A mai bejegyzésnek SEMMI köze az örökbefogadáshoz. (Mivel precíz ember vagyok, nyitottam egy OFF kategóriát.) Itt a nyár, ma este koccintunk, aki pedig nem jön, az hűsöljön egy régi írásommal.
Janó bácsi szereti a rendet és tartja is. Minden reggel hatkor kel, kiáll első emeleti teraszára, és megnézi, éjjel nem taposta-e le valaki a panelházak közti virágágyást. Aztán megborotválkozik, reggelizik, hétkor már indul. Egy órát utazik, a metróval a végállomásig megy. Mikor a vezető bemondja: „Kérem, szíveskedjenek elhagyni a szerelvényt és erre figyelmeztessék utastársaikat is”, Janó bácsi éberen körbesandít, és gyakorta sikerül néhány késlekedő nénikét leszállásra noszogatnia.
Az uszoda nyolckor nyit. Janó bácsi mindig pontosan érkezik, fehér fürdőköpenyt ölt, magához veszi sípját és elfoglalja helyét az úszómesteri emelvényen. Még a csiptetős szemüvegét is magával viszi, hogy jól lássa, nem rendetlenkedik-e a valaki a vízben, vagy, urambocsá, nem kell-e éppenséggel kimenteni valakit.
Janó bácsi egész délelőtt a víztükröt vizslatja. Figyelmezteti azokat a vendégeket, akik lábfürdő és előzuhany nélkül akarnak a medencébe lépni. Rászól a sapka nélkül fürdőkre. Ügyetlenkedő úszóknak kérés nélkül elmagyarázza a pillangó lábtempóját. Eltiltja a beugrálástól a kiskorúakat. Ha nyáron, szép időben egy nő megszabadul a melltartójától, Janó bácsi közli, hogy ez nem engedélyezett az uszodában, csak a női napozóban.

Legjobban a fuldoklókra vigyáz Janó bácsi. Ha egy úszni tanuló kislány elbizonytalanodik, alámerül, kapálózik és nyelni kezdi a vizet, Janó bácsi leteszi a csiptetőjét, ledobja köntösét, elegáns startfejessel egyenesen a vízbe veti magát, gyorsúszásban megközelíti és kimenti a fuldoklót. A partra érve talpra állítja a szipogó kisgyereket, megpaskolja arcocskáját, és inti, hogy legközelebb jobban vigyázzon. A mamák nem győznek hálálkodni. → olvasásának folytatása
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!