Mi lesz a neve?

Az ember sok ábrándot dédelget a leendő gyermekével kapcsolatban. Az álmodozás egyik tárgya, hogy mi lesz majd a neve a kicsinek.  A vér szerinti gyerek elég jól szokta teljesíteni az elképzeléseket ezen a téren, de az örökbefogadásnál általában a nevet is készen kapja a szülő.

Horváth-Alex1

A vezetéknév egyszerűbb, ott alapesetben az örökbefogadó családnevét kapja a gyerek. (Házaspárnál elég sok eset van, újabban házasságkötésnél kell nyilatkozni, melyik variáció legyen majd a leendő gyerekek vezetékneve, a gondozásba kihelyezés előtt mindenesetre újra rákérdeznek.)

A Polgári Törvénykönyv szerint kivételesen indokolt esetben a gyámhatóság megengedheti, hogy a gyerek megtartsa addigi vezetéknevét. Gondolom, ez családon belüli örökbefogadásoknál, vagy már kamaszkorú gyereknél merül fel.

Ha egyedülálló anya fogad örökbe, a gyereket képzelt apa nevére szokás anyakönyvezni, a nevet az anya adhatja meg. Újabban a képzelt apa bejegyzése nem kötelező.

Az utónévről a törvény tavaly március 15-i módosítása úgy rendelkezik, hogy “a gyámhatóság kivételesen indokolt esetben engedélyezheti az örökbefogadott utónevének a megváltoztatását. Az utónevet az örökbefogadók határozzák meg.” A gyámhatóság dönti el, mi az indokolt eset. A két legnagyobb közvetítő civil szervezetnél még nem volt olyan eset az egy év alatt, amikor ne engedélyezték volna a névváltoztatást. Amelyik gyámhivatallal én beszéltem, ott a “mindig arról álmodtunk, hogy legyen egy Zalán nevű kisfiunk” érvet elégséges indoknak tartják, vagy azt is, ha a régi név nem illik az új családnévhez, és ha a gyerek két eredeti keresztnevéből egyet megtart az örökbefogadó, azt nem tekintik változtatásnak.

Néhány beszámoló az elmúlt egy évben örökbefogadóktól: olvasásának folytatása

A nevelőszülő fogadhat örökbe?

Érdemes örökbefogadási szándékkal nevelőszülőnek jelentkezni?

„Jelentkeztünk nevelőszülőnek, de majd szeretnénk örökbe is fogadni a nálunk nevelkedő gyereket.”

„Örökbefogadásra várunk. Valaki azt tanácsolta, hogy legyünk nevelőszülők, mert úgy gyorsabban kapunk gyereket.”

1a

A nevelőszülőség vagy örökbefogadás kérdésköre sok várakozóban felmerül. Egy kis felületi áttekintéssel próbálok segíteni. Először nézzük át a hasonlóságokat és eltéréseket a két műfaj közt.

Hasonlóságok:

A nevelőszülő és az örökbefogadó szülő is olyan gyereket nevel, akit nem ő szült/nemzett.

A gyerek veszteségekkel, traumákkal érkezik a családba.

Meg kell mondani a gyereknek, hogy nem a vér szerinti szülei nevelik.

A külvilág kérdéseire válaszolni kell, mérlegelni, mikor, kinek, mit mondjanak el. olvasásának folytatása

Mi a Zsoltit nem tudtuk megszülni

Most a saját családomról lesz szó. Gyerekszáj! Mit szólt a nagyobb gyerek, mikor örökbe fogadtátok a kicsit? Ezt tőlünk mindenki megkérdezi. Veronika 3,5 éves volt, mikor örökbe fogadtuk az akkor másfél éves Zsoltit. Akkor annyit mondtunk neki, hogy testvére lesz, de nem én fogom szülni, hanem örökbe fogadunk egy gyereket, akinek nincs családja. Azóta is sokat beszélgetünk vele az örökbefogadásról, sok kérdése volt. Ma a lányom idevágó mondásaiból válogatok.

A barátkozás alatt Zsoltit már elvihettük a szállodába. Mikor este visszavinném a nevelőszülőkhöz, Veronika sírva fakad. – Ne vigyük vissza, mert nincs családja!

Az első hetekben. Törölgetem Zsoltit. Veronika megállapítja:
– Ti majdnem egyformák vagytok. 
– Miért?
– Mert fekete a hajatok.
Ez szöget üt a fejembe, később visszakérdezek:
– De tudod, hogy nem én szültem a Zsoltit?
Elcsodálkozik. – Nem?
– Szerinted én szültem? – Igen.
– Mikor? – Most. (Ez azért vicces, mert Veronika végig velünk volt a barátkozás alatt.)


Zsolti hároméves (42)

– Holnap örökbefogadó találkozóra megyünk.
– Szeretnék még egy testvért! Ki fogok választani egy gyereket.  olvasásának folytatása

Örökbefogadási statisztika, 2013

Megérkeztek a 2013-as év számai! Ilyen formában eddig nem jelentek meg ezek az adatok, a minisztérium engedélyével teszem közzé őket. A 2011-es évről egy jópofa infografikában itt találsz alapos áttekintést.

Örökbefogadások száma 2013-ban

Titkos 438
Nyílt 189
Rokoni, házastársi 99
Összesen 726

A számok a külföldre történő örökbefogadásokat is tartalmazzák.

Nyílt örökbefogadások

A családon belüli örökbefogadásoknál 87 esetben házastárs, 12-ben más rokon volt az örökbefogadó.

A nyílt örökbefogadások száma a közvetítő szervezet szerint: olvasásának folytatása

„Többször álmodtam azt, hogy lebukik a víz alá és sír”

Ma egy nevelőszülő szemszögéből olvashatunk az örökbefogadásról. Varga Károlyné Marika nyolc éve nevelőszülő. Két éve a kecskeméti SOS-Gyermekfaluban dolgozik, jelenleg hat nevelt gyerek él nála (öt kamasz és egy kisbaba), két saját fia mellett. Korábban Borsodban volt nevelőszülő egy másik hálózatnál. Összesen 23 gyerek fordult meg a keze alatt, és hét gyereket adott örökbe (a gyerekek nevét megváltoztattam). A cikk részletekben már megjelent az SOS Gyermekfalvak Gyereksorsok blogján, amit szintén én írok. 

– Miért lettél nevelőszülő?

– Az volt az álmom, hogy nagyon sok gyereket szeretnék nevelni. Otthon 150 négyzetméteres házunk van, a felső szintet már úgy építettük meg, hogy nekünk sok gyerekünk lesz. Három fiam született, mind császármetszéssel, utána engem sterilizáltak, a szüléssel leálltam, akkor jelentkeztem nevelőszülőnek. Még 2-3 gyereket neveltünk volna, de mikor a csecsemőotthonban láttuk a nyolc kicsit a csoportszobában, mindet hazavittük volna. Azért is váltottam később az SOS-hoz, mert itt több gyereket nevelhetek.

DSCN0079

– Hogy került hozzád az első gyerek?

– Egy testvérpárt kaptam rögtön, Hanna másfél, Virág két és fél éves volt. Tíz hónappal korábban kerültek be a csecsemőotthonba. A két kislányt három nap után találták meg egy kis lyukban, ahol éltek, három napig bőgtek és éheztek. Mindkettőnek súlyos nemi fertőzése volt.

– Milyen volt, mikor hazavitted őket?

– Az első hónapban még nem láttam egy szakembert sem. Mindent megengedtem nekik, nem mertem rájuk szólni, szegények már úgyis sokat szenvedtek. Fogytam öt kilót. Mikor kijött a nevelőszülői tanácsadó, megkérdezte, hogy nagy bajt csinált-e, hogy rögtön kettőt helyezett ki hozzám. A gyerekek épp az asztal tetején ugráltak. Akkor sok segítséget kaptam abban, hogy legyek következetes, szóljak rájuk. Szépen kialakult, kitombolták magukat, felfedezték az egész házat, aztán beállt a napirendjük. Ezt igyekeztem betartani, ez volt a legnagyobb segítség.

– Tudatosabbnak kellett lenni, mint a saját gyerekeiddel?

– Így van. Mióta nevelőszülő vagyok, azóta vagyok tudatos szülő. Én addig nem is tudtam, mi az, hogy gyereknevelés. Addig csak éltünk. Nem hittem, hogy három fiú után tudnak nekünk újat mondani. Tudtak.

– A vér szerinti család érdeklődött a gyerekek után?

– A csecsemőotthonban a tíz hónap alatt egyszer-kétszer meglátogatták őket, utána nem. Nálam fél évig semmilyen kapcsolattartás nem volt. Kéthetente jártunk Miskolcra, a kijelölt kapcsolattartási rend szerint, de sose jött el a vér szerinti szülő. A gyerekek nem is értették, azt hitték, hogy mindig odaautózunk, kiszállunk a kocsiból ennél az épületnél, ott szaladgálunk kicsit és hazamegyünk. Minden félévben javasoltam a gyerekek örökbe adhatóvá nyilvánítását, a gyámhivatal három évig hezitált. Végül közel öt és hat éves korukban örökbe adhatóvá nyilvánította a két lányt, akiket utoljára talán egyéves korukban látogatott meg a vér szerinti anya. Három hónap múlva jöttek a spanyol örökbefogadók, könnyek között, hogy két ilyen gyönyörű, makkegészséges gyereket kapnak, hat napig barátkoztak, aztán hazavitték őket.

– Miért nem találtak itthon nekik családot? olvasásának folytatása

Mennyit tudsz az örökbefogadásról?

Ma van az örökbefogadás világnapja! Kellemes ünneplést mindenkinek! Ezen alkalomból egy kis kvízt készítettem, amellyel az olvasók tesztelhetik a tudásukat a témáról.  Könnyű és nehéz kérdések egyaránt lesznek, a legtöbb már szóba került itt a blogon.

Ha kész vagy, itt egy kis útmutató, hol találsz információt az egyes kérdésekhez a blogon:

olvasásának folytatása

„Senkit nem mernék kötelezni, hogy örökbe fogadjon egy beteg gyereket”

Örökbefogadásról katolikus szemmel! A beszélgetésekben, interjúkban néha előkerülnek az örökbefogadás és az azt megelőző döntések vallási, erkölcsi dilemmái. Ma Bíró László püspökkel beszélgetek, aki a katolikus egyház családdal kapcsolatos kérdéseivel foglalkozik. Meddőség, nem kívánt terhesség és az örökbefogadás kapcsán felmerülő etikai kérdések kerülnek szóba.

– Mi a katolikus egyház álláspontja a családtervezésről, születésszabályozásról?

– Az élet tisztelete mindenek felett álló érték a gondolkodásunkban. Minden törvény értelmetlenné válik, ha az életet magát nem tartjuk szentnek. Ha azt mondjuk, hogy apádat és anyádat tiszteld, abból következik, hogy a szülő is tisztelje a megfogant gyermekét. Ha a család nem tudja felvállalni ezt az életet, akkor ne ölje meg, hanem adja meg a lehetőséget, hogy valaki örökbe fogadja, ez a hitvallásunk.

Ha orvosi indikációra indokolttá válna az abortusz, az egyház akkor is nemet mond, mert az élethez nem nyúlhatunk. Hány ember szaladgál a földön, akiről magzatkorában kimondták, hogy beteg lesz, és hány édesanya éli meg a száz évet, akiről kimondták, hogy nem éli túl a szülést! Az élet szent, és nem a minősége szabja meg, hogy élhet-e vagy sem. Az ember méltósága nem abból fakad, hogy szép vagy csúnya, hogy okos vagy buta, hanem a létéből. Ez a mi alapgondolkodásunk. Ahol a nem megfelelő minőségű élet fogant meg, és világra jött, a szülők nagy százaléka arról beszélt, hogy a világra jött, például Down-szindrómás gyermek mennyire szeretetreméltó, és az egészségesek világát is odafordítja az élethez.

birolaszlo

Ahol meg nem lehet gyerek: a gyerek nem jár a házassághoz, az élet nem kötelező tartozéka a házasságnak. Ha egy házasság a gyerekvállalás szándékával köttetik, de valamilyen okból nem lehet gyerekük, ők attól egy család, a szándék miatt, az egyház családnak tekinti őket. Mert látom, a hívek szenvednek ettől. Óvatosan kell fogalmazni, hogy ne frusztráljuk azokat, akik szeretnének gyereket, de nem lehet nekik.

– Melyek a megengedhető módszerek meddőség esetén?

– Szomorú tény, hogy a magyar társadalomban 15-20 százalék között mozog a meddő házaspárok aránya. Az egyház alapvető üzenete, hogy az élet a szülők személyes egyesüléséből fakadjon. Minden orvosi kezelés megengedett, ami lehetővé teszi, hogy kettejük természetes egyesüléséből foganjon az élet.

– Ha jól értem, ebbe a gyógykezelések, műtétek beleférnek, de az inszemináció és a lombik nem.

– Orvosilag más módszerekkel is előállítható az élet, de az egyház jelenleg idegenkedik attól, hogy ipari termék legyen az élet. Az orvostudomány ma messze előrehaladottabb, mint ahogy az etikai szabályok követni tudják. Sokféle sztori kering, mi tud történni a lombikban, ezeket az etika még nem tudta követni.

– Tudnak erről a hívek? Sok katolikus házaspár mégis lombikozik. olvasásának folytatása

Örökbefogadás Hollandiában

Vendégposzt. Ma egy újabb ország gyakorlatával ismerkedünk meg. Jerk Balázs Hollandiában esett át a helyi alkalmassági vizsgálaton, és írt egy szuper összefoglalót az ottani rendszer működéséről. Összefoglalva: Hollandiában csak külföldről lehet örökbe fogadni, onnan is főleg beteg gyereket, az alkalmasság nehéz, a várakozás hosszú, az örökbefogadás sok millió forintba kerül, viszont nincsenek gyerekek.

Hollandia a Hágai Egyezmény tagja, ezért az örökbefogadás hasonlóan működik, mint Magyarországon. Lényeges különbség, hogy a gyerekek külföldről érkeznek, sokkal többet kell várni, mintegy 9000-35000 euróba kerül (3-10 millió forint), és manapság szinte nincs esély rá, hogy 5-7 éven belül egészséges kisbabát (egy éves kor alatt) kapjon az ember.

Történeti háttér

A 60-as évek végén, 70-es évek elején “divat” lett a fejlődő országokból való örökbefogadás, ezzel Hollandia az elsők között volt, ahol elindult a külföldi örökbefogadás, amit nem sokkal később a jogi szabályozás is követett.

Először Ázsiából (Dél-Korea, Vietnám, Indonézia, Srí Lanka), majd később Dél-Amerikából (Chile, Kolumbia, Peru) érkeztek a gyerekek. A 90-es évektől a gyerekek nagy része Kínából érkezett és az afrikai országok is egyre nagyobb súlyt kaptak.

A 80-as évekre a szexuális felvilágosításnak és a legális abortusznak köszönhetően Hollandiában a belföldi örökbefogadás minimálisra csökkent. Ez jelenleg évi 10-20 gyereket jelent, és azok egy része is külföldi szülőktől származik. Ma szinte kizárólag külföldről lehet örökbe fogadni gyereket.

Az utóbbi években azonban rohamosan csökken a Hollandiának felkínált gyerekek száma. Egyrészt a fejlődő országokban is javul a helyzet, jobb az állami gondoskodás és több gyerek elkel az országon belül. Másrészt egyre több fejlett országban probléma a meddőség, és mivel nincs elég elég belföldi örökbe adható gyerek, ezért kilépnek a nemzetközi “piacra”, és így kevesebb gyerek jut Hollandiának. Tavaly 401 gyerek érkezett Hollandiába, de ennél kevesebb szülő örülhetett, hisz egy részük testvérrel együtt került családba. (Öt éve még kétszerennyi gyereket fogadtak örökbe!)

Aki manapság Hollandiában örökbe szeretne fogadni, számolnia kell azzal, hogy ha 5-7 éven belül sorra akar kerülni, akkor csak beteg vagy idősebb gyereket kaphat. Egészséges csecsemőre pedig 15 év a várólista! Épp ezért a jelentkezők többsége, 80 százalék első gyerekért folyamodik, harmadik-negyedik gyereket örökbe fogadni pedig esélytelen. olvasásának folytatása

„Az segített át a holtponton, hogy arra gondoltam, mennyivel nehezebb neki”

Ma egy hétéves kislány örökbefogadásáról olvasunk. Dutka régi kommentelő az oldalon, most elmeséli, hogy zajlott egy nagyobb gyerek beilleszkedése a családba. Testvérféltékenység, kezdeti nehézségek, az iskolakezdés dilemmái kerülnek szóba a beszélgetésben, és persze az örömök is. Magyarországon ritka az ilyen idős gyerek örökbefogadása, de a helyzetekből mások is tanulhatnak.

– Mesélj magadról és a családodról!

– Pedagógus vagyok a felsőoktatásban, férjem kutató. Közel tizenöt éve élünk együtt, két gyermeket nevelünk: Fanni, a vér szerinti kislányunk tizenegy éves, Noémi kilenc éves és hétévesen fogadtuk örökbe. Fanni szőke, kék szemű, míg Noémi fekete hajú és szemű, cigány származású kislány. Magam nagyon nagy családból származom. Szüleimnek – akik sajnos már nem élnek – több, mint hatvan unokájuk van. A férjemnek pedig már van az előző házasságából és egy korábbi kapcsolatából három gyermeke.

– Milyen út vezetett az örökbefogadásig? Miért döntöttetek így?

– Világéletemben sokat tanultam és dolgoztam, viszonylag későn került sor a családalapításra. Amikor Fanni megfogant, már negyvenéves elmúltam, ráadásul a terhesség korai szakaszában kiderült, hogy egy nagyon ritka genetikai rendellenességgel jön a világra, ami miatt talán nem is marad életben. Kálváriát kellett járnom, hogy megtarthassam a terhességet. Egynaposan sikeres műtétet hajtottak végre rajta, és kilátásba helyeztek egy másik műtétet három év múlva, így csak rá koncentráltam, szóba sem került egy másik gyerek. Időközben kiderült, hogy Fanni állapota nem szorul több korrekcióra, teljesen rendbe jött, egészséges, normális életet él. Viszont közben már kifutottunk az időből, a férjem egyébként sem szeretett volna több gyermeket, így Fanni egy időre egyke maradt. Pedig én mindig is nagyobb családot szerettem volna… Szerencsére ott voltak a féltestvérek, akikkel nagyon jó kapcsolat alakult ki.

Egy idő után viszont Fanni elkezdett kistestvér után kuncsorogni, s hasztalan mondtuk, hogy nem lehet, egyre következetesebben ragaszkodott hozzá. Egyszer a férjem viccből azt mondta, hát fogadjunk örökbe egy gyereket. Nekem már régen motoszkált a fejemben a vágy, de nem hittem volna, hogy a férjem tolerálná, ezért nem is beszéltem róla. Ekkor viszont azonnal lecsaptam az alkalomra, s miután a családban alaposan megtanácskoztuk a dolgot s időt hagytunk a döntésre, utánajártam a lehetőségeknek.

– Hogyhogy ilyen idős gyereket is elfogadtatok?

olvasásának folytatása

Mikor mondjam el? Kinek mondjam el?

Kinek mondjam el, hogy örökbe fogadtuk a gyereket? Mikor? Hogyan?

A kérdést a blogtalálkozón is feltették a várakozók. Leírom, én hogy csináltam. (Ha a mi örökbefogadásunk története érdekel, a személyes kategória alatt tudsz kukkolni!)

Én valószínűleg az egyik véglet vagyok a témában, nálam zárkózottabb ember sok akad a kérdésben, nyitottabb kevés. De talán nem haszontalanok a tapasztalataim. Röviden: én szinte mindenkinek elmeséltem.

Nagy-Boglárka

A dolgomat megkönnyítette, hogy egy másfél éves kisfiút fogadtunk örökbe egy három és fél éves vér szerinti kislány mellé. Egyrészt, pár éve már bejelentettem egy gyerek érkezését, meríthettem azon tapasztalatokból. Másrészt, a gyerekes közösségekben addig is megfordultunk, tehát látványos volt a gyerekszám növekedése. Amúgy is, szerintem egy másfél éves gyerek megjelenését nem lehet máshogy magyarázni. Hazudni nem fogok, lehet hallgatni, de akkor meg a hátam mögött fognak beszélni. Jobb kézben tartani az információt. Harmadrészt, én szívesen beszélek erről a témáról, és nem látom, mit kéne szégyellni. olvasásának folytatása