Babaköszöntő 2021. február

Örökbe1 hozzászólás

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: Anikó és Tibor

Kik vagytok? Baranya megyei vidéki házaspár, akik későn találkoztak 36 és 33 évesen .Egy év ismeretség után házasodtunk össze 2009-ben, de akkor már nagyon vágytunk arra, hogy szülők lehessünk. Az eltelt évek alatt hat lombikot, számtalan hókuszpókuszt kipróbálva jutottunk el az örökbefogadásig. Ami számomra nem volt egyszerű. Férjem elfogadó, nyitott személyiség, Ő vetette fel az örökbefogadás lehetőségét, nekem meg kellett érnem erre az elfogadásra, amiben nagy segítségünkre voltak a barátaink és egy olyan család, akik már örökbe fogadtak egy csodálatos kislányt. Velük egy 2018 május délutáni beszélgetés nagyon sokat segített, hiszen ők már előttünk járnak az úton. Csütörtökön már a Tegyesznél voltunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem semmiben, csak abban, mint mindenki más, gyereket szeretünk volna.

Ki érkezett? Országos listáról, Heves megyéből a 2,5 éves Sándor. Egészséges, huncut, kedves, tudja, mit akar, talpig úriember… egyszóval tökéletes kis pasi.

Mennyit vártatok? 2018 májusában jelentkeztünk, szeptemberben volt a tanfolyamunk. 2019 novemberében volt az adatismertetés, decemberben a rápillantás, ami kb. 1,5 óra együttjátszás volt. 2020. januárban volt az ismerkedésünk. (na ez volt a leghosszabb december-január)

Mennyit várt a gyerek? Születése óta. 2017 szeptemberében nyolcnaposan a nevelőanyuka vitte haza a kórházból. 2018 júliusában vált örökbe fogadhatóvá. Sosem látogatták. Mi voltunk az első család, akikknek bemutatták.

Miért pont ő? 0-3 éves korig várakoztunk, származási kikötést nem tettünk, egészségügyi problémákról felvilágosítást kértünk. Kisfiunk előtt volt egy kiajánlás, akire nemet mondtuk, mert nem éreztük, hogy ő lenne az. De mikor a kisfiunk miatt hívtak, hogy lenne egy fiúcska, már akkor tudtam, megtaláltuk egymást.

Miért pont ti? Szerintem nekünk született, ő nagyon jól tudta, hogy mi leszünk a szülei.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ne parázzzz!! Minden úgy fog történni, ami számotokra  a lehető legjobb!

A legnagyobb problémátok most: valójában nem az, határok feszegetése, hiszti. De őszintén erre vágytunk kb. 11 évig.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: minden és semmi. A mi barátkozásunk 10 napra volt tervezve,11 nap lett, mert az utolsó 4 napot kórházban töltöttük hányás-hasmenés vírus miatt a gyerekkel. Meg kell, hogy említsem a Nevelőanyukát, akinek nagyon hálásak vagyunk a szuper nevelésért, és aki első perctől kezdve jól és ügyesen átsegítette a fiunkat hozzánk.

Miről olvasnál szívesen? Én eddig mindent megtaláltam itt az oldalon. → olvasásának folytatása

Következő csoportok

ÖrökbeHozzászólás

A blogon több alkalmas, zárt, fizetős, online működő támogató csoportok is működnek örökbefogadás előtt állóknak.

A Start csoport azoknak szól, akik mostanában jelentkeznek, fognak jelentkezni, vagy ezen gondolkodnak, és szeretnének többet tudni a témáról. Legközelebb 2021. május 7., 14., 21., 28., mindig pénteken 17:00-19:45 között. https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/start-csoport/

A Finis csoportot azoknak ajánlom, akik már egy ideje várakoznak, és remélhetőleg hamarosan sorra kerülnek! Legközelebb: 2021. április 29., május 6., 13., 20., mindig csütörtökön 19:30-21:30 közt.  https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/finisben/

Vezeti: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája, az Akiknek két anyja van című könyv szerzője, örökbefogadó szülő.

Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével.

Néhány idézet azoktól, akik a közelmúltban vettek részt ilyen csoportokon: → olvasásának folytatása

„Hagyjuk, hogy az anya jusson el a döntésig”

Örökbe8 hozzászólás

Az Örökbe.hu blogon az indulás után interjúban mutattam be a nyílt örökbefogadást közvetítő civil szervezeteket. A Fészek Alapítványnál azóta elhunyt az alapító, a szervezet működése sokat változott a 2014-es cikk óta. Katona Andrea, a Fészek Alapítvány elnöke, és Sulyok Eszter, az alapítvány pszichológusa meséltek a mai gyakorlatról és filozófiáról.

Magyarországon jellemzően a nyílt örökbefogadást közvetítő egyesületek, alapítványok egy-egy karizmatikus vezető köré szerveződtek, akiknek az egyénisége rányomta a bélyegét a szervezet arculatára. A Fészek volt az első a civil szervezetek között, ahol lezajlott egy kényszerű utódlás, miután az alapítvány megálmodója, Budai Ágnes 2016-ban elhunyt. Hogy történt a váltás?

Katona Andrea: Ágnes halála előtt 6 évvel kezdtem a Fészeknél a munkámat, az alapelvek azóta nem változtak, de ugyanakkor rugalmasabbá és sok szempontból szakmaibbá vált az alapítvány. Az esetszámaink őrült módon nőnek, és nagyon sok minden mást is csinálunk, mint Dr. Budai Ágnes idejében. A váltásra Ági régóta készült, többször akarta már átadni nekem a vezetést, de én ezt akkor még nem akartam. Ő tisztában volt vele, hogy nem fogja a világ végégig az alapítványt vezetni, és kereste a megfelelő személyeket, akik az ő elvei, gondolatai szerint tudnák ezt folytatni. Voltak erre korábban is kísérletek, amelyek nem sikerültek.

Katona Andrea

Mit jelent ez a szakmaiság a működésben?

KA: Például azt, hogy ez nem egy egyszemélyes alapítvány, több kollégával dolgozunk. Ha csak én lennék egyedül, és egyszerre lenne 4-5 krízisterhesem, nyilván nem tudnék annyi figyelmet és energiát fordítani az ő személyes gondozásukra, mintha többen csinálnánk. Az Alapítvány munkatársai szakemberek, pszichológus, mediátor, szociálpedagógus, meddőségi és örökbefogadási szaktanácsadó is van köztük.

Egy-egy örökbeadásról teamben döntötök?

Ha van egy krízishelyzet, akkor hárman, sokszor négyen beszéljük meg, mi a krízis, hol kell megtámogatnunk a családot, milyen hivatalos lépések szükségesek, és akkor még szóba sem kerül az örökbefogadás. Nekem szenzációsan jó érzés, hogy magánutas örökbefogadásoknál soha nem vagyok olyan helyzetben, hogy én egyedül találkozom a felekkel, az alapítvány részéről legalább két ember vesz részt a krízistanácsadáson.

Hogy ne merüljön fel a megvesztegetés gyanúja?

Pontosan.

Ki a másik három ember?

Sulyok Eszter, pszichológus, Katona Enikő, szociálpedagógus, néha Katona Gyula is csatlakozik, aki mediátori végzettséget szerzett.

Te is sokat képzed magad azóta, jártál az ELTE-n a meddőségi, örökbefogadói és reprodukciós szaktanácsadói képzésre, gyermekvédelmi rádióműsort vezetsz a Mária Rádióban…

KA: Most épp a mesterszakomat fejezem be a mentálhigiéné szakon az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán.

Az egyes szervezetek más helyre teszik a hangsúlyt, hogy a hazagondozás vagy az örökbeadás van-e náluk fókuszban, ennek megfelelően nagyon különböző arányokat produkálnak. Nálatok ez hogy van? → olvasásának folytatása

Február 17. Személyes kapcsolattartás a vér szerinti családdal

Örökbe2 hozzászólás

Miért jó, ha az örökbefogadott gyerek személyesen is találkozik a vér szerinti anyjával, esetleg más rokonaival? Mire érdemes ügyelni a kapcsolattartásnál? Most ezt az izgalmas témát fogjuk érintettek segítségével körbejárni. Vendégünk lesz két örökbefogadó család, akik személyesen is szoktak találkozni a gyerekük származási családjával. Mi is kapcsolattartó család vagyunk. Velünk lesz Barna Sára, aki erről a témáról írta a szakdolgozatát. És még egy amerikai könyvvel is készülök a nyitott örökbefogadásról. Szóval nem fogunk unatkozni!

A szokásostól eltérően most 19 órakor kezdünk!

Vezeti: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája.

Mikor: 2021. február 17-én szerdán 19:00-kor (kivételesen!).  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Nem baj, ha közben autózol, fürdetsz vagy csak hallgatod a programot. → olvasásának folytatása

A mézeshetek vége

ÖrökbeHozzászólás

Részlet Stájn Emma Kőbölcső című, hamarosan megjelenő regényéből. A hősnő Németországban nevelőszülőként fogad be egy traumatizált, kétéves kislányt, két vér szerinti gyerek mellé. Az első hetek simán telnek, majd a kisgyerek viselkedése hirtelen megváltozik, hisztériás rohamokat kap, és nem válik le a nevelőanyukáról… 

A kutyasétáltatás remek alkalmat ad arra, hogy megismertessük Luisával új környezetét. Apránként felfedezzük a házkörnyéki utcákat, a játszóteret, a parkot, beköszönünk a szomszédokhoz. A húsvéti szünet első napjai békében és nyugalomban telnek. Kezdünk felengedni, bár mindannyiunk számára hihetetlen, hogy nem sír, nem emlegeti sem a vér szerinti, sem a korábbi nevelőcsaládját és zavartalanul alussza át az éjszakákat. A vészharangok megállás nélkül konganak, de mi nem halljuk őket; beleveszünk a nagy, rózsaszín ködbe.

A tündérmese pontosan öt nappal a beköltözés után ér véget, amikor kézhez kapom a csomagot.

A kis doboz az édesanya rajzait tartalmazza, valamint egy fotómontázst magáról, a cicájukról, illetve az apáról. A gyámhivatali kísérőlevél értelmében köteles vagyok az ajándékokat átadni, valamint – fő a bizalom – azt fényképekkel dokumentálni.

Lulu egy rozsdás szögnek is úgy tud örülni, mint más a lottó jackpotnak. Az asztalhoz ültetem hát és elé halmozom a csomag tartalmát. Boldogan szemléli a színes, szívecskékkel telerajzolt lapot, amíg én ellövök néhány képet. Aztán a fotókat nézegeti, én pedig jobb híján várom a reakciót.

– Tudod ki van a képen? – teszem fel óvatosan a kérdést.

– Katze (cica) – válaszolja elégedetten.

– És ő ki? – mutatok a platina hajkoronás nőre.

– Oga – válaszolja bizonytalanul, miközben kérdőn néz rám. (Olga a szintén szőke szomszédasszonyunk, akivel az elmúlt napokban rendszeresen találkoztunk a ház előtt, és akinél „véletlenül” mindig volt csokoládé vagy gumicukor.)

– Nem, ő nem Olga, hanem az anyukád… ő pedig itt az apukád, emlékszel rájuk?

Csak egy rövid bólintás a válasz. Küldetés teljesítve – igyekszem lezárni magamban a történteket, miközben segítek az ajándékokat elrendezni a komód tetején. Nincs semmi tragikus az egész jelenetben, mégis a hideg futkos a hátamon. → olvasásának folytatása

Február 10. Hogy válasszunk iskolát?

ÖrökbeHozzászólás

Honnan lehet tudni, melyik a jó iskola a gyermekemnek? Tanítót válasszunk, vagy pedagógiai programot? Számít, hogy mennyire sokszínű a közösség, hogy milyen közel van, hogy mennek együtt ismerős gyerekek? Mire van szüksége egy örökbefogadott gyereknek az iskolában? Ezekről a kérdésekről fogunk beszélgetni legközelebb. Vendégünk Dobos Orsolya lesz, az Alapítványi és Magániskolák egyesületének társelnöke és az alternatív tagozat vezetője. Küldjetek bátran kérdéseket, közben is lehet kérdezni! Vezeti: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája.

Mikor: 2021. február 10-én szerdán 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Nem baj, ha közben autózol, fürdetsz vagy csak hallgatod a programot. → olvasásának folytatása

Országváltásunk gyerekekkel – a karantén éve

Örökbe3 hozzászólás

Folytatom a Németországba való költözésünkről szóló beszámolót. Az első rész már több, mint egy éve íródott. Emlékeztetőül: 6, 8 és 10 éves gyerekekkel költöztünk ki Saarbrückenbe (német-francia határ), a férjem munkája miatt, hosszú távra (végleg), másfél évvel ezelőtt. Különösebb örökbefogadási vonatkozása továbbra sincs az írásnak, de a blog szerzőjéről szól és mi örökbefogadó család vagyunk.

Mi történt az elmúlt évben? Főleg a karantén, mint bárki mással. Ez a szociális beilleszkedésünket lassította, de nem állította meg.

Fő meglátások:

  • A gyerek annál gyorsabban tanulja a nyelvet, minél jobb a nyelvérzéke, az intelligenciája, és minél kisebb.
  • Hogy a gyerek milyen gyorsan tanulja a nyelvet, mennyire jól érzi magát, és mennyit profitál a váltásból, három külön dolog.
  • Ha mi szülők nem tudnánk németül, sokkal nehezebb lenne nekik segíteni az iskolai dolgokban.
  • A gyerekek sokkal gyorsabban beilleszkednek, mint a felnőttek.

Lássuk sorban.

Iskolai haladás

Legidősebb gyerekünk (11) a nyolcosztályos gimnáziumot kezdte itt. Előtte Magyarországon pár hónapig tanult németül, de nem vette komolyan, és nem akart költözni. Ez a pár hónap elég muníciót adott neki, hogy felvegye a tanulás folyamát. Mire a tavaszi karantén jött, teljesen önállóan tudta követni a tananyagot, csak a spéci szókincsben (mélyföldek feltöltése) kellett segítenem. Neki addig minden könnyen ment, zéró erőfeszítéssel volt kitűnő Magyarországon, és semmit sem fejezett be. Az országváltás megadta számára a szükséges kihívást. Tavaly második helyezést ért el itt egy tartományi matekversenyen, a gimiben négyes átlaga volt, mostanra pedig már képes könyveket olvasni németül, az iskolában mindent ért. Most elkezdett saját akaratából intenzíven angolul tanulni. A gimiben egyébként fele-fele arányban vannak a magolós („lejegyzeteljük és megtanuljuk a szarvasmarha bélrendszerét”) és a gondolkodtatós megközelítésű tárgyak. Németből nagy örömömre nem a Nibelung-éneket veszik, hanem hétköznapi kommunikációs helyzeteket, mint levélírás, érvelés, élmények elmesélése. Szociális helyzete a magyart másolta: ott az osztályban sokáig csúfolták, végül egy maroknyi fiú lett a barátja – itt ugyanez történt. Az iskola egyébként a magyarhoz képest nem kemény, sokkal kevesebb a tananyag. Tanulással nem tölt időt, viszont rengeteg hobbija van, és végre befejezett valamit, ez a Jürgen képregény, ami két nyelven is elkészült. Egy itteni felmérés megállapította, hogy kiemelkedően tehetséges. Ő fejben nem 11, hanem inkább 14 éves, már nem fog elfelejteni magyarul, és mindkét országból profitál, részt vesz magyar online programokban. A távolság ráébresztette, hogy a kapcsolatokat ápolni kell, több erőfeszítést tesz, sokat beszél telefonon a magyar barátaival, nyáron találkozott is velük. Szavakban sokáig kifejezte, hogy vissza akar menni Magyarországra, most, bár ezt nem vallaná még be, de már kezdi jól érezni magát itt.

Középső gyerekünk (9) az első osztályt végezte Magyarországon, ahol szépen megtanították írni, de olvasni nem. Itt a második osztályban folytatta, viszont az elsős anyagot vették vele. Ez olyan szempontból jó, hogy rugalmas a rendszer. Minden nap 1-2 órára külön elviszik őt és a németül nem tudó gyerekeket kiscsoportos foglalkozásra. Itt sok a külföldi, szokva vannak hozzá, őutána pár hónappal is érkezett egy németül semmit nem tudó vietnami kisgyerek az osztályba. A gimibe is beesett év közben olyan lány, aki még a latin betűket sem ismeri. A rendszer hosszú türelmi időt ad, két évig nem lehet megbuktatni a gyereket, mert nem tud németül. Visszatérve, a középső gyerekünk most harmadik osztályba jár, de a másodikos anyagot tanulja. Sajnos, az olvasással még nagyon küzd, és nagy benne az ellenállás ezzel, és ő kicsit beszorult a két nyelv közé: gyakoroltatjuk vele a magyar olvasást, mert még mindig az megy jobban, és nem akarjuk, hogy elveszítse az anyanyelvét, közben ugye a német is fontos lenne, de abban még nem érti eléggé a szavakat. Nemrég felvettem egy különtanárt is az iskola kérésére, hogy ő is tanuljon vele. A gyerekeink közül ő halad leglassabban a némettel. Nem tudom, hogy mi lesz. Csoda történik és utoléri a többieket? Át kell majd vinni más iskolába, ahol rá szabott módszerekkel tanítják? Ismételjen évet? Legyen simán rossz tanuló? Még jegyeket is alig kapnak, így nehéz megítélni a haladását, közben egy év múlva, negyedik osztály félévkor kell dönteni a továbbtanulásról. Amíg nem olvas stabilan, addig mindenféle akadémiai továbblépés esélytelen.

→ olvasásának folytatása

Hétéves az Örökbe.hu

ÖrökbeHozzászólás

Ezt sose gondoltam volna, hogy ilyen hosszú lesz a projekt, és azt sem, hogy a hetedik évben, külföldön élve és a koronavírus idején kivirágzik a blog. Az év nagy előrelépései:

Megjelent a könyvem az örökbefogadásról, az Akiknek két anyja van. Ez régóta a szülőcsatornában volt, mondhatni kezdettől készültem rá, tavaly jött el a megfelelő szerkesztő és kiadó. Azon ritka vállalkozás lett, amit végig jó érzés csinálni, az eredménnyel is elégedett vagyok, a fogadtatás is egyöntetűen pozitív lett. Közel három hónapig szerepelt az eladási sikerlistákon, köszönöm mindenkinek, aki megvette, ajánlotta ismerőseinek vagy nekem írt róla véleményt.

Beindultak az online események a blogon. Itt szerencsésen találkozott két, a rendezvényszervezés szempontjából szerencsétlen körülmény: a karantén miatt mindenki otthon volt, én meg külföldön élek. És ebből valami szuper jött ki, közel 30 alkalommal találkoztunk szerda esténként a gép előtt, beszéltek szakértők és tartottunk kiscsoportos zárt beszélgetéseket. Előfordult, hogy 70 ember eljött (illetve otthonmaradt), de nem sokaság, hanem lélek, a lényeg: örülök, hogy velem tartotok. → olvasásának folytatása

Január 27.: Kisiskolások szülei

Örökbe2 hozzászólás

Most azokat a szülőket hívom, akiknek kisiskolás korú (mondjuk 6-12 éves) örökbefogadott gyereke van, és szívesen részt vennének egy nekik szóló, több alkalmas online támogató csoportban. Ezen az alkalmon azt beszélnénk meg:

  • milyen problémáink vannak?
  • milyen segítségre lenne szükségünk?
  • milyen formában, gyakorisággal tudna működni a csoport? 

Ide érintetteket várok, akik kicsit is nyitottak a részvételre. Az anyagiakat megoldjuk, ez ne tartson vissza senkit. A megbeszélés természetesen bizalmas, ami elhangzik, az köztünk marad, és attól még, hogy valaki ezen az alkalmon részt vett, természetesen nem kötelező jönnie a csoportba. 

Vezeti: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája, maga is három kisiskolás gyerek szülője.

Mikor: 2021. január 27-én szerdán 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Nem baj, ha közben autózol, fürdetsz vagy csak hallgatod a programot. → olvasásának folytatása

Babaköszöntő, 2021. január

Örökbe2 hozzászólás

Csupa tesós sztori! Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.


Nicknév: “Két csoda egy évben”

Kik vagytok? Lassan négyfős család: harmincas éveik végén járó házaspár, 8 hónapos, újszülöttként örökbe fogadott kislányunkkal és 5 hónapos picúrral a pocakomban.  

Miben vagytok mások, mint mások? A mi történetünk nem klasszikus történet. Szeretnénk reményt és hitet adni mindazoknak, akik hosszú ideje várakoznak.

Épp 10 évet vártunk arra, hogy családunk legyen. Mindig is abban gondolkodtunk, hogy gyerekeket szeretnénk, nem csak egyet. 5 inszemináció és 5 sikertelen lombik, sikertelen örökbefogadási kiajánlások után idén márciusban, a covid első hónapjában fogadtunk örökbe egy tündéri kislányt. Rengeteg hullámhegy és hullámvölgy, remény és kudarc kísérte az idáig vezető utunkat. Sokat tanultunk magunkról, egymásról, ha lehet, ma még jobban szeretjük egymást, mint valaha. Bár folyamatosan törekedtünk arra, hogy teljes életet éljünk kettesben is a várakozás alatt, de egyre nehezebb volt felállni a sorozatos csalódások után.

És akkor megérkezett a kislányunk. A boldogság, amit az érkezése okozott, minden korábbi kételyt, nehézséget egy szempillantás alatt feledtetett velünk. Igazi csodaként éltük meg az első heteket és az azóta eltelt időt is. Sokat meséltünk neki a családról, arról is, hogy nagyon szeretnénk majd neki kistestvért. De arra legmerészebb álmainkban se mertünk gondolni, hogy a kislányunk ilyen gyorsan testvérvarázslóvá avanzsál. Legnagyobb meglepetésünkre 3 hónap után, teljesen váratlanul, és mindeddig példátlan módon, bekopogtatott a kistestvér. A kislányunk egy éves korára érkezik a kisöccse. Ami kettőnknek 10 év alatt nem sikerült, azt Ő pillanatok alatt elintézte és úton az idei második csodánk.

Ki érkezett? Egy kis kíváncsi mosolygombóc, még nem volt egy hetes, amikor haza hozhattuk a kórházból. Előbb a vér szerinti anyukájával találkozhattunk, akivel hosszan volt alkalmunk beszélgetni. Korábban sokat készültünk az első találkozásra, hogy ne feszengős legyen. Szeretetteli volt, megható pillanatokkal. → olvasásának folytatása