Szerző: Örökbe

Meglevőnél idősebb gyerek örökbefogadása

Örökbe20 hozzászólás

Több emberrel beszéltem mostanában, akik úgy indulnak neki az örökbefogadásnak, hogy már van gyerekük, és azzal egyidős vagy nála idősebb gyereket képzelnek el. Ma ezt járom körül.

A jelen magyar gyakorlat alapján ha már van gyerek a családban (akár vér szerinti, akár örökbefogadott), akkor nála csak fiatalabb gyereket lehet örökbe fogadni, legalább két év korkülönbségnek kell lennie a gyerekek között.

Ha több gyerek van, akkor a legkisebbnél is fiatalabbnak kell lennie az újnak. Ezt azonban semmilyen törvény nem rögzíti, én egyéb írásos nyomát sem találtam a nyilvános módszertani anyagokban. Az általam megkérdezett szakemberek szerint a gyakorlatban viszont ragaszkodnak hozzá, ez egy módszertani elv, a továbbképzéseken is szó van róla. Törvény talán azért nem rögzíti, mert el lehet képzelni olyan nyakatekert eseteket, mikor előfordulhat ilyen felállás, például családon belüli örökbefogadásnál, vagy egy nevelőszülőnél. De egy “utcáról besétáló” házaspárnak csak azért nem fognak engedélyezni egy meglevőnél idősebb gyereket, mert az adott család szívesen vállalna ilyet, vagy játszótársat szeretne a gyereknek, esetleg másképp kifutnának az örökbefogadásra alkalmas korból. Még nemzetközi örökbefogadásnál is ragaszkodnak hozzá. Én nem ismerek olyan esetet, mikor az elmúlt tíz évben bárki a meglevőnél idősebb gyereket kapott volna. Egyik alesete a témának, ha a valaki a várakozás alatt terhes lesz. Ilyenkor sem lehet örökbe fogadni, “félreteszik” a házaspárt, ha megszületett a gyerek, új határozat készül (hisz változott a családi helyzet!), és ha továbbra is alkalmasak és szeretnének örökbe fogadni, akkor később kerülhet rá sor, ekkor is úgy, hogy a két év korkülönbség meglegyen a gyerekek között. (Közben állnak a sorban.)

fortepan_22072

A két év korkülönbségben már van némi játéktér, ettől hallottam eltéréseket, van példa akár szűk egy évre is – ez általában akkor történik, ha az adott gyereknek nem találnak más alkalmas családot. A civilek se feltétlenül ragaszkodnak a két évhez, de nem nagyon kerül sorra ennél hamarabb valaki újra. Ha a már örökbefogadott gyereknek testvére születik, akit szintén örökbe adnak, akkor persze ennél kisebb korkülönbség esetén is megkapja az első család. (A Tegyesz és a Fészek csak akkor szól, ha van beadva újabb határozat, amiben jelezték is, hogy a tesót is vállalják. A többi civil akkor is szól, ha nem áll sorban újra a pár. Ha valaki azt szeretné, hogy ne értesítsék a testvér születéséről, azt is érdemes jelezni.) Elvileg nem kizárt, hogy ha a már örökbefogadott gyerek idősebb testvére örökbe adható lesz, akkor azt megkapja a család, de ez nem automatikus, és nagyon alaposan meg fogják vizsgálni az alkalmasságot. → olvasásának folytatása

„A gyerekvállalás veszélyes üzem”

Örökbe19 hozzászólás

Sok szó esett a blogon a roma gyerekek örökbefogadásáról, de nem szerepelt még olyan család, ahol az örökbefogadó szülők is romák. Ma Tonté Barbara és férje, Sörös Iván mesélnek, akik cigány értelmiségiek és egy hároméves örökbefogadott kisfiút nevelnek. Barbara írja a cigány konyháról Budai Zsanettel közösen a Romani Gastro blogot, és a napokban jelenik meg a szakácskönyvük. A beszélgetés a cigány gyereket nevelő szülők Romadopt Klubjában hangzott el, a hallgatóságból többen is kérdeztünk. A támadásokra is kapunk példákat, de hasznos taktikákkal is felvérteződhetünk a beszélgetésből. Nem mellesleg megtudjuk, miért nem feltétlenül jó ötlet cigánymeggy-pálinkával kedveskedni egy roma előadónak!

Mivel foglalkoztok?

Iván: A központi közigazgatásban dolgozom középvezetőként, oktatási témában, roma felzárkózással foglalkozom.

Barbara: Oktatással és közigazgatással foglalkozom, a minisztérium háttérintézményében a tanoda-projekt vezetője voltam, ami hátrányos helyzetű gyerekeknek nyújt iskola utáni segítséget képességfejlesztésre, a lemaradások behozására, esetleg tehetséggondozásra.

14292265_10154338147194845_1824584709573356680_n

Nektek mit jelent, hogy romák vagytok?

Iván: Nálunk apa cigány, anya nem, keveset beszélgettünk erről otthon. Nem beszéltük a nyelvet, nem főztünk „cigányosan”, a nagymama nem mesélt a cigányságról. Dunaújvárosban nőttem fel, ott gyárban dolgozó emberek gyerekei éltek, ismerőseink közül mindenki panelban lakott. Egyszer megláttam az iskola naplóban a nevem mellett, hogy cigány. Meséltem otthon, anya bement az iskolába és kérte, hogy ne strigulázzanak. A kilencvenes években létezett ott egy skinhead-mozgalom, és kaptam beszólásokat, ha mentem valahová a barátaimmal. Bennem először kívülről, a támadásoktól tudatosult a cigányság. A középiskolában művészeti suliba jártam, ott mindenki más volt, járt oda arab, falusi, aki tájszólásban beszélt, meleg, vagy épp aki többször bukott. A cigány „másság” egy volt a száz közül, nem is volt téma, elenyészett ott.

A Romaversitasban, ami a felsőoktatásban hallgatók részére mentori programot működtetett, találkoztam először velem egyidős, főiskolás romákkal, addig nem. Ott alakult egy közösség, így is jöttünk össze Barcival. Ott elkezdtem tudatosítani egy-két dolgot magamban. A külvilág a külső jegyeket látta rajtam, de azt is megkaptam sokszor, hogy te nem tipikus cigány vagy.

Barbara: Én ennek az ellentéte vagyok, Szegedről származom, nagy dózisban kaptam a roma önérzetet otthon, apukám cigányzenész, és ő nagyon büszke rá. Ez nem meglepő, hiszen szinte ez az egyetlen cigány csoport, akiket elismer a többségi társadalom felől. Még aki nem is szeret bennünket, az is elismeri, hogy tudunk zenélni. Ez nagyon kényelmes, mert amíg táncoltunk meg mulatunk, addig nem szólunk bele a politikába. Én egészséges identitást kaptam e tekintetben, nagyon kicsi korom óta tudom, hogy cigány vagyok, mikor engem lecigányoztak, akkor annyit mondtam: „igen, és?”

Ez sokat finomodott bennem. Ha most kérdezed, én nem tudom megmondani, hogy mi a cigányos, minden sablonos választ meg lehet cáfolni. Másoknak egyértelmű, hogy én az vagyok, ez biztos, az kevésbé, hogy bennem ez mit jelent. Hiába mondanám, hogy nagyhangú vagyok és családcentrikus, de hány nem roma asszonyt tudsz mondani, aki szintén nagyhangú és családcentrikus. Nem érdemes ezeket a közhelyeket elsütni. Nekem is a Romaversitas-szal jött, hogy fontos erre figyelni és tudatosabban rálátni a kultúrára és a hagyományokra. Annyira szerteágazó, szinte közösségenként más-más a kultúra. Nekem ebből jött a misszióm, hogy a roma ételeket egy gasztroblogon bemutassam, ez lett a Romani Gastro (Budai Zsanett a másik szerzője).

11157531_1737106079849540_8503841261889428277_o
Budai Zsanett, Janika és Tonté Barbara

Tapasztaltatok kirekesztettséget?

Bara: Én az általános iskolai tanulmányaimat egy szegregált iskolában töltöttem, ahol kettes voltam magyarból. Az unokatestvéreim már olyan iskolába jártak, ahol angolt is tanultak, én mindig kérdezgettem tőlük, mi hogy van angolul. Hamar kiderült, hogy jó a nyelvérzékem. Aztán angoltagozatra kerültem felsőben, imádtam a nyelvet, nagyon jól ment. Mindenki mondta, hogy ne menjek gimnáziumba, azzal nyomasztottak, hogy eladó vagy vendéglátós legyek. Jelentkeztem gimnáziumba, maximum pontos lett a felvételim. Onnantól négyes-ötös voltam. Nekünk az a nagy szerencsénk, hogy úgy lett karrierünk és munkánk, hogy bekerültünk a Romaversitasba, és ott kiépítettünk egy kapcsolati tőkét.

De mikor az első főiskolámon záróvizsgáztam, emberi erőforrás-szakemberként, kijött a bizottság elnöke, elmondta, hogy kitűnőre diplomáztam, de abban a szakmában nem lesz nekem hely. Ebben teljesen igazat adok neki. Utána szereztem egy külügyi szakértői diplomát, azzal helyezkedtem el. Tegyük hozzá, ha engem elutasítanak egy állásinterjún, nem fogom tudni, miért nem vettek fel: mert nő vagyok? Kisgyerekem van? Roma vagyok? Az ember kap egy csomagot.

Iván: Mi nem tudtunk albérletet kivenni, tízszer elutasítottak minket.

Barbara: Úgy nyitottunk, hogy munkahelyi névjegykártya és kéthavi kaució. → olvasásának folytatása

Babaköszöntő, 2016. október

Örökbe36 hozzászólás

Bemutatkoznak azok az olvasók, akikhez nemrég érkezett baba. Hat kisfiú, öt rendhagyó történet. Most először ikrek a rovatban, továbbá tejadás fél mellel, továbbá a gyerek, aki maga keresett szülőket, a barátkozás, amikor minden máshogy volt, mint a nagykönyvben, és egy viharosan gyors érkezés. Továbbra is várom azok jelentkezését, akik nemrég lettek szülővé!

Nicknév: Menyhárt Zsanett

Kik vagyunk? Házaspár, több mint 4 éve együtt. Én 32 éves vagyok, a férjem 46. Többéves sikertelen lombikozás  után döntöttünk az örökbefogadás mellett.

Miben vagyunk mások, mint a többiek? Én szinte biztos voltam abban, hogy hamar szülők leszünk. Egy kis részem a mindennapokban mindig anya volt, hisz mint koraszülöttápoló részt vettem több száz baba gondozásában, ápolásában. Pótmami voltam és sokszor ez adott erőt és hitet, pozitív löketet az életemben.Sosem éreztük magunkat elveszve a rengetegben, mindig csak előre és pozitívan haladtunk. A sok kudarc ellenére is kiegyensúlyozottak voltunk lélekben, szerintem ez egy nagyon fontos momentuma annak, hogy az ember boldog tudjon lenni.

Lackó és Benett
Lackó és Benett

Ki érkezett? Kisfiaink Benett és Lackó, akik ikrek. 1490 és 1700 grammal születtek. Az egri kórházból kaptuk őket még pici babaként. Kéthetesek voltak, mikor tudomást szereztünk róluk. Moziban voltunk, mikor telefonon értesítettek minket, hogy van két koraszülött (33.hét) ikerfiú, akikről lemondott az édesanya. Egészségesek, azt leszámítva, hogy Lackónak van egy enyhe baloldali ajakhasadéka. Jövő héten műtik!

Nem gondolkodtunk sokat, látni akartuk őket, így pár órán belül az egri kórház koraszülöttosztályán voltunk. Emlékszem, még két kilósak sem voltak, alig látszottak ki a pólyából. Az ajakhasadék volt az egyetlen, amivel nem  tudtam, mennyire leszek elfogadó, mennyire fog zavarni engem és a férjem. De kettőnk között ő volt  az, aki határozottságával megnyugtatott, minden rendben. Egy éjszakánk volt eldönteni, hogy akarjuk-e őket. Mi sosem gondoljuk túl a dolgokat, így nagyon kevés beszélgetés után döntöttük el, hogy szeretnénk a szüleik lenni. Úgy voltunk vele, hogy nincsenek véletlenek, ők nekünk születtek! Így sikerült a Fészek Alapítvány közreműködésével szülővé válnunk!

Mennyit vártunk? Szerencsésnek mondhatom magunkat, mert a határozat kézhezvételétől számítva kicsit több mint 5 hónap múlva szülők lettünk.

Miért pont ők? Két picit láttunk, akik koraszülöttek, az egyik ajakhasadékos (ez utóbbit kizáró oknak jelöltük a jelentkezésnél!), mégis akartuk őket. Mai napig megmagyarázhatatlan, de a belső hang nem hazudik!

Miért pont mi? Utólag megtudtuk, egy másik párnak szóltak először, de ők nem voltak éppen akkor felkészülve egy ikerpár fogadására. Előny lehetett, hogy van tapasztalatom koraszülöttekkel.

Egypetéjű ikrek? Ez nem derült ki, egyelőre nem is tervezünk vizsgálatot ennek eldöntésére.

A leg…

Érdekesebb:  Első este együtt. Sosem feledem, hirtelen itt vannak a semmiből, ráadásul ketten!

Viccesebb: Mikor megkérdezik az emberek, hogy ikrek-e.

Kedvesebb: Mikor együtt tud lenni a család, mi négyen!

Nehezebb: Nem volt zökkenőmentes az a másfél hét, mire haza hozhattuk őket. Volt olyan nap, mikor nagyon úgy nézett ki, hogy mégsem lehetnek velünk. Nagyon sokat köszönhetünk az egri gyámhivatal ügyintézőjének, aki foglalkozott velünk. Mégis a legnehezebb jó anyának lenni, hogy az egyik ugyanannyi figyelmet és szeretetet kapjon, mint a másik.

Emlékezetesebb: Felsorolni se tudnám, annyi van!

Az első mosoly, hangos kacagás, gőgicsélés, fürdetés.

Ahogy a fiúk az apjukra néznek, minden szó, amit kimond, olyan nekik, mintha varázsolna. Imádom!

Ahogy anyukám mondja könnyes szemmel, mennyire szereti őket, sosem gondolta volna, hogy tudja így szeretni a fiúkat!

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Biztosak voltunk benne, hogy mi nyílt örökbefogadóként kapunk majd kisbabát. Számunkra egy örökkévalóság lett volna a titkos, mert mi nem voltunk felkészülve a több éves várakozásra. A nyílt örökbefogadás is tudott meglepetést tartogatni, hozzáteszem nem a szülő anyukán és rajtunk múlt, inkább a rendszer volt hibás, ha mondhatjuk így. De sikerült áthidalni a problémát!

Milyen az élet ikrekkel? Boldog, kimerítő, estére telesen lefáradok. A kezdeti nehézségek, összeszokás után mára azt mondhatom, szeretek ikres anyuka lenni. Hihetetlen a mai napig ,hogy ez nekünk adatott meg! Meg van az eddig jól bevált napirendünk, ami persze hozzájuk igazodik, de megkönnyíti a napokat. Most már nagyok annyira, hogy egymással is kommunikálnak, van, hogy sikerül 5-10 percre magukra hagynom őket! 🙂

Miről olvasnál szívesen? Közösségbe kerülés (ovi, iskola). Még több babaköszöntő 🙂 → olvasásának folytatása

Tíz világtrend az örökbefogadásban

Örökbe19 hozzászólás

Tíz olyan fontos témát gyűjtöttem össze, amelyek az örökbefogadást ma meghatározzák a fejlett világban, elsősorban Amerikában. A felsorolásnál azt is jelzem, érinti-e az adott trend Magyarországot. (A cikk korábban már megjelent az SOS Gyermekfalvak Gyereksorsok blogján, amit szintén én írok.)

  1. A családban marad. Általános irányelv, hogy először a gyerek vér szerinti családját kell segíteni, hogy felnevelhessék. Ha erre ők alkalmatlanok vagy nem élnek, akkor pedig először a tágabb rokonságból, baráti körből kell gyámot keresni, csak ezek után jöhet szóba az ismeretlen szülők által való adoptálás. Az USA-ban az állami gondozásból örökbefogadott gyerekek 89 százaléka a rokonok vagy a nevelőszülő családjába kerül.

Magyarországon is alapelv, ám a gyakorlatban nem mindig sikerül alkalmazni.

  1. Csökken a nemzetközi örökbefogadás. A más országból való örökbefogadás volumene tíz éve csökken. Egyre több ország csatlakozik a Hágai egyezményhez, amely kimondja, hogy egy gyermeknek először a saját országában kell szülőket keresni, ha ez nem vezet eredményre, csak akkor kerülhet külföldre. Guatemalában tíz éve még a gyerekek egy százaléka, évi több ezer gyerek került külföldi szülőkhöz, az egyezmény elfogadása után ez évi pár tucatra csökkent, a többieknek találtak országon belül családot. Egyre kevésbé lehet egészséges kisbabákat kapni a nemzetközi porondon, helyettük idősebb vagy sérült gyerekek elérhetőek. A küldő országok fejlődésével is egyre kevesebb az elérhető gyerek. Dél-Korea még a kilencvenes években is évi több ezer gyereket adott örökbe külföldre, a társadalmi-gazdasági fejlődéssel ez mára pár százra csökkent. Kína idén szüntette meg az egygyerekes politikát, várhatóan innen is csökkenni fognak a külföldre történő örökbeadások.

    Repülőn Amerikába érkező koreai csecsemők az 50-es években

A magyarok eddig sem fogadtak örökbe külföldről az ügy bonyolultsága és drágasága miatt.

  1. Gyerekkereskedelmi botrányok. A másik oka a nemzetközi örökbefogadás hanyatlásának. Egy nemzetközi ügylet költsége ma akár 10-12 millió forintnak megfelelő összeg is lehet. Ennek csak töredéke marad a fejlődő országban, de ez is őrült csábító, hogy minél több babát leszállítsanak. A világ árvaházaiban élő gyerekek 90 százalékának él legalább az egyik szülője! Sokszor azért kerülnek be, hogy rendes táplálékhoz, gyógykezeléshez vagy iskoláztatáshoz jussanak. Ám a nagy összegek a család helyreállítása helyett inkább a külföldi adoptálásra csábítanak. Az árvaházak sokszor fizettek a gyerekek „felhajtóinak”, akik elrabolták, megvásárolták, vagy trükkökkel csalták ki a kicsiket családjuktól. Erről az örökbefogadók nem tudtak, ők azzal a nemes szándékkal vágtak bele, hogy otthont adjanak egy elhagyott vagy árva gyereknek. Ilyen botrányok sorra derültek ki olyan nagy küldő országokban, mint Guatemala, Kína, Etiópia. A botrányok hatására sorban zárták be országok a nemzetközi örökbefogadási programjukat. Miután amerikai szülők több orosz gyereket durván bántalmaztak vagy visszaküldtek, Oroszország betiltotta a gyerekek Egyesült Államokba való örökbeadását. Amerikában a túl problémás (általában külföldről örökbefogadott) gyerekeket netes csoportokban hirdették meg az örökbefogadó szülők, és adták tovább ellenőrizhetetlen módon.

Magyarországot nem érinti, nálunk az örökbefogadás ingyenes, az egyetlen komolyabb nemzetközi botrány a Czeizel-ügy volt húsz éve. → olvasásának folytatása

Találkozó október 22-én: iskolaérettség

Örökbe30 hozzászólás

Blogtalálkozó lesz, ismét szakmai programmal! Megint a Bárányfelhő szakembereivel beszélgetünk.

Mikor: október 22-én szombaton, délelőtt 9-11-ig. Azaz eddig tart a szakmai rész, utána még tudunk kicsit egymással beszélni a helyszínen.

Hol: Bárányfelhő Fejlesztő Gyermekközpont, Budapest, 1062 Városligeti fasor 40. 12-es kapucsengő, félemelet. A Városliget közelében, számos troli és a kisföldalatti is jár a közelben. Térkép itt.

Téma: iskolaérettség. Beszélgetőtársaink lesznek a központ szakemberei: logopédus, pszichológus és gyógypedagógus. Tóth Zsuzsa pszichopedagógus, a központ vezetője is ott lesz, akivel már olvashattatok a blogon interjút.

IMG_6703_1 copy

Olyan témákról fogunk beszélgetni, mint

  • mikor menjen iskolába az örökbefogadott gyerek?
  • milyen iskolát válasszak neki?
  • hogyan készítsük fel az iskolára?
  • milyen különórákra járjon?
  • mi a teendő, ha valamilyen elmaradása, részképesség-zavara van a gyereknek?

Az is jöjjön, akinek más iskolás a gyereke, beszélhetünk az első években felmerülő problémákról is!

Lehet előre küldeni kérdéseket a szakembereknek, akik a helyszínen majd válaszolnak. (Nekem küldjétek mailben.)

Gyerekek: a szomszédos szobában lesz gyerekfelügyelet képzett óvónőkkel, ennek díja 1000Ft/gyerek a délelőttre.

Rágcsálnivalót hozhattok.

Jelentkezési határidő: október 17., nálam, mailben (zsuzsa.martonffy@gmail.com), pontos létszámmal, és hogy hány gyerekre kérsz felügyeletet. És a kérdésed, ha van.

Szeretettel várok minden olvasót! (Ha van gyereked, ha nincs, ha várakozol, ha még most fogsz jelentkezni, ha csak érdekel a téma, vagy most jössz először… akkor is! Viszont kell előre jelentkezni.)

baranyfelho-logo

A következő találkozó várhatóan december 27-én vagy 28-án lesz, a külföldről hazalátogató olvasók kedvéért, valami bulis program gyerekekkel. Javasolhattok helyszíneket.

Három gyerek, három apától és három anyától

Örökbe21 hozzászólás

Három gyerekkel az utcán menni is kaland. Az egyik előrerohan, ő cipeli a nehéz szatyrot is, és közben arról érdeklődik, a tűzoltók tűzoltóágyban alszanak-e. A másik lemarad tíz métert, amőbaszerű mozgással vonszolja magát, lengedező karjaival mintha egyszerre három dimenzióban haladna előre. A harmadik lelkesen mutogatja a tereptárgyakat: autó! autó! autó!, majd tíz lépés után elunja, és cipel! kiáltással felveteti magát a karomba.

dsc_0027

Megérkezünk a fodrászhoz. A tömegpszichózisra építek, mire a két nagy haját levágják, a kicsi is rá fog jönni, hogy ez menő dolog. Életkor szerint haladunk, csökkenő sorrendben. A hatéves lány kezd. Kitől örökölte ezeket a göndör fürtöket? – dicsérgeti a fodrásznő. Nem kell sokat gondolkodni a válaszon, a férjem klónja. Míg vágják, a két fiú megszeppenten ácsorog, ilyenkor egészen hasonlítanak két nyugodt gyerekre, de én már tudom, hogy ez az áldott állapot csak percekig fog tartani. → olvasásának folytatása

Visszamentünk a nevelőszülőhöz

Örökbe37 hozzászólás

Vendégposzt. Olvasónk, SN egy két és fél éves kislányt fogadott örökbe, Zsóka addig nevelőszülőknél élt. Nemrég visszalátogattak együtt a nevelőcsaládhoz, amitől az anyuka tartott, de nagyon jól sikerült. Hogy készítsük fel a gyereket a vizitre? Hogy hat mindez a nagy tesóra, akinek nincs ilyen kapcsolata? Az örökbefogadó anya meséli el a kirándulást.

A Szakszolgálattól azt a tanácsot kaptuk, hogy fél év elteltével érdemes, illetve szükséges is visszalátogatni a nevelőcsaládhoz. Abban egyértelműen megegyezett a szakemberek véleménye, hogy fél évnek el kell telnie. A találkozás nem kötelező, csak javasolt, és hangsúlyozottan akkor érdemes belevágni, ha a család készen áll. Ez a „készen áll” nehéz kérdés, eléggé megviselt a gondolkodás, hogy pontosan mit is jelent ez: mire állunk készen?

Én valahogy úgy fogalmaztam ezt meg magamban, hogy akkor állunk készen, ha elég erősen tudunk bízni abban, hogy a kislányunkat nem terheli meg a szükségesnél jobban az, hogy a látogatást követően újra el kell szakadjon a nevelőcsaládtól, vagyis hogy tudja, hogy az már nem az otthona, hanem az élete egy nagyon fontos, de átmeneti állomása.

20160724_180017

A mi nevelőcsaládunkat nagyon megviselte a Zsókától való elválás. Úgy képzelték, hogy már az elválást követő hetekben is alkalmat biztosítunk arra, hogy megnézhessék őt, megbizonyosodhatnak arról, hogy jól van. Amikor ezt visszautasítottuk, tudtuk, hogy fájdalmat okozunk vele, de kitartottunk amellett, hogy a kislányunk számára az a legfontosabb, hogy családdá váljunk, elnyerjük a bizalmát, biztonságban érezze magát velünk és egyértelmű legyen a számára, hogy a korábbi otthonába már csak látogatóba fog érkezni.

A viszontlátáshoz nemcsak nekünk kellett elég erősnek lenni, hanem nekik is úgy kellett készen állni, hogy ne a veszteséget éljék meg általa, hanem az örömet, hogy a kislány, akit olyan szeretettel neveltek, megtalálta a helyét.

Zsóka az örökbefogadás után sokat emlegette a nevelőcsalád tagjait, így alkalom adódott bőven, hogy beszéljünk róluk, illetve arról, hogy mi is történt vele. Nem könnyű egy hároméves kislány számára elmagyarázni, hogy miért nem jönnek érte, miért nem mehet vissza Erzsi mamához, ahogyan nekünk sem könnyű ezeket a kérdéseket hallani. De felkészültünk erre, és próbáltunk egyszerűen és mindig ugyanúgy fogalmazni, valahogy így: „sokáig kerestünk téged, és nagyon örülünk, hogy egymásra találtunk, család lettünk veled, mi vagyunk az anyukád, apukád, Gergő a testvéred, mindig együtt leszünk. Erzsi mama örül, hogy velünk vagy, ők is nagyon szeretnek téged, most nem tudunk találkozni velük, de majd fogunk”. → olvasásának folytatása

Babaköszöntő 2016. szeptember

Örökbe34 hozzászólás

Folytatódik sokak kedvenc rovata, a Babaköszöntő. Bemutatkoznak azok az olvasók, akiknek nemrég bővült a családja. Országos listás örökbefogadás a szomszéd megyéből, de 300 kilométerre, inkubátoros bébi három névvel,  Miniegér az építőkockákkal, a várva várt harmadik, és akinek már a neve is Isten áldása. Öt izgalmas történet friss örökbefogadóktól. Sok boldogságot kívánok a gyerekekkel! Aki a közelmúltban (mondjuk az elmúlt egy évben) fogadott örökbe, azt várom szeretettel a rovatba!

Nicknév: Nora

Családi felállás: A férjemmel vártunk az első gyermekünkre.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem szeretnénk mások lenni, legalábbis amiatt semmiképp, hogy a fiunkat nem én szültem. Ha az ritkának számít, hogy Ákost babamentő inkubátorba tette a vér szerinti családja, akkor egy picit mégis mások vagyunk.

Miért fogadtatok örökbe: Mert vér szerinti gyermekünk nem született, túl vagyunk sok-sok orvosi beavatkozáson. Utólag azonban érdekes visszaemlékezni, hogy a körülöttünk (fel)növekvő baráti csemetéket annyira szerettük, hogy többször beszélgettünk arról, hogy az örökbefogadás számunkra elfogadható módja lenne a gyereknevelésnek.

Mennyit vártatok: Napra pontosan 4 évet. Ugyanazon a tavaszi napon jelentkeztünk a Tegyesznél, mint, ahogy négy évvel később csörgött a telefon.

akos-1

Ki érkezett, honnan: Ákos, újszülött kisfiú, a megyei kórház babamentő inkubátorában várt ránk (narancssárga megye). Teljesen egészséges, kétórás lehetett, mikor betették.

A leg…

A legviccesebb, amikor – már tudva, hogy a sorszámunk alapján bármikor hívhatnak – a babaáruházakat jártuk, felkészülni egy kisbaba fogadására, és láttuk, hogy az eladók nem tudnak hova tenni a pocakom hiányának láttán.

Mosolyogtató az is, ahogy a társasház lakói kerek szemekkel csodálkoznak ránk és kérdezik, hogy „ez a saját gyerekünk?” vagy arra a kérdésre, hogy „nem is láttalak terhesen?” azt válaszolom, hogy mert nem is voltam, akkor látni a döbbenetet, hogy őszintén nem értik, hogy akkor hogy lehetek most mégis anya. De általában véve a szomszédok, az idegenek (pl. az orvosi vizsgálatokon) mind nagyon kedvesek és örülnek az örömünknek.

A legemlékezetesebb, amikor először találkoztunk Ákossal. Bármikor könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut, mert ott azonnal tudtam, éreztem, hogy ő hozzánk tartozik. Karomba vettem, rám mosolygott, és aludt tovább.

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: Nagyon jó az Ágacska tanfolyama, egyelőre nem ért meglepetés, minden úgy zajlik, ahogy felkészítettek rá. Gondolkodunk rajta, hogy ránk férne egy ismétlő kurzus is.

Miben más egy inkubátoros baba örökbefogadása? Összehasonlítani nem tudom más örökbefogadással, de azt tudom, hogy zajlott nálunk: Amikor a babánkat betették a megyei kórház babamentő inkubátorába és megnyomták a riasztó csengőt, akkor a kórház portása várt három percet, hogy a vér szerinti családtagnak legyen ideje észrevétlenül elmenni, anonim maradhasson, a rendőrség nem keresheti. A három perc leteltével ellenőrizte, hogy nem téves-e a riasztás. A mi esetünkben valós riasztás volt, ezért azonnal szólt az orvosoknak, akik pár perccel később már ellátták a kisbabát és nevet adtak neki. Ez a név maradt a kórházban használt neve és ezt a keresztnevet mi később második névként meg is tartottuk. Értesítették a Tegyeszt, mert az inkubátorba tett baba minden esetben titkos örökbefogadással adható csak örökbe. A Tegyesz munkatársa felhívta a várólista első helyén szereplő nevet (mi igazából a második helyen voltunk, mert az első épp lombikozott és passzolta a lehetőséget) és felkínálta nekünk a babával való megismerkedés lehetőségét. Fent már leírtam, hogy az első találkozás egyértelműen pozitív volt, az ügyintézés – a gyámhivatal segítségével – azonnal megindulhatott. Ők egy újabb nevet adtak a fiúnknak, hogy a „titkosságot” biztosítsák, a visszakövethetőséget kizárják. Pár nappal később a Gyámhivatal kiadta az engedélyt a fiunk hazahozatalára és utána nekünk is már csak kivárni kellett a hat hetet, hogy a végén Ákos a mi családnevünkre kerülhessen és az általunk választott keresztnevet is megkaphassa.

Ez is vicces volt, mert a gyámhivatal az általuk adott névre adta ki a hazahozatali engedélyt, míg a kórház a saját maguk által adott néven tartotta nyilván a gyermeket, ezért a kiadás nem volt zökkenőmentes. Ez egyébként azóta is tart, minden akkor megkezdett orvosi vizsgálat kontrolljára más néven jelentkezünk be, közben már egy harmadik, általunk adott névvel, és minden alkalommal újra kell mesélni a történetet.

Az a tény, hogy valószínűleg soha nem fog kiderülni, hogy kik a vér szerinti családtagok, számomra nem nehezíti Ákos elfogadását, sőt, talán épp megkönnyíti, de amiatt aggódom, hogy később, amikor már ő szeretne tudni róluk valamit, nem fogok tudni segíteni neki.

Miről olvasnál szívesen:  Foglalkoztat, hogy zajlik majd az óvodába, iskolába való beszoktatás, hogy a dadusok, a tanárok vagy az osztálytársak hogyan viszonyulnak az örökbefogadás tényéhez. Csúfolódás, sugdolózás esetén hogyan kell majd (kell-e?) beleavatkoznom a helyzetbe? → olvasásának folytatása

Gyereksorsok cikkajánló 2016. szeptember

ÖrökbeHozzászólás

Az SOS Gyermekfalvak Gyereksorsok blogjáról ajánlok pár cikket a közelmúltból. Ezeket is én írtam, és kapcsolódnak az örökbefogadás témájához. A linkre kattintva az egész írás elolvasható.

„Nem akartam lemondani a gyerekekről, én magamhoz akartam venni őket”

Beszélgetés egy örökbeadóval! Méghozzá Ilona a láthatatlanabb fajtába tartozik: a nyolcvanas években két gyereke is intézetbe került, akiket egy ideig látogatott, aztán nem, a gyerekeket titkosan adták örökbe.

“Voltam nála látogatni kétszer az intézetben, olyan egy éves lehetett, mert már járt. Aztán hol dolgoztam, hol nem, összevissza voltam. Egyszer mentem látogatni, akkor mondták a csecsemőotthonban, hogy betöltötte a három évet, átkerült óvodásotthonba Pápa mellé és onnan örökbe fogadták. Utólag mesélték anyukámék, hogy az öcsémék örökbe akarták fogadni, de mire elintézték a papírokat, már késő volt, más örökbe fogadta. Ezt tizenöt évvel később tudtam meg.”

“Vissza szeretném kapni az unokámat”

Ilona története harminc évvel később folytatódik. Semmi sem fekete-fehér, a zabolátlan fiatal nő megkomolyodott, felnevelt három gyereket, most nagymamaként küzd állami gondozásba került unokájáért. Vajon mennyi esélye van?

“Sokszor arra jöttem haza, hogy a kislány egyedül ordít a bébikompban, Niki azt állította, csak pár percre ment át a szomszédba, de nem tudni. Állandó kapcsolatban voltam a gyerekjólétissel, akkor mondták, hogy én leszek a kislány gyámja, de még nem emelik ki a családból. Próbáltam rávenni Nikit, a gyesből meg a családi pótlékból lássa el ő a gyereket, vegyen pelenkát, ossza be a pénzt.”

Szupersztárok, akik örökbe fogadtak – 1. rész

Szupersztárok, akik örökbe fogadtak – 2. rész

Húsz celeb Hollywoodról és környékéről, akik örökbe fogadtak. Tom Cruise-tól Harrison Fordig, Sandra Bullocktól Madonnáig. Változatos családformák és történetek! A listát olvasgatva már csak az a kérdés: ki nem fogadott még örökbe a sztárvilágból?

A képen pedig Madonna a kisfiával

Kitaláljátok, kiről szólnak a következő sorok?

“Az 54 éves amerikai színésznőnek egy vér szerinti és egy örökbefogadott gyereke van. Fia, … … színésszel való házasságából született 1992-ben. Aztán a házaspár elvált, és … 2006-ban egyedül adoptált egy 14 hónapos kislányt Kínából. A színésznő, bár a gyerekei különböző módon érkeztek, ugyanúgy szereti őket, nem tartja magát gyerekmentőnek, ő csak szeretett volna még egy kisbabát. Azt vallja, hogy egyedülállóként sokkal könnyebb a határokat megszabni és betartatni a gyerekkel, nem kell a másik szülővel is egyeztetni.”

„Egy pólyába csomagolt követ is hazavinnék már…”

Örökbe111 hozzászólás

Interjú egy várakozóval! Kata az egyik legaktívabb kommentelőnk, ő az ügyeletes lázadó, minden elérhető irodalmat elolvasott az örökbefogadásról. Férjével, Balázzsal három éve várnak kisbabára, és talán már közel az út vége. Kata mesélt a veszteség feldolgozásáról, a hivatalban szerzett sérelmekről, a várakozás stádiumairól, és arról, hogy lehet jól kezelni, ha mindenki terhes lesz körülöttünk.

Mióta tudjátok, hogy nem lehet gyereketek?

2004 óta ismerjük egymást, de a kapcsolatunk csak két évvel később, éppen tíz éve fordult komolyra. Már korábban ismertem a családot, a történetüket. Balázs legidősebb testvére csecsemőként halt meg. Valóságos csoda, hogy a sógorom és a férjem megérték a felnőttkorukat egy velük született genetikai betegség miatt, amit nem igazán kutattak abban az időben. Fel voltunk készülve arra, hogy gondok lesznek.

Amikor 2010-ben összeházasodtunk, már úton volt az unokaöcsénk. Az egész család imádkozott érte. Csodás, okos, szép gyerek, jövőre már iskolás lesz. Azóta megszületett a keresztfiunk is. Megnyugodtunk, hogy nem lesz probléma. Aztán amikor zöld utat adtunk magunknak, az én problémáim miatt hamar orvosok között kötöttünk ki. Kamaszkorom óta PCO-szindrómás vagyok, de csak 2007-ben diagnosztizálták, és úgy tűnt, sikerrel kezelték nálam ezt a problémát. Az ezerarcú boszorkány azonban nem adja magát ilyen könnyen…

A babákat Kata varrta

Mindezek miatt viszonylag korán megbeszéltük, hogy az inszemináció a határvonal, mert két beteg sejtből nem rakatunk össze egy harmadikat. Alig félévnyi kivizsgálás után négy orvos, köztük Czeizel professzor közölte velünk, hogy lombik nélkül semmi esélyünk gyereket szülni, és mindkettőnket műteni kellene. Tisztelem azokat a párokat, akik rálépnek erre a nagyon kemény és göröngyös útra. De se lelkileg, se egészségügyileg, se anyagilag nem álltunk úgy, hogy bele merjünk vágni.

Egyértelmű volt, hogy az örökbefogadás lesz a megoldás?

Tipikusan „tudtuk, de nem sejtettük” történet ez. Iszonyúan magunk alá kerültünk a diagnózis után. Úgy viselkedtem, mind Odüsszeusz, aki az árbochoz láncoltatta magát. Mentem volna a szirénekhez. Szerencsém volt, hogy Balázs fülébe ólmot öntött a realitás és a hidegvér. Abból az időszakból a sötétségre emlékszem csak.

Amikor már nagyjából felocsúdtunk az első sokkból, elkezdtük keresni a lehetőségeket. Úgy éreztük, nem tudunk gyerek nélkül élni. Viszonylag hamar jutottunk el az örökbefogadás gondolatáig, én előbb. Egy kolléganőmről tudtam, hogy örökbe fogadtak egy kisfiút, aki ma már kamasz. Jó példa volt előttem. De csak azután kezdtünk el komolyan tárgyalni erről Balázzsal, miután végigolvastam néhány könyvet a témában, és a kezébe nyomtam azt, ami igazán a mi helyzetünkhöz vág, illetve összeismerkedtünk más örökbefogadó családokkal is, akik nagyon szívesen meséltek a tapasztalataikról. Mire jelentkeztünk a hivatalba, már kész terveink voltak, mérlegeltük, mit tudunk elfogadni. Nagy halom könyvet, szakirodalmat elolvastunk, mire jelentkeztünk a Tegyesznél.

A kommentjeid alapján sok düh, sértettség volt benned, vegzálásnak élted meg a hivatalos procedúrát. Vajon csak téged ér ennyi támadás a téma kapcsán, vagy jobban a szívedre veszed ezeket? → olvasásának folytatása