„Szúrok, mint a sündisznó”

Egy felnőtt örökbefogadottal beszélgetek. A nyolcvanas években örökbefogadott Eleven már kommentelt a blogon, most az egész történetet elmeséli. Szép és keserű mozzanatok is szerepelnek a beszámolóban. Szóba kerül a titkolózás, a tágabb család szerepe, a gének hibáztatása, a kapcsolat a vér szerinti családdal. Bár Eleven csak nicknéven vállalta az interjút, a fotók róla és anyukájáról igaziak, közvetlenül az örökbefogadás után, harmadik születésnapján készültek. Néhány versét is közreadom.

– Mesélj magadról!

– Harmincas nő vagyok, házas, van egy kisfiam. Több végzettségem van, mind segítő foglalkozás. A korlátaimat nehezen lépem át, hiába van diplomám, nehezen találom a helyem, és nagyon nehéz szerethetőnek látni magam.

– Mikor fogadtak örökbe? Hol éltél előtte?

– Hároméves koromban fogadott örökbe anyu, előtte egy évet csecsemőotthonban laktam, azelőtt pedig a szülőanyámmal. A körülményekről homályos információim vannak, veszélyeztetés miatt vettek el tőle, apám nem lakott velünk.

DSC_0221

– Emlékszel az intézetre? Az örökbefogadásra?

– Nem emlékszem semmire, inkább érzések maradtak meg. olvasásának folytatása

Filmklub: Philomena

Örökbefogadós filmklub.

A Philomenát két hónapja mutatták be Magyarországon, még elég sok mozi játssza. Megtörtént esetet mesél el.

philomena 2
Judi Dench és Steve Coogan

A Philomena az örökbefogadások egy sötét fejezetét érinti: a kényszeradoptálásokét. Meglepően sok, meglepően fejlett nyugati országban szokás volt még a huszadik században is a gyereknevelésre valamiért alkalmatlannak kikiáltott rétegek – tipikusan leányanyák, néhol politikai üldözöttek, esetleg bennszülöttek – gyerekeit erőszakkal elvenni, s jómódú örökbefogadóknak átadni. Spanyolországban, Írországban, Ausztráliában, az Egyesült Államokban a hetvenes évekig (!!!) tömegesen adtak örökbe erőszakkal gyerekeket, gyakran sok pénzért, olykor egyházi segédlettel. Ha csak az általam olvasott cikkek számait összeadom, akkor él ma egymillió felnőtt a világon, akit ily módon adtak örökbe. Az örökbefogadás nem is megfelelő terminus, inkább gyerekrablásnak vagy gyerekkereskedelemnek lehet nevezni. Bár az örökbefogadókat általában félrevezették, azt mondták nekik, árva a gyerek, vagy lelépett az anya, tehát ők azt hihették, legális úton jutottak a bébihez. Mostanában kezdenek ezek a bűnök napvilágra kerülni. olvasásának folytatása

„Az örökbefogadás is szülői identitás”

Beszélgetés Mészáros Krisztina pszichológussal

Mészáros Krisztina az örökbefogadással kapcsolatos segítséget és információkat nyújtó Ágacska Alapítvány szakmai vezetője. A pszichológus szakemberrel a meddőség lelki hátteréről, lombik és örökbefogadás viszonyáról, az örökbefogadott gyermek elfogadásáról és az életadók lelki folyamatairól beszélgettem.

Mensmentis_fotozas_130722k-32 (1)

– Mesélj magadról!

– Klinikai szakpszichológus vagyok, 2003 óta foglalkozom az örökbefogadással, az Ágacska Alapítvány szakmai vezetőjeként. Eredetileg közgazdász a végzettségem, később lettem pszichológus, de ez a terület jobban érdekel. Az örökbefogadás mellett a Mens Mentis endokrinológiai meddőségi központ pszichológusaként dolgozom, ott a meddőség pszichoterápiás kezelésével foglalkozom. Ugyanolyan izgalmasnak érzem a vér szerinti gyerekért való küzdelmet, mint hogy az örökbefogadás felé induljanak el. Egyik irányba sem nyomok senkit, mindkettőt egyformán jónak érzem, és egyformán küzdök érte a pácienseimmel együtt. Ez a kettősség a személyes életemben is megjelenik, van vér szerinti és örökbefogadott gyermekem is, és mindkét utat pozitívnak látom.

– Mivel foglalkozik az Ágacska?

– Az örökbefogadó családokat segítjük. Ennek egyik módja a közösségfejlesztés, önsegítés, itt a családok és az örökbefogadott gyermekek illetve a várakozók egymással kapcsolatot találnak, önkéntes segítőket is képzünk. A másik a professzionális segítő részleg, ahol pszichés segítséget adunk, szülőcsoportok, gyermek pszichodráma, családterápia, egyéni terápia formájában. Konferenciákat, képzéseket szervezünk, örökbefogadásra felkészítő tanfolyamot is tartunk. Összesen évi ezer ember eljön hozzánk. Emellett könyvet is írunk, hogy minél több emberhez eljuttassuk az információkat.

– Sokan küzdenek ma meddőségi problémákkal?

– Nagyon sokan. Ennek az lehet az egyik oka, hogy viszonylag későn kezdik el az emberek a próbálkozást a vér szerinti gyerekért, általában harminc fölött, pedig korábban könnyebb lenne teherbe esni. A meddőségi szakemberek szerint minden a petesejt minőségén múlik, és minél idősebb valaki, annál több probléma merülhet fel.

– Milyen lelki folyamatokkal jár az érintetteknél a meddőség illetve a kezelése?

– Legkésőbb három lombik után mindenki összeomlik. Addig bírják, bár egyre romló lelkiállapotban. Pedig a lombikoknak is vannak tanulságai, hány petesejt termékenyül meg, hány napig maradnak életben az embriók. Orvosi szempontból ez kísérletezgetés, tehát a harmadik-negyedik lombikra már jobb lenne az esély, csak közben lelkileg olyan rossz állapotba kerül az illető, ami megakadályozza a sikert. Sokan már a beültetés után egy héttel azt érzik, hogy ez nem sikerült, védik magukat a csalódás ellen, és ez nem segít a magzatnak, hogy beágyazódjon.

– A lombiknak kitüntetett jelentősége van a meddőségi kezelések között? Más lelkileg, mint az egyéb eljárások? olvasásának folytatása

Beszélgetés Mórucz Lajosnéval, 2. rész

Mórucz Lajosné a Gólyahír Egyesület, az egyik legnagyobb nyílt örökbefogadást közvetítő civil szervezet elnöke. Az interjú első részében az egyesület munkájáról, az örökbefogadókról és a hat hetes meggondolási időről beszélgettünk. Most az örökbeadókról és a Gólyamese című dokumentumfilmről lesz szó. 

Móruczné 2
Mórucz Lajosné

– Mesélj az életadókról! Kik ők?

– Tizenöt és negyvenöt év közötti nők. Általában egyedülállók fordulnak hozzánk, nincs mögöttük a párjuk, se család, állami gondozásba nem akarják adni, szeretik annyira a gyereküket, hogy családot keressenek nekik. Többségük anyagi okok miatt ad örökbe, de egy részük középiskolás, egyetemista, akik továbbtanulnak. Vannak házasságon kívüli gyerekek, ahol nem a férj az apa, aki azt mondja, maradhatsz, de a gyereket add örökbe. És egy részük nagyon nehéz körülmények közt él. Akinek nincs lakása, és nincs párja, az Magyarországon nem tud kisbabát vállalni, pláne, ha már van neki egy-kettő. Aki egyedül nevel két gyereket és albérletben él, annak dolgoznia kell, nem tud otthon maradni egy újszülöttel. Gyakran nem bejelentve dolgoznak, nem jogosultak gyedre. Ezek a nők nagyon titkolják a terhességet, hogy a munkahely meg ne tudja, és azonnal visszamennek dolgozni, hogy ne veszítsék el az állásukat. Volt olyan anya, aki a szülés miatt egy órát hiányzott a munkahelyéről! Mikor beindult a szülés, egy barátnője elhozta kocsival a kórházba, ott azonnal megszült, és míg írták a papírokat, felöltözött és visszament dolgozni.

– Ezek nem kívánt gyerekek?

– Többségében igen. Általában nem védekeztek, néha védekezés mellett is megfogant a gyerek. Előfordul, hogy a nő a párjával közösen vállal gyereket, de lelép a férfi, és akkor kénytelen örökbe adni, mert rájön, hogy egyedül nem tudja vállalni. Ez a legnehezebb helyzet, mert a környezet hiába győzködi, hogy nevelje fel, ha egyszer képtelen.

– Későn veszik észre a terhességet?

– Általában igen. A nők egy része vérezget a terhesség alatt is, vagy mindig összevissza menstruált, és nem figyel oda. Mire észreveszik, már félidőben járnak.

– Van, aki tudatosan választja az örökbeadást az abortusz helyett? olvasásának folytatása

A civil szervezetek

Magyarországon kétfelé ágazik az örökbefogadás útja. A Tegyesz, az állami szervezet intézi a titkos örökbefogadásokat, ahol mindenféle korú gyerekek vannak, a civil szervezetek pedig nyílt örökbefogadást közvetítenek, újszülöttekkel. (A harmadik út, hogy közvetítő nélkül megtalálja egymást örökbeadó és örökbefogadó, ez hamarosan tilos lesz, vagy ilyen esetben is be kell vonni egy közvetítő szervezetet.)

Az alapítványok és egyesületek krízisterhes nőkkel foglalkoznak. Segítenek nekik a terhesség során, elkísérik vizsgálatokra, ha kell, szállást biztosítanak az utolsó hetekre. Ha megtartja a babát, próbálják ebben is támogatni. Ha nincs más lehetőség, mint az örökbe adás, akkor pedig keresnek neki örökbefogadót. Ez nem nehéz, minden szervezetnél hosszú várólistát vezetnek a jelentkezőkről. Az örökbeadó és az örökbefogadó ebben a konstrukcióban ismeri egymást, ha máshol nem, a gyámhivatalban találkoznak.

22

Az újszülött nyílt örökbefogadása sok szempontból ideális. A baba rögtön a végleges családjába kerül, ők viszik haza a kórházból, nem tölt el hónapokat-éveket átmeneti helyszíneken, állami gondozásban. Az örökbefogadók egy újszülöttet kapnak, kezdettől építhetik a kötődést, a gyerek ebben a konstrukcióban szerzi a legkevesebb sérülést. Lehet kérdezni az életadótól, ami segít majd később a gyerek kérdéseire válaszolni. Az életadó pedig tudja, hogy jó helyre kerül a gyerek.

Ugyanakkor minden szereplőtől nagyobb tudatosságot is követel a nyílt örökbefogadás. Az örökbeadó és az örökbefogadó találkoznak, és ehhez mindkét részről kell bátorság. Tudják egymás nevét, címét. Ha mindkét fél egyetért, kapcsolatban is maradhatnak. Ez a gyakorlatban a közvetítő szervezeten keresztül szokott történni, s általában arra szorítkozik, hogy évente egyszer képet küldenek a gyerekről. De semmi sem kötelező. A gyerekéről lemondó szülőanya tudatosságáról emlékezzünk meg külön. Ismerjük az életadók rossz társadalmi megítélését, ezeknek a nőknek (és néha férfiaknak, az apák ritkábban szerepelnek a történetben) van merszük felvállalni az alapítvány és a leendő örökbefogadók előtt is helyzetüket. Ezt a gyerek érdekében teszik. Mert ha életadó nem mond le papíron is a gyerekről, csak kisétál a kórházból, akkor a gyerek fél-egy-két év állami gondozás után kerül végleges családba.

Az örökbefogadásra jelentkezésnél nyilatkozni kell, a nyílt örökbefogadást vállalja-e a gyermekre vágyó pár vagy személy, s ha igen, akkor bejelentkezhet az alapítványoknál. Jelenleg hét civil szervezet közvetíthet örökbefogadást. Vannak köztük nagyok és kicsik, régik és újak, vannak egyházhoz kötődő vagy vallásos és világi szervezetek. Van, ahol a törvényben megszabottnál jóval szigorúbb feltételekkel lehet csak jelentkezni, (mivel nagy a kereslet, válogathatnak,) van, ahol még a kritériumoknak megfelelőket se fogadják mind, van, ahol mindenkivel szóba állnak. Van, ahol a jelentkezés sorrendje számít, és van, ahol minden gyerekhez egyedileg keresnek szülőket. Van, ahol a szülőre hasonlító gyereket adnak, van, ahol a kisebbségi örökbefogadást támogatják. Van, ahol már a terhesség alatt össze lehet ismerkedni az anyával, és együtt járni vizsgálatokra (persze csak ha mindkét fél egyetért ebben), van, ahol csak a szülés után szólnak.

A civilek munkája végtelen. Hisz nemcsak a folyamatban levő ügyeket kísérik, de ha lezajlott az örökbefogadás, akkor is gyakran fordulnak az alapítványhoz segítségért, tanácsért az örökbefogadók, nekik találkozókat, programokat is szerveznek.  Az örökbeadók pedig sokszor a saját családjuk elől is eltitkolták a terhességet, és ha bármi gondjuk van, vagy szeretnének csak valakivel beszélgetni a történtekről, akkor ők csak az alapítványt tudják hívni.

A fejlécben találtok egy Hasznos linkek fület, ott felsorolom a hét örökbefogadást közvetítő civil szervezetet, weblapjukkal együtt, aztán majd el is látogatok hozzájuk.

A láthatatlan szülők

Milyen ember az, aki lemond a gyerekéről? – szokták kérdezni. A mai posztból megtudjuk.

Életadó, örökbeadó, vér szerinti szülő. Szerintem még a szülőanya titulus is őket illeti. Az édesanya viszont én vagyok!

Most a másik oldalra látogatunk. Örökbefogadó családot majdnem mindenki ismer. De olyan nőt, aki örökbe adta a gyerekét?

Személyesen én sem találkoztam még életadóval, mi titkosan fogadtunk örökbe, írásom mások elbeszélésein meg olvasmányokon alapul.

5

Magyarországon, amilyen jó az örökbefogadók megbecsültsége, olyan rossz az örökbeadóké. Nagyjából ez az, amit nyilvánosan nem lehet felvállalni. Egy netes portálra egy örökbeadó leírta történetét, kapott hideget-meleget az olvasóktól. Az örökbefogadós tanfolyamokon vetítik a Gólyamese című dokumentumfilmet, egy nyílt örökbefogadás történetét. A filmben a gyerekéről lemondani készülő szülő nővel a kórház személyzete igen barátságtalanul bánt, a kamera jelenlétében. Nem engedték neki, hogy a szülés után megnézze a csecsemőt, nem adtak információt a gyerekről, pedig akkor még nem írta alá a lemondó nyilatkozatot. Pedig a film mutatja, milyen helyes házaspár vitte haza a boldogan várt újszülöttet. A tanfolyamon megsúgták, hogy ők meg azóta elváltak, ennyit a klisékről. (A filmről itt beszélgetek Mórucz Lajosnéval, a közvetítő szervezet elnökével.)

A vér szerinti szülőtől több úton kerülhet az örökbefogadókhoz a gyerek.

  1. A klasszikus nyílt örökbeadás, mikor az életadó a szülés után lemond másvalaki javára, akivel találkoznak, ha máshol nem, a gyámhivatalban. Itt közvetítenek az alapítványok a krízisterhesek és a sorban állók között. A gyerek nem járja meg az intézetet, a kórházból már az új szülei vihetik haza. A legvidámabb eset egy keserű történetben.
  2. Innentől a titkos örökbefogadás esetei jönnek, a szülőanya nem tudja meg, kihez került a gyerek, abban sem lehet biztos, hogy örökbe fogadták. A szülő nő lemondhat titkosan is a gyermekről, be kell menni egy gyámhivatalba és lemondó nyilatkozatot tenni. Ekkor az életadó nem tudja, kihez fog kerülni a gyerek, a hatóság majd elrendezi. Van, hogy másnap családba kerül, van, hogy pár hónapig is tököl a hivatal, de a gyerek sorsa viszonylag hamar megoldódik.
  3. Ha a szülő egy kórház előtti inkubátorba teszi a csecsemőt, az is lemondásnak minősül, a gyerek örökbe adható.
  4. Az anya a kórházban hagyja a gyereket, nem érdeklődik utána, de nem is mond le róla. Ilyenkor a hatóság kivárja az időt, amíg megszűnik a szülő felügyeleti joga, aztán örökbefogadót keres a gyereknek, ez fél évtől akár két évig is eltarthat. Itt már nem a szülő “adja örökbe” a gyereket.
  5. Van az az eset, mikor a gyerek valamennyi időt eltölt a vér szerinti családjában, aztán kerül állami gondozásba. Vagy épp rögtön intézetbe, nevelőszülőkhöz kerül a család rossz helyzete miatt, ott egy darabig látogatják, aztán kisiklik a kezükből… Örökbe adható csak akkor lesz, ha a szülei három hónapig nem látogatják.
  6. Végül előfordul, hogy a hatóság a szülői jogot azonnal megvonja a vér szerinti szülőtől, például mert súlyosan bántalmazták ezt vagy egy másik gyereket, extrém esetben egy korábbi gyermek halálért felelősek. Ilyenkor a gyerek rögtön örökbe adható lesz.
  7. Oka lehet az örökbe adásnak a szülő halála is, de ez elég ritka, ilyenkor többnyire egy másik családtag neveli tovább a gyereket.

Néha megkérdezik, mi visz rá egy anyát, hogy lemondjon a gyerekéről?

Lemondásról csak az 1.-3. pontig beszélhetünk. És a gyerek akkor jár jól, ha lemondanak róla! Mert ha például nem mond le a szülőanya, csak egyszerűen nem látogatja, akkor a gyerek egy-másfél évesen kerülhet a végleges családjába. Azt gondolom, tisztelet illeti azt a nőt, aki belátja, hogy nem képes felnevelni a gyereket, és megadja neki a lehetőséget, hogy születésétől szerető családba kerüljön, és ezért a hatóságok és a leendő örökbefogadók szemébe is bele mer nézni.

Kezdjük az elején: ezek a nők az esetek többségében nem akartak gyereket. Aztán valahogy az abortuszról is lemaradtak, vagy nem vették észre időben a terhességet, vagy nem volt rá pénzük. Ritka, hogy valaki abortusz helyett tudatosan a gyerek örökbeadását válassza. A szegénység, a nyomorúság gyakran szerepel a történetekben. 2-3-4-6 gyereket még valahogy nevel a család, de egy sokadikról nem tudnak gondoskodni. Gyakori a párkapcsolati csapda is: a gyerek nem a partnertől van, aki nem hajlandó a másét nevelni, de már vannak közös gyerekek, akiknek érdekében a nő marad. Előfordulnak extrém helyzetek: az anya tizennégy éves, az anya ötven éves, az anya hajléktalan, drogos, börtönben ül, egy földbe vájt kunyhóban él, tízen laknak egy kis lakásban, a meglevő gyerekeket is az állami gondozás fenyegeti, vagy épp már onnan próbálja őket visszakapni, és nem vihet haza még egyet. Vagy ez mind nincs, de akkor sem akarja a gyereket. Vagy ő épp akarná, de a férje, a szülei, a család hallani sem akar róla. A lényeg: ezek a nők nehéz helyzetbe kerültek, és általában egyedül maradtak benne. Gyakori a titkolt terhesség, mikor a környezet, esetleg a család és a partner sem tud a magzatról. Ezek a nők végigrettegik a terhességet, hisz ha kiderül az örökbeadás, számíthatnak környezetük megvetésére, kapcsolatok megszakadására. Sztori: egy örökbeadásra készülő szülő nő annyira félt a lelepleződéstől, hogy a kórházban ugyanazt a nevet diktálta be az újszülöttnek, mint a nagyobb gyerekéé. Hogy ha kapna valami hivatalos papírt a gyerekről, azt kimagyarázhassa.

Anyákról írok. Az esetek többségében csak anya van, az apa nem szerepel a történetben. Ha az örökbeadó nő férjnél van, a férjnek is le kell mondania a gyerekről, még ha nem is ő az apa. A szakirodalom szerint a nők ijesztően egyedül maradnak a döntésükkel, s gyakran egy életen át nem tudják feldolgozni, hogy lemondtak a gyermekről, eltemetik magukban a titkot.

Az örökbefogadást szokták háromszögként ábrázolni, az egyik könyvnek is ez a címe: Az örökbefogadás háromszöge. A csúcson ott a gyerek, a szárak végén az életadó és az örökbefogadó. Ez a háromszög nem egyenlő szárú. Az örökbefogadó szülőt felmérik, képzik, eljárhat rendezvényekre, szakemberhez, könyvekhez, sorstársakhoz fordulhat. Ők a legaktívabbak a háromszögből, az ő hangjuk a leghangosabb. Az örökbefogadott gyerekeknek is vannak klubjaik, ritkábban, de lehet velük találkozni. Az életadók viszont láthatatlanok, egyedül cipelik traumájukat, pedig nekik is elkélne a segítség. A két nagy civil szervezet, az Ágacska és a Mózeskosár is fogad életadókat, mindkettőnél eddig kettő-kettő jelentkezett.

Szeretném, ha blogomat az életadók is olvasnák, és az ő szempontjaik, hozzászólásaik is megjelennének. Nagyon örülnék, ha egy életadó hajlandó lenne itt megosztani a történetét.

Gyorstalpaló: utána

Ott tartottunk, hogy hazaviszi az ember a várva várt gyermeket. Mikor egy hónapja él új szüleinél, akkor kell véglegesen nyilatkozni, örökbe akarják-e fogadni. Innentől a gyermek minden szempontból az örökbefogadóké lesz. Kap új születési anyakönyvi kivonatot, amiben az örökbefogadók szerepelnek apaként meg anyaként. Megkapja az örökbefogadók családnevét. A tanfolyamon minket arra intettek, már egy újszülöttnek sem illik megváltoztatni a keresztnevét, nagyobb gyereknek meg szinte tilos, de lehet adni második keresztnevet. Pár hónap alatt szépen az összes papír átfut a rendszeren. Jár minden juttatás, ami azonos korú vér szerinti gyereknél, gyes, gyed, hasonlók, ezen felül aki 3 és 10 év közti gyereket adoptál, az elmehet fél év örökbefogadói gyesre.

2

Az első hónapokban zárkózzon be az új család. Ne hívjunk vendégeket, ne utazzunk – a kisembernek meg kell szoknia az új életet, és főleg, hogy ő ide tartozik. A nagymamák, rokonok csak azután rohanják meg a babát, hogy már egyértelművé vált számára: a szüleivel marad, az új emberek nem fogják megint elvinni. Nem illik rögtön bölcsibe, oviba adni a gyerkőcöt, pár hónapig érdemes otthon maradni vele. Lehetnek meglepetések – egy isten háta mögötti intézetben felnőtt gyerek esetleg még nem látott forgalmas utcát, nem ült autóban, nem látott kenyeret egészben, csak felszeletelve, nincs tisztában egy átlagos lakás veszélyeivel, hisz nem ilyenben élt eddig. Aztán pár hónap alatt összeszokik a kis család és onnantól már csak élni kell.

Ha a család újabb gyereket szeretne örökbe fogadni, akkor újra jelentkeznek és megszerzik az alkalmasságit a leírt módon, (tanfolyamot már nem kell végezni), majd újabb sorállás jön. Ha a gyermeknek vér szerinti testvére születik, azt soron kívül megkaphatják.

Megmondjuk-e a gyereknek, hogy örökbefogadott? A szakemberek szerint (és szerintem is) mindenképpen. A rosszul végződő örökbefogadási sztorik jelentős részében az a probléma, hogy eltitkolják a gyerek elől az igazságot. A mai iskola szerint ezt nem is egy nagy tisztázó beszélgetésnek kell elképzelni, hogy leülünk a tizennégy évessel és felvilágosítjuk. Mert, ha addig azt mondtam neki, hogy a hasamban volt, akkor bizony évekig hazudtam, amit joggal sérelmez. Tehát a kezdetektől kell csepegtetni, mondogatni, valahányszor felmerül a téma, látunk egy terhes nőt, rákérdez a születésére, elsétálunk a kórház előtt, ahonnan hazahoztuk. Eleinte nem fogja fel, de mire megérti, természetes lesz a számára. Vannak ilyen témájú mesekönyvek is, például a Nekem két születésnapom van, és sok család valóban megünnepli azt a napot is, mikor a gyermek megérkezett hozzájuk.

Megmondjuk-e a környezetnek, hogy örökbe fogadtuk a gyereket? A mai világban, ahol már a magzat első ultrahangos képeit felteszik a Facebookra, elég nehéz eltitkolni, pláne, ha nem újszülött érkezik. Persze sok emberrel később ismerkedünk meg. Nyitottság/zárkózottság kérdése, ki milyen kört avat be. Fontos kapcsolatokban, mint a gyerek óvónője, érdemes lehet, egy játszótéri csevejnél nem kell rögtön comingoutolni. Ha viszont a gyereknek már van akarata a kérdésben, azt tartsuk tiszteletben.

Jelentkezhet-e a vér szerinti szülő? Ha a gyermek örökbe adható lett, akkor az életadóknak már semmilyen joga nincs. Titkos örökbefogadásnál nem is fogja megtudni, hogy kihez került a gyerek. Nyílt örökbefogadásnál a szülőanya és az örökbefogadó ismeri egymást, itt, ha mindkét fél egyetért, kapcsolatban maradhatnak. Ez a ritkább eset. Ez általában a közvetítő alapítványon keresztül történik, és abból áll, hogy évente egyszer az örökbefogadók fényképet küldenek a gyerekről.

A 14. évét betöltött gyermeknek joga van megismerni származását, a gyámhivataltól kikérheti vér szerint szülei, testvérei adatait, és ha azok beleegyeznek, felkeresheti őket. A tapasztalatok szerint ez jóval később, a fiatal felnőttkorban szokta foglalkoztatni az örökbefogadottakat, de a vér szerinti család megismerése inkább identitásuk kialakításához fontos, nem tartanak fenn rendszeres kapcsolatot velük.

Gyorstalpaló: a találkozás

Az ember szépen beadja a jelentkezést, aztán türelmesen vár, vár, esetleg évekig. És egyszer csak cseng a telefon, mikor téli gumit cserél az autón vagy sorban áll a boltban. Van egy ilyen és ilyen kisgyerek, érdekel-e minket? Ha igen, be kell menni a hivatalba, és elolvasni a gyermek aktáját. Ebben szerepel egy leírás, adatokkal, orvosi zárójelentések és fotó is. A jelentkező kap pár nap gondolkodási időt, és ha továbbra is érdekli, meg lehet nézni a gyermeket. Ha a gyerek intézetben él, oda kell menni, és a csoportjában rövid időre megtekinteni. Ha nevelőszülőknél, akkor az otthonában. Hogy a gyerek ne sérüljön, ilyenkor nem mondják meg neki, mi célból jött a pár, esetleg azt se, hogy őhozzá jöttek. Lehet beszélni az igazgatóval vagy a nevelőszülőkkel, újabb információk derülnek ki, majd ismét egy hét gondolkodási időt kapunk. Ha igent mond a jelentkező, akkor a papírok beszerzése után elkezdődhet a barátkozás: hozzászoktatni a kicsit leendő szüleihez.

1

Az örökbefogadók látogatni kezdik a gyereket, egyre jobban bekapcsolódnak az életébe. Ha kicsi a gyerek, akkor fürdetik, etetik, nagyobb gyerkőccel lehet játszani. Aztán idővel már eltávolodnak a lakhelyétől, kiviszik sétálni, esetleg megmutatják neki leendő otthonát. Ha nagyon nagy a fizikai távolság, akkor inkább odaköltöznek a szülők egy időre és tömbösítve barátkoznak. Ha a kicsi elfogadja új szüleit, akkor az örökbefogadók otthonába költözik. Mikor egy hónapja ott él, akkor fogadhatják örökbe, akkor kerül a nevükre és innentől saját gyerekként működik. (A gyakorlatban fél év szokott lenni, mire az összes papír átfut a rendszeren, de a gyerek akkor már ott van, lehet neki örülni.)

Mindez az állami, titkos örökbefogadásokra vonatkozik. A civil szervezeteknél szintén egy telefonhívással kezdődik. Van, ahol már a terhes nővel összeismertetik a jelentkezőt, van, ahol csak a szülés után szólnak. De mindenképp találkozik az örökbefogadó és a vér szerinti szülő, és persze meg kell nézni a kisbabát is a döntéshez. Ha mindenki egyetért, akkor együtt elvonulnak a gyámhivatalba nyilatkozni, haza lehet vinni az újszülöttet, és ilyenkor is van még pár hét próbaidő. Nyílt örökbefogadásnál az életadó is meggondolhatja magát a gyerek hathetes koráig.

Mint látjátok, a folyamatban elég sok ponton lehet nemet mondani. És kell is, ha az ember úgy érzi, nem tudja elfogadni a gyermek egészségi állapotát, történetét, vagy egyszerűen nem szimpatikus neki a gyerkőc. Vagy ha a párból az egyik fél nagy kételyekkel küzd. Ez egy életre szóló döntés.

Gyorstalpaló: a kínálat

Axióma: minden örökbefogadás mögött egy tragédia lapul.

Tévhitek:

Az állami gondozott gyerekek örökbe adhatók.

Aki örökbe fogadni akar, bemehet egy intézetbe válogatni a gyerekek között.

Az állami gondozottaknak nem élnek a szüleik.

Mantra: Nem a szülőnek keresnek gyereket, hanem a gyereknek szülőket.

Ma Magyarországon több, mint húszezer gyerek él állami gondozásban. Miért is kell éveket várni az örökbefogadásra? Mert a nagy többségük nem örökbe adható, a szüleik élnek és tartják is velük a kapcsolatot. Csak akkor lesz a gyerek örökbe adható, ha a szülő hat hónapig nem jelentkezik. És örökbe fogadni értelemszerűen csak örökbe adható gyereket lehet. Egyébként a várakozók és az örökbe adható gyerekek száma nagyjából megegyezik (2023: a várakozók kétszer annyian vannak, mint az örökbe fogadható gyerekek), csakhogy a gyerekek nagy része elmúlt három vagy hat éves, míg a legtöbben minél kisebb gyereket szeretnének.

16

Nem lehet elhallgatni, hogy az örökbe adható gyerekek előtörténete, családi háttere mindig szomorú. Mindig. Mélyszegénység, kilátástalanság, hajléktalanság, alkoholizmus, drog, prostitúció, sok gyerek, az anya is intézetben nőtt fel, az anya kiskorú… Nem minden esetben, de gyakran előfordul egy vagy több elem a listából. Néha a család középosztálybeli, és valamilyen magánéleti probléma miatt nem vállalják a gyereket (például nem a férj az apa). Gyakori ebben a körben, hogy az anya esetleg nem veszi észre időben a terhességet, nem jár terhesgondozásra, nem kórházban szül. Lehet, hogy a gyerek eltöltött valamennyi időt intézetben, esetleg élt a vér szerinti családjában is, vagy sikertelen örökbefogadási próbálkozáson esett át, és ezek is megviselhették. “Nálunk az egészséges gyerekek se olyanok, mint odakint” – mondta lakonikusan a családgondozónk.

Ha egy kisgyerek örökbe adhatóvá válik, összeül egy “team” szakemberekből, és megvizsgálják, hogy az adott korú, egészségi állapotú gyereket elfogadó várakozók közül ki lenne a legalkalmasabb a felnevelésére. Ez nem feltétlenül azonos azzal, hogy ki várakozik a legrégebben. Mert a gyereknek keresnek szülőket, nem fordítva. A szóba jövő szülőkről készítenek egy listát, és felajánlják az első helyen állónak. Ha neki nem kell, akkor a sorban következőnek és így tovább. Aki pedig elutasította a gyereket, az szépen vár tovább, amíg megint hívják egy újabb gyerekkel. Van megyei lista meg országos lista, első körben a saját megyéjében próbálnak szülőt találni a kicsinek, ha ez nem sikerül, akkor kerül az országos listára és a máshol lakóknak is kiajánlják. Ha a magyar várakozók elfogytak, akkor külföldre ajánlják ki a gyermeket.

A fentiek az állami rendszerre vonatkoznak, ahol a titkos örökbefogadásokat intézik (ez annyit jelent, hogy a vér szerinti és az örökbefogadó szülő nem ismerik egymást). Ennél kicsit vidámabb az alapítványokon keresztül való örökbefogadás. Ezek a civil szervezetek krízisterhes nőkkel foglalkoznak, segítik őket a várandósság során, eközben listát vezetnek a várakozókról. Ha az anya biztos benne, hogy nem akarja felnevelni a gyerekét, összehozzák egy örökbefogadásra várakozóval, és a szülés után annak javára lemond a gyerekről. Ez a nyílt örökbefogadás, ahol a két fél találkozik. Ily módon csecsemőt lehet örökbe fogadni, aki megússza az állami gondozást és a vele járókat, rögtön családba kerül, a kórházból az új szülők vihetik haza. Ma hét kilenc ilyen alapítvány működik Magyarországon, alkalmassági határozattal lehet náluk jelentkezni, és ők is szűrik a várakozókat. Mindegyiknél külön várólista van, valamint a megyei és az országos listát is külön vezetik.

Ha gondolkozol az örökbefogadáson, és előbb felkészülnél, ajánlom a Start csoportot, ahol választ kaphatsz a kérdéseidre.