Gyors összegzés a tegnap estéről, az Örökbe.hu egyéves szülinapi bulijáról.
39 felnőtt és 6 és fél gyerek vett részt (a fél hasban). Jött egy felnőtt örökbefogadott, két érdeklődő, sok örökbefogadó és várakozó. Több ember most először bújt elő, zömmel várakozók, örülök, hogy eljöttek! olvasásának folytatása
Egy év alatt 176 poszt került fel a blogra, ezen kívül még a fejlécban is vannak tartalmak. Május végéig kétnaponta blogoltam, ez félelmetes tempó, azóta átálltam a fenntarthatóbb heti két írásra. Nyári szünet nem volt.
Ebből
12 interjú az örökbefogadással vagy gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberekkel és civil szervezetek vezetőivel, illetve a kérdésben más módon illetékesekkel. Szerepelt Mórucz Lajosné (Gólyahír), Mészáros Krisztina (Ágacska), Budai Ágnes (Fészek), Székely Zsuzsa (Tegyesz, Mózeskosár), Rózsa Krisztián (melegjogi aktivista), Herczog Mária (Eurochild), Illésné Áncsán Aranka („Anyácska”), Téglásy Imre (Alfa), Budavári Zita (Bölcső), Peggy Hartshorn amerikai életvédő, Bíró László püspök és Anna, külföldi örökbefogadásokban segédkező tolmács.
27 történet az örökbefogadás érintettjeivel. Örökbefogadó családok mindenféle háttérrel: újszülöttet, kisgyereket vagy idősebb gyereket adoptálók, nyíltan, titkosan, testvéreket, vér szerinti gyerek előtt és után vállalók. Meséltek felnőtt örökbefogadottak, örökbeadók, apák és nevelőszülők. olvasásának folytatása
Hároméves kisfiú beillesztése a családba. Olvasónk, Mikamakka férjével együtt egy ötéves, vér szerinti kislány mellé fogadták örökbe Robit. A lendületes barátkozás után a családnak nehéz dolga lett a nagy mozgásigényű, nehezen fegyelmezhető kisfiúval. Mikamakka beszámolója következik.
2013. május
Szeretnénk örökbe fogadni egy gyereket, még jobb lenne kettőt.
Mi is szeretnénk babát, de az igazi lökést Regi lányunk adta. Ő nagyon gyerekcentrikus, szeretne testvérkét. Mindig odamegy a kicsikhez, babusgatja őket és a legrosszabb passzban lévő baba is megnyugszik mellette. Pedig ő egy szélvész kisasszony. Most megyünk a pszichológushoz, amitől én kicsit félek.
2013. június
Sikeresen túléltük a pszichológust. A férjemet nagyon kikérdezte, velem csak egy-két kérdés erejéig foglalkozott. Testvérpárt viszont nem javasolt Regi mellé, egy gyerekre tart alkalmasnak.
2013. november
Megvan a határozatunk!
Bejelentkeztünk a Baptistákhoz, de elég kicsi az esély arra, hogy kapjunk babát.
2014. január
Teljesen el vagyok keseredve. Most jött meg a levél a gyámügytől, hogy mi vagyunk az 5100. várakozók. Ez a végtelenség.
2014. március
A héten felhívtak a Tegyesztől, hogy az országos listán lenne egy két és fél éves kisfiú, ha fogadóképesek vagyunk. Remélem, hamar lesz belőle valami!
2014. április eleje
Ma megnéztük a kisfiú fényképét. Nagy huncut! Robinak hívják. Nagyon aranyos. Jövő héten megyünk és megnézzük.
A nevelőszülők nagyon szeretik. Két hónapos kora óta van náluk, és minden szavukból sütött a szeretet. Hála az égnek, tényleg nagyon jó helye van.
Azt írták a jellemzésben, hogy nagyon rugalmas, imád kalandozni, nagyon szerető alkat, imádja a meséket, és énekel. Beszélni még nem beszél. (Legalább is a kétéves státusz szerint még nem, azóta már biztos változott.) Nem lesz egyszerű dolgunk, mert Regi is irányító alkat, nagyon erős akarattal, és a kisfiú is ilyen. Jó csapatot fognak alkotni.
Vajon meglesz a két gyerek egy szobában? olvasásának folytatása
A szülinap alkalmából néhány posztban tekintek vissza ez elmúlt évre. Első rész: ahogy elképzeltem és ami megvalósult.
Tavaly január 25-én került fel az első bejegyzés a blogra. A dátum szimbolikus: ezen a napon érkezett haza az örökbefogadott gyermekünk. A blogot egyedül, hobbiból, fizetség nélkül, szervezetektől függetlenül indítottam, és ez azóta is így van.
Amit terveztem…
Néhány heti tervezgetés, hezitálás után meglepően kész koncepcióval vágtam bele. Az első posztban ezt az ars poeticát fogalmaztam meg:
„Bemutatom a hazai rendszert, remélhetőleg lesznek interjúk szakemberekkel, családok bemutatása, film- és könyvismertetők, külföldi gyakorlatok, és minden, ami kapcsolódik a témához. Szeretnék információval segíteni a döntés előtt állóknak, és kicsit oszlatni az örökbefogadást övező előítéleteket. Várakozókat és gyakorló szülőket, örökbefogadottakat, életadókat, szakembereket és érdeklődőket is várok az olvasók közé. Remélem, a kommentek révén közösségi élet is kialakul.” olvasásának folytatása
A Lányanya (Mom at Sixteen) amerikai film, és azt a helyzetet boncolgatja, mikor a tinédzserkorú anya gyerekét a nagymama neveli fel. Spoilerezni fogok. (Itt látható magyar szinkronnal.)
Jacey középosztálybeli gimnazista lány, jó tanuló, jó sportoló, kortársaihoz képest komoly gondolkodású fiatal – aki terhes lett. Jacey anyja vállalja fel, hogy sajátjaként neveli fel a gyereket, és mindenki előtt úgy tesznek, mintha ő szülte volna. A történetbe akkor csöppenünk bele, mikor a család szembesül mindennek a következményeivel. A film elég reálisan mutatja be, milyen áldozatokkal jár ez a döntés még egy anyagi és egyéb erőforrásokkal viszonylag jól ellátott családnál is.
Hogy ne derüljön ki a titok, a család költözni kényszerül: új iskola, új város, új munkahely, új lakás. A középkorú anya nehezen bírja az éjszakázást a babával, nappal meg ő dolgozik, hogy eltartsa a családot, dühös a lányára, kicsit már bánja az egészet. Jacey hárít, próbál nem tudomást venni a csecsemőről, magába zárkózik, nem érzi jól magát otthon, és az új iskolában is idegen. A kiskamasz húga ebben a helyzetben kisebb kihágásokkal próbálja magára hívni a figyelmet. A lányok apja külön él, nem derül ki, tud-e egyáltalán az akcióról, csak a fogorvosi számla megfelezéséről tárgyal vele az anya. A külvilág csodálkozik, miért költözött ilyen hirtelen, tanév közben a kis család, és a titok sem marad sokáig titok… olvasásának folytatása
Akkor a részletek! Az Örökbe.hu egyéves születésnapjára szeretettel várok mindenkit!
Update: Parkolni a Margit utcában és a Mecset utcába lehet (a dombon). Az utcába a Török utca felől és Pest felől érkezve lehet felkanyarodni. Térkép itt.
A fő helyiségből jobbra nyíló, (egyetlen) különteremben leszünk.
Ha hozol gyereket, hozz neki valami játékot is.
Aki még nem jelentkezett, az tegye meg!
Aki kért svédasztalt, azt előre fizesse ki nálam vagy a segítőknél. A többi fogyasztást majd magatok rendezzétek.
Aki nem kért svédasztalt, de nagyon megkívánja, a helyszínen még meggondolhatja magát.
Én náthás vagyok, nem fogok puszit adni.
Nagyon sokan leszünk, majd igyekezzetek feltalálni magatokat 🙂
Idő: 2015. január 24.-én. Este 6-tól lehet jönni, és sokáig ott leszünk, a hely éjjel 2-ig van nyitva.
Hely: a Bookta kávézó, Budapest, II. kerület, Margit utca 3. (A Margithíd budai hídfőjénél, a 4-es, 6-os villamos megállójához közel). Különtermünk lesz.
Étel: van lehetőség 1700 forint/fő áron hideg svédasztalt rendelni (padlizsánkrém, csirkemájpástétom, Cézársaláta, mozzarella caprese, és olasz sonkák). Aki szeretne kérni, az kommentben jelezze. Természetesen nem muszáj enni, és az étlapról is lehet rendelni mást (pizzák és kisebb harapnivalók kaphatók).
Társaság: bárki jöhet! Aki örökbefogadó, aki erre készül, aki soha nem fog örökbe fogadni, de megnézne minket, aki már volt találkozón, és aki még nem, aki félénk, és aki társasági ember. Kisgyereket is lehet hozni.
Aki még nem jelentkezett, tegye meg, és szóljatok, kértek-e enni.
Ma egy apa mesél az örökbefogadásról. Bíró Csaba és felesége, Rita két újszülöttet vittek haza az Alfa Szövetség segítségével. Kudarcos, magánutas próbálkozás, a testvérek összeszokása, és egy későn kopogtató, harmadik baba… Az örökbefogadás és az oda vezető út férfiszemmel!
– Hogy jutottatok el az örökbefogadásig?
– A feleségemmel, Ritával általános iskolában, elsőben-másodikban egy osztályba jártunk, és szerelmespár voltunk (évvesztes voltam, tehát egy kicsivel idősebb, mint ő). Rita osztályképén be volt a fejem karikázva, hogy majd én leszek a férje. Amikor nyolcévesen másik iskolába kerültem, elsodort egymás mellől bennünket az élet, és csak harminc évvel később találkoztunk újra, de „még mindig volt köztünk valami”. Akkor mindketten egy vége felé tartó kapcsolatban éltünk. Egyikünknek sem volt könnyű, de onnan kiléptünk, és nemsokára összeházasodtunk. Rita addigra már túl volt három lombikprogramon. Tudtam, hogy mindenáron szeretne gyereket, és mivel szeretem őt, elfogadtam a tényt, hogy a babázással nehezített utunk lesz. Viszont az utolsó utáni (a hatodik) lombikig nem tudtam gondolkozni az örökbefogadásról… Mindig azt mondtam, hogy erről beszéljünk akkor, ha odajutunk. Hát odajutottunk… A lombikozással eltelt időnek mégis lett előnye: hogy épp Simon és Manka érkezett hozzánk.
– Mikor jelentkeztetek?
– Én 41 éves voltam, Rita pedig 40. A jelentkezéskor még csak újszülöttre voltam nyitott, de mivel a felkészítő tanfolyam rengeteg rálátást, önismeretet, és információt adott, a hatására kijjebb toltam a határt 2 éves korig.
– Volt olyan, amitől féltél, amikor jelentkeztetek?
– Tartottam a pejoratív megjegyzésektől. Hogy a gyerek majd máshogy néz ki, mint mi, hogy nem illik majd bele a családba, hogy magyarázkodni kell, és ezzel plusz problémákat húzunk az ő és a magunk nyakába. De ma már ez nem lenne gond.
– Miért pont az Alfa Szövetséget választottátok? olvasásának folytatása
Az ismerősök egyik kérdése lehet az örökbefogadás kapcsán: Örököl majd utánatok?
Az örökbefogadott gyerek minden szempontból vér szerintinek számít, tehát örököl az örökbefogadó család után.
Érdekesebb kérdés: örököl-e az örökbefogadott a vér szerinti család után?
Titkos örökbefogadás esetén nem.
Nyílt örökbefogadásnál a Polgári Törvénykönyv tavalyi módosítása ebben is változást hozott.
A 2014. március 15. előtt létrejött örökbefogadásoknál örököl a gyerek a vér szerinti család után. olvasásának folytatása
Magyarországon kevés örökbefogadó vállal idősebb, roma vagy sérült, beteg gyereket. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának jelentése javasolta, hogy Magyarország ösztönözze ezeknek a gyerekeknek az örökbefogadását is, sajtóhírek szerint pedig idén a minisztérium kampányt indít az idősebb és sérült, beteg gyermekek örökbefogadásának segítésére.
Itt az alkalom megtudni, mit gondolnak erről az örökbefogadók. Szerinted mi segítene, hogy ezek a gyerekek is családba kerüljenek? A kérdőívben azok válaszát várom, akik örökbe fogadtak gyermeket, vagy már elindították az alkalmassági eljárást. Lehet több választ is megjelölni, és hozzászólásban is kifejthetitek a véleményeteket. Sérült, beteg alatt a nem korrigálható, valóban súlyos egészségi állapotokra és fogyatékosságokra gondoljatok. Csak őszintén!
Az ország talán egyetlen „gyermekvédelmi celebjével” beszélgetek. Illésné Áncsán Aranka nevét Oláh Ibolya énekesnő befutásakor ismerte meg az ország. Ő az állami gondozásban felnőtt, tehetségkutatós lány „Anyácskája”. Aranka két évtizedig vezette a tiszadobi gyermekotthont, ahol magatartási problémás, zömmel cigány származású állami gondozott kamaszok éltek, egy hátrányos helyzetű térségben. Két éve már új munkahelyen, a kecskeméti SOS Gyermekfaluban dolgozik. Arankának kifejezetten örökbefogadási tapasztalata nincs, de az intézményben felnövő cigány fiatalok identitás-nevelésében nagy gyakorlatot szerzett. Talán cigány gyermeket örökbefogadó szülők is tudják hasznosítani ötleteit.
– Második diplomádhoz szociálpolitika szakon a szakdolgozatot arról írtad, hogy az állami gondozásban felnövő cigány fiatalok nem rendelkeznek cigány identitással, nem érzik magukat annak, a környezet viszont cigánynak tekinti őket.
– A Gyermekvédelmi Törvény életbe lépése (1997) előtt az intézetekbe bekerülő cigánygyerekek tipikusan állami gondozásban nőttek fel, csecsemőként érkeztek és nagykorúként távoztak a rendszerből. Az őket nevelő magyar középosztálybeli pedagógusok értékrendjét sajátították el: legyél jó, viselkedj rendesen, a tanulás fontos, dolgozz becsülettel. Ezt hallották, ezt tették magukévá. A Gyermekvédelmi Törvény előtt egy sajátos gyerekotthoni identitása alakult ki a kicsiként bekerülő gyereknek, cigány identitása nem volt, sok közülük nem is vallotta magát annak. A szocializmusban én is azt tanultam, hogy minden ember egyenlő. Kezdetben én is azt vallottam, hogy mindegy, hogy cigány gyerek vagy magyar gyerek, ugyanazt a nevelést kell kapniuk. Mikor bekerültem a tiszadobi otthonba, meglepve láttam, hogy a gyerekek 90 százaléka cigány.
– Ezt mi alapján mondod? A kinézetük alapján?
– Igen.
– Ez nem előítélet? Nem csak azt szabad cigánynak nevezni, aki magát annak tartja?
– Sokat foglalkoztam a téma szakirodalmával, és az ezzel foglalkozó szociológusok azt tekintik cigánynak, akit a környezete annak tart.
– De a környezet csak az alacsony státusúakat észleli cigánynak, az egyetemi tanárt nem, akármilyen barna is a bőre. olvasásának folytatása
Örökbe.hu 