örökbeadó

Menjünk moziba! Káin gyermekei

Örökbe26 hozzászólás

Mikor: február 13., péntek este 7-kor

Hol: Uránia Nemzeti Filmszínház, Budapest, VIII., Rákóczi út 21. Jegyet előre itt lehet váltani online.

Mit: Káin gyermekei

Utána: beülünk és beszélgetünk!

Én már láttam a filmet, vetítés után fogok csatlakozni, de Bakó Judit és Manuela addig is terelgeti a társaságot. Találkozó kicsivel előtte a pénztárnál, jegyről mindenki maga gondoskodjon.

A Káin gyermekei új magyar dokumentumfilm, nagyon jó kritikai fogadtatást kapott, és számos fesztiválon szerepelt. Érdemes megnézni az előzményt, a Bebukottakat. Monory Mész András 1985-ös dokumentumfilm a fiatalkorúak tököli börtönében mutat be néhány olyan srácot, akik kamaszfejjel embert öltek. Gerő Marcell közel három évtized elteltével, hihetetlen módon megtalált hármat az egykori szereplők közül, és leforgatta, mi történt velük azóta. Milyen esélye van az újrakezdésre annak, aki kamasz és ifjú éveit börtönben tölti? Nem lesz vidám, bár a Bebukottaknál a folytatás talán egy fokkal kevésbé brutális. A filmről itt írtam bővebben (spoiler!).

Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=z4zXI_wLHAE

kain01

A Káin gyermekeinek örökbefogadási vonatkozása is van. Nekem a film legmegrendítőbb jelenete volt, mikor a három egykori elítélt egyike, a hajléktalan Gabesz, és volt élettársa, Zsuzsa közös gyermekükről beszélgetnek. A fiú állami gondozásba majd örökbefogadókhoz került, és nem tudnak a sorsáról. Szeretettel, rezignáltan beszélnek a közben már nyolcéves fiúról. Körülményeik nem igazán alkalmasak a gyereknevelésre, de van bennük emberség. Ez a jelenet utólag megvilágítja a film egy korábbi pillanatát, ahol Gabesz egy tárgyaláson azt mondja, hogy van egy gyereke, de nem ő neveli. Nem ez a film főtémája, de itt olyan, végképp “láthatatlan” szülőket lehet meglesni, akiknek a gyermeke titkos örökbefogadásra került, s nem önszántukból. (1 óra 4 percnél beszélgetnek erről).

A film itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=8BZXYopfPzI

A mozi után beülünk még beszélgetni. Szeretettel várok mindenkit. Aki jönne, írjon nekem.

Káin gyermekei, színes, magyar-francia dokumentumfilm, 2014, rendezte Gerő Marcell, 104 perc

Film: Lányanya

Örökbe20 hozzászólás

A Lányanya (Mom at Sixteen) amerikai film, és azt a helyzetet boncolgatja, mikor a tinédzserkorú anya gyerekét a nagymama neveli fel. Spoilerezni fogok. (Itt látható magyar szinkronnal.)

Jacey középosztálybeli gimnazista lány, jó tanuló, jó sportoló, kortársaihoz képest komoly gondolkodású fiatal – aki terhes lett. Jacey anyja vállalja fel, hogy sajátjaként neveli fel a gyereket, és mindenki előtt úgy tesznek, mintha ő szülte volna. A történetbe akkor csöppenünk bele, mikor a család szembesül mindennek a következményeivel. A film elég reálisan mutatja be, milyen áldozatokkal jár ez a döntés még egy anyagi és egyéb erőforrásokkal viszonylag jól ellátott családnál is.

lányanya1

Hogy ne derüljön ki a titok, a család költözni kényszerül: új iskola, új város, új munkahely, új lakás. A középkorú anya nehezen bírja az éjszakázást a babával, nappal meg ő dolgozik, hogy eltartsa a családot, dühös a lányára, kicsit már bánja az egészet. Jacey hárít, próbál nem tudomást venni a csecsemőről, magába zárkózik, nem érzi jól magát otthon, és az új iskolában is idegen. A kiskamasz húga ebben a helyzetben kisebb kihágásokkal próbálja magára hívni a figyelmet. A lányok apja külön él, nem derül ki, tud-e egyáltalán az akcióról, csak a fogorvosi számla megfelezéséről tárgyal vele az anya. A külvilág csodálkozik, miért költözött ilyen hirtelen, tanév közben a kis család, és a titok sem marad sokáig titok… → olvasásának folytatása

„Itt a férfi és nő is mintha apapozícióból indulna”

Örökbe46 hozzászólás

Ma egy apa mesél az örökbefogadásról. Bíró Csaba és felesége, Rita két újszülöttet vittek haza az Alfa Szövetség segítségével. Kudarcos, magánutas próbálkozás, a testvérek összeszokása, és egy későn kopogtató, harmadik baba… Az örökbefogadás és az oda vezető út férfiszemmel!

– Hogy jutottatok el az örökbefogadásig?

– A feleségemmel, Ritával általános iskolában, elsőben-másodikban egy osztályba jártunk, és szerelmespár voltunk (évvesztes voltam, tehát egy kicsivel idősebb, mint ő). Rita osztályképén be volt a fejem karikázva, hogy majd én leszek a férje. Amikor nyolcévesen másik iskolába kerültem, elsodort egymás mellől bennünket az élet, és csak harminc évvel később találkoztunk újra, de „még mindig volt köztünk valami”. Akkor mindketten egy vége felé tartó kapcsolatban éltünk. Egyikünknek sem volt könnyű, de onnan kiléptünk, és nemsokára összeházasodtunk. Rita addigra már túl volt három lombikprogramon. Tudtam, hogy mindenáron szeretne gyereket, és mivel szeretem őt, elfogadtam a tényt, hogy a babázással nehezített utunk lesz. Viszont az utolsó utáni (a hatodik) lombikig nem tudtam gondolkozni az örökbefogadásról… Mindig azt mondtam, hogy erről beszéljünk akkor, ha odajutunk. Hát odajutottunk… A lombikozással eltelt időnek mégis lett előnye: hogy épp Simon és Manka érkezett hozzánk.

– Mikor jelentkeztetek?

– Én 41 éves voltam, Rita pedig 40. A jelentkezéskor még csak újszülöttre voltam nyitott, de mivel a felkészítő tanfolyam rengeteg rálátást, önismeretet, és információt adott, a hatására kijjebb toltam a határt 2 éves korig.

– Volt olyan, amitől féltél, amikor jelentkeztetek?

– Tartottam a pejoratív megjegyzésektől. Hogy a gyerek majd máshogy néz ki, mint mi, hogy nem illik majd bele a családba, hogy magyarázkodni kell, és ezzel plusz problémákat húzunk az ő és a magunk nyakába. De ma már ez nem lenne gond.

1

– Miért pont az Alfa Szövetséget választottátok? → olvasásának folytatása

Filmklub: Mint a gyermekláncfű bóbitája

Örökbe103 hozzászólás

Nézzük együtt! Ma közösen vesézünk ki egy örökbefogadással kapcsolatos filmet.

A film: Mint a gyermekláncfű bóbitája (Like Dandelion Dust)

Itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=hUpgh_-bbkI (magyar felirattal)

Rövid ismertető a filmről:

Az amerikai filmben két házaspár küzd egy örökbefogadott gyerekért, egy hat év körüli kisfiúért. A vér szerinti anyát, Wendyt súlyosan bántalmazta az alkoholista férje, Rip, ezért börtönbe került. A nő ekkor fedezte fel, hogy terhes, és a férj tudta nélkül örökbe adta a gyereket. A férfi hét év után más emberként szabadul ki a börtönből, leszokott az italról, jó útra tért, Wendy megvárta és új életet próbálnak kezdeni. Wendy elárulja neki, hogy örökbe adta a gyermeküket. A pár elhatározza, hogy visszaszerzik a kisfiút. A kisfiú, Joey eközben mit sem sejt, boldogan nevelkedik egy gazdag, kiegyensúlyozott házaspárnál, Jacknél és Mollynál. A bíróság a vér szerinti szülőknek ad igazat, és az örökbefogadó szülőknek vissza kell adniuk a kisfiút…

like_dandelion_dust_fb_07

Amerikai film, 2009.

Rendezte: Jon Gunn

Főszereplők: Mira Sorvino, Barry Pepper, Cole Hauser, Kate Levering, Maxwell Perry Cotton, L. Scott Caldwell

Beszélgessünk együtt! Várom a véleményeteket!

Néhány szempont a filmhez (és bármely más meglátást is írj le bátran!): → olvasásának folytatása

„Ha egy anya beteszi az inkubátorba a gyereket, még nem tanul meg fogamzást gátolni”

Örökbe136 hozzászólás

Aktuális! Múlt héten babamentő inkubátorba helyeztek egy kislányt. Herczog Mária gyermekvédelmi szakemberrel beszélgetek az inkubátorokkal kapcsolatos aggályokról, az atipikus örökbefogadásokról és a gyermekvédelmi rendszer hibáiról. Provokatív interjú!

– Mondj pár szót magadról!

– A Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület vezetője és a Eurochild európai gyermekvédelmi ernyőszervezet elnöke vagyok. Itt az egyesületben felnőtt szakembereket képzünk gyerekjogokról, a gyerekvédelem különféle területeiről, mediációt, konfliktuskezelést tanítunk, nálunk van a korábbi magyar nevelőszülői képzés, a FIKSz tréning szerzői joga. Én korábban az Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet igazgatója voltam, tizenöt évig dolgoztam a Kriminológiai Intézetben kutatóként, ott is gyermekvédelemmel foglalkoztam. Kutatok, tanítok az ELTE Doktori Iskolájában, nyolcadik éve vagyok az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja. Eredetileg családszociológus vagyok, a nyolcvanas években csöppentem bele a gyermekvédelembe, akkor aktívan részt vettem az első három csecsemőotthon bezárásában Pest megyében. Három gyerekem, öt unokám van.

SONY DSC

– Gyakran felszólalsz a babamentő inkubátorok ellen. Mi a baj velük? (Ha egy nyilvános inkubátorban helyezi el a szülő a gyereket, az titkos lemondásnak és jognyilatkozatnak minősül, a baba azonnal örökbe adható lesz. Magyarországon évi 3-5 babát adnak ilyen módon örökbe.)

– Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának álláspontja szerint fel kell őket számolni. Én részt vettem egy nagy európai csecsemőelhagyási kutatásban, ott is van egy erre vonatkozó rész. Nagyon sok baj van az inkubátorral. Az egyik, gyerekjogi szempontból, hogy a gyerek identitása sérül, nem tudja meg, kicsoda. A másik, hogy a vér szerinti szülő nem kap támogatást. Nem arra biztatjuk, hogy jelentkezzen és segítséget kap, hanem arra, hogy a gyereket veszélyeztetve szülje meg, és titokban helyezze el az inkubátorban. Nem ösztönöz rá, hogy a krízisben levő családokat segítsük.

– Mondhatjuk, hogy minden inkubátoros baba kórházon kívül született? Hiszen ha kórházban születik, akkor anyakönyvezik, és később keresni fogják a családon.

– Így van. Ezért ajánlottuk több országnak az anonim szülés bevezetését, a Bizottság is ezt javasolta. Akkor kórházban szül az anya, és zártan kezelik az adatokat, mint egy titkos örökbefogadásnál, de biztosítható a gyerek identitása, és az anya, szülők támogatása is a gyász feldolgozására. Nemrég egy idősek otthona elé tettek le egy csecsemőt, ami már bűncselekmény, ha viszont valaki inkubátorba teszi a gyerekét, az jognyilatkozatnak minősül. Ez jogbizonytalanságot eredményez. A következő probléma, hogy azt se tudjuk, ki teszi be. Azt vélelmezzük, hogy az anya, de rengeteg evidencia van, hogy nem a nők teszik be a csecsemőt. Férfiak, akik futtatják a nőket, a partner, aki nem akar gyereket, a nagymama, aki nem akarja, hogy a megesett lányáról kiderüljön. Lehet, hogy a nő teszi be, de akkor az apa, a nagyszülők, a többi családtag nem tud erről. Nincs nyilvántartás arról, hány gyereket találtak eddig inkubátorban, fiúk vagy lányok, kisebbségiek-e, egészségesek-e.

– Én egy 2010-es forrásban 40-es számot találtam, azóta volt még a minisztérium és sajtóhírek szerint körülbelül húsz…

– Nem tudjuk pontosan, mennyi. Nincs utánkövetés. Szlovákiában működik egy mindenhol hirdetett segélyvonal, ahol segítséget lehet kérni, így sokan más megoldást választanak. Németországban mindenféle információt kihelyeznek a gyerekdobozok mellé, telefonszámokat, segítség elérhetőségét. Van olyan hely, ahol azt javasolják, hogy vegyen az ott levő tintapárnával lenyomatot a kezéről, lábáról, hogy később azonosítható legyen, ha szeretné megismerni a gyereket, akár sok évvel később.

– Találtam egy olyan adatot, hogy Szlovákiában az inkubátoros babák negyedét visszakérték.

– Igen, ha kér, akkor ahhoz kap segítséget, ezért sokan meggondolják magukat. A németeknél is több mint a szülők negyede visszamegy a gyerekért.

– Magyarországon még nem volt visszakérés inkubátoros babánál? → olvasásának folytatása

Filmklub: Mint a gyermekláncfű bóbitája

Örökbe54 hozzászólás

Kísérlet a blogon. Nézzünk meg egy filmet, és most nem én írok róla beszámolót, hanem beszélgessünk róla közösen! Virtuális filmklub.

A film: Mint a gyermekláncfű bóbitája

Itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=hUpgh_-bbkI (magyar felirattal)

kinopoisk.ru

Rövid ismertető a filmről:

Az amerikai filmben két házaspár küzd egy örökbefogadott gyerekért, egy hat év körüli kisfiúért. A vér szerinti anyát, Wendyt súlyosan bántalmazta az alkoholista férje, Rip, ezért börtönbe került. A nő ekkor fedezte fel, hogy terhes, és a férj tudta nélkül örökbe adta a gyereket. A férfi hét év után más emberként szabadul ki a börtönből, leszokott az italról, jó útra tért, Wendy megvárta és új életet próbálnak kezdeni. Wendy elárulja neki, hogy örökbe adta a gyermeküket. A pár elhatározza, hogy visszaszerzik a kisfiút. A kisfiú, Joey eközben mit sem sejt, boldogan nevelkedik egy gazdag, kiegyensúlyozott házaspárnál, Jacknél és Mollynál. A bíróság a vér szerinti szülőknek ad igazat, és az örökbefogadó szülőknek vissza kell adniuk a kisfiút…

Amerikai film, 2009.

Rendezte: Jon Gunn. Karen Kingsbury regénye alapján.

Főszereplők: Mira Sorvino, Barry Pepper, Cole Hauser, Kate Levering, Maxwell Perry Cotton, L. Scott Caldwell

Ennyiből mindenki eldönthette, nekivág-e a filmnek. Most ne írjatok a filmről többet, mindenki nézze meg. Hamarosan közzéteszem a kérdéseket, és együtt fogjuk megvitatni.

Benne vagytok? Mikorra tudjátok megnézni?

„Azt álmodtam, hogy verik az ablakot, elviszik a babát”

Örökbe84 hozzászólás

Kanyarok egy nyílt örökbefogadásban. Andrea és férje, József nemrég vitték haza az újszülött Csongort a Gólyahír Egyesület segítségével. Tíz év várakozás, roma származás, kacskaringós sztori a vér szerinti anyával, koraszülés, az első hat hét izgalmai. Főleg a dinamikus Andi mesélt, a csendesen mosolygó József csak néha szólt közbe.

– Hogy jutottatok el az örökbefogadáshoz?

– Tizenegy éve vagyunk házasok. Az elindulás az örökbefogadáshoz sokkal hosszabb volt, mint a várakozás a babára. Nyolc évig nem estem teherbe, lombikkal nem próbálkoztunk, nem szerettem volna. Nyolc év után először én vetettem fel, hogy fogadjunk örökbe, de akkor Józsi elzárkózott. Nem akartam rábeszélni, mert ezt közösen kell akarni. Nem jó, ha csak miattam egyezik bele. Aztán egy év múlva ő javasolta, hogy mégis próbálkozzunk. Akkor jelentkeztünk. Elég gyorsan meglett a határozatunk. Először nem értettük, miért kell tanfolyamra járni, de utólag látom, hogy szenzációs volt, utat mutatott, akkor világosodott meg minden.

DSC_2523 – Milyen gyereket képzeltetek el?

– Mikor elindítottuk az örökbefogadást, azt gondoltam, egy egy-másfél éves kisgyereket szeretnék örökbe fogadni. Először a nyílt örökbefogadástól el is zárkóztunk. A tanfolyam ebben is változást hozott, ott motoszkált, hogy ezen az úton kéne mennünk, jelentkeztünk a Gólyahírhez. Amikor a jelentkezésnél kitöltöttük az egészségügyi kérdőívet, sok betegségnél bővebb tájékoztatást kértünk, de mindenképpen magyar gyereket szerettünk volna. Aztán belekerültünk a folyamatba, eljöttünk a Gólyahírhez találkozóra, láttuk a gyönyörű gyerekeket, és elkezdtem olvasni a blogodat, ahol szintén szerepelnek családok roma gyerekkel. Egy év múlva mondtam Józsinak, hogy nincs miről beszélni, nem az a lényeg, hogy egy gyerek roma vagy nem, minden gyerek ugyanazzal az ártatlansággal születik.

Közben a Tegyesztől volt két kiajánlásunk, először egy nagyon beteg, szellemileg is visszamaradott másfél éves kisfiú miatt hívtak, mert ugye mi sokféle betegséget elfogadtunk. Rá nemet mondtunk. Aztán egy kétéves kisfiút ajánlottak a megyében, akinek szintén különböző problémái voltak, egy részük szerintem azért, mert több nevelőszülőnél élt már akkor.

– Megnéztétek a gyerekeket?

Egyik gyereket sem mentünk el megnézni, féltem, hogy ha meglátom, a szívem összeszalad, és nem fogok tudni külön gondolkodni a szívemtől meg az eszemtől, akármilyen betegségei is vannak. De ekkor láttam, hogy nagyon kicsi az esélye, hogy a Tegyesztől egy teljesen egészséges gyereket hozzon el az ember…

– Inkább, hogy azért hívtak titeket hamar, mert beteg gyereket is elfogadtatok.

– Egy belső sugallat akkor azt mondta, nem ez a mi utunk. Mielőtt megnéztük volna a gyereket, felhívtam Gabikát (Mórucz Lajosné, a nyílt örökbeadással foglalkozó Gólyahír Egyesület vezetője), hogy állunk. A 268. helyen álltunk, azaz egy év alatt durván száz helyet léptünk előre. Akkor ez még 2-3 év várakozás. Mondtam Józsinak, hogy miért is akarunk mi különbséget tenni. Nincs különbség.

– Mikor elkezdtétek az örökbefogadást, miért kértetek magyar gyereket?

Mikor elkezdtük, úgy álltunk hozzá, hogy tökmindegy, honnan, de jöjjön egy gyerek. Aztán egy év múlva már szűkült az út, jobban láttuk, hogy működik.

– Akkor nektek kezdetben sem volt problémátok a roma származással? → olvasásának folytatása

„Az örökbeadás nem az abortusz alternatívája”

Örökbe45 hozzászólás

Interjú egy nagy hatású amerikai életvédő aktivistával. Peggy Hartshorn a krízisterheseket segítő világméretű hálózat elnöke, a Heartbeat International 50 országban 1800 központot működtet, heti több ezer nőnek segítenek. A sajátos amerikai háttér előtt működő terhesgondozásról, az abortusz és az örökbeadás dilemmáiról beszélgetek Peggyvel, aki maga is örökbefogadó szülő. Magyarországra az Alfa Szövetség meghívására érkezett, az ő rendezvényükön találkoztam vele szeptemberben.

– Mondj pár szót magadról!

– Doktori fokozatom van angolból, az ohioi Franklin Egyetemen tanítottam húsz évig. 1972-ben kezdtem el Isten hívására önkéntes munkát végezni az életvédelem területén. Akkor már lehetett tudni, hogy a Legfelsőbb Bíróság legalizálni fogja az abortuszt Amerikában. A férjemmel először a házunkat nyitottuk meg a krízisterhesek előtt. Aztán egy krízisterheseket gondozó központot alapítottam, ami mára világméretű hálózattá nőtt. 1992-ben feladtam a tanítást, és főállásban a Heartbeat International szervezet elnöke lettem. 1972-ben még nem is tudtam, hogy nekünk meddőségi problémánk van. Mikor ez kiderült, rögtön bejelentkeztünk minden örökbefogadási várólistára, és hamarosan örökbe fogadtuk a lányunkat és a fiunkat. Ők ma mindketten szülők, öt unokánk van.

Peggy

– Mivel foglalkozik a Heartbeat International?

– A krízisterheseket segítő központok terhességi teszteket adnak, ultrahangot, orvosi vizsgálatokat nyújtanak. Személyes tanácsadással segítjük a döntés előtt állókat. Információt adunk az abortusz kockázatairól. Ha egy nőnek már volt abortusza, segítünk a feldolgozásban. Fogamzásgátlókat nem javasolunk, szexuális oktatóprogramunk az önmegtartóztatást népszerűsíti. Anyaotthonokat működtetünk, ahol a baba felnevelését választó anyák a gyermek egyéves koráig maradhatnak. Örökbeadási tanácsadást nyújtunk. Telefonos segélyvonalunk összeköti a legközelebbi központtal a krízisterheseket. 1800 központunk működik a Föld 50 országában (Magyarországon nincsen), kétharmaduk az Egyesült Államokban. Csak az USA-ban heti 3000 magzat életét mentik meg a központok. Keresztény szervezet vagyunk.

– Miből finanszírozzátok a szervezetet?

– Isten segítségével. Míg az Egyesült Államokban az abortusz nagy üzlet, az állam a krízisterheseket ellátó központokat nem támogatja. Így egyéni és vállalati adományokból működünk, és a munkatársaink nagy része önkéntes. Más országokban néhol állami, önkormányzati segítséget is kapunk. Több forrásunk sose volt, mint amennyi szükséges, így folyamatosan imádkozunk Istenhez segítségért.

– Miért fordulnak hozzátok a nők?

– A terhesség váratlanul érte őket, és eleinte csak az abortuszban látják a megoldást. Különböző felmérések szerint az abortuszt választó nők 31-95 százaléka kényszer hatása alatt dönt. A nők általában nem akarnak abortuszt, csak egyszerűen nem látnak más lehetőséget. A terhesség elején olyan helyzetben vannak, mint egy csapdába esett állat, aki csak a saját lába lerágásával tud elmenekülni. Úgy érzik, az életük véget ért, legalábbis amit addig ismertek, s tudják, hogy a magzat az ő részük, de mégis inkább megölik, hogy a saját életüket mentsék. Ebben a lelkiállapotban nagyon fontos, hogy a segítő ne a magzat érdekére hivatkozzon, mert akkor a krízisterhes nő úgy érzi, őt nem is tartja fontosnak. Azt a problémát kell meghallgatni, ami miatt ő kényszerítve érzi magát, és annak a megoldásában segíteni, az anya szemszögét nézve. Egyik ügyfelünk egy főiskolás lány volt, aki búvárkodott, és sportolói ösztöndíjjal tanult. Kétségbe volt esve, hisz a terhesség miatt abba kellett hagynia a búvárkodást, akkor elveszti az ösztöndíjat, és kiesik a főiskoláról is, és ezzel vége az ő világának. Nem látott más megoldást, csak a magzat elvetetését. Én elmentem vele az edzőhöz, és megbeszéltük, hogy évet halaszt, és a szülés után folytatja a búvárkodást. Így megtartotta a gyereket. Az abortusz legjobb alternatívája egy szerető személy, szoktam mondani. Valaki, akivel meg lehet beszélni ezeket a problémákat, és nem marad egyedül a nő. Egyébként a legfontosabb tényező a gyerek megtartásában a leendő apa viszonyulása.

– Felvetitek az örökbeadást az abortusz helyett? → olvasásának folytatása

Visszakérik a babákat? – az első fél év mérlege

Örökbe101 hozzászólás

Újdonság a hazai örökbefogadásban, hogy nyílt örökbefogadásnál a lemondó szülő a gyerek hat hetes koráig meggondolhatja magát, és visszakérheti gyereket. Ez a lehetőség március közepétől él az új Polgári Törvénykönyv alapján. (Titkos lemondásnál korábban is megvolt ez a lehetőség.) Utánajártam, hogy hatott ez a változás a nyílt örökbefogadásokra az első fél évben. (A bevezetés óta eltelt fél év szeptember közepén járt le, és az erre rászámított hat hét is letelt nemrég).

Kis háttér: nyílt örökbeadásnál a vér szerinti szülő és az örökbefogadó szülő ismerik egymást. Eddig kétféle típusa létezett. Az egyik a civil szervezet által közvetített. Ezek a szervezetek gondozzák a hozzájuk forduló krízisterheseket, és ha nincs más megoldás, akkor a náluk várakozóknak örökbe adják a babát. A másik a magánutas megoldás volt: ilyenkor az örökbeadó és örökbefogadó már ismerik egymást máshonnan. Március óta ilyen esetekben is kötelező közvetítő szervezetet bevonni, ami a Tegyesz lehet, vagy valamely civil szervezet. Tavaly összesen 200 nyílt (nem rokoni) örökbefogadás történt az országban, ebből számításaim szerint 60-70 magánutas volt, a többi alapítványon vagy egyesületen keresztül zajlott.

2d

Most megkerestem az összes szervezetet, ami nyílt örökbeadást közvetíthet, és nekik szegeztem a kérdést: hány visszalépés történt az első fél évben? A hét civil szervezet és a húsz megyei Tegyesz kapta meg a kérdést.

Az eredmények:

A hét civil szervezet mind válaszolt, náluk nem fordult elő visszalépés az első fél évben.

A húsz megyei Tegyesz közül sajnos nem mindenki felelt, akik válaszoltak, azoknál szintén nem volt ilyen eset. → olvasásának folytatása

„Bárki kerülhet ilyen helyzetbe”

Örökbe215 hozzászólás

Miért mond le valaki a gyerekéről? Az örökbeadó anyákról keveset tudni, ritkán állnak a nyilvánosság elé. Ma három olyan terhes nővel beszélgetek, akik erre készülnek. Niki, Melani és Rita a terhesség 7.-8. hónapjában vannak, állapotukat titkolják, csak a legszűkebb családjuk tud róla (nevüket megváltoztattam). A gyerek sorsáról mindhárman nyílt örökbeadással terveznek gondoskodni (ilyenkor örökbeadó és örökbefogadó ismerik egymást). A Gólyahír Egyesület százhalombattai krízislakásában vészelik át az utolsó hónapokat. A lányok 14, 18 és 24 évesek, csinosak, ápoltak, intelligensek. Mindháromnak labda alakú kis hasa van. Azért vállalták el a beszélgetést, hogy javítsanak az örökbeadók társadalmi megítélésén. (Az interjú a Divány/Poronty online oldalon már megjelent, több napig Index-címlapon szerepelt, 55 ezren olvasták, a Képmás Magazin pedig a Családbarát médiáért-díjra jelölte.

– Mit csináltok egyébként?

Melani: Az iskolát félbehagytam a szüleim válása és egy költözés miatt, most érettségiztem volna.

Niki: Most kezdtem a gimnáziumot.

Rita: Dolgozom, mellette főiskolára járok, most mindkettőt ott kellett hagynom.

Csarkó-Gréta

– Mit hisz a környezetetek, hol vagytok most?

Niki: A gimiben úgy tudják, egy biciklibalesetből lábadozom.

Rita: A tágabb család azt hiszi, Pesten dolgozom és nincs szabadságom.

– Mióta vagytok itt a lakásban?

Rita: Két hónapja. Apa új felesége nézte meg a Gólyahír Egyesületet a neten, és Anya mondta augusztusban, hogy ide fogok költözni Százhalombattára, hogy a szomszédok ne vegyék észre a terhességet.

Niki: Szeptember eleje óta. A szüleim hoztak ide.

– Ki tud a terhességetekről?

Melani: Az apukám tudja. Az anyukámmal nem jó a kapcsolatom, tőlük eljöttem. Az apukámnak elmondtam, ő mondta, hogy próbál segíteni, de van három féltesóm, nem várhatom, hogy felnevelje az én gyerekemet. Más nem tudja, pont abbahagytam az iskolát.

Niki: Apa meg anya.

Rita: A szüleim, és mindkettőnek az új párja. Anya és apa új felesége nagyon jóban vannak újabban, én kötöm össze őket.

– A gyerek apja tud a terhességről? → olvasásának folytatása