Ma azt járom körül, hogy követte Magyarországon az elmúlt két évtizedben az örökbefogadás törvényi háttere a valóságot és a szakmai ajánlásokat. Szokás mindennel elégedetlennek lenni, talán a blogon is hangsúlyosak a negatívumok, pedig az elmúlt húsz évben nagyon sok minden történt a szabályozásban, ami üdvös, s a gyerek vagy az örökbefogadók érdekét szolgálja.
Kiinduló helyzet: a hetvenes, nyolcvanas években nem volt egyöntetű az örökbefogadás szabályozása. Alkalmassági vizsgálat már létezett, de nem volt előírás, hogy mi alapján, így igen különbözőképpen zajlott az egyes megyékben, és nem a jelentkezéskor folytatták le, hanem amikor már megismerte a szülőjelölt a gyereket, netán már ki is helyezték hozzá. Az is nagyon ingadozott, mely gyereket lehet az állami gondozottak közül örökbe adni. Voltak olyan évek, mikor szülői hozzájárulás nélkül a soha nem látogatott gyerekeket sem adhatták végleges családba, és olyanok is, mikor a bekerült gyereket szülői hozzájárulás nélkül, vagy annak hatóság általi pótlásával is örökbe adhatták. A szülők több megyében, több intézetnél is jelentkezhettek, nem volt világos, melyik gyermek kihez kerül, s a törvény mindössze annyit kötött ki, hogy örökbefogadó nagykorú, cselekvőképes, a közügyektől és a szülői felügyelettől nem eltiltott személy lehet. A kilencvenes években ezt a rendszert a nyílt örökbefogadást közvetítő civil szervezetek megjelenése és a Czeizel-botrány állította kihívások elé, miközben hazánk elfogadta az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, amivel össze kellett hangolni a hazai gyermekvédelmet. Mindez az örökbefogadásra jelentkezők számának folyamatos növekedése, az örökbefogadások számának csökkenése, majd stagnálása mellett. Lássuk, hogy reagált minderre a szabályozás!
1995
- Az örökbefogadást nem lehet engedélyezni, ha a gyerek érdekeivel ellentétes, a közérdeket sérti, vagy haszonszerzéssel jár a felek vagy a közreműködők számára.
- Külföldre csak örökbefogadóhatóvá nyilvánított intézeti vagy állami nevelt gyereket lehet örökbe adni, és csak ha belföldön nem sikerült családot találni neki.
1997
Megjelent a Gyermekvédelmi törvény.
- Kimondja, hogy csak az fogadhat örökbe, akinek erre személyisége és körülményei alkalmasak. Az örökbefogadók alkalmasságát a jelentkezéskor (és nem csak a tényleges örökbefogadáskor) kell vizsgálni. Jelentkezni a saját megyei/fővárosi területi gyermekvédelmi szolgálatnál kell, a határozatot a gyámhivatal adja ki. Egységessé váltak az alkalmasság feltételei.
- Megjelent a felülvizsgálat lehetősége, ha valakit alkalmatlannak talált a gyámhivatal (azelőtt nem volt jogorvoslati lehetőség erre az esetre).
- A Czeizel-ügy hatására megtiltották a külföldre történő nyílt örökbeadást, ezért nem fogadhatnak a nyílt örökbeadást közvetítő civil szervezetek külföldi állampolgárokat.
- Kialakult a megye-ország-külföld preferenciasorrend, azaz egy gyereknek először a saját megyéjében, majd az egész országban, s csak utolsó esetben külföldön keresnek szülőket. Létrejött az ehhez szükséges nyilvántartás. (Előzőleg ez is kaotikus volt, a jelentkező a saját megyéjén kívül más megyéknél, sőt intézeteknél is kilincselhetett, ez innentől kizárta a protekció lehetőségét).
- Egyértelművé tették az örökbefogadhatóvá nyilvánítás szabályait. Ha a szülő egy évig nem tart rendszeres kapcsolatot a gyerekével, és körülményeit sem változtatja meg, a gyereket örökbefogadhatóvá nyilvánítják.
- Az örökbefogadott jogot kap származása megismerésére, a gyámhivatal segítségével megkeresheti vér szerinti szüleit.
- A jelentkezéskor az örökbefogadóknak nyilatkoznia kell a gyermekre vonatkozó elképzelésükről, az alkalmasságot erre nézve állapítják meg, a határozatnak is tartalmaznia kell, milyen korú, egészségi állapotú gyermek örökbefogadására alkalmas az illető.
Örökbefogadásra várakozók száma: 989. Örökbefogadások száma: 911. olvasásának folytatása









