Mi kell a babának?

Mit vegyek meg előre a babának? – az örökbefogadásra várakozók visszatérő kérdése a fórumokon. Megpróbáltam összeszedni a legszükségesebb minimumot. Tisztában vagyok vele, hogy ez a blog legtöbb vitát kiváltó bejegyzése lesz. Ezt a listát ne kőbe vésett igazságnak, csak gondolatébresztőnek szánjátok.

Ez a lista nem annak összegzése, mi mindent lehet beszerezni egy kisbabának. Azokat a tárgyakat szedtem össze, amelyeket a saját tapasztalatomból tényleg szükségesnek, sőt nélkülözhetetlennek éreztem, és amit ajánlatos a baba érkezése előtt begyűjteni. Célom a szülőjelöltek megnyugtatása. A lista minden elemére biztosan lesz olyan ember, aki anélkül is nagyszerűen felnevelte a gyereket. Nem történik semmi, ha kiskád helyett a nagyban fürdetjük, a kötődő nevelés hívei babakocsi helyett kendőt használnak és így tovább. Bővíteni meg a végtelenségig lehet.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Mi például vettünk baba-fürdőlepedőt, de akkor sem történik semmi, ha a meglevő törölközőkkel szárítjuk

Az örökbefogadás egyik sajátsága a nagyfokú bizonytalanság. Nem lehet tudni

  • mikor érkezik a baba
  • fiú lesz-e vagy lány
  • télen érkezik vagy nyáron (56-os bundazsákban vagy egy szál pelenkában visszük haza)
  • és mivel sokan 0-2 vagy 0-3 éves életkort adnak meg, gyakran az sem biztos, újszülött lesz-e vagy kisgyerek.

olvasásának folytatása

„Nem hagyták, hogy kibúvó legyen bármire”

Mai beszélgetőtársam olyan felnőtt örökbefogadott, akinek anyukája is örökbefogadó szülőkkel nőtt fel. Andor-Székely Andrea a saját önismereti útjáról, a gyökerekhez és családjához való viszonyáról mesélt.

– Mesélj magadról!

– Teljesen átlagos harmincésatöbbi éves nő vagyok. Angoltanár és non-profit menedzser végzettségem van, mégis a bankszektorban dolgoztam leghosszabb ideig, mielőtt anyuka lettem. Most ez a főfoglalkozásom, a férjemmel együtt neveljük két kisfiunkat. Mellette, ha tehetem, önkéntesként támogatok számomra fontos célokat. És mivel engem örökbe fogadtak a szüleim – tehát van némi rálátásom a témára -, fontolgatom, hogyan tudnék, szintén önkéntes keretek között örökbefogadóknak segíteni. Pozitív példának tartom a saját életemet: azt mutatja, ebből a helyzetből is ki lehet jönni úgy, hogy az ember felnőttként nem a múltján rágódik, hanem a jövőjét tervezi. Sokan vádoltak már azzal, hogy biztos nem veszem elég komolyan az örökbefogadást, azért nem sírok rajta. Pedig csak arról van szó, hogy feldolgoztam a múltamat, ezért nem húz vissza. Ehhez persze elengedhetetlenek voltak a szüleim, a családom, nagyon szerencsés vagyok velük. Ez nem jelenti, hogy ne lettek volna buktatók vagy konfliktusok, sőt… De felnőttként nem érzem szükségét, hogy a jelenem helyett a múltamból próbáljak valamit kihozni.

– Kezdjük az elején! Az anyukádat is örökbe fogadták.

– Sőt, apai ágon a nagypapámat is! Őt éppenséggel a szomszédok, mert a szülei kivándoroltak  Amerikába. Az anyukám 1944-ben született, a szülei mindketten meghaltak pár hónapos korában, így őt a nagybátyja és annak felesége vette magához, akiknek nem volt gyerekük.  Anyukám kényszerűen vitte tovább az örökbefogadó vonalat: a gerince megsérült a születésekor, nyolcéves koráig kórházban volt. Nyilvánvaló volt, hogy soha nem lehet majd gyereke a sérülése miatt, de ezt nem titkolta. Apukám így vette őt feleségül, ezzel a „sorssal” együtt. Számukra így az örökbefogadás természetes volt, bár támogatást nem sokat kaptak. Anyai nagymamám volt a legnagyobb ellendrukkerük, anyukám sérülése miatt nagyon ellenezte az örökbefogadást. Válogatott érvei voltak az örökbefogadás ellen, egyik cifrább volt, mint a másik. Végül, amikor a szüleim – hosszas küzdelem után – hazavittek, csak annyit kérdezett: „szebb nem volt?”.

– A szakemberek szerint azok tartanak előbbre a felkészülésben, akik fiatal koruk óta tisztában vannak vele, hogy bizonyosan nem lehet gyerekük.

olvasásának folytatása

Kérdez a kisfiam

Nyerges Andrea vendégposztja.

Kisfiam, Marci egy hónap múlva lesz 10 éves. Csecsemőként fogadtuk örökbe, mindig is nyíltan kezeltük a témát. Időnként vannak kérdései. Mint tegnap este…

Marci: Szeretnék találkozni a nénivel, akinek a pocakjában voltam!

Számítottam rá, hogy ez felmerül, de azt hittem, még van 4-5 év haladékom. Hát akkor most…

Anya: Oké, tudod, erről már beszéltünk, ha nagy leszel, lesz rá lehetőséged, és ha szeretnéd, segítünk megkeresni. Ha találkoznátok, mit szeretnél kérdezni tőle?

Marci: Milyen érzés volt egy másik családnak odaadni a saját gyerekét?

Csak azért nem dobtam egy hátast, mert ebben az évben jártam az Ágacska mentorképzésére. olvasásának folytatása

Az örökbefogadás történelmi látószögből

Új műfaj a blogon: történelmi tanulmány! Büszkén mutatom be a mai vendégposztot Fónagy Zoltán történésztől, aki a 19. századi társadalom- és művelődéstörténet kutatója, a Mindennapok története blog szerzője. Az Örökbe.hu részére készült írásában az örökbefogadás történeti hátterét mutatja be.

Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy az örökbefogadás intézménye egyidős a magántulajdonon, a monogám családon, illetve az írásban rögzített jogrendszeren alapuló európai civilizációval. Az ókori görög városállamokból és a római birodalomból éppúgy fennmaradtak az adoptáció emlékei, mint a közép- és újkori keresztény társadalmakból.

A modernizáció 19-20. századi folyamata azonban éles választóvonalat húzott a „régen” és a „ma” közé a fogalom tartalmában. Az örökbefogadás tekintetében a különbség a hagyományos és a modern társadalom között leginkább annak céljaiban és motivációjában ragadható meg. Mielőtt erről a változásról szólnék, vázlatosan szeretném megrajzolni a hátteret, azaz összefoglalni a gyermekhez való korábbi viszony fő jellemzőit.

Isten elpazarolt ajándéka

A hagyományos társadalom viszonyát a gyerekhez a mai ember számára nehezen feloldható ellentmondás jellemezte.

A gyermeket Isten ajándékának tekintették, s ezt a viszonyulást a kereszténység normái is megerősítették, főképpen a születéskorlátozás tilalmán keresztül. A valláserkölcsi norma egybeesett a gyakorlati megfontolásokkal is: a magas csecsemő- és gyerekhalandóság mellett ugyanis csak a minél több születés biztosíthatta a család fennmaradását. A család hosszú távú, nemzedékeken átívelő fenntartását pedig a hagyományos társadalom az ember legfőbb életfeladatának tekintette. Az egyén elsősorban közösségek (rend, egyház, település stb.) tagjaként határozta meg magát. A közösségi identitások rangsorában pedig első helyen a család állt: az egyes ember ősei és utódai sorát összekötő láncszemként gondolt magára.

A családközpontú világképpel szoros összefüggésben állt az ősök tisztelete, sőt kultusza (aminek egyes elemeit, a maga képére formálva a kereszténység is fenntartotta). Ahhoz pedig, hogy az ember maga is bevonulhasson a tisztelettel őrzött emlékű ősök közé, neki is utódokra volt szüksége. olvasásának folytatása

Film: Juno

Maradunk az örökbefogadás napos oldalán. Íme egy vidám film! A Juno amerikai filmvígjáték, egy terhes tinédzser története, aki örökbe adja a gyerekét. Spoiler!

A Juno kedves, vicces, szeretetteli, életigenlő alkotás. A tinédzserkori terhességet nem tragédiának ábrázolja, a 16 éves lány benne autonóm, nagyon határozott egyéniség, aki maga dönt a magzat sorsáról.

juno-poster2-big

Juno (Ellen Page alakításában) vagány, nagyszájú, önálló, humoros tizenéves lány.  Nagyon szimpi. Azt hiszem, mindenki örökbe fogadná itt a gyerekét. Rendes középosztálybeli háttere van, család, tesó, kertes ház, autó, gimi. Lenne lehetősége az abortuszra, de végül maga dönt az örökbeadásról, ő választja ki a leendő szülőket (a helyi újságból, ahol fényképes apróhirdetésben keresnek babát az örökbefogadók). Szülei azonnal mellé állnak. Bár apukája száján először kicsúszik: “Reméltem, hogy csak drogozol vagy kicsaptak a suliból”. Pompomlány külsejű barátnője is segít neki (Juno inkább alteros). A tinilány a terhességből leginkább a testi változásokat fogja fel, a hányingert, a bálna méretűre dagadást. A gyermek apja, szintén gimis srác, persze semmit sem tud kezdeni az apasággal. Az iskolában, baráti körben nem okoz problémát a terhesség, Juno növekvő pocakkal látogatja az órákat. Az örökbefogadó pár simára polírozott elit élete ehhez képest sterilnek tűnik. Aztán a terhesség kilenc hónapja alatt mindenféle történik, amit a nagyon szeretnivaló Juno tolmácsolásában tudunk meg.

Ez tényleg nagyon vicces film, jó kedve lesz tőle az embernek. Folyamatosan zseniálisak a szereplők, főleg Juno szövegei. Finom képi humora is van a filmnek: ahogy Juno féltestvéreit csak a fogsorukkal mutatja be, vagy mikor Juno és a papája elautóznak a jómódú örökbefogadó párhoz, és hét egyforma kacsalábon forgó palota mellett gurulnak el. A film zenéje magában is sikeres lett.

A tinédzserkori teherbeesés a valóságban feltehetően nem ennyire vicces és flott, de ez egy film, abból is vígjáték. Online itt látható.

Találkozó július 12-én este

Itt a nyár, szünetelnek az örökbefogadós találkozók, de mi azért fussunk össze!

Gyerekmentes esti romkocsmázást hirdetek:

július 12-én szombat este 7-kor

a már ismert Margit utca 9. alatti kerthelyiségbe (a Margithíd budai hídfőjénél).

14

Térkép itt.

Minden bátor olvasót, aki úgy jön el, hogy még sose láttam, meghívok egy fröccsre!

Program: kötetlen beszélgetés. Mindenkit szeretettel várunk, érintettségtől függetlenül.

Kérek visszajelzéseket a részvételről kommentben.

Más: lenne igény egy strandos találkozóra a Balaton északi partján augusztusban?

Külföldön élő magyarok

Külföldön élő magyar állampolgár vagyok. Hogy tudnék Magyarországról örökbe fogadni gyermeket?” – ez a kérdés mostanában többször felmerült fórumokon.

Magyarország tagja a Hágai egyezménynek. Örökbefogadásnál ezért nem az számít, milyen állampolgár a szülőjelölt, hanem melyik országban fog élni a gyerek. Ha a magyar állampolgár mondjuk Franciaországban él, akkor külföldi jelentkezőnek minősül.

Magyarországról évi 150-200 gyerek kerül külföldi örökbefogadókhoz. Ezen országokkal van hivatalos kapcsolata hazánknak:

·    Amerikai Egyesült Államok
·    Franciaország
·    Hollandia
·    Norvégia
·    Olaszország
·    Spanyolország
·    Svédország

berki_-anasztazia_10_eves_igazgyongy_ami

A külföldön élő magyarnak először az adott országban kell alkalmasságot szereznie, s azzal részt vehet az ott szokásos örökbefogadásban. Ha a hét partneri állam valamelyikében él, és kifejezetten magyar gyereket szeretne, akkor az adott ország alkalmassági határozatával jelentkeznie kell nemzetközi örökbefogadás keretében Magyarországra az ottani hivatalos közvetítő szervezethez.

Update: Ha más országban él, amely csatlakozott a Hágai Egyezményhez, és a házaspár legalább egyik tagja tud magyarul, akkor közvetlenül fordulhatnak az országuk központi hatóságához és fogadhatnak örökbe szintén nemzetközi eljárás keretében Magyarországról. Ritkán fordul elő, hogy magyar állampolgár ezen végigmegy, de  a külföldi örökbefogadók között vélhetően előnyben részesül. Egyedülállókat nem fogadnak.

Nemzetközi örökbefogadásba olyan gyerekek kerülnek be, akik idehaza nem találnak szülőket. Ezek általában hat év felettiek, romák, gyakran 2-3-4 testvér együtt. A táblázat szerint a gyerekek több, mint fele testvérével együtt hagyta el az országot. Az ennél fiatalabb gyerekek súlyos magatartási vagy egészségi gondokkal küzdenek, vagy többes testvérsorok fiatalabb tagjai. Itt egy részletes tájékoztató a menetrendről.

A 2012-ben külföldre örökbeadott gyermekek. A kisebb gyermekek vagy testvérsorok ifjabb tagjai, vagy a korábban leírt problémákkal rendelkeztek. (Forrás: Kormany.hu)
Update:
Ha valaki külföldről magyar gyereket fogadna örökbe, az alábbiaknak kell megfelelnie (állampolgárságától függetlenül):
  • országa csatlakozott a Hágai Egyezményhez (a legtöbb civilizált ország igen)
  • alkalmassági határozatot kell szereznie az országban, ahol él
  • a magyar alkalmassági szabályoknak is meg kell felelnie (például a fiatalabb szülő legfeljebb 45 évvel lehet idősebb a gyereknél, ha van gyerek a családban, nála csak fiatalabbat adnak)
  • jelentkezik az adott országban annál az ügynökségnél, szervezetnél, ami a magyar hatósággal kapcsolatban áll, ennek hiányában a nemzetközi örökbefogadásokért felelős központi hatóságnál
  • elfogadja az idősebb, roma vagy sérült gyereket, vagy több testvért
  • 45-50 napot Magyarországon tud tölteni
  • van 5-8 millió forintja, amennyibe az eljárás kerül.
A fentieknél lényegesen jobb feltételekkel indul a magyar állampolgár, ha meg tudja oldani, hogy hazaköltözik, idehaza szerez alkalmasságot és kivárja a gyereket. Akinek nincs származási kikötése, két év alatt jó eséllyel sorra kerül. (De külföldiként is roma gyereket kapna, csak sokkal idősebbet.) Kell itthoni lakás és munkahely a jelentkezéshez. Ha megvan a gyerek, utána már lehet menni vele bárhova. Most már van kötelező utánkövetés, ez a gyakorlatban egyszer hat hónappal, egyszer másfél évvel az örökbefogadás után jelent egy elbeszélgetést. De ha közben külföldre költözne a család, meg lehet ejteni egy hazalátogatáson.

Ha a jelentkezés során megemlíti a szülőjelölt, hogy örökbefogadás után külföldre költözik a gyerekkel, akkor külföldi várakozónak minősül. Határeseteket egyedileg bírálnak el, például ha a feleség itthon él, a férj külföldön.

Ha gondolkozol az örökbefogadáson, ajánlom a Start csoportot, ahol a döntés előtt állók összes kérdését átvesszük. Ha már várakozol, és nemsokára sorra kerülsz, akkor a Finis csoportban  készülhetsz a gyerek érkezésére. 

Bővülünk

A fejléc két újabb elemmel bővült.

Az Először vagy itt? alatt összeállítottam a Gyakran Ismételt Kérdéseket örökbe fogadni készülőktől, a tipikus kérdésekre egy-egy bejegyzés felel. Kérdezzetek ezután is bátran!

A Hasznos linkek fül alatt pedig megjelent egy nagyon klassz Német linkgyűjtemény, Kata kedves gyűjtése. Aki olvas németül, nézzen bele, tele van hasznos információkkal!

„Sok ellenséget szereztem, mert a gyermek érdekét nézem”

Interjú Budavári Zitával! 

Hazánkban hét civil szervezet foglalkozik a krízishelyzetben levő terhesek segítésével és nyílt örökbeadással. Közülük a Bölcső Alapítvány a legrégebbi. Az alapítás ötlete húsz éve fogant meg Budavári Zita fejében. A Bölcső és a nyomában létrejövő alapítványok, egyesületek forradalmasították a magyar örökbefogadási gyakorlatot: az újszülöttek az állami gondozás kiiktatásával rögtön családba kerültek. Zita az interjúban mesél a kezdetekről, a Bölcsőhöz való jelentkezésről, saját lánya gyökérkereséséről, és emellett tisztába tesszük az alapítvánnyal kapcsolatos híreszteléseket. Az irodájában négy órán át beszélgettünk, közben Zita fel-felpattant, fényképeket, albumokat, iratokat mutatott. Minden gyerek nevére emlékszik a két évtized óta.

– Mesélj magadról!

– Örökbefogadó szülő vagyok. Esküvői fotósként dolgoztam korábban. Nem tartom magam szakembernek, csak némi tapasztalattal rendelkező civilnek az örökbefogadásban. 24 éve, tizensok éves próbálkozás és négy és fél éves várakozás után fogadtuk örökbe első kislányunkat egy budapesti csecsemőotthonból a GYIVI-n keresztül (a Tegyesz elődje). 17 éve pedig a második kislányomat már a Bölcső Alapítványnál született babaként fogadtuk örökbe, akit a zűrös jogi háttértörténet miatt más nem mert felvállalni.

zita2

 

– Mikor és miért hoztad létre a Bölcső Alapítványt?

– 1994 februárjában volt egy hét, amikor öt újszülött-gyilkosságra derült fény, az egyiknél az anya is belehalt a szülésbe. Felkaptam a vizet. Én tizenöt éven át jártam az ország három neves klinikájára, még az akkor újnak számító lombikprogramban is részt vettem. Mindent megtettem, amit Magyarországon meg lehetett tenni a gyermekért. Nem ismerve még a lemondó anyák lelki állapotát, felháborított, hogy más meg csak úgy eldobja magától. Persze akkor még keveset tudtam. Teljesen blőd elképzelésem volt, hogy meghirdetem a lépcsőmet, tegyék le oda a nem kívánt újszülötteket. Elmentem a szekszárdi rendőrfőkapitányhoz, a gyámhivatalhoz, hogy mi történik, ha tényleg leteszik a gyereket… Lépésről lépésre haladtam. Teljes naivitással vágtam vele.

– Leteheti a gyereket, de ha az anya nem mond le, akkor állami gondozott lesz… olvasásának folytatása

Vallomások: vicces bemondások

Továbbra is az örökbefogadás vidám oldalán járunk. Ma néhány örökbefogadó szülő oszt meg velünk derűs epizódokat.

Szabó-Barnabás

Jött hozzánk egy szerelő, a kisfiam érdeklődve nézte a munkáját. Közben elment mellettünk a férjem. A pasi megszólalt: “Hát ez a gyerek kiköpött apja, itt tuti nem kell apasági teszt!”

A kisfiammal a piacon sétálgatok, egy árus néni nagyon dicséri a gyereket: “De szép kislegény, gyönyörű szeme van…” majd hozzám fordul: “Megérte sorban állni, anyuka!”

Egy év korkülönbség van a gyerekeim között. Egy taxisofőr végigmérte őket, majd ennyit mondott: “Apa nem hagyta békén anyát”. A faluban egyébként az emberek fele nagy bikának tartja a férjemet, hogy a szülés után pár héttel ismét teherbe ejtett engem, a másik fele meg szentként tiszteli, hogy a két, szemlátomást balkézről való gyereket ennyire magáénak neveli. 

A kifőzdében, ahova hetente egyszer beugrunk immáron három éve, a pultos lány megkérdezte, hogy mennyi idő alatt szültem meg a csecsemő kisfiamat. Úgy néztem rá, mint egy ufóra. Amikor döbbenten mondtam, hogy dehát nem én szültem, akkor kikerekedett szemmel mondta, hogy hiszen ő látott terhesen. 

Mikor a kisfiam három hónapos volt, elkezdtük a kisszobáját kialakítani, és ez brutál meló volt. A finom por megragadt az arcomon a ráncokban, volt egy órám elszaladni az Ikeába, elmentem szutykosan. Előtte 2-3 hónapig fodrásznál sem voltam, a hajam lenőtt, elég szakadtan néztem ki. Hazafelé taxit hívtam. A sofőr meglátta a szatyorból kikandikáló gyerekcuccokat és megkérdezte: “Csókolom, unokának lesz?”

A strandon a gyerekem együtt pancsolt egy afro-félvér kislánnyal (saccra. Biztos nem én leszek az, aki megkérdi, külföldi-e a papája!). Egy anyuka megkérdezi: “A nagypapájukra hasonlítanak?” “Melyik gyerekre gondol?” – kérdezek vissza. “Hát unokatestvérek, nem?”

Egy taxi hátsó ülésén ültünk, a rádióban megszólalt egy Depeche Mode-szám. Az egyéves lányom elkezdett táncolni az ölemben. A férjem megszólalt: “Amikor anyád hasában voltál, és Depeche Mode-koncerten voltunk, már akkor is nagyon szerettünk”. Azon a koncerten nyolc éve voltunk…

Veletek történtek vicces esetek?