Babaköszöntő, 2017. szeptember

Örökbe10 hozzászólás

Itt a Babaköszöntő, ahol bemutatkoznak azok az olvasók, akikhez nemrég érkezett gyerek. Négy család örökbe fogadott, egyhez pedig örökbefogadás után érkezett vér szerinti gyerek. Két újszülött és három nagyobb baba szerepel a rovatban, és egy régi ismerőst is újra látunk.

Nicknév: nincs,  csendes olvasó vagyok

Kik vagytok? Szerintem átlagos házaspár vagyunk,  kertes házzal,  egy kutya- és egy cicagyerekkel.  Páromnak van egy 16 éves nagyfia az előző házasságából,  aki nem velünk él,  így végül is én első,  ő második gyermekre várt.  Nem lombikoztunk,  csak az inszeminációig mentünk el.  Közben kétszer műtöttek.  Azt mondták,  ha évente átfújatom a petevezetéket,  talán sikerül teherbe esnem.  Ezt inkább kihagytam.

Miben vagytok mások,  mint mások? Nem hiszem,  hogy mások lennénk,  bár az elhatározás és az örökbefogadásra való jelentkezés között eltelt több mint három év.

Ki érkezett? Levente,  újszülött,  gyönyörű,  egészséges kisfiú a Fészek Alapítványon keresztül.  Nagyon szépen fejlődik,  igazi kis szeretetbomba.  Aki ránéz,  egyből elolvad.

Mennyit vártatok? Arra,  hogy anya lehessek 13 évet.  Levire kevesebb mint egy évet.

Mennyit várt a gyerek? Születésétől fogva mi látogattuk.  Hatnaposan már itthon volt velünk.

Miért pont ő? Én hiszem, hogy ő választott minket. Amikor arról volt szó, hogy milyen babát szeretnénk, nem tettünk nemi kikötést és a származása is mindegy volt. Olyan egészségügyi problémákat is elfogadtunk, amivel ő teljes életet élhet. Amikor csörgött az a bizonyos telefon, eszünkbe se jutott gondolkodni. Egyértelmű volt számunkra, hogy Levi lesz a mi kisfiunk.

Miért pont ti? Na erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Nem tudom, hányadikak voltunk, nem tudom, hívtak-e másokat. Egyszerűen ennek így kellett lennie.

A tanács, ami jól jött volna utólag: minden tanácsot megkaptunk az alapítványtól, ami az éppen adott helyzetben kellett. Nagyon felkészültek minden problémára és nagyon segítőkészek.

A legnagyobb problémátok most: lehet, mi vagyunk az egyetlenek, de nincs semmilyen problémánk. Egyszerűen csak boldogok vagyunk.

Miről olvasnál szívesen? Minden érdekel a témával kapcsolatban, de még mindig a Babaköszöntő a kedvenc.

→ olvasásának folytatása

Nehéz kérdések az örökbefogadásban

Örökbe11 hozzászólás

Hogyan beszélgessünk a gyerekkel az örökbefogadás kapcsán felmerülő kényes témákról? Az írás a Mózeskosár Klub rendezvénye alapján készült, ahol Székely Zsuzsa pszichológus tartott előadást, majd közösen beszélgettünk.

Hogyan beszélgessen az örökbefogadó szülő a gyerekkel az örökbefogadásról?

3 éves kor alatt a legegyszerűbb fényképek segítségével beszélni róla. El lehet mondani a gyerek születése történetét: „te egy másik néni hasából születtél, nem ő lett az anyukád, úgy döntött, hogy ránk bíz/másokra bíz, ezért lehettünk mi a szüleid.” A gyereknek tudnia kell, hogy ő is született, kellett egy néni és bácsi, hogy a magjukból élet jöjjön létre. Az örökbefogadás szót is el lehet mondani, hogy ismerkedjen vele a gyerek, de ez önmagában kevés, ezt még nem fogja érteni.

Ez az időszak általában felhőtlenül telik, az örökbefogadás ekkor egy szép történet, annak örömét fejezi ki, hogy a gyerek a családba érkezett, még nem jelenik meg a veszteség érzete. Ha a gyerek a családban biztonságban érzi magát, még nem tudja összehasonlítani magát más gyerekekkel, nem észleli, hogy ez egy másság. Mire óvodába megy, hallania kell a saját születéstörténetét, tudnia kell, hogy minden gyerek egy néni pocakjából született, és ő egy másik néniéből.

3-5 éves korban rakjuk le a saját története alapjait. Fontos, hogy a szülő a valóságnak megfelelően beszéljen, ne mondjon olyan meseszerű történeteket, amiket később vissza kell vonni. Példa erre, ha a szülő azt meséli, hogy a gyerek tévedésből bújt be egy másik néni hasába – ez olyan, mint ha a gyerek döntötte volna el, hova akar születni. Az ő szintjén, de a konkrét történethez igazítva, a kérdéseire felelve ismertessük meg a történettel. Ha kérdez, előbb derítsük ki, mit akar tudni pontosan. → olvasásának folytatása

“Egyszerre vagyok hálás és dühös a szülőanyámra”

ÖrökbeHozzászólás

Közös beszélgetés két felnőtt örökbefogadottal! Sára és Robi 21 és 22 évesek, most egyetemre járnak, és örökbefogadó családban nőttek fel. A Mózeskosár Klubban elhangzott beszélgetésben párhuzamosan elevenítik fel gyerekkorukat, örökbefogadásukat, az ezzel való megküzdés történetét. Az interjúból rövid idézetet közlök, a teljes írás a Gyereksorsok blogon olvasható.

A kamaszkorotok hogy zajlott?

Sára: Nagyon szociális ember vagyok, szeretek sokat beszélni, szükségem van társaságra. Tinédzserkoromban én úgy lázadtam, hogy magamra csuktam az ajtót, hogy mindenkit utálok. Nekem anyával nehezebb volt a kapcsolatom, mert teljesen mások az érdeklődési köreink. A kommunikáció kicsit nehéz, ettől függetlenül szeretjük egymást. Tinédzserként nem feltétlen a szüleinkkel akarunk lenni, hanem inkább egyedül vagy a barátainkkal. Én ilyen voltam. Magamra zártam az ajtót, ettem, aludtam, apával pár szót beszéltem és vissza a szobámba. Ez normális, nem tart örökké.

img_6444
Sára

Hazudoztál is?

Sára: Hazudoztam, lógtam. Ezek mindig kiderültek. Lehet, hogy két évre rá, de kiderülnek. Aztán ha sok ciki dolog összejön, akkor visszavesz az ember. Én nagyon temperamentumos vagyok. Nehéz féken tartanom magam, de ez ma már nem jelent nagy gondot.

Robi: Én nagyon konfliktuskerülő ember vagyok, otthon nem lázadtam, próbáltam mindig megfelelni az elvárásoknak és jól tanulni. Az általános iskolában azonban nagyon rosszul viselkedtem. Aztán a gimnáziumi felvételi előtt összeszedtem magam, mivel nagyon fontos volt számomra, hogy bekerüljek. Ez sikerült is, onnantól viszont megint visszaesett a lelkesedésem. Az egyetemi felvételinél ismét összeszedtem magam, ez azonban már tartósnak bizonyult, mivel már bennem volt a vágy, hogy helytálljak.

dscf9084_
Robi

Szerintetek kihat a személyiségetekre, hogy örökbe fogadtak titeket? → olvasásának folytatása

20 ellentmondás a magyar örökbefogadási rendszerben

Örökbe33 hozzászólás

Ma a szabályozás hézagjait gyűjtöttem össze. Tehát nem azokat az eseteket, amikor valaki megszeg egy előírást, hanem ahol maga a rendszer is ellentmondásos, ahol egyik szabály szembemegy a másikkal vagy a józan ésszel.

  1. Az örökbefogadáshoz Magyarországon nem szükséges erkölcsi bizonyítvány.
  2. Ha a szülőanya mond le a gyerekről, és nincs férjnél, nem köteles apát megnevezni. Az esetek igen nagy százalékában ez történik, az örökbeadás a nemzőapa jelenléte, esetleg tudta nélkül zajlik le, pedig lehet, hogy néhány gyereket felnevelt volna az apa.
  3. A gyerekek származását nem lehet nyilvántartani, vélelmezni, de az örökbefogadók a jelentkezésnél kiköthetik, kérnek-e roma gyereket.
  4. A felnőtt örökbefogadott a vér szerinti szülője egészségi adatait kikérheti a gyámhivatalban, de az örökbefogadást megelőző saját egészségügyi adatait nem. Akkor sem, ha tízévesen fogadták örökbe.
  5. Az inkubátorba tett gyereket akkor is örökbe adják, ha az anya férjnél van, kiskorú, vagy külföldi állampolgár, pedig ilyen esetekben nem mondhatna le róla az anya.
  6. A gyámhivatal akkor is alkalmassá nyilváníthatja az örökbefogadásra jelentkezőt, ha a Tegyesz eltanácsolja.
  7. Minél idősebb gyereket fogad örökbe valaki, annál több problémára számíthat, és annál kevesebb juttatás jár neki. A gyerek mellett dolgozó örökbefogadók különösen rosszul járnak.
  8. A hágai egyezmény szerint nem az számít, milyen állampolgár az örökbefogadó, hanem hogy hol él. E logika szerint az itt élő külföldi állampolgárok elvileg ugyanolyan feltételekkel fogadhatnának örökbe, mint a magyarok, de a magyar törvények kizárják őket a nyílt örökbefogadásból. (További csavar, hogy egyes civilek egész a közelmúltig fogadták mégis vegyes házaspárok jelentkezését.)

    Fortepan, 1929
    Fortepan, 1929
  9. → olvasásának folytatása

Október 7.: Örökbe.hu kirándulás

Örökbe4 hozzászólás

Változás: a kirándulás időpontja átkerült 7-ére, szombatra!

Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttetek a Grundra. 43 felnőtt és 25 gyerek jelent meg, a szokásos sokszínűségen kívül (várakozók, örökbefogadók, érdeklődők, felnőtt örökbefogadottak és kisgyerekek) a felhívásnak megfelelően érkeztek nagyszülők (7) és kamaszgyerekek (5) is. Sajnos nem tudtam mindenkivel elmélyült beszélgetést folytatni, de remélem, sikerült új ismeretségeket szerezni.

Következő programunk egy kirándulás lesz, amíg még szép az idő, aztán télen majd behúzódunk fedett helyre (november közepén egy előadás, december 27-én vagy 28-án egy karácsony utáni morzsabál a terv).

Október 8-án vasárnap 7-én szombaton 9:30-13 óráig várlak titeket szeretettel egy erdei kiránduláson.

Gyülekezés 9:30-tól a Görgényi úti erdei “macis” (vagy “baglyos”) játszótéren, Budapesten a II. kerületben.

A macis játszótér üresen

Innen később elsétálunk a Vitorlázó repülőtérre (1,5 km, kisgyerekkel, babakocsival sem okoz gondot). Ahol is szeles időben sárkányt röptetünk (hozzatok), szélcsendes időben tollasozunk, frizbizünk (hozzatok). Majd visszasétálunk a játszóra. Minden teljesen kötetlen, lehet később jönni, előbb elmenni, egész nap túrázni.

És amikor legutóbb ott voltunk

Hozhattok kutyát. Hozzatok szabadban játszható játékokat és olyan ételt, amit körbe lehet kínálni.

Várom szeretettel az örökbefogadókat, a várakozókat, a nagyszülőket, a kis- és kamaszgyerekeket, érdeklődőket, felnőtt örökbefogadottakat és bárkit, aki szívesen kirándul velünk.

Fotózás lehetséges, aki nem szeretne megjelenni itt a képével, szóljon a jelentkezésnél. Csapatépítő játékok elképzelhetőek. Jelentkezzetek mailben vagy kommentben.

A macis játszótér megközelítése:

Busszal a Batthyányi térről induló 11-es busz Nagybányai úti felső végállomásáig kell menni, onnan 800 m séta meredeken lefelé, aszfalt-, majd földúton. Babakocsival is járható.

Autóval ugyanígy, a Törökvész út-Nagybányai út sarok után lefelé a Görgényi úton be az erdőbe, 800 méter után egy parkolóhoz értek, és jobbra van a játszótér.

A Vitorlázó repülőtér a térképen.

Ha rossz az idő, akkor játszóházba megyünk, ezt előző nap kiírom a blogra. 

Babaköszöntő, 2017. augusztus

Örökbe4 hozzászólás

Öt család mutatkozik be a Babaköszöntőben. A történetek pont olyan változatosak, mint az olvasók! Nyílt örökbefogadás a megyei listáról, testvér civil szervezeten keresztül, kisfiú az országos listáról, örökbefogadás egyedülállóként illetve nevelőszülőként. Szeretettel gratulálok a családoknak, és várom az új történeteket a rovatba!

Nicknév: Nincs nicknevünk, csak olvasói vagyunk a blognak.

Kik vagytok? Negyvenes házaspár vagyunk, van már egy örökbefogadott kisfiunk, ő most lesz 8 éves. Őt is, és immár 8 hónapos kislányunkat is, nyílt örökbefogadással, újszülöttként fogadtuk örökbe.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy kétszeres örökbefogadók vagyunk. És hogy a férjemnek az első pillanatban sem volt semmilyen ellenvetése az örökbefogadás ellen. Nem kellett érlelnie magában, nem volt gondolkodási folyamat, ahogyan azt nagyon sokszor, – főleg az apák esetében – megelőzi ezt a döntést.

Ki érkezett? Egy egynapos, gyönyörű, jó kedélyű, állandóan mosolygós, nyugodt pici lány. Aki a mindig izgága, hebrencs és talán túlságosan is aktív kisfiunk után igen érdekes “tanulmány” számunkra. Nem gondoltuk, hogy egy gyermek ilyen is lehet…:-)

Mennyit vártatok? Három évet. Azért viszonylag kevesebbet, mert a Gólyahír Egyesület, – amelyen keresztül az örökbefogadás történt -, igyekszik figyelni arra, hogy a testvérek között ne legyen túl nagy korkülönbség. A kisfiam pedig már közel nyolcéves.

Miért pont ti? Ezúttal viszonylag megengedők voltunk. Mind az egészségi állapotot, mind pedig a származást illetően. Vállaltunk tehát roma gyermeket is, 0-2 éves korig. Annyit tudunk, hogy mi azért is ugrottunk előbbre a sorban, mert az az örökbefogadó pár, akik előttünk nézték meg a pici babát, a származására hivatkozva nemet mondtak rá. A mai napig nem értjük miért, elnézve a gyönyörű pofiját, arányos és szép termetét. De ennek így kellett történnie. Ha ők nem így döntenek, mi sosem ismerjük meg azt a kivételes kicsi lányt.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Még nincs olyan élethelyzet, amit ne tudtunk volna kezelni, de számítunk rá, hogy hamarosan jönni fognak ezek is. Talán amivel kapcsolatban jó volna majd egy-két tanács, hogy hogyan kezeljük a Facebook nyújtotta lehetőségeket, amikkel valószínűleg mindkét gyermek élni fog majd a gyökereik felkutatásánál.

A legnagyobb problémátok most: Míg a bölcsődében, óvodában nem is volt kérdés, hogy meg kell-e mondanunk az örökbefogadás tényét, most, hogy a kisfiam kisiskolás, felvetődtek bizonyos kételyek bennünk azzal kapcsolatban, hogy mi szolgálja a gyermek hosszútávú érdekeit. A tanítóknak, úgy gondoljuk, mindenképpen tudniuk kell, de hogy a szülőkre ez mennyire tartozik, az már egy bonyolultabb kérdés szerintünk. → olvasásának folytatása

Örökbe.hu nagyszülős családi találkozó: szeptember 2., Grund

Örökbe6 hozzászólás

A nagy sikerre tekintettel ismét a Grundra megyünk, ami egy kerthelyiséget és játszóteret egyesít magában. Kötetlen családi beszélgetés a program. Ott lesz gyermekeim egyik nagymamája is, így jó alkalom, hogy a nagyszülőket, reménybeli nagyszülőket, egyéb érdeklődő rokonokat is hozzátok (ez bármelyik másik találkozón is lehetséges természetesen, de most biztos lesz ott sorstársuk, akivel tudnak beszélgetni). És persze a szokásos módon jöhetnek várakozók, érdeklődők, szülők mindenféle korú gyerekkel, felnőtt örökbefogadottak és bárki, aki az örökbefogadással kapcsolatos témákról szívesen beszélget.

A Grundon egy szuper játszótér szolgálja ki a gyerekeket, van homokozó, hinta és egy várrendszer, szerintem tízéves korig biztosan elszórakoznak. Az erre néző kerthelyiségben leszünk, a szülők nyugodtan kortyolhatják a limonádét eközben. Enni is adnak. Az eseményen fotók készülhetnek, amiket a blogra felteszek, aki ezt nem szeretné, szóljon a jelentkezésnél (fent az előző találkozó képei láthatók).  Fotózás most nem lesz, nem lesz rá erőm 🙂 És jelentkezzetek (mailben vagy kommentben).

Tehát: szeptember 2-án szombaton délután 5-től várlak. Lehet később jönni, előbb elmenni, hazavinni a gyerekeket fektetni és visszajönni. Cím: A Grund, Budapest, VIII. Nagytemplom u. 30. Térkép itt. Asztalt a nevemre foglaltam.

Kudarcos örökbefogadások

Örökbe12 hozzászólás

Sajtófigyelő. A spanyol La Vanguardia napilap cikkének összefoglalása a sikertelen örökbefogadásokról, amelyek azzal végződnek, hogy a gyerek állami gondozásba kerül. Mivel Spanyolországban akár 7-9 év is lehet a várakozás belföldön pici gyerekre, sokan inkább nemzetközi örökbefogadásban vállalnak idősebb, problémás gyerekeket. A cikk fordításában Limi segített.

Csendes bűntudat és a kudarc érzése kíséri azon családok életét, akik nem képesek teljesen elfogadni örökbefogadott gyermeküket.

„Nem tudom elviselni és nem is akarom” – fogalmazza meg kegyetlennek tűnő hangon Mercedes M.S. örökbefogadott lánya iránti érzéseit, annak ellenére, hogy nyolc éven át küzdött, hogy felülemelkedjen az örökbefogadással járó nehézségeken. „Szarnak érzem magam”.

Katalóniában az örökbefogadó családok 1,5 százalékát érinti a kérdés, a 6 év felett örökbefogadott gyerekek esetében pedig akár 6 százalék is lehet az arány. A szakértők szerint azonban ez csak a jéghegy csúcsa, mivel a pszichológusok, családterapeuták által kezelt gyermekek 30-40%-a örökbefogadott.

swing-174418_1920

Mit jelent a kudarcos örökbefogadás? „Olyan családokról van szó, akik nem tudják tovább vállalni a gyermek nevelését, és ezért a szociális ellátórendszerre bízzák őket. Ez a szituáció hasonlít ahhoz, amikor a vér szerinti szülők adják állami gondozásba a gyermeket” – mondja Marga Muñiz, családterapeuta, a nemzetközi örökbefogadások szakértője, és „A gyerekek nem Párizsból jöttek” c. könyv írója. „Mindkét eset nagyon traumatikus, de az örökbefogadott gyermekeknek duplán kell megélniük az elhagyottság érzését.” → olvasásának folytatása

Utazások nagynénémmel

Örökbe2 hozzászólás

Graham Greene regényének első két fejezete.

Augusta nénémmel először több mint fél évszázad után édesanyám temetésén találkoztam. Anyám nyolcvanhatodik életévéhez közeledett, amikor meghalt, a néném vagy tizenegy-tizenkét évvel lehetett fiatalabb nála. Én két évvel ezelőtt vonultam vissza a bankból kielégítő nyugdíjjal és szolgálati éveim jutalmával. A Takarék egyesült a Westminsterrel, és az én fiókomat feleslegesnek ítélték. Mindenki szerencsésnek tartott, nekem azonban nehezemre esett eltöltenem az időmet. Nem nősültem meg, mindig magányosan éltem, és a dáliák iránti szenvedélyemtől eltekintve, hobbym sem volt. Ezek után érthető, hogy anyám temetése némi kellemes izgalommal töltött el.

Apám már több mint negyven éve meghalt. Építkezési vállalkozó volt, álomkórosan egykedvű ember, és délutánonként a legképtelenebb helyeken szundított el. Ez bosszantotta anyámat, aki igen energikus volt, és gyakran utánajárt rejtekhelyének, hogy felverje álmából. Gyermekkoromból emlékszem, egyszer beléptem a fürdőszobába – akkoriban Highgate-ban laktunk –, és apámat ruhástul találtam a fürdőkádban: szundikált. Meglehetősen rövidlátó vagyok, és azt gondoltam, hogy anyám egy ballonkabátot mosott ki, de egyszerre csak meghallottam apám suttogását: “Belülről húzd be a reteszt az ajtón, ha kimész.” Túlságosan lusta volt ahhoz, hogy kikászálódjon a kádból, és túlságosan álmos, hogy rájöjjön: ezt az utasítását lehetetlen teljesítenem. Egy másik alkalommal, amikor Lewishamben épített néhány új háztömböt, egy óriásdaru kabinjában dőlt le durmolni, és az egész munka leállt, amíg fel nem ébredt. Anyám, aki sosem szédült a magasban, sokszor létrákat is megmászott, a legmagasabb állványzatig, abban a reményben, hogy rábukkan valahol, pedig ilyenkor minden valószínűség szerint inkább egy föld alatti garázs valamelyik zugában találhatott volna rá. Én mindig meglehetősen összeillő párnak hittem őket: ikerszerepük – a vadászé és a vadé – minden bizonnyal megfelelt nekik, sőt anyám, ahogy legkorábbi emlékeimből elém tűnik, már hajdanán is éberen felszegett fejjel és fürgén cserkésző léptekkel járt, ami engem vadászkutyára emlékeztetett. Megbocsátható, hogy a múltból éppen ilyen emlékei élednek fel az embernek – temetés alkalmával óhatatlan, annyit kell várakozni mindenre.

13635_40

A szertartáson, mely egy híres krematóriumban ment végbe, kevesen vettek részt, mégis elöntött az izgatott várakozásnak az az enyhe bizsergése, melyet egy sír szélén sosem érezhet az ember. Kinyílnak-e rendben a kemenceajtók? Nem akad-e el a koporsó a lángokhoz vezető útján? És a hátam mögött nagyon tiszta, ódivatú kiejtéssel ezt hallottam: – Egy ízben részt vettem egy elsietett hamvasztáson. → olvasásának folytatása

A Grund után, és előtte is

Örökbe1 hozzászólás

Gyors beszámoló a tegnapi találkozóról. 25 felnőtt és 10 gyerek érkezett, sok olyan olvasó előbújt, akik még sosem vettek részt találkozón, több várakozó vagy döntés előtt álló eljött, akik tudtak konzultálni a tapasztaltabb szülőkkel és egy felnőtt örökbefogadottal is. Én majdnem mindenkivel tudtam röviden beszélni (akivel nem, attól elnézést), mindenféle izgalmas téma felmerült: milyen betegségek elfogadása rövidíti le a várakozást? Van-e ideális testvér-korkülönbség? Mikor engedjük a gyereket egyedül közlekedni? Megváltoztassuk az örökbefogadott gyerek nevét? Nagyon szimpatikus szülőket és aranyos gyerekeket ismertem meg, szívmelengető a frissen örökbefogadott családok boldogságát látni. Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek. Külön riszpekt azoknak a családoknak, akik 200 km-t autóztak és vonatoztak a hőségben, hogy velünk lehessenek. A hely is szuper, a gyerekek egy várrendszerben bújócskáztak, hintáztak, homokoztak, mi pedig az italunk mellől szemmel tudtuk őket tartani.

Talált tárgyak: egy zöld uzsonnásdoboz és egy rózsaszín sapka.

Pár fotó a tegnapról (mobillal)

Gyertek máskor is! A hely annyira bevált, hogy legközelebb is ide megyünk. Következő találkozó gyerekeknek és felnőtteknek: szeptember 2., szombat 17 óra, A Grundon (Bp. VIII. Nagytemplom u. 30.) Remélem, el tudtok jönni.