Ma személyes hír következik. Immár három gyerek szülei vagyunk. Megérkezett Valentin fiunk, aki másfél évesen, az országos listáról került a családba. Már lezajlott a barátkozás és az egyhónapos próbaidő, immár hivatalosan is örökbe fogadtuk.
Szerző: Örökbe
Híres örökbefogadók: Törőcsik Mari és Maár Gyula
Törőcsik Mari színésznő (1935-2021), és férje, Maár Gyula filmrendező (1934-2013) egy vietnami kisfiút fogadtak örökbe a hetvenes években. A történet azért is különleges, mert ekkoriban Magyarországon az örökbefogadást még titok övezte, Törőcsik Mari azonban nyíltan felvállalta a történetet. (Én is megkerestem, hogy nyilatkozzon az örökbefogadásról, de ezt elhárította, mondván, a gyerekei már felnőttek, nem szeretne beszélni róluk.) Korábban azonban itt-ott mesélt a sajtónak a történetről, ezeket a forrásokat használtam fel.
A házaspárnak 1973-ben született vér szerinti gyermeke, Teréz. Pár évvel később, a nemrég véget ért vietnami háború hatására szerettek volna egy vietnami árvát is örökbe fogadni. A kezdőlökést egy dokumentumfilm adta, amelyik egy gyerek sorsát dolgozta fel, és úgy megindította a házaspárt, hogy ezt a gyereket szerették volna magukhoz venni, noha korábban nem tervezték, hogy örökbe fogadnak gyereket. A háború után tömegesen maradtak árvák Vietnamban, de az ország nem adott örökbe gyereket külföldre. Hihetetlen módon két év alatt, a külügyminisztérium segítségével sikerült kinyomozni a filmben szereplő gyerek hollétét, aki közben már nagykorú és katonaköteles lett, azonban a vietnami állam kivételesen felajánlotta, hogy egy másik gyereket örökbe fogadhat a színésznő. “Azt kértük, hogy ne mi válasszuk ki a gyereket, adjanak, akit ők akarnak.”
Rádió, fórum
Holnap, azaz kedden (március 17-én) este 7 és 8 óra között a Civil Rádióban (98 MHz) fogok szerepelni, a Kapocs című ifjúságvédelmi magazinban beszélgetünk az örökbefogadásról. Utólag a neten is elérhető lesz.
Itt hallgatható meg: Civil Rádió beszélgetés
Szerda reggel fél 7-kor pedig a Class FM-en fogok röviden nyilatkozni (találjátok ki, miről:-).
A régi fórumot 821 hozzászólás után zároltam, nyitottam egy újat, itt tudtok beszélgetni: https://orokbe.hu/forum/ A régi fórum már nem kommentelhető, de olvasható itt: https://orokbe.hu/forum/forum-regi/
A március 28-i blogos vacsorára nagy az érdeklődés. Aki szeretne még jönni, az jelentkezzen. A busz útvonalát hamarosan közzéteszem.
Dolgozat: az örökbefogadott mint szülő
Az örökbefogadást vizsgáló szakdolgozatokat bemutató sorozat folytatódik. Ma Derda Eszter mesél, aki az örökbefogadottak szülővé válását vizsgálta.
– Hova jársz, mihez készült a dolgozat?
– A Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia alapképzésén készült szakdolgozatnak, 2012-ben.
– Mi volt a témád?
– Az örökbefogadottak szülői vágyai. Arra voltam kíváncsi, hogyan képzelik el, illetve élik meg a szülőséget azok, akik örökbefogadottként nőttek fel. Vizsgáltam a szülői bánásmód, az önértékelés és az identitás kapcsolatát a szülői vágyakkal.
– Hogy jutottál el az örökbefogadás témájához?
– A témám fokozatosan alakult. Egy ismerősöm örökbefogadása kapcsán merült fel először bennem, hogy az örökbefogadást válasszam. Kezdetben azt gondoltam, hogy az örökbefogadott gyermekek és örökbefogadó szüleik között kialakuló kötődés folyamatát szeretném vizsgálni. Aztán elkezdtem olvasni a szakirodalmat, és feltűnt, hogy alig foglalkoznak kutatások felnőtt örökbefogadottakkal. Az örökbefogadottak szülősége pedig szinte érintetlen terület volt. Voltak kétségeim, hogyan fogom megtalálni az érintetteket, aztán egyik reggel a tejeskávémat kortyolgatva egy újságot lapozgattam, és az apróhirdetések között rátaláltam egy felnőtt örökbefogadottak számára szervezett találkozóra. Ez egy olyan bíztató kezdet volt, hogy belevágtam. olvasásának folytatása
„Én legjobban annak örülök, ha a saját család vállalja a gyereket”
Folytatódik a nyílt örökbefogadást közvetítő hazai civil szervezetek bemutatása. Az Együtt az Életért egy kisebb egyesület, akik büszkék rá, hogy náluk több krízisterhes viszi haza a babát, mint amennyien örökbe adják. Varnyú Ildikóval, az egyesület szakmai vezetőjével a krízisterhesek segítéséről, az életvezetési táborról, az egyesület filozófiájáról beszélgetek, és kiderülnek az örökbe fogadni szándékozókat érdeklő részletek is.
– Mondj pár szót magadról!
– Védőnőként dolgozom, Pécsett élünk a férjemmel, három felnőtt gyerekünk van.
– Miért hoztátok létre az egyesületet?
– Előzőleg az Alfa Szövetségnél dolgoztam, közel húsz éves múltra tekint vissza a tevékenységem. A hivatásom egy része a krízisbe jutott kismamákkal való foglalkozás, így ez a téma közel áll hozzám.
– Milyen a viszonyod az Alfához? Nézetkülönbség miatt váltál ki?
– Az Alfa az életem egy fontos szakasza, ezer szállal kötődöm oda, sok jó emberi kapcsolatom, emlékem fűz hozzájuk. Azért léptem ki, mert úgy éreztem, nem egyformán gondolkozunk Téglásy Imrével (az Alfa Szövetség főtitkára, vele is készült interjú). Ő egy elméleti jellegű munkára gondolt, én inkább a gyakorlatra szavaztam. Nekem nem az a hivatásom, hogy a világot váltsam meg, hanem hogy 1-2-10-20 embert segítsek tevőlegesen.
– Akkor nem a dávodi ügy kapcsán távoztál? (1998-ban az Alfa egy 13 éves lány abortuszát akarta megakadályozni, az esetet megbeszéltük Téglásy Imrével az interjúban.)
– Nem, utána még sok évig dolgoztam ott.
– Mi a filozófiátok?
– A nehéz helyzetbe került kismamák mellett állunk segítőtársként. Megkeressük neki az összes lehetséges utat, aminek ismeretében ő tud dönteni, a gyermeke és maga számára a legjobbat választani.
– Ez az út nálatok nem mindig az örökbeadás. olvasásának folytatása
Mi lesz a neve?
Az ember sok ábrándot dédelget a leendő gyermekével kapcsolatban. Az álmodozás egyik tárgya, hogy mi lesz majd a neve a kicsinek. A vér szerinti gyerek elég jól szokta teljesíteni az elképzeléseket ezen a téren, de az örökbefogadásnál általában a nevet is készen kapja a szülő.
A vezetéknév egyszerűbb, ott alapesetben az örökbefogadó családnevét kapja a gyerek. (Házaspárnál elég sok eset van, újabban házasságkötésnél kell nyilatkozni, melyik variáció legyen majd a leendő gyerekek vezetékneve, a gondozásba kihelyezés előtt mindenesetre újra rákérdeznek.)
A Polgári Törvénykönyv szerint kivételesen indokolt esetben a gyámhatóság megengedheti, hogy a gyerek megtartsa addigi vezetéknevét. Gondolom, ez családon belüli örökbefogadásoknál, vagy már kamaszkorú gyereknél merül fel.
Ha egyedülálló anya fogad örökbe, a gyereket képzelt apa nevére szokás anyakönyvezni, a nevet az anya adhatja meg. Újabban a képzelt apa bejegyzése nem kötelező.
Az utónévről a törvény tavaly március 15-i módosítása úgy rendelkezik, hogy “a gyámhatóság kivételesen indokolt esetben engedélyezheti az örökbefogadott utónevének a megváltoztatását. Az utónevet az örökbefogadók határozzák meg.” A gyámhatóság dönti el, mi az indokolt eset. A két legnagyobb közvetítő civil szervezetnél még nem volt olyan eset az egy év alatt, amikor ne engedélyezték volna a névváltoztatást. Amelyik gyámhivatallal én beszéltem, ott a “mindig arról álmodtunk, hogy legyen egy Zalán nevű kisfiunk” érvet elégséges indoknak tartják, vagy azt is, ha a régi név nem illik az új családnévhez, és ha a gyerek két eredeti keresztnevéből egyet megtart az örökbefogadó, azt nem tekintik változtatásnak.
Néhány beszámoló az elmúlt egy évben örökbefogadóktól: olvasásának folytatása
„Köszönöm, hogy ilyen embert faragtatok a fiamból”
Ma egy felnőtt örökbefogadott mesél eszméléséről és gyökérkereséséről. Már szerepelt több felnőtt örökbefogadott a blogon, de eddig csupa nő, Váczi J. Péter az első férfi, aki megnyílik. A beszélgetés a Romadopt Klubban hangzott el, a résztvevők engedélyével rögzítettem. Péter fantasztikus kisugárzással, zavar nélkül beszélt érzékeny lelki történéseiről negyven ember előtt. Cigány származás, egymásbaborulás a vér szerinti szülőkkel, félelem az örökbefogadók részéről, identitáskeresés kerül szóba. A cikk már megjelent az Index/Divány oldalon is, és 54 ezren látták, de beszéljük meg itt is.
– Mikor fogadtak örökbe és hol éltél előtte?
– Másfél-kettő éves korom között, egy zsámbéki nevelőotthonból. Három hónapos koromig a vér szerinti anyámnál éltem, utána kerültem a gyerekotthonba.
– Miért adtak örökbe?
– Amennyit jelenleg tudok, hogy anyám terhessége alatt a vér szerinti apám börtönbe került. Anyámat bűntársnak titulálták, és három hónap után be kellett vonulnia, engem erőszakkal vettek el tőle.
– A szüleid eszerint nem mondtak le rólad?
– Nem. A vér szerinti anyám idegösszeroppanást kapott, mikor elszakítottak tőle. Mikor apám kiszabadult, bement a gyámhivatalba, és ott az ügyintéző azt mondta: én mindent meg fogok tenni, hogy maga soha a büdös életben ne találkozzon többet a gyerekével. olvasásának folytatása
Visszaadott gyerekek
Olvasói kérés volt, hogy írjak a sikertelen örökbefogadásokról. Ma a szakirodalmat, Andrási Júlia két idevágó cikkét ismertetem.
Az egyik cikk a Család, Gyermek, Ifjúság 2009/2. számában jelent meg, online szabadon elérhető. A másik a Credo evangélikus folyóirat 2011/1. számában, ezt a Digitalstand szolgáltatással meg lehet vásárolni és online elolvasni. Mindkét írás azokkal a gyerekekkel foglalkozik, akiket az örökbefogadó szülők “visszaadtak”, azaz visszakerültek a gyermekvédelembe (nevelőszülőkhöz vagy intézetbe). Ez mindenképpen kudarc és trauma a gyermeknek is, a szülőnek is, még ha jogilag nem is minden esetben bontották fel az örökbefogadást.
Háttér: Magyarországon évi 10-20 esetben bontják fel az örökbefogadást, ezek nagyjából fele családon belüli, házastársi örökbefogadás volt. Évi 20-50 gyerek kerül vissza állami gondozásba örökbefogadóktól. A visszakerült gyerekeknek nem feltétlenül bontják is fel az örökbefogadását, a felbontott örökbefogadások egy része pedig már felnőttkorban történik, azaz nem kerül be a gyermekvédelmi rendszerbe a fiatal.
A cikkek alapja egy országos felmérés, mely azt vizsgálta, hány 18 év alatti gyermek él a gyermekvédelem rendszerében, akiket korábban örökbe fogadtak. Az adatfelvétel időpontja 2007 vége volt. 81 ilyen gyermeket találtak, bár nem minden megye válaszolt teljes körűen, illetve, pár esetben előfordulhatott, hogy az örökbefogadás tényét még a szakemberek elől is eltitkolták. A 81 gyerekből 17-nek már felbontották az örökbefogadását, 9 esetben pedig ez folyamatban volt. olvasásának folytatása
Tavaszköszöntő találkozó Bábeléknél
Az étteremig közlekedő busz útvonala a következő lesz az igényfelmérés alapján:
17:20 Kosztolányi Dezső tér
17:35 Hungária körút
17:50 Zugló
A pontos helyszíneket hamarosan közlöm, addig is mindenki írjon, aki szeretné a buszt használni, hogy hol és hány fő szállna fel. Visszafele dinamikusan, az igényeknek megfelelően fog indulni a városba a busz az étteremből.
Aki jelentkezett, és mégsem tud jönni, az kérem, szóljon. Aki bizonytalanra jelentkezett, az pontosítson. Lehet később is érkezni!
Nagyon sokan leszünk, ennyi ember még bemutatkozni sem fog tudni egymásnak. Aki valamilyen típusú emberrel mindenképpen szeretne beszélgetni az este során (pl. egyedülálló örökbefogadó, vagy idősebb gyerek örökbefogadója), az jelezze előre és megoldjuk.
Kaptunk egy visszautasíthatatlan ajánlatot 🙂 A blogtalálkozóra helyszínnel és vacsorával vár minket a Bábelék Étterem, Maumau olvasónk kedves szervezésének köszönhetően. Nem kell érte fizetni. Tehát:
Mikor: 2015. március 28., szombat este 6-tól (később is lehet, éjfélig biztos ott leszünk).
Hol: Bábelék Étterem, Budapest, XV. kerület, Pestújhelyi út 65. Mienk lesz az egész hely.
Térkép itt. Mint látható, ez igen kedvező helyszín az észak-pesti agglomerációból érkezőknek, de máshol is élnek olvasók. Nekik Maumau egy buszt szervez, ami a központból az étterembe majd utána visszaszállítja az autó nélkül érkezőket, szintén ingyen.
Gyerekeket lehet hozni. (Külön felügyelet nincs, szórakoztatásuk a szülőkre hárul.)
Menü: rántott sajt, rántott gomba, rántott karfiol, csirkemell csíkok párizsi bundában, csirkemell sajttal sonkával töltve, zöldségköret, petrezselymes burgonya, rizs. Sütemények, pogácsa. Kávé, üdítő, bor, sör. Nem kell érte fizetni.
Eddig rejtőzködő olvasók is jöjjenek bátran! Mindenkit szeretettel várok (érintettségtől függetlenül), viszont regisztráció kell. Aki szeretne jönni, írjon nekem egy levelet az alábbi részletekkel:
- Hány felnőtt és hány gyerek jön (hogy az ételt tudja tervezni az étterem).
- Ha szeretné kérni a buszt, honnan érkezik és hánytól hányig maradna az étteremben.
- Aki NEM járul hozzá, hogy a rendezvényen a róla vagy családjáról készült fotók felkerüljenek a blogra, az előre jelezze ezt a levélben. Ezt tiszteletben tartjuk, de helyben nem tudok mindenkit egyesével megkérdezni.
Nagy-nagy köszönet Maumaunak és a Bábelék Étteremnek!
Olvasói felmérés: idősebb, roma és beteg gyerek örökbefogadása
Mi segítene? Ezek azok a gyerekek, akiket Magyarországon kevesen vállalnak.
Magyarországon kevés örökbefogadó fogad el idősebb, roma vagy sérült, beteg gyereket. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának jelentése javasolta, hogy Magyarország ösztönözze ezeknek a gyerekeknek az örökbefogadását is, sajtóhírek szerint pedig idén a minisztérium kampányt indít az idősebb és sérült, beteg gyermekek örökbefogadásának segítésére. Az Örökbe.hu pedig megkérdezte a célközönséget.
Azok válaszát kértem, akik örökbefogadó szülők vagy most várnak gyermekre. A megfogalmazás személyes volt: „neked mi segítene, hogy ilyen gyereket vállalj ?”, kérdeztem mindig.
226-an töltötték ki a kérdőívet.
Az olvasók egy része magától is elfogadta a kevésbé preferált csoportokat.
A válaszok szerint három közül a roma származású gyerekkel szemben a legelfogadóbbak, felük eddig is vállalt ilyet. Közel negyedük vállal(t) három évesnél idősebb gyereket, és mindössze 14 százalékuk sérült, beteg bébit.
Értelemszerűen ez nem egy reprezentatív minta, már a korábbi felmérésből kiderült, hogy a blog olvasói nyitottabbak az „átlagos magyar örökbefogadónál”.
Érdekes nulladik kérdés, egyáltalán van-e értelme egy ilyen felmérésnek. Hallottam olyan véleményt, hogy valaki vagy szeretne idősebb gyereket, vagy nem, külső intézkedésekkel ezen vajmi keveset lehet befolyásolni. Vagy mégis?
A válaszokból az derült ki, hogy igenis van játéktér. olvasásának folytatása
Örökbe.hu 