Örökbefogadási szótár

Válogassuk meg szavainkat! Milyen szókinccsel beszélgessünk az örökbefogadásról?

A legfontosabb: az örökbefogadott gyerek is saját gyerek!

Nagy-Vivien.

A vér szerinti szülőt hívhatjuk életadónak vagy örökbeadónak is. Nevezhetjük szülőanyának is (és a vér szerinti apát?). A biológiai szülő terminus is korrekt, bár kissé rideg.

Örökbefogadó szülő = édesanya, édesapa = igazi szülő. És ha csak simán szülőkről beszélünk, akkor is ők azok!

A vér szerinti gyerek és az örökbefogadott gyerek egyaránt saját gyerek (= valódi gyerek).

Az örökbefogadott gyereket szív szerinti gyereknek is nevezik.

Az örökbefogadó nem azonos a nevelőszülővel.

Intézet = csecsemőotthon, gyermekotthon. Árvaháznak nevezni már nem pc.

„Sosem tudtam harcolni magamért”

Beszélgetés egy örökbeadóval!

A blogon szeretnék az életadóknak is hangot adni. Itt az első történet. Julika az egyik gyermekét örökbe adta, és nyíltan beszélt nekem döntéséről, életéről. A negyvenes éveiben járó asszony egy idősek otthonában él. Tragikus történetet fogtok olvasni, én is elsírtam magam az interjú közben, Julika még vigasztalt is. Skizofrénia, bántalmazás, elszakított gyerek, rokkantság, betegség került szóba, ő mégis választékos, nyomdakész mondatokban, öncsalás nélkül mesélt sorsáról. Julika teljes névvel is vállalta volna az interjút, ám úgy döntöttem, hogy a szereplők nevét megváltoztatom. Érdemes kétszer elolvasni, sok a név a szövegben.

– Mesélj magadról!

– Érettségi után egy évvel született az első kislányom, Laura, akit lányanyaként szültem. Az egész család haragudott rám, kitagadott szinte. Egyedül neveltem fel, József, az apa elhagyott, tartásdíjat nem fizetett.

Később egy szakítás után a templomban ismertem meg a második lányom, Beatrix édesapját, Zoltánt. Ő a válása után belebolondult, hogy évekig nem láthatta a fiait. Laura volt a csalétek, csak azért érdekeltem, mert gyerekem volt. Beatrix lányom megfogant, aztán összeházasodtunk. Apukám nagyon örült, mert az első gyerekem apját gyűlöli, adott egy Trabantot ajándékba. Mikor Beatrix öthónapos volt, a férjem elköltözött és elvitte magával, onnan ő nevelte. Mikor elvitte, Laura két hétig nem evett semmit, a másik kislány is rögtön beteg lett.

– Te beletörődtél?

– Igen. Nem harcoltam. Két évvel később kitört rajtam a skizofrénia. A betegség Medjugorjében jött elő, a Mária-kegyhelyen, azóta hangokat hallok, a zarándoklatról rögtön a pszichiátriára vittek. Anyukám még élt, jártunk családterápiára a haláláig, majd pszichiáterhez. Közben neveltem Laurát, és hetente kétszer találkoztam a férjemmel és a kislányommal. Nem voltunk rosszban, de nem költözött vissza hozzám.

5

– Közben dolgoztál?

– Gyeden voltam. A védőnő és a gyámhivatal is azt mondta, maradjak én gyeden, és a férjem majd visszahozza a gyereket. A két családi pótlékból, a gyedből meg a rokkantnyugdíjból elég jól éltünk. Később még dolgoztam egy évig támogatott állásban, de onnan is elküldtek, mert lassú voltam. Azóta nem dolgozom, leszázalékoltak.

Anyukám halála után visszajött hozzám József, az első lányom édesapja. Ez az én hibám, úgy látszik, nem értek a párkapcsolatokhoz. Lefeküdtem vele, és megfogant Etelka, a harmadik kislány. Mikor József megtudta, azonnal lelépett, ottmaradtam egyedül.

– Őt adtad örökbe? Hogy hoztad meg ezt a döntést?

olvasásának folytatása

Steinerék adoptálnak

Visszatérő kérdés, milyen nehézségekkel jár a különböző életkorú gyerekek örökbefogadása. Efrájim Kishon örökbefogadási szakértő disszertációját idézem a témában.

****

Ezekben a koravén napokban beállítottak hozzánk Steinerék. Két rokonszenves lény, erősen középkorú, a szó nemesebb értelmében, egy szerény polgárember és hűséges élettársa. Azt hihetné az ember, hogy legalább nekik nincs semmi problémájuk ebben a faramuci életben.

–  Ami igaz, igaz – erősítette meg Steiner bácsi –, nagyjában egészségesek volnánk, szépen elviseljük egymást, lakás van, kereset sem hiányzik, és a sógorom intézi az adóügyeket. De van egy bökkenőnk, kezicsókolom. Nincs gyerekünk. Kicsi korunk óta vágyakoztunk lemenő után, de ezen a téren a sors legmakacsabb ellenállásába ütköztünk eddigelé.

– Túl nagy a csend odahaza – tette hozzá Steiner néni -, hiányzik egy kis istenadta gőgicsélése…

– Értem – mondottam, és egy gyors, heveny mozdulattal letakartam számos gyermekem képét az asztalomon.

– Most aztán, hosszas dilemmázgatás után döntöttünk – közölte Steiner néni -, hogy örökbe fogadunk egy gyereket.

vargabetti_14_Igazgyongy-AMI

– Őszinte gratulációm.

– Fiút.

– Kétségtelen. Bravó!

– A dolog mégsem olyan egyszerű. Nem vagyunk már mai gyerekek. Kétséges, hogy el tudnám-e vállalni egy csecsemő gondozását. Ezért úgy gondoltuk, hogy talán célirányosabb egy két-három éves gyerek… olvasásának folytatása

„Szúrok, mint a sündisznó”

Egy felnőtt örökbefogadottal beszélgetek. A nyolcvanas években örökbefogadott Eleven már kommentelt a blogon, most az egész történetet elmeséli. Szép és keserű mozzanatok is szerepelnek a beszámolóban. Szóba kerül a titkolózás, a tágabb család szerepe, a gének hibáztatása, a kapcsolat a vér szerinti családdal. Bár Eleven csak nicknéven vállalta az interjút, a fotók róla és anyukájáról igaziak, közvetlenül az örökbefogadás után, harmadik születésnapján készültek. Néhány versét is közreadom.

– Mesélj magadról!

– Harmincas nő vagyok, házas, van egy kisfiam. Több végzettségem van, mind segítő foglalkozás. A korlátaimat nehezen lépem át, hiába van diplomám, nehezen találom a helyem, és nagyon nehéz szerethetőnek látni magam.

– Mikor fogadtak örökbe? Hol éltél előtte?

– Hároméves koromban fogadott örökbe anyu, előtte egy évet csecsemőotthonban laktam, azelőtt pedig a szülőanyámmal. A körülményekről homályos információim vannak, veszélyeztetés miatt vettek el tőle, apám nem lakott velünk.

DSC_0221

– Emlékszel az intézetre? Az örökbefogadásra?

– Nem emlékszem semmire, inkább érzések maradtak meg. olvasásának folytatása

„Úgy hívom őket, csoki és vanília”

A Történet rovatban szeretnék családokat, sorsokat bemutatni az örökbefogadási háromszög minden oldaláról. Az első család a Bárdos Zsuzsa-Szolláth Dávid házaspár, akiknek vér szerinti és örökbefogadott gyereke is van. 3,5 éves volt a kislányuk, mikor örökbe fogadtak egy másfél éves kisfiút. Emma ma 7, Zozó (Zoltán) 5 éves. A történetet Zsuzsa meséli el. Ő egyébként a klónom, vagy én az övé, a mi családunkban is pont így történt az örökbefogadás, és sok egyéb egyezés van köztünk. A beszélgetésben szó esik nagyobb testvérről, nevelőszülős barátkozásról, cigány származásról, az első hónapok problémáiról. Remélem, a történet másokat is ösztönöz, hogy megosszák itt a blogon tapasztalataikat, kevésbé színes családok jelentkezését is várom.

IMG_7829

– Milyen út vezetett az örökbefogadásig?

– Nagy családból származom, férjemmel mindig is több gyereket szerettünk volna. Három elveszített magzat és sok eredmény nélküli vizsgálat után egyszerre jutottunk arra a döntésre, hogy fogadjunk örökbe egy kisbabát. Nem sokkal ezután azonban újra terhes lettem, és teljesen gondtalan, békés kilenc hónap után megszületett a kislányunk, Emma. Másfél éves kora körül szerettünk volna kistestvért, ám egy újabb vetélés után az orvosok felismertek egy genetikai problémát és megtudtuk, hogy 25 százalék esélyünk van arra, hogy egészséges gyermekünk szülessen. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttük, nem kísérletezünk tovább, hanem elébe megyünk a dolgoknak, örökbe fogadunk inkább. Tulajdonképpen csak újra elő kellett venni a korábban már meghozott döntésünket. Jelentkeztünk, elindítottuk a szokásos adminisztratív folyamatokat, elvégeztük az előkészítő tanfolyamot.

– Hogy tudtad feldolgozni a vetéléseket?

– Nem tudom, mi az, amire az ember tényleg úgy tekinthet, hogy feldolgozta. Mi mindenesetre rengeteget beszéltünk erről, sokat segítettek a rokonok, barátok, akik meghallgattak, tengernyi könnyet elsírtam, jártam pszichológusnál. Az idő is sokat simít a sebeken.

– Készültetek az örökbefogadásra?

– Teljesen „rákattantunk” a témára, fórumokat, szakirodalmat olvastunk, megismerkedtünk hasonló helyzetben lévő családokkal. Még tanulmányt is írtunk a férjemmel közösen külföldi örökbefogadós mesekönyvekről. Mindeközben igyekeztünk az akkor már három év körüli kislányunkat is felkészíteni a testvér érkezésére. A családi szókincs részévé vált az örökbefogadás kifejezés.

– Hogy lehet egy háromévesnek elmagyarázni az örökbefogadást? olvasásának folytatása

Filmklub: Philomena

Örökbefogadós filmklub.

A Philomenát két hónapja mutatták be Magyarországon, még elég sok mozi játssza. Megtörtént esetet mesél el.

philomena 2
Judi Dench és Steve Coogan

A Philomena az örökbefogadások egy sötét fejezetét érinti: a kényszeradoptálásokét. Meglepően sok, meglepően fejlett nyugati országban szokás volt még a huszadik században is a gyereknevelésre valamiért alkalmatlannak kikiáltott rétegek – tipikusan leányanyák, néhol politikai üldözöttek, esetleg bennszülöttek – gyerekeit erőszakkal elvenni, s jómódú örökbefogadóknak átadni. Spanyolországban, Írországban, Ausztráliában, az Egyesült Államokban a hetvenes évekig (!!!) tömegesen adtak örökbe erőszakkal gyerekeket, gyakran sok pénzért, olykor egyházi segédlettel. Ha csak az általam olvasott cikkek számait összeadom, akkor él ma egymillió felnőtt a világon, akit ily módon adtak örökbe. Az örökbefogadás nem is megfelelő terminus, inkább gyerekrablásnak vagy gyerekkereskedelemnek lehet nevezni. Bár az örökbefogadókat általában félrevezették, azt mondták nekik, árva a gyerek, vagy lelépett az anya, tehát ők azt hihették, legális úton jutottak a bébihez. Mostanában kezdenek ezek a bűnök napvilágra kerülni. olvasásának folytatása

Mit válogatsz? Ez nem piac!

“Te csak egészséges, fehér bőrű gyereket akarsz? Mit válogatsz, ez nem piac!” 

“Nem akarsz sérült gyereket örökbe fogadni?! De ha te szülnéd, akkor is lehetne ilyen!”

1 (1)

Néha hallani ilyen megjegyzéseket az örökbefogadás kapcsán. Én még csak olyanoktól hallottam, akik maguk nagyon messziről szemlélik az örökbefogadást. Mint írtam, meg lehet mondani a jelentkezésnél, hogy milyen gyereket kér az ember (kor, nem, egészségi állapot, származás, testvérek száma), és kivétel nélkül mindenki meg is mondja. Még a legelfogadóbb szülőjelöltek is szabnak határokat. Nincs “általános” gyerek, a rendszerben található mindenféle örökbe adható gyerek nullától tizennyolc évesig, egészségestől vegetatív állapotúig, egy gyerektől ötös testvérsorig.

Igen, kell válogatni. Előre el kell dönteni, mit tud vállalni és elfogadni a család. És ha felajánlanak egy gyereket, aki valamiért nem megfelelő, akkor kell tudni nemet mondani. Még ha meg is szakad a szívünk a szegény másfél éves gyerekért, aki egy féléves szintjén van mozgás- és értelmi fejlődésben.

Miért fogadunk örökbe? Hogy boldog családdá váljunk. Nem szabad sajnálatból, bűntudatból igent mondani egy gyerekre. Fogok itt bemutatni olyan családot, akik Down-szindrómás gyereket fogadtak örökbe, de ők erre vágytak, erről álmodtak. Szabad beteg gyereket örökbe fogadni, de csak önként, dalolva. A gyerek is akkor boldog, ha őt maradéktalanul elfogadják, és nem fogcsikorgatva, erőik megfeszítésével nevelik.

Persze, ha te szülöd, akkor is lehet mindenféle. Így igaz. De akit te szülsz,az egy veled azonos rasszba tartozó, a génjeidet hordozó újszülött lesz, és jó esetben örülsz neki, várod, már a várandósság alatt alakul a kötődés. Nem fogsz egy más rasszba tartozó kétévest szülni, aki már számos sérülést begyűjtött rövidke életében. De egy újszülöttként örökbefogadott babának is megvannak már a veszteségei. És igen, ha te szülöd, akkor is lehet sérült. Sok család remekül megoldja, mások meg összeroppannak a teher alatt, elválnak. Különböztessük meg azt, amit kényszerből megoldunk, ha ezt dobja az élet, és amit önként vállalunk.

Örökbe fogadni annyit jelent, mint tisztában lenni a határainkkal. Önismeret, háromszor aláhúzva. A Tegyesz és az Ágacska tanfolyamain és általában az egész jelentkezés során hangsúlyozzák, hogy ne vállaljunk többet, mint amit el tudunk fogadni. Lesz még itt szó a sikertelen örökbefogadásokról, a kudarc oka szinte mindig az, hogy túlvállalták magukat a szülők – gyerekszámban, túl gyorsan érkező testvérekben, egészségi állapotban. Egy felbontott örökbefogadás tönkreteszi a gyerek további esélyeit a sikeres életre. Akit nem tudsz vállalni, arra nemet kell mondani, a gyerek érdekében is. A gyereknek is ezzel adod meg az esélyt, hogy egy következő, aki el tudja fogadni, hazavihesse.

A magyar örökbefogadók toleranciaszintje valóban nem túl magas. Kevesen vállalnak idősebb, roma vagy sérült gyereket. A blogban szeretnék majd ilyen családokat is bemutatni, egyik célom kicsit népszerűsíteni az atipikus örökbefogadásokat. De nem gondolom, hogy bárkinek a torkán le kéne nyomni egy ilyen gyereket, ha ő nem érzi magát késznek.

Egy egészséges, fehér bőrű újszülöttel is lesz épp elég nehézség. Az örökbefogadás szülői pluszfeladatokkal jár: megmondani, hogy nem én szültem, közvetíteni a vér szerinti szülő képét, segíteni a gyökerei keresésében, elfogadni a gyerek veszteségeit. Egy más népcsoportból származó, vagy beteg gyerek adoptálása ehhez képest is pluszfeladatokat jelent. Erre van, aki nagyszerűen képes, de aki nem, azt nem kötelezzük rá.

Egyébként a tekintetben tényleg piaci elven működik az örökbefogadás, hogy a várakozási idő a kereslet-kínálat viszonytól függ. Amit sokan keresnek, arra többet kell várni. (De csak azért nem szabad idősebb, beteg vagy roma gyereket vállalni, hogy hamarabb sorra kerüljünk!) Viszont mindenki azt kapja, amit kér, csak ki kell állnia a sorát.

A láthatatlan szülők

Milyen ember az, aki lemond a gyerekéről? – szokták kérdezni. A mai posztból megtudjuk.

Életadó, örökbeadó, vér szerinti szülő. Szerintem még a szülőanya titulus is őket illeti. Az édesanya viszont én vagyok!

Most a másik oldalra látogatunk. Örökbefogadó családot majdnem mindenki ismer. De olyan nőt, aki örökbe adta a gyerekét?

Személyesen én sem találkoztam még életadóval, mi titkosan fogadtunk örökbe, írásom mások elbeszélésein meg olvasmányokon alapul.

5

Magyarországon, amilyen jó az örökbefogadók megbecsültsége, olyan rossz az örökbeadóké. Nagyjából ez az, amit nyilvánosan nem lehet felvállalni. Egy netes portálra egy örökbeadó leírta történetét, kapott hideget-meleget az olvasóktól. Az örökbefogadós tanfolyamokon vetítik a Gólyamese című dokumentumfilmet, egy nyílt örökbefogadás történetét. A filmben a gyerekéről lemondani készülő szülő nővel a kórház személyzete igen barátságtalanul bánt, a kamera jelenlétében. Nem engedték neki, hogy a szülés után megnézze a csecsemőt, nem adtak információt a gyerekről, pedig akkor még nem írta alá a lemondó nyilatkozatot. Pedig a film mutatja, milyen helyes házaspár vitte haza a boldogan várt újszülöttet. A tanfolyamon megsúgták, hogy ők meg azóta elváltak, ennyit a klisékről. (A filmről itt beszélgetek Mórucz Lajosnéval, a közvetítő szervezet elnökével.)

A vér szerinti szülőtől több úton kerülhet az örökbefogadókhoz a gyerek.

  1. A klasszikus nyílt örökbeadás, mikor az életadó a szülés után lemond másvalaki javára, akivel találkoznak, ha máshol nem, a gyámhivatalban. Itt közvetítenek az alapítványok a krízisterhesek és a sorban állók között. A gyerek nem járja meg az intézetet, a kórházból már az új szülei vihetik haza. A legvidámabb eset egy keserű történetben.
  2. Innentől a titkos örökbefogadás esetei jönnek, a szülőanya nem tudja meg, kihez került a gyerek, abban sem lehet biztos, hogy örökbe fogadták. A szülő nő lemondhat titkosan is a gyermekről, be kell menni egy gyámhivatalba és lemondó nyilatkozatot tenni. Ekkor az életadó nem tudja, kihez fog kerülni a gyerek, a hatóság majd elrendezi. Van, hogy másnap családba kerül, van, hogy pár hónapig is tököl a hivatal, de a gyerek sorsa viszonylag hamar megoldódik.
  3. Ha a szülő egy kórház előtti inkubátorba teszi a csecsemőt, az is lemondásnak minősül, a gyerek örökbe adható.
  4. Az anya a kórházban hagyja a gyereket, nem érdeklődik utána, de nem is mond le róla. Ilyenkor a hatóság kivárja az időt, amíg megszűnik a szülő felügyeleti joga, aztán örökbefogadót keres a gyereknek, ez fél évtől akár két évig is eltarthat. Itt már nem a szülő “adja örökbe” a gyereket.
  5. Van az az eset, mikor a gyerek valamennyi időt eltölt a vér szerinti családjában, aztán kerül állami gondozásba. Vagy épp rögtön intézetbe, nevelőszülőkhöz kerül a család rossz helyzete miatt, ott egy darabig látogatják, aztán kisiklik a kezükből… Örökbe adható csak akkor lesz, ha a szülei három hónapig nem látogatják.
  6. Végül előfordul, hogy a hatóság a szülői jogot azonnal megvonja a vér szerinti szülőtől, például mert súlyosan bántalmazták ezt vagy egy másik gyereket, extrém esetben egy korábbi gyermek halálért felelősek. Ilyenkor a gyerek rögtön örökbe adható lesz.
  7. Oka lehet az örökbe adásnak a szülő halála is, de ez elég ritka, ilyenkor többnyire egy másik családtag neveli tovább a gyereket.

Néha megkérdezik, mi visz rá egy anyát, hogy lemondjon a gyerekéről?

Lemondásról csak az 1.-3. pontig beszélhetünk. És a gyerek akkor jár jól, ha lemondanak róla! Mert ha például nem mond le a szülőanya, csak egyszerűen nem látogatja, akkor a gyerek egy-másfél évesen kerülhet a végleges családjába. Azt gondolom, tisztelet illeti azt a nőt, aki belátja, hogy nem képes felnevelni a gyereket, és megadja neki a lehetőséget, hogy születésétől szerető családba kerüljön, és ezért a hatóságok és a leendő örökbefogadók szemébe is bele mer nézni.

Kezdjük az elején: ezek a nők az esetek többségében nem akartak gyereket. Aztán valahogy az abortuszról is lemaradtak, vagy nem vették észre időben a terhességet, vagy nem volt rá pénzük. Ritka, hogy valaki abortusz helyett tudatosan a gyerek örökbeadását válassza. A szegénység, a nyomorúság gyakran szerepel a történetekben. 2-3-4-6 gyereket még valahogy nevel a család, de egy sokadikról nem tudnak gondoskodni. Gyakori a párkapcsolati csapda is: a gyerek nem a partnertől van, aki nem hajlandó a másét nevelni, de már vannak közös gyerekek, akiknek érdekében a nő marad. Előfordulnak extrém helyzetek: az anya tizennégy éves, az anya ötven éves, az anya hajléktalan, drogos, börtönben ül, egy földbe vájt kunyhóban él, tízen laknak egy kis lakásban, a meglevő gyerekeket is az állami gondozás fenyegeti, vagy épp már onnan próbálja őket visszakapni, és nem vihet haza még egyet. Vagy ez mind nincs, de akkor sem akarja a gyereket. Vagy ő épp akarná, de a férje, a szülei, a család hallani sem akar róla. A lényeg: ezek a nők nehéz helyzetbe kerültek, és általában egyedül maradtak benne. Gyakori a titkolt terhesség, mikor a környezet, esetleg a család és a partner sem tud a magzatról. Ezek a nők végigrettegik a terhességet, hisz ha kiderül az örökbeadás, számíthatnak környezetük megvetésére, kapcsolatok megszakadására. Sztori: egy örökbeadásra készülő szülő nő annyira félt a lelepleződéstől, hogy a kórházban ugyanazt a nevet diktálta be az újszülöttnek, mint a nagyobb gyerekéé. Hogy ha kapna valami hivatalos papírt a gyerekről, azt kimagyarázhassa.

Anyákról írok. Az esetek többségében csak anya van, az apa nem szerepel a történetben. Ha az örökbeadó nő férjnél van, a férjnek is le kell mondania a gyerekről, még ha nem is ő az apa. A szakirodalom szerint a nők ijesztően egyedül maradnak a döntésükkel, s gyakran egy életen át nem tudják feldolgozni, hogy lemondtak a gyermekről, eltemetik magukban a titkot.

Az örökbefogadást szokták háromszögként ábrázolni, az egyik könyvnek is ez a címe: Az örökbefogadás háromszöge. A csúcson ott a gyerek, a szárak végén az életadó és az örökbefogadó. Ez a háromszög nem egyenlő szárú. Az örökbefogadó szülőt felmérik, képzik, eljárhat rendezvényekre, szakemberhez, könyvekhez, sorstársakhoz fordulhat. Ők a legaktívabbak a háromszögből, az ő hangjuk a leghangosabb. Az örökbefogadott gyerekeknek is vannak klubjaik, ritkábban, de lehet velük találkozni. Az életadók viszont láthatatlanok, egyedül cipelik traumájukat, pedig nekik is elkélne a segítség. A két nagy civil szervezet, az Ágacska és a Mózeskosár is fogad életadókat, mindkettőnél eddig kettő-kettő jelentkezett.

Szeretném, ha blogomat az életadók is olvasnák, és az ő szempontjaik, hozzászólásaik is megjelennének. Nagyon örülnék, ha egy életadó hajlandó lenne itt megosztani a történetét.

Örökbefogadás után összejön a gyerek?

Én is ismerek valakit, aki x év sikertelen próbálkozás után örökbefogadott y darab gyereket, és utána még spontán született neki z darab. 

Ezt a történetet minden második ismerősünk elmeséli, változatos számbeli paraméterekkel, némi biztató felhanggal. Hogy majd nekünk is sikerülni fog.

A meddőség az örökbefogadásnak nem szükséges és nem elégséges feltétele. Eleve, a meddőség szó súlyos általánosítás, fekete-fehér, igen-nem dichotómiát sugall. Közelebb áll az igazsághoz, ahogy Charlotte fogalmaz a Szex és New York-ból, hogy ő “reprodukciós kihívásokkal küzd”. Aztán egyéne válogatja, milyen nehezek ezek a kihívások, és mennyire megy bele az ember a küzdelembe. Akad, aki kétévi eredménytelen próbálkozás után minden további nélkül belenyugszik a gyermektelenségbe, és van, aki 6-8-10 év, lombik vagy vetélés után sem adja fel. Ha orvos mondja ki, hogy nem lehet gyerek, akkor sem vezet nyílegyenes út az örökbefogadásig. Számos más lehetőség van: másik orvost, beavatkozást, kezelést keresni; lombik, petesejtdonor, ukrán béranya; rokongyereket, szomszédgyereket pátyolgatni; bébiszitterkedni; harmadik világbeli kisgyereket támogatni; kutyát, macskát tartani; elfogadni a gyermektelenséget és megtalálni az életforma előnyeit. És fordítva, nemcsak meddő párok fogadhatnak örökbe. A jelentkezésnél rákérdeznek a motivációra, de a lényeg, hogy az örökbefogadással járó komplex csomagot vállalni tudja az illető. Ismerek négygyerekes családokat is, akik egy ötödikért álltak sorba és kaptak is.

4

Az “örökbefogadás után majd összejön a vér szerinti gyerek is” olyan széles körben elterjedt nézet, hogy a szakirodalom is foglalkozik vele. Hogy sokan ezzel a titkos motivációval adoptálnak, és csalódottak, ha mégse.

Mindenre van statisztika, erre is. Idézek:

“Gyakran lehet olyan történeteket hallani (médiából, kezelésen résztvevő pároktól), hogy azok a nők, akik lemondtak a saját gyermek utáni további küzdelemről és örökbefogadás mellett döntöttek, spontán módon teherbe estek. Pszichológiai vizsgálatokkal azonban mindez nem támasztható alá.

Aronet és társai 133 párt vizsgált, akik a sikertelen kezelések után örökbe fogadtak egy gyermeket. A kontroll csoport azon párokból állt, akik folytatták a meddőségi kezeléseket. Az örökbefogadó párok 20%-ánál jött létre terhesség, míg a 400 párból álló kontrollcsoportban 66%-nál.

T. Wischmann 204 párral végzett kutatása során 32 pár többszörös próbálkozás után nem vállalta tovább a kezeléseket.. Ezek közül egy nő, több évig tartó szekunder sterilitás diagnózissal, örökbefogadás után spontán teherbe esett. Az örökbefogadás utáni teherbeesés esélye jóval a kezelések által létrejött terhességi esély alatt van.”

Ismeretségi körömben sok, hozzánk hasonló vegyes család van. A nagy többségnél a vér szerinti gyerekek idősebbek, alig néhányat ismerek, ahol tényleg az örökbefogadás után fogant meg a vér szerinti testvér. Van sok pár, akiknek egy gyerek nagy nehezen még összejön, a második már nem, esetleg a szülésnél lépett fel komplikáció, és akkor fordulnak ehhez a lehetőséghez. De olyan is akad, aki egy sikeres örökbefogadás után erőt érez magában, hogy nekifusson egy újabb lombiknak. Egyre több céltudatos pár a lombikkal párhuzamosan indítja el az örökbefogadást, biztosra mennek, és ha az egyik sikerült is, a másikat folytatják a testvérre várva. A pszichológiai vizsgálatnál néha rugóznak rajta, lombikozik-e még a pár, de igaziból az a lényeg, hogy az örökbefogadást ne pótléknak, vészforgatókönyvnek tekintsék, hanem el tudják fogadni maradéktalanul az érkező kisembert. És a korábbiakban idézett, népszájon forgó történetben pont ez a bántó. Hogy azt sugallják a jó szándékú mesélők, az örökbefogadás csak amolyan pótlék, csali a sors horgára, amivel igazi halat foghatunk. Holott ez is igazi.

A nevelőszülőkről

Tőlünk sokan megkérdezték: a nevelőszülők miért adták oda a gyereket, nekik már nem kell?

A nevelőszülőséget szokták keverni az örökbefogadással. Annyi a hasonlóság, hogy mindkét esetben olyan gyerekkel él az ember, akit nem ő szült/nemzett. De: a nevelőszülő szerény fizetést kap a munkájáért és fedezik a gyerekkel kapcsolatos költségeit, a hatóság rendszeresen ellenőrzi. Köteles tartani a kapcsolatot a vér szerinti családdal. A nevelőszülő a gyermekotthoni elhelyezés alternatívája, az állami gondozott gyerek így családban él, az államnak pedig jóval olcsóbb, mint a gyermekotthoni elhelyezés.

3

Egy nevelőszülőnél élő gyermek számára több kimenet lehetséges.

1. A vér szerinti családjánál megjavulnak a körülmények és visszakerül hozzájuk.

2. Nagykorúságáig a nevelőcsaládnál marad, közben a vér szerinti szülei időnként látogatják.

3. Örökbe adható lesz (többnyire azért, mert a szülők nem jelentkeznek). Előfordul, hogy ilyenkor a gyereket a nevelőszülő fogadja örökbe, de ezt nem mindig engedélyezik. Ha igen, ő lesz a “végleges” szülője a gyereknek, de onnantól nem kap pénzt. Sőt, van, ahol innét nevelőszülőként sem dolgozhat tovább. Ha ő nem  akarja a gyereket, vagy nem engedélyezik, akkor elkezdik a gyermeket kiajánlani, és számítani lehet rá, hogy elkerül a nevelőktől. Ők viszont majd kapnak másik gyereket.

4. Előfordulhat, hogy másik nevelőszülőhöz vagy intézetbe helyezik át, és nem is feltétlenül azért, mert a nevelőszülő rosszul végezte a munkáját. Elég, ha a vér szerinti szülő, aki látogatja a gyereket, másik megyébe költözik (és be is jelentkezik) – a gyerek nem lakhat 50 km-nél távolabb tőle.

5. És van, hogy a nevelőszülő nem bír már a gyerekkel (például kamaszkorban) és visszaadja.

A nevelőszülőnek olyan dolgokat is vállalnia kell, amit az örökbefogadónak nem: hogy időnként eljön a vér szerinti szülő, akitől ugye valamiért elvették a gyereket, és akiről rosszat sem mondhat a gyereknek, illetve, örökbeadás vagy hazagondozás esetén az évek óta nevelt kicsit el kell engednie, és segíteni beilleszkedését az új helyre. Mindezt úgy, hogy több, különböző családból származó gyerkőcöt nevel, köztük esetleg problémásakat is, a sajátjai mellett. Mindezek miatt a nevelőszülők felkészítése, tanfolyama jóval hosszabb, mint az örökbefogadóké. Az itt felnövő gyerekek pedig személyre szóló törődést kapnak, családban élnek, és sokkal jobb esélyekkel indulnak az életben, mint egy intézetből.

Ma az állami gondozott gyerekek 60 százaléka nevelőszülőnél él, egy új elgondolás szerint pedig a jövőben 12 év alatti gyerek már csak nevelőszülőkhöz kerülhet. Tehát aki nem újszülöttet fogad örökbe, az jó eséllyel egy nevelőcsaládtól kapja a kicsit.