeskosár Egyesület egy csoportjában, egy programban krízisterhes anyákkal is dolgozott. Ma arról fogunk beszélgetni, hogy segítheti az örökbefogadó szülő a vér szerinti család megismerését. Azt ma tudjuk, hogy a gyereknek tudnia kell, hogy örökbefogadott, azt is tudjuk, hogy előbb-utóbb érdekelni fogja a vér szerinti család, de nem világos, hogy ennek mi a módja, és hogy tudja ezt a szülő segíteni.

A Mózeskosár Egyesületet 1993-ban az örökbefogadó családok segítésére hoztuk létre. 1991-ben az ENSZ gyerekjogi nyilatkozatát Magyarország is aláírta, amiben az egyik kitétel, hogy minden embernek, és a gyerekeknek is joga a származásuk ismerete. Ez fontos útravaló volt számunkra is, és próbáltuk támogatni az egyesületünk működésében. 2005 óta működik a felnőtt örökbefogadottak csoportja nálunk, ahol központi téma a származás megismerése, ebben próbálunk nekik segíteni, és sokat tanultunk tőlük, sok történetet megismertünk. 1997-ben a Gyermekvédelmi törvény a gyámhivatali eljárást is szabályozta e területen (innentől joga van az örökbefogadottnak a vér szerinti szülő megkeresésére), és egyre kevésbé volt titok az örökbefogadás az örökbefogadott családokban, 2013-ban pedig a szülő után a testvér is megkereshetővé vált.

Ami még mindig problémás: Magyarországon az eredeti születési kivonatot nem kaphatják meg az örökbefogadottak a származáskutatáskor sem, pedig ugyanazok vagyunk, akik megszülettünk. Itt súgnék az örökbefogadóknak: a barátkozásoknál nem lehetetlen szerezni egy anyakönyvi kivonat-másolatot a nevelőszülőtől, ha nem is szabályos. Ez egy adu ász lehet majd, és a szülő tudni fogja, mikor jöhet el az ideje, hogy ezt megmutassa a gyermekének.

Kifejezetten a születési anyakönyvi kivonat? De milyen adat szerepel rajta, amit nem ismerünk? Csak az anyja neve, minden más adatot tudunk, nem?

Nekünk ez csak ennyi, a gyerekeknek ez sokkal több, az énazonosság része, ugyanúgy, mint a név, azok vagyunk, akinek megszülettünk. Utána egy ”hamisítványt” állítanak ki az örökbefogadásnál… A gyámhivatalban viszont a származás megismerésénél elutasítják, ezt nem kaphatják meg az örökbefogadottak. Ez csak egy a gondok közül. A felnőtt örökbefogadottak elbeszéléséből tudjuk, hogy a gyámhivatalban sokszor nagyon nem diszkréten szervezik meg ezt a helyzetet, mások is jelen vannak  szobában, mikor elmondja a kérést a vér szerinti család megkeresésére. Sokszor nagyon értetlenül áll az ügyintéző hozzá. Volt, aki azt mondta, hogy mit akar tudni, hogy pék volt vagy cukrász, miért fontos ez magának? Nem mindig vesznek fel jegyzőkönyvet. Ez nagyon fontos, hogy ne jöjjön el úgy az érdeklődő, hogy nem kapja meg a jegyzőkönyv egyik másolatát, mert azzal lehet reklamálni, hogy a kutatási munkát elvégezte-e a gyámhivatal.

Székely Zsuzsa
Székely Zsuzsa

Nagy probléma a vér szerinti szülők felé, hogy egy gyámhivatali idézést kapnak, amin nincs rajta, hogy örökbefogadási ügyben keresik, de ki nem ijed meg egy gyámhivatali idézéstől. Nem csoda, hogy nagyon sokan elutasítják, 10-ből nyolc megkeresés nem sikeres, nemcsak amiatt, mert az idézéstől megijedtek, hanem nem találják őket, eltűntek, meghaltak. Ha sikeres, akkor se mindig hajlandóak a kapcsolatra. Sokszor nem mondják el a fiatalnak a hivatalban, hogy ha sikertelen a megkeresés, elutasítja a vér szerinti szülő, hogy beadhat-e újabb kérelmet és mennyi idő múlva. Ha csak az anyát kereste, később beadhat-e új kérelmet az apa vagy a testvérek felkutatására. A tájékoztatás is sokszor hiányos. Hallottuk felnőtt örökbefogadottól, hogy ha hirtelen megijed a vér szerinti szülő, és először elutasítja, akkor lezárják az aktát, és másnap hiába megy vissza, hogy mégis vállalná a kapcsolatfelvételt, akkor elutasítja az ügyintéző, mert már lezárta az aktát, és nem fogja megtudni az örökbefogadott, hogy a szülő mégis találkozna vele. Nincs sem pszichológiai tanácsadás, sem kísérés. Mi már többször jeleztük az egyesületben, hogy küldjék hozzánk a felnőtt fiatalt, szívesen segítünk felkészülni erre az útra, de a gyámhivatalok ebben nem partnerek. olvasásának folytatása

2019-es örökbefogadási statisztika

A közelmúlt trendje folytatódik. Rekordmagas volt tavaly az örökbefogadások száma (1052), de még sosem volt ennyi várakozó. Év végén összesen 3186 család várakozott határozattal örökbefogadásra, közülük minden kilencedik egyedülálló. Egy éve ez a szám 2855 volt, húsz éve még ezer alatt (miközben az örökbefogadások száma jellemzően 700-1000 között mozgott mindvégig).

134 családon belüli örökbefogadás történt.

A szakszolgálat által közvetített lezárult örökbefogadások száma gyermekenként 837
Ebből: megyén belüli örökbefogadás 496
Ebből: más megyei örökbefogadók által örökbefogadott gyermek 102
Ebből: nemzetközi örökbefogadás 239

Ezek nem mind titkos örökbefogadások, benne van a Tegyesz által közvetített 33 nyílt örökbefogadás is (újszülöttek). 18 már a rendszerben élő gyermeket is nyíltan fogadtak örökbe. 107 újszülött titkos örökbefogadásához járultak hozzá a szülők. A titkos örökbefogadások közül 47 esetben a nevelőszülőnél maradt örökre a gyerek. 

A legtöbb belföldi és külföldi örökbefogadás is Borsodban és Szabolcsban történt (viszont ezt a várakozók számával is arányba kell állítani).

71 esetben egyedülálló volt a szülő, ebből 9 nyílt örökbefogadás. 

olvasásának folytatása

November 4. ADHD és örökbefogadás

Következő virtuális programunk témája a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, közkeletű rövidítésével az ADHD, különös tekintettel az örökbefogadott gyerekekre. 

Tóth Zsuzsa pszichopedagógus, a Bárányfelhő Fejlesztő és Terápiás Központ vezetője lesz a vendégünk. 

A következőkkel fogunk foglalkozni:

  • Mitől alakul ki az ADHD? Miről lehet felismerni? 
  • Az örökbefogadott gyerekeknél tényleg gyakoribb?
  • Mennyi idős korra derül ki?
  • Lehet tévesen diagnosztizálni az ADHD-t?
  • Hogy tud segíteni a szülő a gyereknek? Milyen otthoni környezetet alakítsunk ki? 
  • Érdemes sni-papírt szerezni róla? 
  • Milyen fejlesztések szükségesek? Milyen iskola való a gyereknek?
  • Elmúlik, ki lehet nőni? Milyen felnőtt lesz belőle? 

És természetesen minden más szóba kerül, ami a hallgatókat érdekli. Előre is lehet küldeni kérdéseket. 

Az eseményről felvétel készül. 

Mikor: november 4-én, szerdán 17:30-kor – a szokásos Örökbe.hu virtuális időpontban.

olvasásának folytatása

Babaköszöntő, 2020. október

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: Lászlóék

Isten sose hagy minket válaszok nélkül. Csak meg kell érkezni.

Kik vagytok?

Két csodálatos kislány szülei. Az egyik a pocakomban növögetett, a másik a szívemben. Pontosan egyformán tökéletes mindkettő. Luca s Eszter.

A férjemmel 15 éve vagyunk házasok. Az az igazi páros, akik kiegészítik egymást. Fiatal korunk ellenére nagyon talpraesettek vagyunk. Dolgozunk, vállalkozunk és nevetünk, élünk, szeretünk. Mindig is nagy családról álmodtunk, s azt gondoltam, mire 30 éves leszek minimum 3 gyerek szaladgál majd körülöttünk. De ezek az álmok az évek alatt szépen szertefoszlottak s átalakultak.

24 éves voltam, mikor kislányunk megszületett. Tökéletes kis csöppség. Pár évre rá újra megtörtént a csoda,.. de Istennek más tervei voltak.

Teltek az évek s közben 14 kisbabát veszítettünk el. Szépen lassan hozzászoktunk a csalódásokhoz. Szívből, igazán szerettünk volna a kistestvérkét. Mi mindent megtettünk… legalább is azt gondoltuk.

Egyik nap épp a kocsiban utaztunk, mikor a Kossuth Rádióban arról beszélgettek, hogy mindenki 0-3 éves korú gyermeket szeretne örökbe fogadni s az a felettiek már nem nagyon kellenek senkinek, s bent ragadnak a rendszerben. Akkor a férjemmel egymásra néztünk, s szavak nélkül is tudtuk, talán mégsem mindent tettünk meg…

Így történt, hogy 14 kiscsillagot festettem egy kavicsra, s vele együtt beszuszakoltam az életem egy 28 literes hátizsákba és a férjemmel az oldalamon nekivágtunk az El Camino Primitivonak, megkeresni a válaszokat, megtalálni az utunkat.

A kavicsommal a zsákomban, esőben, szélben, vaksötétben, hegyekre mászva cipeltem az én kis babáimat. Csak egyetlen egy kérdés vezérelt… Miért?

A világ végén elővettem a kavicsomat, a kicsi parányi babáimat, a múltamat, az álmaimat. A közös álmainkat. Ólomként nehezedett a kő a kezemben, szorongattam, féltem, szerettem őket… végül erőt vettem s elhajítottam, bele a zúgó óceánba. Oly picik voltak, és oly valódiak és mégis megfoghatatlanok….apró kicsi angyalok…Elengedtem.

Eltelt egy év az örökbefogadás óta, s pont most, Eszter születésnapján mikor felnéztem a gyertyák fényéből, értettem meg. A sok miértemre egyszer csak ott ül Ő. Azokkal a csodálatos csillogó szemeivel, azzal az ízig vérig Eszter-mosollyal. Ő, az én kisbabám. Az én utam, a Mi utunk.

A kicsi angyalok, akik ma már a világ végén a tengerben pihennek, kinyitották a szívemet, hogy képes legyek bárkit feltétel nélkül elfogadni. A szívem általuk lett tele szeretettel, elfogadással, megértéssel. Általuk vagyok ma az, aki vagyok. Általuk vagyunk Mi egy család. Esztike, Luca, a Férjem s Én. (és a kiskutyánk 🙂 )

 Miben vagytok mások, mint mások? 

Miben vagyunk mások? Talán semmiben, talán mindenben.

Mindenkinek megvan a maga útja, a maga miértje. Mindenki nehéz utat jár be, mire a szíve ennyire megtelik szeretettel, mint a Mienk. Talán ugyanolyanok vagyunk, mint mindenki más.

Örökcsalád, Szívcsalád, Család, Nő s Férfi, Gyerekek. Egyformák.

Ki érkezett?

Egy kis Esztike. 5 éves. Pontosan az ország másik végéből 496 km-ről. Nemrégen költöztünk be a családi házunkba, mikor érkezett a hívás. Csak úgy potyogtak a könnyeim. Éreztem legbelül, hogy Ő lesz az. Ő az, akire vártunk. olvasásának folytatása

Október 28. Roma származás az örökbefogadásnál

Következő virtuális programunk vendége Gubcsi Judit lesz, a Romadopt Klub megalapítója, kétgyerekes örökbefogadó anya. Judit hatodik éve működteti a cigány származású gyereket örökbefogadóknak szóló csoportot, ahol szakmai előadásokon és közösségi programokon vehetnek részt az érdeklődők.

Most az örökbefogadás előtt állók szemszögéből fogjuk megvizsgálni, mit is jelent a gyermek roma származása. Beszélünk a tipikus kérdésekről és félelmekről:

  • Ha azt mondom, hogy nem szeretnék roma gyereket, akkor biztosan nem lesz az a gyerekem?
  • Hogy tudom megvédeni a gyerekemet a csúfolástól, diszkriminációtól?
  • Hogy tudok neki roma identitást átadni, ha én nem vagyok az?
  • Rasszista vagyok, ha nem vállalok roma gyereket?
  • Én elfogadnám, de a tágabb család nagyon ellenséges…
  • Ha bizonytalan származást elfogadunk, előbb sorra kerülünk?

És természetesen minden más szóba kerül, ami a hallgatókat érdekli. Előre is lehet küldeni kérdéseket. 

Nagyon ajánlom a programot mindazoknak, akik most várakoznak vagy gondolkodnak örökbefogadáson, de mindenki mást is szeretettel várunk!

Mikor: október 28-án, szerdán 17:30-kor – a szokásos Örökbe.hu virtuális időpontban.

olvasásának folytatása

„Mindketten gyereket akartunk, de ki tudtuk mondani: az a legfontosabb, hogy együtt”

Egy pár útja az örökbefogadásig, és azon túl. Éva és István az Örökbe.hu virtuális rendezvényén mesélték el a történetüket, a beszélgetést Sulyok Eszter pszichológus és Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu gazdája vezette, a résztvevők is kérdeztek. Meddőségi kudarcok, inszeminációk, örökbefogadás, egy meglepetésbaba, majd sűrű élet négyesben. Mennyire viseli meg a meddőség a párkapcsolatot? Hogy lehet együtt, vagy egymást bevárva eljutni az örökbefogadásig? És milyen az élet ma, két kisgyerekkel?

Zsuzsa: Mutatkozzatok be, kérlek!

Éva: Éva vagyok, Vicq néven ismertek a blogról. Nyolcéves, újszülöttként örökbefogadott lányunk van, és utána egy besikerült meglepetésgyermek, aki most ötéves lesz, így vagyunk négyen egy boldog család.

István: István vagyok, én vagyok a negyedik, sofőr, háziúr…

Zsuzsa: Mióta vagytok együtt? Mi élt a fejetekben a gyerekvállalásról az elején?

István: 11 éve vagyunk házasok, 13 éve együtt. Az elején úgy képzeltük, hogy majd jönnek, aztán csak vártunk, elkezdtünk gondolkodni…

Éva: Nekem voltak ismert hormonális problémáim, így már az elején jártunk a nőgyógyásznál. Mikor megbeszéltük, hogy lassan jöhetne, előtte én már voltam az orvosnál, de ő azt mondta, hogy lehet próbálkozni, de azért elindított egy kivizsgálást, hogy miért rendszertelen a ciklusom. Mindkettőnknek volt előtörténete, és abból sejteni lehetett, hogy ez nem fáklyásmenet lesz. Hamar elkezdtünk gondolkodni, hogy lehet segíteni kicsit a sorsnak.

Eszter: Sokszor tapasztalom, hogy az emberek úgy mennek neki, hogy az orvos megnyugtatja őket: majd megoldjuk, lehet, hogy nehéz lesz, de az elején kevés emberben merül fel az örökbefogadás. Ez hogy volt bennetek?

Éva: Én is azt hittem, hogy ez a „megoldjuk” kategória, majd az orvos felír gyógyszert, néz hormonlabort, de akkor nem volt okunk feltételezni, hogy ez ennél bonyolultabb lesz. Attól még, hogy nehezített a pálya, viszonylag sima ügy lesz, gondoltuk. A nőgyógyász se nyomult rá, mi se, hogy itt hősiesen kéne küzdeni. Az örökbefogadás gondolata meg fel se merült, akkor kezdtünk a házasság gondolatánál tartani.

Zsuzsa: Volt idő, mikor elkezdtetek rástresszelni a dologra?

István: Persze, megvoltak a sírós éjszakák. Elkerültünk Tapolcára a meddőségi központra. Belépsz, tömve van a fal babák fotóival, neked meg nem sikerül. Mint mikor egy életfogytosnak mutogatod a világ legszebb tájait. Aztán kifogtunk egy dokit, aki az orvos nejemnek kezdte magyarázni az inszemináció lényegét. Az egésznek volt egy olyan hangulata: akarja, nem akarja, döntsön! Neki menni kell, jön a következő paciens. Nyomás volt rajtunk, egyfelől a francba kívántuk az egészet, másfelől az eredményt meg akartuk, nem szabad feladni. Mindkettőnknek kemény volt odajárni, a sikertelenséget elviselni. Az elején mi megbeszéltük, hogy kizárólag inszemináció lesz, lombikot mi nem akartunk, mert az a természet megerőszakolása.

Eszter: Ebben egyetértés volt köztetek? olvasásának folytatása

Október 21.: Magánutas örökbefogadás

A következő virtuális Örökbe.hu rendezvény témája az örökbefogadás legvitatottabb módja lesz, mikor a közvetítést nem a Tegyesz vagy valamely civil szervezet végzi, hanem az örökbeadó és örökbefogadó már ismeri egymást. Sok esetben más személy (orvos, szülésznő), vagy az internet segítségével találnak egymásra a felek.

Vendégeink: Székely Zsuzsa pszichológus, a Mózeskosár Egyesület elnöke, és Katona Andrea meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó, a Fészek Alapítvány elnöke. Mindketten számos esetben végeztek krízistanácsadást magánutas örökbefogadásoknál. A beszélgetésben kitérünk rá:

  • Mire kell ügyelni egy magánutas örökbefogadásnál?
  • Mik a veszélyei?
  • Hogy lehet tisztességesen csinálni? 
  • Hova lehet fordulni segítségért?

És természetesen minden más szóba kerül, ami a hallgatókat érdekli. Előre is lehet küldeni kérdéseket. 

Mikor: 2020. október 21-én szerdán 17:30-kor

olvasásának folytatása