Bemutatkoznak azok az olvasók, akik nemrég fogadtak örökbe kisgyereket. Szeretettel gratulálok a szülőknek! A Babaköszöntőbe várom mindazok beszámolóját, akikhez az elmúlt egy évben érkezett örökbefogadott gyerek (vagy örökbefogadás után vér szerinti). A zsuzsa.martonffy@gmail.com címen tudtok jelentkezni. Minden történet erőt ad a várakozóknak.
Nicknév: Kata
Kik vagytok? 30-as pár vagyunk. 7 éve házasok, 3,5 éve várakoztunk első gyerekre, a mi kis pólyába csomagolt kövünkre, akiről hamar kiderült, hogy nem is akármilyen kő, hanem egyenesen maga a Heart of Eternity. (https://orokbe.hu/2016/09/15/egy-polyaba-csomagolt-kovet-is-hazavinnek-mar/) (http://famousdiamonds.tripod.com/heartofeternitydiamond.html)
Miben vagytok mások, mint mások? Fiatalon, viszonylag gyorsan kapunk diagnózist a meddőségünkről. Úgy döntöttünk, hogy inkább az örökbefogadás irányába indulunk.

Ki érkezett? Kinga baba várt ránk, kicsattanó egészségben, 6 naposan ismertük meg, (narancssárga) megyei listáról érkezett, titkos örökbefogadás történt.
Mennyit vártatok? 3,5 évet. Nagyon nehéz volt, főleg a vége. Kicsit letettünk arról, hogy belátható időn belül kiajánlást kapunk. Úgy ért bennünket a hír, mint a villámcsapás, ez volt az első és persze így az utolsó kiajánlásunk.
Miért pont ő? Megdöbbentünk, hogy ilyen pici babát kaphatunk. Állami rendszerben ez a csoda kategória. Mi kicsit idősebb gyerekre készültünk, hiszen tudtuk, mindenki a felső határainak megfelelő életkorú gyerkőcre esélyes. Nem volt min gondolkodni. Gyönyörű, egészséges baba, a szülőanya láthatóan nagyon szerette, vigyázott rá. Hálásak vagyunk, hogy gondoskodott a sorsáról és a jövőjéről. Őtőle kapta ezt a csodaszép nevet, és mi úgy éreztük, annyira illik rá, hogy nem változtatunk. Meg kell vallanunk, hogy titkon pontosan egy ilyen szépséges kislányról álmodoztunk.
Miért pont ti? Épp a hívás előtt egy héttel nyújtottuk be a kérvényt, hogy hosszabbítsák meg egy évvel a határozatunk érvényességi idejét. Mivel tértivevénnyel adtuk fel, és nem jött a visszaigazolás, felhívtam az ügyintézőt, aki nagyon sietett épp, de ígérte, felhív a jövő héten. Másnap megszületett Kinga. Szóval hívott az ügyintéző pár nap múlva, ahogy ígérte, csak nem amiatt, amire én gondoltam 🙂 Nem tudjuk, hogy hol álltunk pontosan a sorban, és hogy miért pont minket választottak.
A hívás utáni éjszaka nem aludtunk. Mostunk, vasaltunk, fúrtunk, faragtunk. Nagyon hamar beszereztük, ami még hiányzott. Meglepően sok segítőnk akadt, olykor vadidegen emberek. Az ügyintézőnket meglepte, hogy nagyon határozottak voltunk, céltudatosan, felkészülve mentünk (vittük a gyereknek a nyünyüt, fejpelenkát, cumisüveget). Amikor megláttuk Kingát, egyszerre mondtuk ki az igent, alig két másodperccel a szobába toppanás után. Balázs csak annyit kérdezett, hol kell aláírni, mert vinnénk, most azonnal. Ezek után minden lehető időt a gyerekkel töltöttünk, gondoztuk, tanultuk a nővérektől a pelenkázást, öltöztetést, etetést, csonkápolást. A nagyszülőknek csak a hazaérkezést követően szóltunk, mert nem élték volna túl, hogy nem jöhetnek be a kórházba. Mi is csak fényképes igazolvánnyal és engedéllyel közlekedtünk, látogatási időben. Borzalmasan nehéz volt esténként “leadni” ezt a gyönyörűséget, minden nap sírtam hazafelé a kocsiban.
A legfurcsább élmény: Ez a kislány minket választott, kezdettől éreztük. Megdöbbentünk, hogy mennyire “kiszámolta” a landolást. Péntek 13-án találkoztunk először, megismerkedésünk 11. évfordulóján hozhattuk haza. Emellett pedig az összes szerencseszámunkhoz kötődik valamilyen formában az érkezése és a létezése.
Tanács, ami utólag jól jött volna: nem volt ilyen. Erős háló van/volt alattunk, sorstársak kísértek és segítettek bennünket végig az úton. Ami nekünk nem jutott eszünkbe, nekik igen.
Hogy őrizted meg ép elmédet a várakozás alatt? Nálunk krízis helyzetben mindig bekapcsol a robotpilóta, a feszültséget igyekeztünk sporttal, ügyintézéssel levezetni. Olykor ránk tört a pánik, hol váltva, hol egyszerre rettegtünk. Rémálmaim voltak, hogy Kinga kiesik az erkélyen, és mászik tovább 3 emelettel lejjebb, hogy elvitték külföldre és futok utána, hogy ott van mellettem a kendőbe csomagolva, és nem hallom a szuszogását. Túl tökéletes volt minden, nem mertük elhinni, hogy tényleg úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt reméltük és álmodtuk. De minden félelem elmúlt, amikor Kingát a karunkba vettük. Őt bámulva, az időt vele töltve, gyakran el is felejtettük a felettünk lebegő árnyat.
A legnagyobb problémátok most: átlagos problémáink vannak, mint akárki másnak. Nincs okunk panaszra.
Miről olvasnál szívesen? Továbbra is bármiről, ami akárhogy köthető az örökbefogadáshoz. Ez a téma továbbra is az egyik középpontja marad a beszélgetéseinknek. → olvasásának folytatása
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!