Szerző: Örökbe

Szakdolgozat: kik vállalnak roma gyereket?

Örökbe9 hozzászólás

Az örökbefogadásról szóló szakdolgozatokat bemutató sorozatban ma Takács Timeával beszélgetek, aki azt vizsgálta, kik és miért vállalkoznak Magyarországon roma gyerekek örökbefogadására.

Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

2017 januárjában végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szociálpedagógia alapszakán. Szakdolgozatként a roma származású gyermekek örökbefogadásával kapcsolatban készítettem kutatást. A dolgozat a „Motiváció roma gyermekek örökbefogadására Magyarországon” címet viselte. Arra a rövid, ám annál komplexebb kérdésre kerestem a választ, hogy mi motivál, mi késztet, mi inspirál bizonyos szülőket roma származású gyermekek örökbefogadására. Több hazai kutatásból származó eredmény szerint ugyanis a beteg, a fogyatékkal élő és a kisebbségi társadalomhoz tartozó gyermekek hátrányt szenvednek az örökbefogadás során, őket kevésbé vállalják az örökbe fogadni szándékozó szülők. Kutatásomban a roma gyermeket elfogadó szülők gazdasági, társadalmi, szociális, egzisztenciális és személyiségjellemzőit próbáltam összegyűjteni, ehhez az örökbefogadásban jártas szakemberekkel és örökbefogadó szülőkkel készítettem interjúkat.

Miért ezt választottad? Mi vezetett el az örökbefogadás témájához?

Az örökbefogadás témája mindig is foglalkoztatott, ezért is vettem részt 2015 őszén egy örökbefogadási konferencián. Itt hallottam egy roma gyermek örökbefogadó szülőjét mesélni az eltérő etnicitásból származó kihívásokról, élményekről, nehézségekről, örömökről, melyek megszínesítették az egyébként sem könnyű örökbefogadás folyamatát. Gimnáziumi irodalomtanárom gyermekvállalása is inspirálóan hatott rám: egymás után három roma gyermeket fogadtak örökbe feleségével. Alig volt tapasztalatom az örökbefogadás, különösen a roma gyermekek örökbefogadása terén, de sejtettem, hogy nem minden örökbe fogadni szándékozó szülő ennyire elfogadó. Így körvonalazódott lassan, hogy milyen témában is szeretnék kutatni. → olvasásának folytatása

Babaköszöntő, 2018. április

Örökbe1 hozzászólás

Itt a Babaköszöntő, bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett örökbefogadás útján kisgyerek, vagy éppen örökbefogadás után estek teherbe. Szeretettel gratulálok a családoknak!

Kik vagytok? 10 éve házasodtunk össze, és szerettünk volna kisbabát, de hosszas lombikos kezelések után sem jött össze. Ekkor gondoltunk az örökbefogadásra. Egy gyönyörű kislány után tavaly szeptemberben érkezett az öcsike.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem érzem, hogy mások lennénk bármiben, gyerekre vágyó házaspárként indultunk, mint itt mindenki.

Ki érkezett? Újszülött kisfiú érkezett, háromnaposan hozhattuk haza a kórházból. Teljesen egészséges, vidám, mosolygós kisfiú.

Mennyit vártatok? A határozatot kb. a kislányom egyéves korában kaptuk kézhez, és be is jelentkeztünk a Fészek Alapítványhoz, ahonnan Borika is érkezett. Augusztus 30-án lett kétéves, szeptember 19-én érkezett a kistesó, így valamivel több mint egy évet vártunk. Nem is lett volna jobb korábban, mivel Bori még nagyon pici volt, nyilván kalkuláltunk várakozási idővel is.

Mennyit várt a gyerek? Születésekor a szülőanyuka lemondott róla, így a papírok elintézése után mi vihettük haza a kórházból.

Miért pont ő? Nem igazán volt kikötésünk nemben, származásban, egészséges babára volt határozatunk. Az első és a második örökbefogadást nagyon sorsszerűnek éltem meg, nekünk születtek mindketten! Előtte nem gondoltam volna, de most már tudom, hogy oka van, hogy éppen az a gyerek érkezik, aki.

Miért pont ti? Sorra kerültünk. Ettől függetlenül azt mondják, hogy a kislány rám, a kisfiú a férjemre hasonlít, mondjuk természetben is, egyelőre úgy tűnik 🙂

A tanács, ami jól jött volna utólag: Szerencsére közel laknak a férjem unokatestvérei, ahol már van két gyerek, tőlük nagyon sok segítséget kaptam, főleg az elsőnél. Azt gondoltam, már nagyon rutinos leszek a másodikkal, persze semmi nem úgy történt, ahogy gondoltam 🙂 A papírokkal (adó, tb kártya stb.) nagyon sokat rohangáltunk, mert titkolt terhesség volt mindkettő, és a kiállított papírokat automatikusan küldik a szülő anyának… Itt jó lett volna jobban képben lenni, szerencsére a Fészek Alapítvány is sokat segített, másrészt sokszor az ügyintézők sem mindig voltak a helyzet magaslatán, de végül sikerült mindent rendbe tenni.

A legnagyobb problémátok most: Nincs igazából ilyen, nagyon boldogok vagyunk, örülünk a gyerekeinknek. Csak olyanok vannak, ami gondolom minden családban (tesó érkezése, dackorszak, ovikezdés), de örülünk, hogy megélhetjük ezeket is!

Miről olvasnál szívesen? Amiről meg nem nagyon láttam bejegyzést, az a titkolt terhességből származó gyermek örökbeadása. Szívesen olvasnék arról is, hogy másnál hogyan zajlott a tesó érkezése.

******

Nicknév: Marchy14

Kik vagytok? Marianna (36) és Béla (43). 7,5 éve vagyunk házasok. 21 éve vagyunk együtt. Mindig sok gyermeket szerettünk volna, legalább 4-et, de ez nem adatott meg. A házasságkötésünk után 2 évvel kiderült, hogy természetes úton nem lehet gyermekünk. Már előtte eldöntöttük, hogy a mesterséges dolgok nem a mi utunk. Így néhány évig vártunk a csodára, sok-sok álmatlan éjszaka, már-már testi tüneteket produkáló lelki fájdalom után úgy döntöttünk, hogy örökbe fogadunk egy babát.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem semmiben nem vagyunk mások. Mi is végigjártuk az örökbefogadók útját, csupán a sikertelen lombikokat hagytuk ki.

Ki érkezett? Adrienn érkezett, úgy, ahogy megálmodtam. Újszülöttként Békés megyéből, a megyei listáról érkezett titkos örökbefogadással. Ő egy csoda. Egészséges, többnyire jókedvű, mosolygós baba. Az éjszakákat végigalussza. Egy tünemény. Mindenkinek ilyen gyereket kívánok.

Mennyit vártatok? Egészen pontosan 3 év és 1 napot vártunk.

Mennyit várt a gyerek? A picurka szerencsére nem várt csupán egy napot. Már a születése napján tudtuk az érkezését.

Miért pont ő? 0-1 éves korú korrigálható egészségi állapotú magyar származású kislányra vártunk. Mindig éreztem, hogy téli babánk lesz. Azt is, hogy ugyanaz lesz a horoszkópja, mint az enyém. Természetesen mindenki azt hitte, viccelek, de tényleg éreztem. És igazam lett. Millió jel mutatta az utat, hogy ő a mi babánk, hozzánk tartozik. Éppen ezért a 6 hét sem okozott bennem feszültséget. Nyugodt voltam, tudtam, ő nekünk született, csak a gólya először téves címre vitte.

Miért pont ti? Az előttünk lévő pár nem vette fel a telefont, így mi következtünk. De tudom, hogy ennek így kellett történnie.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Igazából a 3 év alatt volt időnk felkészülni a baba érkezésére, viszont hiába készül valaki arra a bizonyos hívásra, mégis sokkhatás. A férjem másnap estére a stressz miatt (még, ha boldogság stressz akkor is) belázasodott. Azóta természetesen minden rendben. A másik pedig az a hatalmas érzelmi hullám, ami a hazajövetelünk után rám zúdult: a mérhetetlen szeretet, felelősség. Mind-mind olyan dolog, amire szerintem nincs jó tanács.

A legnagyobb problémátok most:  A legnagyobb problémáról egyenlőre nem tudok beszámolni, mivel nincs ilyenünk. A pici nyugodt, eszik, alszik, nagyokat nevetgél, visongat. Mindig várjuk a következő mérföldkövet.

Miről olvasnál szívesen? Bármiről szívesen olvasok, ami az örökbefogadással kapcsolatos.

******

→ olvasásának folytatása

Élettörténeti munka óvodáskorban

Örökbe5 hozzászólás

Hogy építsük fel a hat év alatti gyerek élettörténeti albumát? Sárközi Tünde örökbefogadási tanácsadó rendszeresen tart erről tréningeket, a cigány gyerekeket örökbefogadók Romadopt Klubjában mesélt az élettörténeti könyvről. A jelenlevő szülők kérdeztek.

Húsz éve diplomáztam, három gyerekem van, egész életemben a gyerekvédelemben dolgoztam, most három éve a Tegyeszben örökbefogadási tanácsadó vagyok és a Mózeskosár Egyesületben aktív tag. Itt meseterápiás csoportokat tartottam és az élettörténeti munka tréninget Székely Zsuzsa pszichológussal együtt vezetjük már két éve. A résztvevőkkel itt a gyerek története kapcsán beszéljük meg, hogyan hozzuk létre ezt a könyvet. Mindig úgy kezdjük, hogy a saját családi történeteinkkel ismerkedünk, aztán átgondoljuk, hogyan alkossuk meg a gyermekünk élettörténeti könyvét. Gyakorló örökbefogadó szülők és várakozók együtt vesznek részt a tréningen, részletekben belemegyünk egy-egy örökbefogadás történetébe, de a várakozók is jó kérdéseket tesznek fel.

Fizikailag sokféle változata lehet a könyvnek, lehet fotószerkesztővel készített album, vagy gyűrűsfüzetes mappa, a lényeg, hogy kezelhető legyen. De a könyv csak eszköze, lenyomata annak, ami sokkal nagyobb szabású: az élettörténeti munkának, amit a gyermekünkkel elindítunk szülőként és ő majd egy életen keresztül viszi tovább. A könyv nagyon hasznos eszköz ehhez, mert ki lehet nyitni, bele lehet lapozni, lehet belőle mesélni. A gyerekek nem fogékonyak az elvont dolgokra, kell valami, amivel közel hozhatjuk és amiben ő maga is tud alkotni. Az élettörténeti könyv akkor szuper, ha a gyerek maga is rajzol bele, válogat fotókat, azaz ezen közösen dolgozunk.

Az élettörténeti munka olyan önismereti folyamat, amiben mindenki él, akár vér szerinti családban nőtt fel, akár örökbefogadott. A múltra visszatekintő folyamat, de a jelenből indul ki, az élettörténet fontos állomásait próbáljuk megragadni és összekötni egy folyamatos történetté. Ez történik akkor, mikor összeülünk a családdal és régi történetekről beszélünk, amikor fényképeket nézegetünk, fotóalbumot készítünk, vagy ellátogatunk olyan helyszínekre, amelyek fontosak az életünkben. Ez mind visszanyúlás a közös múltunkhoz. Ez azért fontos, mert ebből szeretnénk az identitásunkat megformálni: ki is vagyok én, mi a hátterem, hogy függök össze a többi családtagommal. Azért tesszük fel a kérdést, hogy honnan jöttem, mert arra vagyunk kíváncsiak, hol tartok most, hova megyek. Ez hol intenzívebb folyamat, hogy kevésbé. Ha valaki elmegy önismereti csoportba, akkor épp ezt tekinti át. De vannak olyan életszakaszok, mikor óhatatlanul foglalkozunk ezzel, például a kamaszkorban mindenki keresgéli, honnan jött és hova megy, de ilyen az esküvő, a nagyszabású családi események, a gyermek érkezése, a temetések. Ilyenkor felerősödik bennünk, hogy hogy is van az én életem és próbálom összerakni magamban. Ilyen az időskor is, az élet vége, mikor próbálom összerakni, mit értem el az életemben. → olvasásának folytatása

Gyereknevelés: Egyszerűbb gyermekkor

Örökbe22 hozzászólás

Könyvajánló. Ez a könyv egy olyan problémát taglal, amin én is szinte naponta gondolkodom, nevezetesen: hogyan lehet ép gyereket nevelni egy kommerciális, a hihetetlen áru-, információ-, aggodalom-, és programbőséget hajszoló korban? Nem annyira gyereknevelési tanácsokkal lát el, inkább az egész család életmódját átható filozófia. Kim John Payne Egyszerűbb gyerekkor című könyve nagyon erősen megérintett, továbbgondolásra ösztönzött, ezért beszámolóm szubjektív lesz. Örökbefogadásról nem esik szó a könyvben, de azért ne kapcsoljátok ki a gépet.

A könyvet először májusban olvastam. Ahol 1-2-3 kisgyerek él, ott nem kell mondani, miről szól ez a hónap: anyák napja, szülinapi zsúrok, gyereknap, ovis kirakodóvásár, úszóbemutató, készülés a témazáró dolgozatra, ballagás, hegedűvizsga, iskolai tavaszköszöntő nap, év végi feleltetés, osztálykirándulás, búcsúajándék a dadusnak. De ugyanilyen a december vagy a szeptember is. Eközben három anyukával beszéltem egy hét alatt, akik a „mit csinálsz nyáron?” kérdésre azt felelték: kiselejtezik az otthoni játékok felét. De láttam olyan totyogót, akinek egy játszótéren kezébe nyomtak egy mobilt, hogy ne unatkozzon. Az is rejtély számomra, mitől sztárvórsz-rajongók a gyerekeim, mikor én soha egyetlen részt sem engedtem nekik megnézni. Ha saját gyerekkorommal vetem össze az enyémekét, még nagyobb a szakadék, pedig már én is jólétben, bőségben cseperedtem a nyolcvanas években.

A szerző alapgondolata: korunk jelszava, a még több (áru/program/információ/választási lehetőség) traumatizálja a gyereket. A kevesebb több, a gyerekkor a lassúság ideje. Payne először délkelet-ázsiai menekülttáborokban élő gyerekekkel dolgozott, majd London környéki, jómódú családok sarjaival. Döbbenten látta, hogy az utóbbi, jólétben élő gyerekek, akiknek szüleik a legjobbat akarták, ugyanolyan traumás tüneteket mutattak, mint a menekült gyerekek. A túl sok információ, a túl nagy pörgés, a beavatódás a felnőttvilág gondjaiba bánt el így velük.

Payne nemcsak szörnyülködik a felgyorsult világon, hanem gyakorlati tippeket ad, hogyan lehet lelassítani az életet a gyerekszoba, sőt az otthonunk küszöbénél. Felfogásában a szülő karmester, aki a család egész szimfóniáját vezényli. Négy területre bontja az egyszerűsítést: tárgyi környezet, ritmus, időbeosztás és felnőtt információk. Sok konkrét példa segíti a továbbgondolást. A könyvben szereplő családok általában amerikaiak és középosztálybeliek, és mintha mind diliházban élnének, de a tanulságok Magyarországon is megfogadhatók. Az olvasás közben ki-ki kialakíthat saját ötleteket, megoldásokat, amelyek az ő családjában működhetnek. Lássuk sorban! → olvasásának folytatása

Nézzük együtt: Genezis

ÖrökbeHozzászólás

Bogdán Árpád játékfilmje a 2008-as magyarországi romagyilkosságokról szól, szerepel benne örökbefogadási szál is. És nem lesz vidám. Április 23-án, hétfőn lesz egy ingyenes vetítés a budapesti Cinema City Arénában este 8-kor, utána beszélgetés a rendezővel. Én ott leszek, ha ti is jöttök, mehetünk együtt. Majd sírunk egymás vállán. Találkozzunk fél 8-kor a moziban. A Facebook-eseménynél tudtok jelentkezni.

Trailer:

Fejlesztem a kislányomat

Örökbe13 hozzászólás

Hogyan tud a szülő segíteni otthon egy idősebb korban, elmaradásokkal érkező gyereket? Tweetyjuicy olvasónk egy közel ötéves kislányt fogadott örökbe, s most, két év elteltével elmeséli, mi mindent csináltak a hiányosságok pótlására. Tudatos, szeretetteljes szülői magatartás, és persze rengeteg befektetett energia révén az addig elhanyagolt kislány szárnyalni kezdett. Bár az anyuka egyedül neveli, a nagymama is velük lakik és otthon dolgozik, így több ideje van Elizára. Nemrég pedig az otthontanulásba is belevágtak. Következzen az anyuka beszámolja.

Nosztalgiavonaton ülök az utóbbi hetekben. Hétről hétre idézem fel magamban a két évvel ezelőtti eseményeket. Nézem a röpködő kétcopfos, vagány, dudorászó kislányomat, és látom magam előtt azt a kis csutkára vágott hajú vézna gyereket, akit először megpillantottam a barátkozáson. Óriási utat tettünk meg ebben a két évben, nem tudok néha nem meghatódni azon, hogy honnan hová jutottunk el.

A kislányom az ötödik születésnapját már itthon ünnepelte. Két hónappal előtte érkezett haza, egy viszonylag gyorsan lebonyolított folyamat után, már ami a kiajánlástól a hazaérkezésig tartó időt illeti. Az két és fél hónap volt, az első telefonhívástól a gondozásba vételig, ami rajtam múlott, azt nagyon gyorsan pörgettük benne, és szerencsére nem ütköztünk akadályokba, mindenki nagyon segítőkész volt. Eliza idejét nem ekkor húzták, hanem a megelőző több mint két év alatt, az örökbefogadhatóvá nyilvánítás és az aktakészítés is egy-egy év volt. No comment. Ez az idő a senki földjén telt a gyerek számára, igazából már csak „parkolt” a nevelőszülőnél, nem érezték fontosnak, hogy elvigyék az óvodába, így bár beíratták, de mindjárt ki is vették és otthon tartották. Ott ellébecolt, nézegette a tévét, de nem tanult mondókákat, verseket, nem ismert dalokat és sajnos ceruza sem volt még a kezében. Nem voltak kirakói, építőjátékai, öltöztetős babái, és amúgy szinte egyáltalán nem is tudott játszani. Még labdázni sem, pedig kertes házban élt, és váltott lábbal lépcsőn járni sem, pedig tele volt a ház lépcsővel. Más gyerekekkel való együtt játszásban is kívülálló, szemlélődő maradt csak. És bár sokat tévézett, a tévé előtt sem maradt meg 5 percnél tovább nyugalomban.

A lányom aktájában úgy szerepelt, van rá esély, hogy átlag alattian alacsony értelmi képességei vannak. Szerencsére ezt nem hittem el, és már az első rápillantásnál kiderült, hogy éles eszű, rendkívül jól kapcsoló gyerekről van szó. Azóta pedig tudom, hogy ha valaki nem szimpatikus neki, nem beszél, nem produkál, nyilván ez volt anno a vizsgálódó pszichológusnál is. Rendkívül érdeklődő, sokat beszélő kislány volt már akkor is, de ezt elég szűk szókinccsel és kevés témával tette. Az nagyon hamar feltűnt, hogy nagyon jól kombinál, kapcsol, von le következtetéseket, és az is, hogy minden érdekli. → olvasásának folytatása

Babaköszöntő, 2018. március

Örökbe5 hozzászólás

Bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett kisgyerek. Szeretettel gratulálok mindenkinek!

Kik vagytok? 33 és 31 éves vidéki házaspár vagyunk. Első babánkra vártunk. Az utunk nem volt hosszadalmas. Két vetélés után döntöttünk az örökbefogadás mellett minden más lehetőséget kihagyva.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy mi a lombik útvesztőibe bele sem fogtunk és a minimum korhatárt (25 év) meg kellett várnunk, hogy betöltsem.

Ki érkezett? Noel Gergő(a Noel a mi választásunk, a Gergőt pedig az életet adó adta). Egészséges kisfiú. A Tegyeszen keresztül érkezett hozzánk, titkos örökbefogadással. Hazaérkezésekor 9 napos volt. A szomszéd városból, mindössze 7 perc autó útnyira.

Mennyit vártatok? Az első tegyeszes találkozótól számítva majdnem napra pontosan 4 év 7 hónapot.

Mennyit várt a gyerek? 2 nappal a születése után érkezett a telefon. Rá 4 napra láttuk először. 9 naposan hoztuk haza. Már jóval a születése előtt lemondott róla az életet adó.

Miért pont ő? Nem tudjuk miért pont ő, de abban biztosak vagyunk, hogy nincsenek véletlenek.
Kikötésünk nem volt csak annyi, hogy 0-6 hónapos babát szeretnénk, kis korrigálható betegséggel. Első kiajánlás volt és szerelem első látásra.

Miért pont ti? Miért pont mi? Mai napig nem tudjuk…

Miről olvasnál szívesen? Arról, hogy a családok hogyan és milyen módon mesélik el gyermekeiknek, hogy hogyan is érkeztek a családba. → olvasásának folytatása

Bemutatkozó levél, családi önéletrajz

Örökbe13 hozzászólás

Mit írjak a bemutatkozó levélbe? Az örökbefogadáshoz néha szükség lehet egy írásos bemutatkozásra vagy “családi önéletrajzra”, a Baptista Szeretetszolgálat, a Bölcső Alapítvány, a Várva Várt Alapítvány, és egyes megyei Tegyeszek szoktak ilyet kérni a jelentkezéshez. Ennek nincs hivatalos formája, arra szolgál, hogy jobban megismerjék az örökbefogadásra  jelentkezőket. A Tegyesznél csak formalitás, a Bölcsőnél viszont van tét, a levél alapján dől el, kit hívnak be a személyes találkozóra. Nincs univerzális recept, ma azt szedtem össze, én mit írnék bele ebbe a dolgozatba.

fortepan_13736

  • Házaspárnál a megismerkedés története, mióta vannak együtt, mióta akarnak gyereket.
  • Foglalkozásuk, életkörülményeik, lakáskörülmények, hobbi, szabadidő. A Bölcső az iskolai végzettséget, munkahelyet és jövedelmi viszonyokat is szeretné tudni.
  • A saját gyerekkoruk, neveltetésük, ha ide illik. (Pl. nekem is sok testvérem volt, ezért szeretnék nagycsaládot.)
  • Milyen lépéseken estek át, hogy legyen gyerekük. (Mindazonáltal a veszteségeket nem részletezném túl szívbemarkolóan, annyit írnék, hogy 5 év alatt volt 4 sikertelen lombik, de nem írnám le az összes lombik/vetélés/műtét történetét.)
  • Ha már van gyerek: ő honnan érkezett, mennyi idős, hogy nevelik.
  • Egyedülállónál: miért döntött úgy, hogy egyedül vállal gyereket.
  • Miért döntöttek az örökbefogadás mellett?
  • Milyen gyereket szeretnének?
  • Külön érdemes hangsúlyozni mindazt, ami miatt előbb sorra kerülhet az illető (ha vállal cigány gyereket, súlyos egészségi problémás gyereket, 2-3 testvért).
  • Miért az adott szervezethez jelentkeztek? Ha a Baptistákhoz íródik a levél, akkor az egyházhoz, hithez való viszonyt is érdemes megemlíteni.
  • Hogy tervezik nevelni a gyereket, mik a hangsúlyok? Milyen családi értékeket adnának neki át? Hogy képzelik a mindennapokat?
  • Tágabb család hozzáállása, nagyszülők, fognak-e segíteni, várják-e az unokát. (Persze csak akkor írnék erről, ha jót tudok írni.)
  • Ha van olyan tényező, ami kidomborítja, hogy mennyire alkalmas vagyok, azt megemlíteném. (Például, ha van kisgyerekekkel tapasztalatom, ha gyógypedagógus vagyok.)
  • Aláírás kézzel, elérhetőség (lakcím, mail, telefon, ne ezen múljon).

→ olvasásának folytatása

Filmklub: Titkok és hazugságok

Örökbe5 hozzászólás

Remélem, sikerült megnézni a filmet. Adok pár kérdést, ami alapján tudunk beszélgetni, de más szempontokat is vessetek fel bátran! Mike Leigh 1996-os, sokszoros díjnyertes filmdrámáját elemezzük közösen, virtuálisan, amely egy örökbefogadási szálat is tartalmaz.

A történet röviden: öt embert látunk a londoni (alsó-) alsó középosztályból, akik rokonok, de a viszonyukat titkok és hazugságok szövik át. A középpontban Cynthia áll, negyvenes munkásnő, élete csupa szerencsétlenség, a lánya  (Roxanne) utcaseprő és haragszik az anyjára, az öccsével régóta nem beszélt. Az öccse, Maurice és felesége, Monica is feszült viszonyban élnek. Aztán előkerül egy fiatal, fekete nő (Hortense), aki azt állítja, ő Cynthia 26 évvel ezelőtt örökbeadott gyereke…

  1. A film hanyadik percében hangzik el először az örökbefogadás szó?
  2. Ki a kisgyerek a fotón Maurice és Monica lakásában?
  3. Mikor Hortense meg akarja keresni szülőanyját, a gyámhivatalban hogy zajlik a procedúra? Milyen adatokat kap meg? Haladóknak: miben más az eljárás a magyarhoz képest? Szerintetek melyik az emberségesebb?
  4. A gyámhivatali nő számos ellenérvet felsorol, hogy miért ne keresse fel Hortense a szülőanyját. Mik ezek? Mit ajánl ő? Ezt betartja Hortense?
  5. A filmben sokszor előkerül a gyerekvállalás, gyereknemzés, fogantatás, fogamzásgátlás témája. Kik beszélgetnek erről és milyen hangulatban?
  6. A családi események között látjuk Maurice munkáját műtermi fotósként. Milyen hangulatú családokat mutatnak ezek a fotózások?
  7. Mennyit látunk Maurice és Monica házasságáról? Mi baja lehet Monicának?
  8. Mennyit tudott Hortense a saját örökbefogadásáról?
  9. Milyen a viszonya a testvéreivel? És a szüleivel?
  10. Mióta nem találkozott Maurice és Cynthia? Miért?
  11. Mikor kerül elő a pénz kérdése Maurice és Cynthia között?
  12. Miért adta örökbe Cynthia a gyereket?
  13. Mennyiben tartod felelősnek a saját sorsáért, és mennyiben áldozat?
  14. Szerintetek mi történik, ha ő neveli fel?
  15. Többször elhangzik a filmben, hogy az örökbeadásról senki sem tudott. Ez igaz? Kik tudtak róla biztosan?
  16. Cynthia több fikciót is sző az örökbeadás köré. Mik ezek?
  17. Miért haragszik Roxanne az anyjára?
  18. Miért nem boldogul Cynthia az emberi kapcsolataiban? Mi lehet a gond?
  19. Mit érezhet Cynthia az első találkozásnál az örökbeadott gyerekkel? És Hortense?
  20. Te hogy képzeled el Hortense fogantatását? Vajon miért nem akarja elmesélni Cynthia?
  21. Melyik szereplő melyik társadalmi rétegbe tartozik (vagy szeretne tartozni) a lakásbelsők, a ruhák alapján? Profi angolosoknak megköszönjük, ha ezt a kiejtéssel is levezetik. Ki a legjobb státuszú a társaságban?
  22. A filmben meglepően kevéssé kerül elő a rassz kérdése. Szerinted miért? El tudtok képzelni egy hasonló felállást Magyarországon? Szerepet játszott a gyerek bőrszíne az örökbeadásban?
  23. Reálisnak találod a végkifejletet?
  24. Örökbefogadóknak: te mit éreznél, ha a gyereked hasonló viszonyt alakítana ki a vér szerinti családjával felnőttként?
  25. Hogy tetszett? 🙂 És bármi más, amit szívesen megvitatnátok…

Tudunk beszélgetni itt is kommentben, és a blog zárt Facebook-csoportjában is.

Aki még nem látta: a filmet ezen a két linken tudjátok megnézni, angol nyelven, magyar felirattal. Kicsit sok reklám fog felpattanni, de ha kitartóan bezárjátok őket, akkor elindul a film. Mindkét linken fenn van a teljes film.

http://filmek-online.com/watch-embed-266742-31196

https://openload.co/f/pc5FYs-WFCk/Secrets.and.Lies.1996.720p.BluRay.x264.YIFY.mp4

Filmklub: Titkok és hazugságok

Örökbe2 hozzászólás

Virtuális Örökbe.hu filmklub! Azaz: ki-ki online megtekinti a filmet, aztán pár nap múlva közösen, a később megadott szempontjaim alapján megvitatjuk. (Egyszer már volt egy ilyen megmozdulásunk.) A téma egy zseniális klasszikusa kerül vetítésre.

Titkok és hazugságok

Mike Leigh filmje 1996-ban elnyerte a Cannes-i fesztivál Arany Pálma díját, és öt Oscar-díjra jelölték. Öt embert látunk a londoni (alsó-)alsóközéposztályból, akik rokonok, de a viszonyukat titkok és hazugságok szövik át. A középpontban Cynthia áll, negyvenes munkásnő, élete csupa szerencsétlenség, a lánya utcaseprő és haragszik az anyjára, az öccsével évek óta nem beszélt. Az öccse és felesége is feszült viszonyban élnek. Aztán előkerül egy fiatal, fekete nő, aki azt állítja, ő Cynthia 26 évvel ezelőtt örökbeadott gyereke…

137 perc.

A filmet ezen a két linken tudjátok megnézni, angol nyelven, magyar felirattal. Kicsit sok reklám fog felpattanni, de ha kitartóan bezárjátok őket, akkor elindul a film. Mindkét linken fenn van a teljes film. → olvasásának folytatása