Bemutatkoznak azok az örökbefogadó családok, akikhez nemrég érkezett kisgyerek. Szeretettel gratulálok! A rovatba folyamatosan várom azok jelentkezését, akik egy éven belül fogadtak örökbe, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre.
Nicknév: Trinity
Kik vagytok? Vidéki városban élő, értelmiségi házaspár vagyunk. Mindkettőnknek volt egy korábbi sikertelen házassága, így viszonylag későn, a harmincas éveink elején találkoztunk egymással. Nyolc éve élünk együtt, hat éve vagyunk házasok. A megismerkedésünk után szinte azonnal szerettünk volna gyermeket. Végigmentünk a szokásos orvosi protokoll minden állomásán eredménytelenül. Felmerült mindkettőnkben az örökbefogadás gondolata. Úgy döntöttünk, hogy az esetleges sikeresség esetén is fenntartottuk volna a kérelmünket. Ezt a Tegyesz előtt sem titkoltuk és mivel rendben találták az ezzel kapcsolatos érzelmeinket, alkalmasnak minősítettek.
Miben vagytok mások, mint mások? Mindketten buddhisták vagyunk, így talán máshogy látjuk a dolgokat, mint mások. A sikertelen beavatkozások persze minket is megráztak, de szinte rögtön folytattuk tovább az utunkat. Én nem terhességre vágytam önmagában, hanem gyermekre, anya szerettem volna lenni. A férjemmel tudtuk, hogy gyermekünkkel valamilyen úton egymásra találunk. A csoda megtörtént, most egy tüneményes kislány szüleivé váltunk. Nincs értelme marcangolni magunkat olyan dolgokért, amin nem változtathatunk és szorongani az elérhetetlen vágyaink miatt. A kezeléseket, orvosi vizsgálatokat egy önismereti útnak tekintettük, ami még mélyebben összehozott minket és az egyébként is nagyon jó kapcsolatunkat szoros egységgé kovácsolta. Az örökbefogadásra mentálisan jobban készültünk. Sokszor beszéltünk az örökbefogadásról, meditáltunk rajta, utána olvastunk, hogy fel legyünk készülve, hogy szinte egyik-napról a másikra szülők leszünk. A kettesben töltött éveink alatt rengeteg programot is szerveztünk, sok új dolgot valósítottunk meg együtt.
Ki érkezett? A kislányunk, Alízka titkos örökbefogadással került hozzánk, megyei listán. Két és fél éves volt, amikor kiajánlották nekünk, rá másfél hónapra hoztuk haza. Rögtön tudtuk, hogy ő az, már az iratismertetésre úgy mentünk, hogy a férjem vett neki egy plüssállatkát, amivel a mai napig együtt alszik.
Öt hónapos kora óta nevelkedett a nevelőszülőknél. Minket arra készítettek fel a Tegyesz szakemberei, hogy a kislány vélhetően erősen kötődik a nevelőszülőhöz és család többi tagjához is, ezért valószínűleg nehezebb lesz a barátkozás és elválás, de a kislányunk bátor, okos, alkalmazkodó természete megkönnyítette a barátkozási szakaszt.
Első találkozáskor egy tündéri, bájos kislányt ismertünk meg. Bár akkor még csak „rápillantás” lett volna, hosszan játszottunk a szobájában, ahol „bemutatkozott” nekünk. Nem is értettük, hogy miért akarnak gondolkozási időt adni, hiszen ő a kislányunk. Az első találkozáskor azt is éreztük, hogy ő is akarja, hogy mi legyünk a szülei. Így nem okozott gondot az a szakmai hiba, hogy a nevelőszülő úgy készítette fel a kislányt az első találkozásra, hogy anyukája és apukája érkezik hozzá.
A barátkozást megnehezítette, hogy a nevelőszülő lánya (aki segítőként volt megjelölve) erős érzelmi kötődése miatt időnként vélhetően szándékán kívül akadályozta az átgondozás sikerességét. Ez konfliktust is eredményezett és az örökbefogadási tanácsadónak is be kellett avatkoznia. Mi ezt a ragaszkodásuknak és szeretetüknek tudtuk be, illetve annak, hogy nem voltak felkészülve az elválásra. Szerencsére nem okozott nagy gondot a későbbiekben, és végül is mi „jól is jöttünk ki” a dologból, mivel a békés férjem a kicsi lánya érdekében kikelt magából és vitába bocsátkozott, amit a tanácsadónk büszkén emlegetett a pszichológusnak, gyámnak és gyámhivatalnak. Ezen túl a nevelőszülőknek nagyon hálásak vagyunk a gondoskodó, szeretetteljes nevelésért, ami miatt Alízka egészséges lelkületű, vidám kislány lett, csupa jó tulajdonságokkal.
Mennyit vártatok? Másfél évet vártunk rá. 2016 szeptemberében nyújtottuk be a kérelmet. Szerencsére kis megyében élünk, így viszonylag hamar, 2017 decemberében a 17. helyre kerültünk. Úgy gondoljuk, hogy előnyt jelentett, hogy nagyobb gyermeket is elfogadtunk, illetve nem volt akadály a koraszülöttség és kis súly, amivel a kislányunk született.
Mennyit várt a gyerek? Eleinte látogatták Alízkát, de aztán a találkozások elmaradtak, mert az életadónak 2017. évben újabb gyermeke született. 2018. március végén lett örökbeadható, nekünk április közepén ajánlották ki.
Miért pont ő? 0-4 éves, bármilyen nemű, korrigálható állapotú kisgyermekre volt határozatunk. A férjem inkább kislányt szeretett volna, amit megsúgott az örökbefogadási tanácsadónknak, aki ezt, úgy tűnik figyelembe vette. A tanácsadónk egyébként egy tündéri, munkáját lelkiismeretesen, odaadóan végző hölgy, aki mindig rendelkezésre áll, nem akadály nála a hétvége, a korai, késői időpont sem.
Először volt származási kikötésünk, mivel ahol lakunk, jelentős roma közösség él és nem tudtuk, hogy tudjuk-e kezelni ezt a komplex helyzetet, de később ezt átgondolva ezen enyhítettünk, mivel tisztában voltunk a származási bizonytalanságokkal. A gyermekvállalás eleve egy elfogadást jelent, ami az örökbefogadás esetére még inkább igaz. Beállítottságunk szerint az embert a tudata és neveltetése határozza meg.
Ő volt a második, előtte országos listáról volt kiajánlásunk, de olyan betegsége volt, amit mi sajnos nem tudtunk vállalni, a körülményeink (orvosi ellátottság, családi körülmények stb.) miatt. Az ügyintézőnk a fényképét sem mutatta meg, hogy ne érzelmi alapon döntsünk.
Miért pont ti? Nem tudjuk, hogy miért pont minket választottak. Fel sem merült bennünk megkérdezni, hiszen önmagában annak örültünk nagyon, hogy megtalálták a kislányunkat. Az örökbeadáskor a Tegyeszes ügyintéző azt mondta, hogy úgy gondolták, hogy mi tudunk belőle a legtöbbet kihozni, mivel egy értelmes, tehetséges, koránál érettebb kislány, de erre részletesen nem kérdeztünk rá, hogy ez mit jelent.
A tanács, ami jól jött volna utólag: Mit lehet tenni, vagy hogyan kell rá felkészülni, hogy a nevelőszülő nem szakmai alapon végzi az átgondozást, hanem a kötődés miatt ragaszkodik a gyermekhez és ezzel megnehezíti az új családjába szoktatását. Az is jól jött volna, hogy a barátkozás során hogyan lehet úgy ismerkedni, hogy ne zavarjuk a nevelőcsaládot, alkalmazkodjunk a szabályaihoz, ugyanakkor magunkat mutassuk be leendő gyermekünknek.
A legnagyobb problémátok most: Megoldandó feladataink vannak, de ezek a szokásos gyerekkel kapcsolatos dolgok, most például a szobatisztaság van soron. Minden napot nagy örömmel élünk meg, nem tudunk betelni, hogy a kislányunk csacsog a lakás minden pontjában. Igazából az a legnagyobb problémánk, hogy nem tudjuk, hogy még egyszer képesek vagyunk-e meghallgatni, hogy mindenkinek van egy, vagy több ismerőse, akinek az örökbefogadás után spontán született gyereke, mert lement róla a lelki teher 🙂
Miről olvasnál szívesen? Nagyobb/felnőtt örökbefogadott gyerekekkel készült interjúkat szívesen olvasnék. → olvasásának folytatása
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!
Örökbe.hu 