„Ezek a gyerekek egész életükben az anyukájuk fájdalmát akarják gyógyítani”

Miért baj, ha örökbefogadás előtt az utolsó pillanatig lombikozik a pár? Vagy ha a gyermek örökbefogadásának történetében nem szerepel a „megszülettél” szó? Hogy lehet feldolgozni a meddőséget? Jobb állapotban vannak azok az örökbefogadott gyerekek, akiknek a szülei terápiába jártak? Az izgalmas kérdésekre Sulyok Eszter pszichológus szakdolgozata keresi a választ. Eszter maga is örökbefogadó szülő.

Hova jársz, és miért pont az örökbefogadás témáját választottad?

A témával először műhelymunkaként foglalkoztam a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakán, a reprodukciós eljárások hatását vizsgáltam a meddő identitás kialakulására, szülővé válás utáni fennmaradására.  Nekünk fertilitási problémánk nem volt, első fiunk még az egyetemi tanulmányaim alatt megszületett, később még mindig fiatalon, habituális vetélőként, koraszülőként választottuk az örökbefogadást, két kisebb gyermekünket köszönhetjük ennek a döntésnek. Nem vettem részt meddőségi kezeléseken és beavatkozásokon, de sokat mozogtam abban a közegben, beleláttam, és itt nagyon markánsan van jelen a kielégítetlen igény az engem akkoriban mélyen foglalkoztató gyászfeldolgozásra. A legelső kutatásom ebben a témakörben neuropszichológiai témát járt körül, azt vizsgáltam, hogy mik azok a protektív faktorok, melyek a lombikos terhesség kihordása során megóvják az anyát és így a magzatot a megnövekedett stressz idegrendszerkárosító hatásaitól. Ebből a kutatásból sikerült végül oda eljutni, hogy mi van olyankor, ha sikertelenek a beavatkozások, hogyan lehet ezt feldolgozni, hogyan hat ez az örökbefogadott gyermekre.

olvasásának folytatása

Felmérés: az élettörténeti könyv

Egy újabb, gyors szondázás. Köszönöm, hogy ilyen sokan feleltetek az előzőre! Örökbefogadó szülők válaszait várom, a kérdés gyerekenként értendő, azaz házaspárok ne töltsék ki kétszer ugyanarra a gyerekre vonatkozóan, de ha több örökbefogadott gyereked van, többször szavazz. Itt olvashattok róla részletesebben, mi az az élettörténeti könyv, itt pedig az elkészítéséhez is kaptok tanácsokat. Nem azonos a fotóalbummal, nem a családba kerüléssel indul, hanem a vér szerinti szülők, nevelőszülők/intézet is szerepelnek benne.

Olvasó a mi fiunk élettörténeti könyvét nézi Örökbe találkozón

 

Babaköszöntő, 2018. június

Bemutatkoznak azok az örökbefogadó családok, akikhez nemrég érkezett kisgyerek. Ezúttal minden szereplőnk két év körüli gyereket fogadott örökbe. Szeretettel gratulálok mindenkinek! A rovatba folyamatosan várom azok jelentkezését (zsuzsa.martonffy@gmail.com), akik az elmúlt egy évben sikeresen fogadtak örökbe, netán örökbefogadás után született gyerekük. 

Nicknév: nincs

Kik vagytok? Borsod megyei házaspár vagyunk, Eszti (36 éves) és Peti (41 éves). 2009-ben házasodtunk össze, 2010-től szerettünk volna babát, de nem akart összejönni, így elindítva a kivizsgálásokat, 2011-ben kiderült, hogy természetes úton nem is lehet. Ez kicsit sokkolt minket, mivel a családban ilyen még nem fordult elő. Idő kellett a feldolgozáshoz, majd “kis” szünet után belevágtunk a lombikba. Hosszadalmas kivizsgálás után kiderült, hogy már csak spermadonorral lehet gyerekünk, majd három intézet vizsgálatait végigjárva, végül a harmadik intézetben 2016-ban meg is történt a donoros beültetés, mely sajnos sikertelen volt. Akkor derült fény arra, hogy vannak még egyéb betegségek, melyet korábban nem vizsgáltak és ez tette fel az “i”-re a pontot, hogy elinduljunk az örökbefogadás útján. Így 2016 októberében jelentkeztünk a Tegyesznél.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem semmiben, mi is gyermeket szerettünk volna, mint mások.

dav

Ki érkezett? Hajnika, egy 18 hónapos kis csoda, saját megyéből. 🙂  Bár súlyban és centiben le van maradva a kortársaihoz képest, ezen kívül teljesen egészséges örökmozgó gyerkőc. A szülőanyja a kórházban hagyta, nem érdeklődött utána. A kórházból csecsemőotthonba, majd nevelőszülőkhöz került.

Mennyit vártatok? 2016 októberében jelentkeztünk és 2018 január 15-én szólalt meg az a bizonyos telefon.

Mennyit várt a gyerek? 18 hónapot. Bár otthagyták a kórházban, mégis csak 2017 év végére vált örökbe fogadhatóvá.

Miért pont ő? Mert Ő nekünk született. Mi 0-2 éves korú, egészséges vagy korrigálható állapotú kislányt szerettünk volna, származási megkötéssel, amit később enyhítettünk. Ő volt az első kiajánlásunk.

Miért pont ti? Nem tudjuk. Az biztos segített, hogy a várakozás alatt jeleztük, hogy elfogadunk bizonytalan származást is. És mivel Hajnika biológiai apukája ismeretlen, így lehet, hogy ezért kerültünk szóba. Úgy tudjuk, nekünk ajánlották ki először.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Talán az, hogy ne ijedjek meg, ha nem jönnek elsőre az elsöprő szülői érzelmek, mert nem mindenki egyforma, van akinél ezek később alakulnak ki.

A legnagyobb problémátok most: Igazából nincs semmi probléma, talán csak azok az általános apróságok, amik minden kisgyermekes család életében ott vannak.

Miről olvasnál szívesen? Arról, hogy az örökbefogadó szülők lelkileg hogyan élik/élték meg az első heteket, amikor hirtelen gyökeresen változik meg az életük. (Ez főleg az első gyerekeseknél érdekelne).

****** olvasásának folytatása

Andikával sok a gond

Ha az óvoda nem boldogul a frissen örökbefogadott gyerekkel… Vendégposzt. Olvasónk egy budapesti, zöldövezeti oviban csípte el és jegyezte le a konfliktust.

Szülő A: „Hallottad? Az egyik kislány örökbefogadott a csoportban. Állítólag a szülőknek már pici korában kiajánlották, de valami húzódott az örökbefogadása körül, így csak most augusztusban hozhatták haza. Nem tudom, melyik kislány lehet, csak annyit, hogy eddig intézetben volt végig. Pár hete költözött hozzájuk.”

Szülő B: „És rögtön hozzák oviba? Hiszen legalább 2-3 évig várhattak rá, és nem tudnak egy pici időt vele tölteni az összerázódás miatt?”

Óvónénik: „Andika az első minden reggel és őt is viszik el az utolsók között. Kértük a szülőket a fokozatosságra, ahogy a legtöbb kiscsoportosnál. Javasoltuk, hogy az első időszakban csak délelőtt pár órára hozzák, majd ebéd után vigyék el még pár hétig. Hát, nem sikerül velük a kommunikáció úgy, ahogy szeretnénk. Andika minden délután hisztirohamot kap, nem akar hazamenni, csak kapaszkodik belénk. Nem tudjuk, hogy kezeljük, pedig próbáljuk. A szülők dühösek. Szeretnénk elmondani a problémákat, közös nevelési vonalat kialakítani, de csak kritikának veszik, kikapják a kezünkből és futnak is haza. Sokszor napközben is, ha bármi nem úgy alakul, ahogy Andika szeretné, elmondja, hogy visszamegy az otthonba és nem érdekli, hogy ott soha nem kapott csokit. Ilyenkor mondogatjuk, hogy miért menne, neki már itt vagyunk, itt a családja. Erre sírva fakad. Pedig egy hihetetlen okos kislány, tele szeretettel, csak nagyon hevesen fejezi ki.”

Szülő C: „Na, mit szólsz? Te is ki vagy borulva? Leventét megharapta a fenekén. Meg el is lökte. Levente sír reggelente, hogy fél Andikától. Nem érdekel, hogy az óvónő hogy kezeli, ma reggel beküldtem a férjem. Oda is nyomta az öltözőben a falhoz, amikor senki se látta és mondta neki, hogy ha még egyszer hozzáér Levihez, jól ellátjuk a baját. Szerinted Andika cigány? Nem furák a szülei? Ezeket kár kihozni, sosem lesz belőlük igazi ember. Volt egy rokonunk, ő is hozott ki egy gyereket, mondjuk az idősebb volt, de bármilyen jó volt vele, nem tudta a vért vízzé változtatni.”

Óvónénik: „Hát, látja, Anyuka, hiába hívtuk össze a rendkívüli szülőit, hogy megvitassuk, hogyan tudunk nekik segíteni, milyen az élet a csoportban, Andika szülei, de Levi szülei se jöttek el. Sajnos sok a konfliktus. A múltkor a gyerekek körbevették, amikor dobálta a játékokat, félelmetes volt. Pedig Andika elvileg jár fejlesztésre, ezt mondják a szülők. Kértük, hozzanak papírt, hadd kérdezzünk a szakembertől vagy legalább valami útmutatást hadd kapjunk, hogy ők milyen eszközökkel fékezik, nevelik, szeretik… A múltkori kétórás hisztije után felhívtam az anyukát, hogy jó az óvoda pszichológusa, de a kerületi nevelési tanácsadó is annyira profi humánus szakemberekből áll. Erre a telefonba nekem esett, hogy miért kellene nekik pszichológus, talán csak nem gondoljuk, hogy Andika MÁS?”

Andika anyukája: „Más gyerek is hisztizik, verekszik, miért csak az én lányomra szállnak rá? Az óvónők pszichológushoz akarják küldeni, mintha dilis lenne. Biztos azért különböztetik meg, mert elmondtuk, hogy örökbefogadott, különben nem tűnne fel semmi. A munkahelyemen is épp nagyon kemény időszak van, az ovi meg bezár fél 6-kor, nem is tudom, hogy gondolják.” olvasásának folytatása

Örökbe.hu strandolás július 14-én Szentendrén

A Duna-parton töltünk egy napot, strandolással, heverészéssel és persze beszélgetéssel.

2018. július 14-én szombaton 9-től kb. 17 óráig a szentendrei Postás strandon leszünk. 

Ez egy ingyenes strand a Dunánál, tiszta, kellemes, van zuhanyzó, öltöző, angolvécé és több büfé a közelben. Mi többször voltunk itt a gyerekekkel, akik egy elkerített sekélyebb részen pancsolhatnak. Aki átússza a Dunát, az megcsodálhatja a vízből Szentendre belvárosát. Lehet később jönni és előbb hazamenni. Hozzatok plédet, úszógumit, ennivalót, naptejet, homokozójátékot és hasonlókat. Természetesen figyelünk egymás gyerekére, amíg a szülő úszik vagy kávézik. Van parkoló a közelben, erre vezet a kerékpárút és a HÉV-től sincs messze.

Ha esik, másnap megyünk. Ha magas a vízállás, akkor alternatív programot hirdetek, ez a blogról fog kiderülni.

Szokás szerint:

  • ismerkedünk, tegeződünk, nyitottak vagyunk.
  • Bárki jöhet, örökbefogadók, várakozók, érdeklődők, nagyszülők, örökbefogadottak, helyben lakók és messziről érkezők. Nem csak úszóknak!
  • Jelentkezzetek a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen.
  • Ha lesz erőm, fotózok, és a képek felkerülhetnek ide. Aki nem akar szerepelni, a jelentkezésnél szóljon.
  • A részvétel ingyenes, de köszönöm, ha támogatod a blog fennmaradását.

Augusztus 19-én pedig Keszthelyen találkozunk, szintén egész nap.

Helyi közösségek: örökbefogadói csoportok Magyarországon

Rövid áttekintés a Magyarország különböző részein működő virtuális és valós örökbefogadói közösségekről, nagyobb szervezetekről és alulról építkező csapatokról.

Budapesti és országos közösségek

Vízfejű az ország, a legtöbb csoport a fővárosban működik.

Ágacska Alapítvány: szülőklubot és sokféle segítő csoportot működtetnek, örökbefogadott kamaszoknak is van egy csoportjuk. http://www.agacska.hu/

Mózeskosár Egyesület: havonta klubot tartanak szülőknek, tematikus előadásokkal, és családi programokat szerveznek. Örökbefogadott felnőttcsoportjuk kéthavonta találkozik. http://www.mozeskosaregyesulet.hu/

Romadopt Klub: cigány gyereket örökbefogadó szülők (és várakozók) baráti társasága, a megálmodó Bakó Judit szülő. A témáról szóló előadások és szabadidős programok váltják egymást. https://www.romadopt.hu/

Örökbe.hu találkozók: azaz ennek a blognak az olvasói köre, szervezője Mártonffy Zsuzsa, azaz én. Tematikus és családi programok váltják egymást, havonta találkozunk, bárki jöhet, érintettségtől függetlenül. https://orokbe.hu/eloszor-vagy-itt/talalkozok/ Van egy zárt Facebook-csoportunk is: https://www.facebook.com/groups/1644035632281069/

Felnőtt örökbefogadottak csoportja: alulról szerveződő közösség, felnőtt örökbefogadottak csinálnak szabadidős programokat, a motor Kozák Móni. https://www.facebook.com/groups/676170675891034/

Örökbefogadás egyedülállóként: Facebook csoport egyedülálló örökbefogadók (és erre készülők) számára, már egy találkozót is szerveztek: https://www.facebook.com/groups/2006885362924042/

A nyílt örökbefogadásokat közvetítő hét civil szervezet is szervez közösségi programokat, általában a náluk örökbefogadóknak vagy várakozóknak, ezekről itt írtam bővebben: https://orokbe.hu/2017/06/22/kozossegi-elet-alapitvanyok-egyesuletek/ Ezen kívül léteznek más netes fórumok, nem földrajzi helyhez kötve, amik néha egy-egy találkozót is tartanak. olvasásának folytatása

Tegnap a játszótéren…

… a gyerekek a nagy meleg ellenére végig lelkesen rollereztek, motoroztak, bicikliztek a KRESZ-pályán, homokoztak és hintáztak, a szomszédos lovardába tett látogatást pedig imádták. Az enyémek nagyon elégedetten tértek haza. Közben a felnőttek is tudtak beszélgetni, ismerkedni. A társaság szokásosan sokszínű volt: 16 gyerek (egyévestől harmadikos alsósig) és 25 felnőtt (friss és régebbi örökbefogadók, nagyszülők, és olyan felnőttek is, akiknek még nincs vagy már nem játszóterezik a gyereke). Pár képet lőttem mobillal. Köszönöm, hogy eljöttetek.

 

Legközelebb július 14-én fogunk a Dunában fürdeni, még lesz hivatalos bejelentés erről.

Babaköszöntő 2018. május

Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe. Szeretettel gratulálok! A rovatba folyamatosan lehet jelentkezni, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen.

Nicknév: nusianyu

Kik vagytok? A férjemmel 2012 óta élünk együtt, mindkettőnknek első házasság, s mivel hívő keresztények vagyunk, remélhetőleg az utolsó is 🙂 Annán kívül nincs gyermekünk. Orvosi okot nem találtak a meddőségünkre, de se a lombikok, se az inszeminációk nem sikerültek. Már 2014-ben elindítottuk az örökbefogadást, párhuzamosan az eljárásokkal.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban különbözünk másoktól, hogy eleve a megismerkedésünkkor terveztünk örökbefogadást is, bár akkor még nem tudtuk, hogy vér szerinti gyerekünk nem lesz.

Ki érkezett? Anna 2018. április 4-én született, 7-én találkoztunk először, 12-én hoztuk haza. Teljesen egészséges, gyönyörű kislány, a kórházban lemondott róla a szülőanyja.

Mennyit vártatok? 4 évet vártunk.

Mennyit várt a gyerek? Anna újszülöttként került hozzánk.

Miért pont ő? A jelentkezéskor maximum 2 éves, akár korrigálható egészségi állapotú gyermeket jelöltünk meg, sem a nemre nem volt kikötésünk, sem a roma származást nem zártuk ki.

Miért pont ti? Előttünk 3 párt értesítettek. Kettő meg se nézte Annát, egy pár pedig megnézte, de nemet mondott. Egy éve volt egy sikertelen örökbefogadásunk, a kétéves kisfiú annyira kötődött a nevelőanyához, hogy nem volt mit tenni. Megviselt, el is zárkóztam a nevelőszülős újabb bármilyen kísérlettől bármilyen gyerekkel, azt hiszem, ezért is szerencsés volt újszülöttet “kapnunk”.

A legnagyobb problémátok most: A férjem maradéktalanul boldog, problémám inkább csak nekem van. Teljesen magamra vagyok utalva. A férjem dolgozik, nagyszülő, tesó nincs, idegent nem szeretnénk bevonni, így aztán a háztartás, a baba ellátása teljesen rám marad. Hat napom volt kiszállni a munkámból, ezzel magam mögött hagytam egy életformát, egy karriert. Agglomerációban lakunk, a közeli városból származom, ott, dolgoztam – gyakorlatilag napok telnek el úgy, hogy a férjem az egyetlen felnőtt társaságom 🙂 Feldolgozom, nyilván többet nyertem, mint amit vesztettem, de mindenesetre ez most feladat.

****** olvasásának folytatása