Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Kik vagytok?

Huszonegy éve vagyunk együtt, jelenleg a 40-es éveink elején járunk.

A huszas éveink végén mi is elkezdtünk gyerekek után vágyódni, de több éves hercehurca, lombik és sok vetélés után csak nem sikerült. Az örökbefogadás nem állt tőlünk távol, de az biztos, hogy végig kellett mennünk a gyász folyamatán, fázisain. 2016-ban jelentkeztünk a Tegyesznél, és 2017 év elején lett határozatunk. Boldogan vártunk az örökbefogadott gyermekünkre, mikor ismét terhes lettem, teljesen természetes úton.

Terhességem első pár hetében hívott is az egyik alapítvány, hogy fogadókészek vagyunk-e. Persze így nem voltunk, pedig azt éreztem, hogy megint el fogjuk veszíteni a babánkat. Nem értettem, hogy mit szórakozik velünk az Univerzum es gátolja az örökbefogadásunkat is. Aztán rájöttünk, mert a 7. terhességem szüléssel végződött, 2018 év elején született egy csodálatos, vér szerinti kislányunk. Leírhatatlanul boldogok voltunk. 

Még a terveink legelején mindig két gyerekről álmodoztunk, persze ez furcsa érzés, mikor telnek az évek, kudarctól kudarcig, voltak pillanatok, amikor örültünk volna annak is, ha egyszer lesz egy. Ám kislányunk születése után az is egyértelmű volt, hogy a második gyermekünket, ha lesz olyan szerencsénk, akkor örökbe fogadjuk, hiszen ahogy a veszteségeinket feldolgoztuk, egyáltalán nem B tervként gondoltunk az örökbefogadásra, igy a szándékunkat fenntartottuk, amikor kellett hosszabbítottuk a határozatot.

Miben vagytok mások?

Szerintem semmiben nem vagyunk mások, egy átlagos család vagyunk.

Ki érkezett?

Egy csodálatos kisfiú érkezett hozzánk, titkos örökbefogadással. Egyik nevét a kórház, a másik nevét mi adtuk neki. Szülőanyukája a kórházban lemondott róla.

Miért pont ő?

Mi 0-1 éves korig vártunk gyerekre, csak a Tegyesznél, Budapesten (de országos listán is fent voltunk) nemi és származási kikötés nélkül. Legtöbb helyen az egészségügyi lapon is bővebb információt kértünk. 

Miért pont ti?

Szerintem mi jöttünk a sorban, voltak valamennyien még előttünk, de a kapcsolattartónktól úgy tudtuk, nekik volt származási kikötésük.

Mennyit vártatok?

Kislányunk kétéves volt 2020-ban, mikor jelentkeztünk testvér ügyben újból a Tegyesznél és négyéves  volt, mikor idén márciusban megcsörrent a telefon. A mai napig felfoghatatlan az az érzés. Az egészben pedig az az érdekes, hogy előtte nem sokkal tudtuk meg, hogy elmegy a szeretett ügyintézőnk a Tegyeszből. Pont azon a márciusi hosszú hétvégén, amikor a kisfiunk megszületett, beszéltük, hogy ha lejár a határozatunk, nem fogjuk újból meghosszabbítani, hiszen addigra már 43-44 évesek leszünk, és lehet, el kell engedjük a második a gyereket. Rá egy hétre csörgött a telefon egy idegen számról, amit én nem tudtam felvenni, de a férjem igen. Mivel az új ügyintéző hívta, először fel sem fogta, ezért a hölgy segített, és közölte vele, hogy ez az A hívás 🙂 

Már a telefonhívás után tudtuk, hogy nincsen semmi, ami miatt nemet mondanánk erre a babára. Már aznap sikerült elintézni, hogy bemehessünk hozzá a kórházba.

Mennyit várt a gyerek?

Kisfiunk hatnapos volt, mikor hívtak bennünket, és tíznapos, amikor hazahozhattuk a kórházból, köszönhetően a szintén csodálatos új ügyintézőnknek,  aki nemcsak egy nagyszerű Tegyesz-munkatárs, szakember, hanem egy nagyszerű ember is, és akinek örökre hálásak leszünk. Ennek ellenére az a négy nap egy örökkévalóságnak tűnt természetesen.

Tanács, ami jól jött volna?

Nehéz megmondani, hogy van-e olyan tanács, aminek tudatában másképp éltük volna meg a  történteket, és utólag jobb lett volna-e egyáltalán, ha másképp éljük meg. Az örökbefogadás érzelmileg felkavaró érzés, amit az eszünkkel mi is nagyon jól tudtunk! De megélni, hogy egyik nap nincs gyereked, vagy esetleg van már, – akit ráadásul mindennél jobban szeretsz-, és hazahozol egy idegen másikat, akire szintén csodaként tekintesz, aki tökéletes, akiről tudod, hogy itt a helye, de mégiscsak meg kell még ismerjétek egymást mindannyian, teljesen más és félelmetes érzés. 

És hát kisfiunk velünk van már kilenc hónapja, igy utólag már másként tekintünk az akkori érzelmi viharra, tudjuk, hogy ennek ez volt az útja. Emellett borzasztóan hálásak vagyunk, hogy általa és a szülőanyukája által mi két gyerekessé válhattunk. Ő egy hihetetlen, jó kedvű, tökéletes baba, akit mindenki imád, velünk az élen. Már most látszik, hogy humorával harmonizál a nővérével és végül is a család összes tagjával.

Legnagyobb problémátok most?

Nincsenek különös problémaink, csak a teljesen természetes és  hullámzó testvér féltékenységgel küzdünk.

Miről olvasnátok szívesen?

Testvéri kapcsolatokról, féltékenységről, örökbefogadott-vér szerinti testvérrivalizálásról, roma identitásról, de tulajdonképpen bármiről. Nagyon hálásak vagyunk a blognak, a Facebook-csoport közösségének, nagyon sok információhoz jutunk általa, ami rettentő fontos, így, hogy végre mi is örökbefogadó család lettünk végül.

→ olvasásának folytatása