Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Kik vagytok?

Rita, „a furcsa hajú néni”(44) és András, „a kopasz ember”(44), ahogy az első találkozás után nevezett el minket a kislányunk. Nyolc éve vagyunk egy pár és négy éve vagyunk házasok. Mindketten nagycsaládból származunk, így nem volt kérdés, hogy mi is sok gyermeket szeretnénk. Hat éve a sors elég nehéz útra terelt minket ebben a témában, azonban közösen mindenből felálltunk, és sokat tanultunk magunkról, egymásról. Ezen az úton tisztult ki a kép számunkra, hogy mi örökbe szeretnénk fogadni.

Miben vagytok mások?

Talán abban, hogy mindketten folyamatosan dolgozunk magunkon (hol együtt, hol külön-külön), hogy jobbak legyünk emberként, férjként, feleségként, barátként, gazdiként és most már anyaként, mindezt rengeteg humorral fűszerezve. 

Ki érkezett?

Gyönyörű lányos szülők lettünk. Zoé 2 éves, országos listáról érkezett haza hozzánk, Szabolcsból. 

Rajzolni sem lehetne szebb kislányt, aki rettentő cserfes, okos és igazi nő! 

Mennyit vártatok?

2021. novemberben jelentkeztünk a Tegyesznél, 2022. augusztusra lett határozatunk. Utána egy költözés és megyeváltás miatt módosítani kellett a határozatunkat, ami 2022 karácsonyára meg is lett. 2023. március végén hívtak minket és április elején már aktabetekintésre mentünk, húsvét után pedig a rápillantásra. Összeségében a végleges határozat után három hónapot vártunk.

Mennyit várt a gyermek?

Sose látogatták, egyévesen lett örökbe adható, még egy évet várt ránk. Az akta alapján több pár visszalépett, utólag ez a mi óriási szerencsénk. Mi a vaskos aktából őt néztük és körülbelül a harmadik mondat után éreztük, hogy találkoznunk kell.

Miért pont ő?

Nehéz megfogalmazni, egyszerűen jött az érzés már az akta olvasásakor. A fotónál még nagyobbat dobbant a szívünk, a rápillantásnál pedig azonnal el is rabolta. Okos, kedves, bájos, cserfes, kis belevaló leányzó, aki nagyon nyitott és érzékeny a világra. Jaa, és gyönyörű! Óriási tanítómesterünk, ez már a barátkozásnál és az intenzív hétnél is bebizonyosodott. 

Miért pont mi?

Ezt pontosan nem tudjuk, elég elfogadóak vagyunk, és ezt komolyan is gondoljuk. És óriási szerencsénk is volt. 

A tanács, ami jól jött volna utólag / Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy a tanfolyamon tanultátok:

Vannak ismerőseink, akik szintén örökbe fogadtak, az ő tanácsaik, őszinte gondolataik, saját megéléseik nagyon-nagyon hasznosak voltak. Az élet mindig más, mint a nagykönyv, ezzel alapból tisztában voltunk. Minden szitu más és más, így ami minket segít/segített, az az, hogy a tanácsadókkal folyamatosan beszéltünk, nem volt tabu! Illetve a nevelőszülőket igyekeztünk megismerni, mint magánemberek. 

A legnagyobb problémátok most?

Problémánk nincs, megoldandó helyzetek vannak bőven. Tanuljuk egymást és a szülőséget. 

Igyekszünk kiélvezni ennek az időszaknak is minden pillanatát. És tudjuk, hogy ha van kérdésünk, elakadásunk, van kihez fordulnunk.

Miről olvasnátok szívesen?

Bölcsőde/óvodaválasztás, az ottani beillesztésnél mire érdemes figyelni. 

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: nincs

Kik vagytok? Negyvenes házaspár két örökbe fogadott gyerekkel, egyikük óvodás, a másik kisiskolás.

Miben vagytok mások? Átlagosak vagyunk, bár néha úgy érzem, kicsit hangosabbak annál.

Ki érkezett? Újszülött kislány, egyik gyerekünknek vér szerinti, de mindkettőnek testvére.

Mennyit vártatok? 9 hónapot. Kicsit fatalista módon jelentkeztünk, kb. egy évet adva magunknak a várakozásra, lesz, ami lesz. Utólag nézve olyan, mintha sugallatra mentünk volna be a Tegyeszhez. 0-1,5 éves gyermekre kaptunk határozatot, nem jelentkeztünk civil szervezetekhez. A nagy betegséglistán viszonylag kevés kizáró okot jelöltünk meg, származási kitétel föl sem merült.

Miért pont ő? Tudtuk, ha bármelyik gyerekünknek vérszerinti testvére születik és családot keresnek neki, itt helye lesz. A jelentkezéskor egy év fölötti gyermekre készültünk (és készültünk, mert tudtam, éreztem, hogy jönni fog még valaki, ha nem is tűnik reálisnak), de mikor a Gólyahír megkeresett minket a kérdéssel, meg sem kellett beszéljük a választ.

Miért pont ti? A Gólyahírnél is szempont a vér szerinti testvérek közös családba való helyezése. Mi meglepődtünk, hogy felhívtak, ők megkönnyebbültek, hogy megfelelő határozattal állunk sorban, nem kellett módosítani, átszervezni.

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben? Nagyjából minden belefér a nagykönyvbe, ugyanakkor nehezen leírható érzelmi hullámvasút a születendő gyermekre való várakozás és a hat hét meggondolási idő. Igyekeztünk megszilárdítani magunkban azt a hitet, hogy mindenképp az fog történni, ami a babának a legjobb. Aggódtunk a gyerekekért is, akik első perctől boldogan fogadták a kicsit, és most is imádják. Az egész család megélte az örökbefogadás veszteség részét, ki-ki a maga helyzetében, aztán lassan átvette a helyét az öröm, hogy többen lettünk, hogy még valakit lehet szeretni (és nagyon lehet).

A legnagyobb problémátok most: Mi is csatlakozunk azokhoz, akik tudták, csak nem sejtették. Időbe került, míg némi elszabadult rendetlenség árán megtanultuk, mennyi idő elindulni, mekkora hely kell mindannyiunk cuccainak, és hány másodpercünk van befejezni a mondatunkat, mielőtt valaki beleszól/sír/ordít/kacag/dobol. Az elmúlt időszak a befelé figyelésé volt, nagy társasági életet nem éltünk. A legfontosabb, hogy a gyerekek megtalálják magukat és a helyüket az új felállásban is. Szülőként meglepő néha, mennyi összetevője van ennek, és nem biztos, hogy mindet úgy kezeljük, ahogy ők szeretnék. De az nem kétséges, hogy a legjobban együtt szeretünk lenni, lehetőleg egy négyzetméteren, és a következő néhány évet is így tervezzük. Az sem kétséges, hogy a gyerekeink csodálatosak: elevenek, ragaszkodóak, játékosak, szóval estére mi is elfáradunk, miközben próbáljuk őket nem elrontani. Vagy legalább nem nagyon.

Miről olvasnátok szívesen? Alapvetően mindenről, de főleg személyes beszámolókat, bármely oldalról.

****** → olvasásának folytatása