Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Nicknév: Szivike15
Kik vagytok?
Negyvenes éveik elején járó házaspár vagyunk. 2006 óta alkotunk egy párt, 2011 óta vagyunk házasok. Erdélyből származunk, és családjaink jelenleg is ott élnek. 2012-ben megszületett a nagyobbik lányunk, aki ma már 13 éves. Vele való várandósságom során derült ki, hogy méhfejlődési rendellenességem van, ami megnehezíti a teherbe esést és a baba kihordását. De Isten mégis megadta nekünk őt. Voltak problémák (szívproblémák, műtét), de ezeket leszámítva minden rendben van.
Mindig is nagy családot szerettünk volna. A nagyobbik lányunk kétéves volt, amikor újra próbálkozni kezdtünk – pedig az orvosok azt mondták, hogy ő egy „csodababa”, és nem valószínű, hogy lehet több. Összesen hatszor voltam várandós, de csak egy gyermek született meg. A kezelőorvosom javaslatára több műtéten is átestem, de a végeredmény sajnos teljes meddőség lett. 2020-ban kaptam erről hivatalos papírt és beutalót lombikprogramra – amit azonban kezdettől fogva nem szerettünk volna igénybe venni. Az örökbefogadás mindig is szerepelt a terveink között, csak idő kellett, hogy megérjünk rá.
A családomban volt egy sikertelen örökbefogadás, amikor 13 éves voltam: a szüleim egy egyéves kisfiút szerettek volna örökbe fogadni, de sajnos nem sikerült.
2023 januárjában jelentkeztünk a szegedi Tegyesznél, és június végén meg is kaptuk a határozatot 0–1,5 éves leánygyermekre (illetve ikrekre). 2024 márciusában módosítottuk 0–3 éves leánygyermekre, származási kikötésünk nem volt, mivel láttuk, hogy telik az idő, és nem érkezik a hívás. Alapítványnál is jelentkeztünk. Már éppen kezdtünk beletörődni, hogy talán nem is lesz semmi az egészből – mivel nemi kikötésünk is volt, és kisbabát szerettünk volna.
Miben vagytok mások, mint mások?
Nem hiszem, hogy bármiben is különbözünk. Talán kedvezőbb a megítélésük azoknak, akiknek már van vér szerinti gyerekük, különösen, ha az már nagyobb.
Ki érkezett?
2024. október 11-én jött a bizonyos hívás – pont akkor, amikor a legkevésbé számítottunk rá. Éppen a nagyobbik lányt vittem reggel barátnőjével egy osztálytársukhoz, amikor megcsörrent a telefonom. Az ügyintéző hívott – azt hittem, valami papírt kér. Aztán megkérdezte: „Fogadóképesek vagytok?” Majdnem elájultam. Egy 14 hónapos kislányt ajánlottak ki – különleges neve van: Zejnep (alig jegyeztem meg az első pillanatban). Azonnal igent mondtam.
A kislány megyén belül, tőlünk 25 km-re, nevelőszülőknél élt már egy hónapos kora óta. Úgy éreztük, Isten most is úgy rendezte a dolgokat, ahogy megálmodtuk – csak nem mertük kimondani.
Január 17-én mehettünk aktabetekintésre. Minden pozitív volt róla, semmi olyan nem hangzott el, ami befolyásolta volna a döntésünket. Amikor megláttam a fotóját, elsírtam magam – nem volt előnyös kép, de már tudtam, hogy ő az én lányom.
A rápillantás október 29-én volt, a barátkozás november első hetében kezdődött. November 15-én indult a 30 napos kihelyezés, és december 16-án vált véglegessé az örökbefogadás. (December 15. a születésnapom – így szülinapi ajándék lett.) Adtunk neki egy keresztnevet mi is: Lilien – így szólítjuk. Egészséges, örökmozgó kiscsaj. Kiderült, hogy szemüveget kell viselnie, de ezt is szépen elfogadta – így még bájosabb lett. Kreol bőre, göndör haja igazi egyedi kis lénnyé teszi.
Mennyit vártatok?
2023 januárjában jelentkeztünk, júniusban kaptunk határozatot. 2024. márciusban módosítottuk a korhatárt, és júniusban kaptuk meg az új határozatot. A hívás 2024. október 11-én érkezett, és onnantól gyorsan pörögtek az események.
Mennyit várt a gyerek?
Lilikét a nevelőszülők egy hónapos korában vitték haza a kórházból. Édesanyja ott hagyta, sosem látogatta. Félévesen felajánlották őt annak a családnak, akik örökbe fogadták a bátyját, de a kislány bőrszíne miatt nem vállalták. A vér szerinti anya ekkor fellebbezett, ez nem sikerült, ekkor újra összeült az örökbefogadási team, és mi lettünk az első pár, akit hívtak.
Miért pont ő?
Határozatunk 0–3 éves leánygyermekre szólt. Pszichológusunk szerint fontos volt, hogy a vér szerinti lányunkhoz hasonló legyen a testvér, hogy ne legyen túlságosan eltérő. A nagyobbik lányunk egyébként megálmodta a testvérét: egy kreol bőrű, göndör hajú egyéves kislányként. Amikor megláttuk Lilit, szinte sokkot kaptunk – ő volt az „álomkislány”. Az első kiajánlás volt, és nem volt kérdés, hogy elfogadjuk.
Miért pont ti?
83. helyen álltunk a listán, amikor hívtak. Talán az elfogadásunk és az, hogy kifejezetten leánygyermeket szerettünk volna, segítette a döntést.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Bízzunk még jobban Istenben, mert Ő tudja, mire van szükségünk. Az ügyintézés minden megyében más, nálunk három hónap volt, mire minden irat megérkezett és a juttatások is elindultak.
A legnagyobb problémátok most:
Eleinte félénk volt, de ma már igazi energiabomba. Ha valahova belépünk, biztosan nem marad észrevétlen.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva?
Szerintem minden nagyjából úgy történt, ahogy tanultuk. A barátkozás hosszúnak tűnt, de ez megyénként változik. Mi szerencsések voltunk: közeli, támogató nevelőszülőknél volt, és még most is tartjuk a kapcsolatot.
Miről olvasnál szívesen?
További testvérek örökbefogadásának lehetőségéről.
****** olvasásának folytatása
Örökbe.hu 