Ez az írás azoknak szól, akik szakdolgozatot, másféle egyetemi dolgozatot, kutatást szentelnének az örökbefogadás témájának. Az elmúlt 1-2 évben nagyon sok olyan megkeresést kaptam, hogy a szakdolgozó szeretne egy kérdőívet közzé tenni örökbefogadók közt, a bloghoz kapcsolódó felületeken. Én ilyenkor tanulmányozom a kérdéssort, és akkor szoktam hozzájárulni, ha úgy látom, a kérdésekből valamilyen értelmes eredmény fog kirajzolódni. Sajnos ez nem mindig teljesül.
Mindenképpen örömteli, ha (leendő) szakemberek vizsgálják az örökbefogadást. A témának rengeteg vonatkozása van, lehet kutatni jogi, közigazgatási, pszichológiai, szociológiai irányból, de van örökléstani, nyelvészeti, történeti vetülete is, nem beszélve a hozzá kapcsolódó sztereotípiákról vagy más országok gyakorlatáról. Aranybánya. Itt a blogon is van egy rovat, ahol a sikeresebb dolgozatokat mutatom be. Viszont értelmes eredményeket akkor lehet kinyerni, ha jól kérdezünk. Ebben a cikkben néhány tipikus hibát segítek elkerülni, főleg az online kérdőíves felmérésekkel kapcsolatban. Nem vagyok tudós, de az örökbefogadás témájára van egy jó rálátásom, és magam is írtam pár szakdolgozatot az életben. Az itt idézett szakmai problémák nagy része konkrét kérdőívekből származik, nem az alkotójuk kipellengérezése a célom, hanem a később készülő dolgozatok színvonalának javítása. Egyébként általában a konzulenseken is csont nélkül átmentek a hibák. Érdemes mindig hátralépni, és átgondolni, értelmezhető-e mindenkire az adott kérdés. Nagyon otthon kell lenni egy témában ahhoz, hogy jól tudjunk kérdezni.
Az alapok
Mielőtt nekiállsz, olvass szakirodalmat a kérdésről, és beszélgess el 2-3 érintettel, menj el rendezvényekre. Ennek hiányában lehet, hogy valami nagyon lényeges kérdésre nem kérdez rá a felmérés, aminek ismerete nélkül az eredmények hamisak lesznek. Például, ha valaki azt vizsgálja, miben különböznek az iskoláskorú gyerekek örökbefogadói a többiektől, de nem kérdez rá a válaszadók korára, akkor nem fog feltárulni előtte az a törvényszerűség, hogy Magyarországon ilyen idős gyereket jellemzően az vállal, aki a kora miatt nem kaphat fiatalabbat. De ehhez ismerni kell a szabályozást is meg a gyakorlatot is.
Nézz utána, kutatták-e már az adott kérdést, született-e róla a te egyetemeden dolgozat.
Ha az X ország gyakorlatáról írnál, akkor szerencsés, ha beszélsz x nyelven.
Nem minden témának érdemes egy kérdőívvel nekiesni. Ha várhatóan csak maroknyi alany található az adott feltételekkel (például: színes bőrű gyerekek örökbefogadói, más országból örökbefogadó magyarok, kamaszkorú gyereket örökbefogadók), akkor hasznosabb őket személyesen felkeresni és egy interjút felvenni. De még pár tucat válaszadó esetén sem lesz szignifikáns az eredmény (annál többen pedig kevés szakdolgozati kérdőívet töltenek ki). Az örökbefogadók kevesen vannak, évente a gyerekek egy százalékát fogadják örökbe. Ha az elmúlt öt év örökbefogadói között keresgélsz (jellemzően ők elérhetőek, és a jóval régebbi örökbefogadások még más jogi rendszerben történtek), akkor ebben az időben évi 500-600 belföldi, nem rokoni adoptálás történt, ezek egy része is többedik gyerekre, tehát nem ötször ennyi örökbefogadó család van. Nehéz pár tucatnál több családot elérni, azaz az eredmények nem alkalmasak egy matematikai-statisztikai elemzésre.
Vannak csoportok, amelyek jóformán elérhetetlenek: ilyenek az örökbeadók vagy a felbontott örökbefogadások résztvevői. Természetesen róluk is jó lenne többet tudni, ilyen témánál még több időt kell szánni az alanyok becserkészésére (esetleg azt is számításba véve, hogy más témát kell választani), vagy más megközelítésből dolgozni. olvasásának folytatása










