Babaköszöntő 2018. május

Örökbe17 hozzászólás

Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe. Szeretettel gratulálok! A rovatba folyamatosan lehet jelentkezni, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen.

Nicknév: nusianyu

Kik vagytok? A férjemmel 2012 óta élünk együtt, mindkettőnknek első házasság, s mivel hívő keresztények vagyunk, remélhetőleg az utolsó is 🙂 Annán kívül nincs gyermekünk. Orvosi okot nem találtak a meddőségünkre, de se a lombikok, se az inszeminációk nem sikerültek. Már 2014-ben elindítottuk az örökbefogadást, párhuzamosan az eljárásokkal.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban különbözünk másoktól, hogy eleve a megismerkedésünkkor terveztünk örökbefogadást is, bár akkor még nem tudtuk, hogy vér szerinti gyerekünk nem lesz.

Ki érkezett? Anna 2018. április 4-én született, 7-én találkoztunk először, 12-én hoztuk haza. Teljesen egészséges, gyönyörű kislány, a kórházban lemondott róla a szülőanyja.

Mennyit vártatok? 4 évet vártunk.

Mennyit várt a gyerek? Anna újszülöttként került hozzánk.

Miért pont ő? A jelentkezéskor maximum 2 éves, akár korrigálható egészségi állapotú gyermeket jelöltünk meg, sem a nemre nem volt kikötésünk, sem a roma származást nem zártuk ki.

Miért pont ti? Előttünk 3 párt értesítettek. Kettő meg se nézte Annát, egy pár pedig megnézte, de nemet mondott. Egy éve volt egy sikertelen örökbefogadásunk, a kétéves kisfiú annyira kötődött a nevelőanyához, hogy nem volt mit tenni. Megviselt, el is zárkóztam a nevelőszülős újabb bármilyen kísérlettől bármilyen gyerekkel, azt hiszem, ezért is szerencsés volt újszülöttet “kapnunk”.

A legnagyobb problémátok most: A férjem maradéktalanul boldog, problémám inkább csak nekem van. Teljesen magamra vagyok utalva. A férjem dolgozik, nagyszülő, tesó nincs, idegent nem szeretnénk bevonni, így aztán a háztartás, a baba ellátása teljesen rám marad. Hat napom volt kiszállni a munkámból, ezzel magam mögött hagytam egy életformát, egy karriert. Agglomerációban lakunk, a közeli városból származom, ott, dolgoztam – gyakorlatilag napok telnek el úgy, hogy a férjem az egyetlen felnőtt társaságom 🙂 Feldolgozom, nyilván többet nyertem, mint amit vesztettem, de mindenesetre ez most feladat.

****** → olvasásának folytatása

Örökbe.hu játszóterezés június 3-án

ÖrökbeHozzászólás

Nyár eleji közös program gyerekekkel!

Mikor: 2018. június 3., vasárnap, 15-18 óra

Hol: “Fenyves” játszótér, Budapest, II. kerület, a Pasaréti út mellett, megközelíthető az 5-ös busszal, 56-os villamossal és sok egyéb járművel, térkép itt.

Attrakciók:

  • játszótér
  • gyerekeknek közlekedési park, biciklit, rollert, görkorit, kismotort stb. hozzatok!
  • felnőtteknek szabadtéri edzőterem
  • kút és vécé
  • a szomszédos lovarda megtekintése
  • 850 méterre egy Fragola fagyizó

Hozzatok rágcsálnivalót, napvédelmet és főleg kerekes járművet. A gyerekek kimozogják magukat, mi meg beszélgetünk. Lehet játszani, piknikezni, tornázni, elkésni, előbb hazamenni. Azok is bátran jöjjenek, akiknek nincs, még nincs, nem ilyen korú vagy épp elutazott a gyereke! Várakozóknak lesz mód gyakorló örökbefogadókkal beszélgetni. Nekem mindhárom gyerekem eljön.

Ha rossz az idő, játszóházba megyünk, ezt itt fogom kiírni.

Egyebek szokásosan: fotók készülhetnek, amiket esetleg ide is felteszek, tegeződünk, ismerkedünk, bárki jöhet. Egy jelentkezést szeretnék kérni mailben, zsuzsa.martonffy gmail.com címre.

Várlak szeretettel!

Előzetes a nyári Örökbe.hu találkozókból:

Július 14-én, szombaton (esőnap 15-e) a szentendrei Duna-parton fogunk strandolni egész nap, a Dunában. Kellemes ingyenes partszakasz, a HÉV-hez közel, nekünk bevált. Ez függ a vízállástól is, de még fogok jelentkezni.

Augusztus 19-én, vasárnap Keszthelyen találkozunk, fúzióban a Dunántúli örökbefogadó csoporttal, egész napos játszóterezés a terv. Szeretettel várunk ott élőket, épp ott nyaralókat és bárkit, aki eljön!

12 pozitívum a hazai örökbefogadási rendszerben

Örökbe3 hozzászólás

Nemrég írtam egy posztot az örökbefogadási gyakorlat anomáliáiról. Ezek valóban fennállnak, de a magyar rendszernek rengeteg jó vonása is van. Hogy teljes képet kapjunk, ezekből is összeszedtem a legfontosabbakat.

  1. Magyarországon VAN örökbefogadás. Ez az örökbefogadó szülők szempontjából mindenképpen jó hír. Az elképzelésektől függően rövidebb vagy hosszabb időn belül gyereket lehet kapni, szemben a fejlett nyugat-európai országokkal, ahol általában nincs belföldi örökbefogadás, mert kiterjedtebb a szociális háló és nem születnek nem kívánt gyerekek.
  2. Az örökbefogadás ingyenes. A titkos teljesen, a nyílt örökbefogadásnál pár tízezer forint a közvetítői, jelentkezési díj, de ez aprópénz ahhoz képest, hogy Nyugaton 5-10 millió forint egy örökbefogadás költsége. A haszonszerzést az örökbefogadáson törvény is tiltja.
  3. Elsősorban belföldi az örökbefogadás. Az meg már egész szürreálisan kényelmes, hogy alapesetben a saját megyéjéből kap gyereket a várakozó. De ha kell is 300 km-t utazni, ez nem sok ahhoz képest, hogy számos országban csak a drága, komplikált nemzetközi örökbefogadásra van mód, amihez más kontinensre kell repülni. A belföldi örökbefogadás további nagy előnye, hogy a szülő mindent ért, el tudja olvasni az aktát, tud beszélni a nevelőszülővel, a szomszédokkal, a gyerekorvossal. Képzeljük el, ha mindent egy tolmácsnak kéne közvetítenie, és a szülő csak annyit tudna meg, amennyit az elmond. És egy magyar gyerek csak akkor kerül külföldre, ha nincs itthon esélye családot találni, ami a gyereknek is jobb. 
  4. Nincs kényszeradoptálás. Ami még a 20. század második felében is számos fejlett országban létezett. Megvannak a szabályai, mikor lehet örökbe adni egy gyereket. Persze, ezzel nem minden vér szerinti szülő ért egyet, de azért ma elég sokat kell tenni ahhoz, hogy valaki végleg elveszítse a gyerekét. A szülőket informálni kell, mi a következménye, ha nem látogatja a gyereket, van fellebbezési jog.
  5. Az elmúlt húsz évben, a Czeizel-ügy óta nem volt komolyabb örökbefogadási botrány hazánkban. A nagy közvetítő országokat folyamatosan gyerekkereskedelmi, gyerekrablási botrányok rázzák meg, de az USA-ban is tömegesen adtak tovább örökbefogadott gyerekeket. Nyilván senki sem szeretne olyan gyereket, akit elraboltak a szüleitől. Örömteli, hogy ettől itthon nem kell tartani.
  6. → olvasásának folytatása

Gyermekotthonból örökbe fogadni

Örökbe4 hozzászólás

Bár a törvény szerint 12 év alatti gyermek már csak nevelőszülőnél élhet, a gyakorlatban még mindig nem sikerült az összes kisgyereket családba tenni. Így az örökbefogadók egy része is intézetből viszi haza a babát vagy kisebb-nagyobb gyereket. A megelőző években évi 40-60 gyerek került intézetből örökbefogadókhoz, 2016-ban 140. Akkor kerül otthonba egy gyerek, ha az adott megyében nincs elég nevelőszülő, vagy az egészségi állapota olyan, hogy nem vállalják őt. Ma három olvasó osztja meg a tapasztalatait, akik mind csecsemőotthonból vittek haza kisgyereket.

Rlupin72 egy vidéki megyében ismerkedett a 27 hónapos, egészségi gondokkal küzdő Esztivel.

Milyen volt az intézet?

A ház maga egy régi, lepukkant, szocreál panelépület egy hatalmas, gyönyörű, és teljességgel kihasználatlan parkban. Az intézet egy többprofilú szociális-egészségügyi intézmény része. A gyermekotthonból már csak egy szobát használnak, amelyet tíz rácsos kiságy és egy járóka foglal el, szóval irdatlanul szűk a hely. A szoba kialakítása hangulatos volt, mesefigurák a falon, fa bútorzat, szőnyeg.

Hogy éltek a gyerekek?

A Pikler-módszert az intézetben hírből sem ismerik; a tíz gyerekre egy gondozó jutott éjjel-nappal. 2015 tavaszán Eszti volt a maga 27 hónapjával a legidősebb gyerek; viszont legalább öt félévesnél fiatalabb baba is lakott a szobában. Eszti ennek megfelelően nem kapott sem darabos gyümölcsöt, sem darabos ételt. Kizárólag folyékony és pépes táplálékot kapott, mint a többiek; rácsos ágyban aludt, pelenkázták – annak ellenére, hogy a felszereltség lehetőséget adott volna arra, hogy kiságyban aludjon, kisasztalnál, kisszéken ülve, önállóan próbálkozhasson enni, bilire szokhasson.

Az intézmény bezárás előtt állt, így a gyerekeknek éppen csak a fizikális életben tartására jutott idő és energia. Az orvosi ellátás meglétére odafigyelnek, de minőségére már nem. Eszti szemészorvosának, aki a kancsal szemét operálta, arra már “nem volt ideje”, hogy észrevegye: a gyerek szemére 6-os dioptriájú lencse kellene. A gyerekek valamennyien jelentősen hospitalizáltak, érzelmileg-mentálisan elhanyagoltak. Tisztázás – reggeli – délelőtti szabad “játék” – tisztázás – ebéd – alvás – tisztázás – uzsonna – délutáni “játék” – tisztázás – etetés – alvás darálója zajlik minden nap, szinte semmi változatossággal. Fürdetés minden másnap.

Eszti nem tanult meg kúszni-mászni sem rendesen, nemhogy beszélni; pedig ő még valamilyen fejlesztést is kapott hetente kétszer. Az udvaron szerintem életében nem járt, pedig még játszótér is van fajátékokkal, és kicsiknek való medence is, szép nagy fák árnyékában.

Hogy zajlott a barátkozás?

A barátkozás szokott menetrend szerint zajlik; az ottani Tegyesz szerint bevált, hatékony és gyors. Valóban az. Az “igen” után egy egyeztetett hétfőn leutazik az örökbe fogadni kívánó pár, kivesz szépen valamilyen szállást magának a saját pénzéből, aztán minden reggel 9 órakor beballag az intézetbe, ahol a Tegyesz munkatársai várják.

9-12, valamint 15-18 óra között lehettünk Esztivel hétfőtől csütörtökig. Minden nap egyre több gondozási műveletet (tisztázás, öltöztetés, etetés, fürdetés) vettünk át a gondozóktól; csütörtök reggel már a reggelit is tőlünk kapta. Péntek reggel 9-re a gyámhivatalba mentünk a papírokat elintézni (a gyerek meg kétségbeesett zavarodottságában ordított az intézetben, mert nem értette, mi történik vele), majd vissza az intézetbe, ebédeltetés, és irány haza. Ennyi. De bármilyen hihetetlen, tényleg működik. Talán a nem túl rózsás körülmények miatt a gyerekek is ösztönösen mielőbb szabadulni akarnak… → olvasásának folytatása

Szakdolgozat: kik vállalnak roma gyereket?

Örökbe9 hozzászólás

Az örökbefogadásról szóló szakdolgozatokat bemutató sorozatban ma Takács Timeával beszélgetek, aki azt vizsgálta, kik és miért vállalkoznak Magyarországon roma gyerekek örökbefogadására.

Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

2017 januárjában végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szociálpedagógia alapszakán. Szakdolgozatként a roma származású gyermekek örökbefogadásával kapcsolatban készítettem kutatást. A dolgozat a „Motiváció roma gyermekek örökbefogadására Magyarországon” címet viselte. Arra a rövid, ám annál komplexebb kérdésre kerestem a választ, hogy mi motivál, mi késztet, mi inspirál bizonyos szülőket roma származású gyermekek örökbefogadására. Több hazai kutatásból származó eredmény szerint ugyanis a beteg, a fogyatékkal élő és a kisebbségi társadalomhoz tartozó gyermekek hátrányt szenvednek az örökbefogadás során, őket kevésbé vállalják az örökbe fogadni szándékozó szülők. Kutatásomban a roma gyermeket elfogadó szülők gazdasági, társadalmi, szociális, egzisztenciális és személyiségjellemzőit próbáltam összegyűjteni, ehhez az örökbefogadásban jártas szakemberekkel és örökbefogadó szülőkkel készítettem interjúkat.

Miért ezt választottad? Mi vezetett el az örökbefogadás témájához?

Az örökbefogadás témája mindig is foglalkoztatott, ezért is vettem részt 2015 őszén egy örökbefogadási konferencián. Itt hallottam egy roma gyermek örökbefogadó szülőjét mesélni az eltérő etnicitásból származó kihívásokról, élményekről, nehézségekről, örömökről, melyek megszínesítették az egyébként sem könnyű örökbefogadás folyamatát. Gimnáziumi irodalomtanárom gyermekvállalása is inspirálóan hatott rám: egymás után három roma gyermeket fogadtak örökbe feleségével. Alig volt tapasztalatom az örökbefogadás, különösen a roma gyermekek örökbefogadása terén, de sejtettem, hogy nem minden örökbe fogadni szándékozó szülő ennyire elfogadó. Így körvonalazódott lassan, hogy milyen témában is szeretnék kutatni. → olvasásának folytatása

Babaköszöntő, 2018. április

Örökbe1 hozzászólás

Itt a Babaköszöntő, bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett örökbefogadás útján kisgyerek, vagy éppen örökbefogadás után estek teherbe. Szeretettel gratulálok a családoknak!

Kik vagytok? 10 éve házasodtunk össze, és szerettünk volna kisbabát, de hosszas lombikos kezelések után sem jött össze. Ekkor gondoltunk az örökbefogadásra. Egy gyönyörű kislány után tavaly szeptemberben érkezett az öcsike.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem érzem, hogy mások lennénk bármiben, gyerekre vágyó házaspárként indultunk, mint itt mindenki.

Ki érkezett? Újszülött kisfiú érkezett, háromnaposan hozhattuk haza a kórházból. Teljesen egészséges, vidám, mosolygós kisfiú.

Mennyit vártatok? A határozatot kb. a kislányom egyéves korában kaptuk kézhez, és be is jelentkeztünk a Fészek Alapítványhoz, ahonnan Borika is érkezett. Augusztus 30-án lett kétéves, szeptember 19-én érkezett a kistesó, így valamivel több mint egy évet vártunk. Nem is lett volna jobb korábban, mivel Bori még nagyon pici volt, nyilván kalkuláltunk várakozási idővel is.

Mennyit várt a gyerek? Születésekor a szülőanyuka lemondott róla, így a papírok elintézése után mi vihettük haza a kórházból.

Miért pont ő? Nem igazán volt kikötésünk nemben, származásban, egészséges babára volt határozatunk. Az első és a második örökbefogadást nagyon sorsszerűnek éltem meg, nekünk születtek mindketten! Előtte nem gondoltam volna, de most már tudom, hogy oka van, hogy éppen az a gyerek érkezik, aki.

Miért pont ti? Sorra kerültünk. Ettől függetlenül azt mondják, hogy a kislány rám, a kisfiú a férjemre hasonlít, mondjuk természetben is, egyelőre úgy tűnik 🙂

A tanács, ami jól jött volna utólag: Szerencsére közel laknak a férjem unokatestvérei, ahol már van két gyerek, tőlük nagyon sok segítséget kaptam, főleg az elsőnél. Azt gondoltam, már nagyon rutinos leszek a másodikkal, persze semmi nem úgy történt, ahogy gondoltam 🙂 A papírokkal (adó, tb kártya stb.) nagyon sokat rohangáltunk, mert titkolt terhesség volt mindkettő, és a kiállított papírokat automatikusan küldik a szülő anyának… Itt jó lett volna jobban képben lenni, szerencsére a Fészek Alapítvány is sokat segített, másrészt sokszor az ügyintézők sem mindig voltak a helyzet magaslatán, de végül sikerült mindent rendbe tenni.

A legnagyobb problémátok most: Nincs igazából ilyen, nagyon boldogok vagyunk, örülünk a gyerekeinknek. Csak olyanok vannak, ami gondolom minden családban (tesó érkezése, dackorszak, ovikezdés), de örülünk, hogy megélhetjük ezeket is!

Miről olvasnál szívesen? Amiről meg nem nagyon láttam bejegyzést, az a titkolt terhességből származó gyermek örökbeadása. Szívesen olvasnék arról is, hogy másnál hogyan zajlott a tesó érkezése.

******

Nicknév: Marchy14

Kik vagytok? Marianna (36) és Béla (43). 7,5 éve vagyunk házasok. 21 éve vagyunk együtt. Mindig sok gyermeket szerettünk volna, legalább 4-et, de ez nem adatott meg. A házasságkötésünk után 2 évvel kiderült, hogy természetes úton nem lehet gyermekünk. Már előtte eldöntöttük, hogy a mesterséges dolgok nem a mi utunk. Így néhány évig vártunk a csodára, sok-sok álmatlan éjszaka, már-már testi tüneteket produkáló lelki fájdalom után úgy döntöttünk, hogy örökbe fogadunk egy babát.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem semmiben nem vagyunk mások. Mi is végigjártuk az örökbefogadók útját, csupán a sikertelen lombikokat hagytuk ki.

Ki érkezett? Adrienn érkezett, úgy, ahogy megálmodtam. Újszülöttként Békés megyéből, a megyei listáról érkezett titkos örökbefogadással. Ő egy csoda. Egészséges, többnyire jókedvű, mosolygós baba. Az éjszakákat végigalussza. Egy tünemény. Mindenkinek ilyen gyereket kívánok.

Mennyit vártatok? Egészen pontosan 3 év és 1 napot vártunk.

Mennyit várt a gyerek? A picurka szerencsére nem várt csupán egy napot. Már a születése napján tudtuk az érkezését.

Miért pont ő? 0-1 éves korú korrigálható egészségi állapotú magyar származású kislányra vártunk. Mindig éreztem, hogy téli babánk lesz. Azt is, hogy ugyanaz lesz a horoszkópja, mint az enyém. Természetesen mindenki azt hitte, viccelek, de tényleg éreztem. És igazam lett. Millió jel mutatta az utat, hogy ő a mi babánk, hozzánk tartozik. Éppen ezért a 6 hét sem okozott bennem feszültséget. Nyugodt voltam, tudtam, ő nekünk született, csak a gólya először téves címre vitte.

Miért pont ti? Az előttünk lévő pár nem vette fel a telefont, így mi következtünk. De tudom, hogy ennek így kellett történnie.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Igazából a 3 év alatt volt időnk felkészülni a baba érkezésére, viszont hiába készül valaki arra a bizonyos hívásra, mégis sokkhatás. A férjem másnap estére a stressz miatt (még, ha boldogság stressz akkor is) belázasodott. Azóta természetesen minden rendben. A másik pedig az a hatalmas érzelmi hullám, ami a hazajövetelünk után rám zúdult: a mérhetetlen szeretet, felelősség. Mind-mind olyan dolog, amire szerintem nincs jó tanács.

A legnagyobb problémátok most:  A legnagyobb problémáról egyenlőre nem tudok beszámolni, mivel nincs ilyenünk. A pici nyugodt, eszik, alszik, nagyokat nevetgél, visongat. Mindig várjuk a következő mérföldkövet.

Miről olvasnál szívesen? Bármiről szívesen olvasok, ami az örökbefogadással kapcsolatos.

******

→ olvasásának folytatása

Élettörténeti munka óvodáskorban

Örökbe5 hozzászólás

Hogy építsük fel a hat év alatti gyerek élettörténeti albumát? Sárközi Tünde örökbefogadási tanácsadó rendszeresen tart erről tréningeket, a cigány gyerekeket örökbefogadók Romadopt Klubjában mesélt az élettörténeti könyvről. A jelenlevő szülők kérdeztek.

Húsz éve diplomáztam, három gyerekem van, egész életemben a gyerekvédelemben dolgoztam, most három éve a Tegyeszben örökbefogadási tanácsadó vagyok és a Mózeskosár Egyesületben aktív tag. Itt meseterápiás csoportokat tartottam és az élettörténeti munka tréninget Székely Zsuzsa pszichológussal együtt vezetjük már két éve. A résztvevőkkel itt a gyerek története kapcsán beszéljük meg, hogyan hozzuk létre ezt a könyvet. Mindig úgy kezdjük, hogy a saját családi történeteinkkel ismerkedünk, aztán átgondoljuk, hogyan alkossuk meg a gyermekünk élettörténeti könyvét. Gyakorló örökbefogadó szülők és várakozók együtt vesznek részt a tréningen, részletekben belemegyünk egy-egy örökbefogadás történetébe, de a várakozók is jó kérdéseket tesznek fel.

Fizikailag sokféle változata lehet a könyvnek, lehet fotószerkesztővel készített album, vagy gyűrűsfüzetes mappa, a lényeg, hogy kezelhető legyen. De a könyv csak eszköze, lenyomata annak, ami sokkal nagyobb szabású: az élettörténeti munkának, amit a gyermekünkkel elindítunk szülőként és ő majd egy életen keresztül viszi tovább. A könyv nagyon hasznos eszköz ehhez, mert ki lehet nyitni, bele lehet lapozni, lehet belőle mesélni. A gyerekek nem fogékonyak az elvont dolgokra, kell valami, amivel közel hozhatjuk és amiben ő maga is tud alkotni. Az élettörténeti könyv akkor szuper, ha a gyerek maga is rajzol bele, válogat fotókat, azaz ezen közösen dolgozunk.

Az élettörténeti munka olyan önismereti folyamat, amiben mindenki él, akár vér szerinti családban nőtt fel, akár örökbefogadott. A múltra visszatekintő folyamat, de a jelenből indul ki, az élettörténet fontos állomásait próbáljuk megragadni és összekötni egy folyamatos történetté. Ez történik akkor, mikor összeülünk a családdal és régi történetekről beszélünk, amikor fényképeket nézegetünk, fotóalbumot készítünk, vagy ellátogatunk olyan helyszínekre, amelyek fontosak az életünkben. Ez mind visszanyúlás a közös múltunkhoz. Ez azért fontos, mert ebből szeretnénk az identitásunkat megformálni: ki is vagyok én, mi a hátterem, hogy függök össze a többi családtagommal. Azért tesszük fel a kérdést, hogy honnan jöttem, mert arra vagyunk kíváncsiak, hol tartok most, hova megyek. Ez hol intenzívebb folyamat, hogy kevésbé. Ha valaki elmegy önismereti csoportba, akkor épp ezt tekinti át. De vannak olyan életszakaszok, mikor óhatatlanul foglalkozunk ezzel, például a kamaszkorban mindenki keresgéli, honnan jött és hova megy, de ilyen az esküvő, a nagyszabású családi események, a gyermek érkezése, a temetések. Ilyenkor felerősödik bennünk, hogy hogy is van az én életem és próbálom összerakni magamban. Ilyen az időskor is, az élet vége, mikor próbálom összerakni, mit értem el az életemben. → olvasásának folytatása

Gyereknevelés: Egyszerűbb gyermekkor

Örökbe22 hozzászólás

Könyvajánló. Ez a könyv egy olyan problémát taglal, amin én is szinte naponta gondolkodom, nevezetesen: hogyan lehet ép gyereket nevelni egy kommerciális, a hihetetlen áru-, információ-, aggodalom-, és programbőséget hajszoló korban? Nem annyira gyereknevelési tanácsokkal lát el, inkább az egész család életmódját átható filozófia. Kim John Payne Egyszerűbb gyerekkor című könyve nagyon erősen megérintett, továbbgondolásra ösztönzött, ezért beszámolóm szubjektív lesz. Örökbefogadásról nem esik szó a könyvben, de azért ne kapcsoljátok ki a gépet.

A könyvet először májusban olvastam. Ahol 1-2-3 kisgyerek él, ott nem kell mondani, miről szól ez a hónap: anyák napja, szülinapi zsúrok, gyereknap, ovis kirakodóvásár, úszóbemutató, készülés a témazáró dolgozatra, ballagás, hegedűvizsga, iskolai tavaszköszöntő nap, év végi feleltetés, osztálykirándulás, búcsúajándék a dadusnak. De ugyanilyen a december vagy a szeptember is. Eközben három anyukával beszéltem egy hét alatt, akik a „mit csinálsz nyáron?” kérdésre azt felelték: kiselejtezik az otthoni játékok felét. De láttam olyan totyogót, akinek egy játszótéren kezébe nyomtak egy mobilt, hogy ne unatkozzon. Az is rejtély számomra, mitől sztárvórsz-rajongók a gyerekeim, mikor én soha egyetlen részt sem engedtem nekik megnézni. Ha saját gyerekkorommal vetem össze az enyémekét, még nagyobb a szakadék, pedig már én is jólétben, bőségben cseperedtem a nyolcvanas években.

A szerző alapgondolata: korunk jelszava, a még több (áru/program/információ/választási lehetőség) traumatizálja a gyereket. A kevesebb több, a gyerekkor a lassúság ideje. Payne először délkelet-ázsiai menekülttáborokban élő gyerekekkel dolgozott, majd London környéki, jómódú családok sarjaival. Döbbenten látta, hogy az utóbbi, jólétben élő gyerekek, akiknek szüleik a legjobbat akarták, ugyanolyan traumás tüneteket mutattak, mint a menekült gyerekek. A túl sok információ, a túl nagy pörgés, a beavatódás a felnőttvilág gondjaiba bánt el így velük.

Payne nemcsak szörnyülködik a felgyorsult világon, hanem gyakorlati tippeket ad, hogyan lehet lelassítani az életet a gyerekszoba, sőt az otthonunk küszöbénél. Felfogásában a szülő karmester, aki a család egész szimfóniáját vezényli. Négy területre bontja az egyszerűsítést: tárgyi környezet, ritmus, időbeosztás és felnőtt információk. Sok konkrét példa segíti a továbbgondolást. A könyvben szereplő családok általában amerikaiak és középosztálybeliek, és mintha mind diliházban élnének, de a tanulságok Magyarországon is megfogadhatók. Az olvasás közben ki-ki kialakíthat saját ötleteket, megoldásokat, amelyek az ő családjában működhetnek. Lássuk sorban! → olvasásának folytatása

Nézzük együtt: Genezis

ÖrökbeHozzászólás

Bogdán Árpád játékfilmje a 2008-as magyarországi romagyilkosságokról szól, szerepel benne örökbefogadási szál is. És nem lesz vidám. Április 23-án, hétfőn lesz egy ingyenes vetítés a budapesti Cinema City Arénában este 8-kor, utána beszélgetés a rendezővel. Én ott leszek, ha ti is jöttök, mehetünk együtt. Majd sírunk egymás vállán. Találkozzunk fél 8-kor a moziban. A Facebook-eseménynél tudtok jelentkezni.

Trailer:

Fejlesztem a kislányomat

Örökbe13 hozzászólás

Hogyan tud a szülő segíteni otthon egy idősebb korban, elmaradásokkal érkező gyereket? Tweetyjuicy olvasónk egy közel ötéves kislányt fogadott örökbe, s most, két év elteltével elmeséli, mi mindent csináltak a hiányosságok pótlására. Tudatos, szeretetteljes szülői magatartás, és persze rengeteg befektetett energia révén az addig elhanyagolt kislány szárnyalni kezdett. Bár az anyuka egyedül neveli, a nagymama is velük lakik és otthon dolgozik, így több ideje van Elizára. Nemrég pedig az otthontanulásba is belevágtak. Következzen az anyuka beszámolja.

Nosztalgiavonaton ülök az utóbbi hetekben. Hétről hétre idézem fel magamban a két évvel ezelőtti eseményeket. Nézem a röpködő kétcopfos, vagány, dudorászó kislányomat, és látom magam előtt azt a kis csutkára vágott hajú vézna gyereket, akit először megpillantottam a barátkozáson. Óriási utat tettünk meg ebben a két évben, nem tudok néha nem meghatódni azon, hogy honnan hová jutottunk el.

A kislányom az ötödik születésnapját már itthon ünnepelte. Két hónappal előtte érkezett haza, egy viszonylag gyorsan lebonyolított folyamat után, már ami a kiajánlástól a hazaérkezésig tartó időt illeti. Az két és fél hónap volt, az első telefonhívástól a gondozásba vételig, ami rajtam múlott, azt nagyon gyorsan pörgettük benne, és szerencsére nem ütköztünk akadályokba, mindenki nagyon segítőkész volt. Eliza idejét nem ekkor húzták, hanem a megelőző több mint két év alatt, az örökbefogadhatóvá nyilvánítás és az aktakészítés is egy-egy év volt. No comment. Ez az idő a senki földjén telt a gyerek számára, igazából már csak „parkolt” a nevelőszülőnél, nem érezték fontosnak, hogy elvigyék az óvodába, így bár beíratták, de mindjárt ki is vették és otthon tartották. Ott ellébecolt, nézegette a tévét, de nem tanult mondókákat, verseket, nem ismert dalokat és sajnos ceruza sem volt még a kezében. Nem voltak kirakói, építőjátékai, öltöztetős babái, és amúgy szinte egyáltalán nem is tudott játszani. Még labdázni sem, pedig kertes házban élt, és váltott lábbal lépcsőn járni sem, pedig tele volt a ház lépcsővel. Más gyerekekkel való együtt játszásban is kívülálló, szemlélődő maradt csak. És bár sokat tévézett, a tévé előtt sem maradt meg 5 percnél tovább nyugalomban.

A lányom aktájában úgy szerepelt, van rá esély, hogy átlag alattian alacsony értelmi képességei vannak. Szerencsére ezt nem hittem el, és már az első rápillantásnál kiderült, hogy éles eszű, rendkívül jól kapcsoló gyerekről van szó. Azóta pedig tudom, hogy ha valaki nem szimpatikus neki, nem beszél, nem produkál, nyilván ez volt anno a vizsgálódó pszichológusnál is. Rendkívül érdeklődő, sokat beszélő kislány volt már akkor is, de ezt elég szűk szókinccsel és kevés témával tette. Az nagyon hamar feltűnt, hogy nagyon jól kombinál, kapcsol, von le következtetéseket, és az is, hogy minden érdekli. → olvasásának folytatása