„Már a kihelyezés pillanatában tudom, hogy egyszer el kell válnunk”

Mónika nevelőszülő, aki mindkét oldalról érintett: segítette már több gyerek örökbeadását, és két nála nevelkedő picit ő fogadott örökbe. Jelenleg hat baba él nála, két örökbefogadott és négy nevelt gyerek. A nevelőszülőséggel járó örömökről és gondokról, a gyerekek elengedéséről és persze az örökbefogadásról beszélgettünk. Aki a jövőben nem újszülöttet fogad örökbe, az nagy valószínűséggel nevelőszülőtől fogja elhozni, érdemes hát betekinteni, hogy zajlik az élet egy nevelőcsaládban. A belföldön örökbefogadott gyerekek közül pedig minden tizediket a nevelőszülő fogadja örökbe. A szereplők nevét megváltoztattam.

– Hogyan lettél nevelőszülő?

– Középkorú házaspár vagyunk, húsz éve élünk együtt a férjemmel, egy gyönyörű kisvárosban lakunk. Soha nem akartam gyereket. Lehetett volna, de egyáltalán nem vágytam rá. Jól megvoltunk a férjemmel, nem hiányzott senki az életünkből. Mégsem voltam boldog. Több vállalkozást elindítottunk, és egy időben azon gondolkodtunk, hogy családi napközit kellene üzemeltetni. Ez végül nem valósult meg, de időközben elhatároztam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Nézegettem a neten a lehetőségeket, és ekkor olvastam a megyei Tegyesz felhívását, amiben nevelőszülőket kerestek. Kicsit utánaolvastam, hogy mi is ez, mert azt sem tudtam addig, hogy ilyen egyáltalán létezik.

Jelentkeztem, elküldtem az önéletrajzomat, hamarosan elkezdtük a tanfolyamot a férjemmel együtt. Szerencsére ő mindenben támogatott és segített, vállalta az ezzel járó kötelezettségeket. Ekkor már alig vártam, hogy gyerekek vegyenek körül, mintha egy gát szakadt volna át, ami eddig elzárta előlem az anyai érzéseket.

Szepesi-Laura

– Azzal a céllal jelentkeztetek, hogy majd örökbe is fogadjátok a nálatok nevelkedő gyereket?

– Nem. Ekkor még a saját gyerek, az esetleges örökbefogadás fel sem merült még gondolati szinten sem bennünk, csak gyerekeket akartam gondozni, ellátni, szeretni. Megcsináltuk a gyerekszobát, vettünk bútorokat, játékokat, babakocsit, bilit, meg sok mindent, amit fontosnak gondoltunk. Nagy öröm volt készülődni. Amikor kézhez kaptuk a működési engedélyünket, lezárult egy fejezet az életünkben. Azóta 15 gyerek élt nálunk hosszabb-rövidebb ideig. Voltak, akiket hazagondoztunk, másokat örökbe adtunk és egy ikerpárt végül örökbe fogadtunk.

– Hogy érkezett az első gyerek?

– A telefonhívás hamarabb jött, mint gondoltuk volna, hirtelen meg is ijedtünk. Három héttel az engedélyek után érkezett hozzánk egy hároméves kislány, Panka, akit a családjából emeltek ki. Két év után visszakerült a vér szerinti szüleihez, de kétségeim vannak a jövőjét illetően.

– Rögtön egy hároméves gyereket kaptál. Hogy tudtad megnyugtatni a nyilván traumatizált kislányt?
olvasásának folytatása

A harmadik anya

Az örökbefogadást gyakran ábrázolják háromszögként, a tanfolyamon is felrajzoltak egy ilyet. A csúcson ott a gyerek. A hozzá vezető két szár végén pedig a vér szerinti szülők és az örökbefogadó szülők.  Az egyik könyvnek is ez a címe a témában: Az örökbefogadás háromszöge. Ezzel magyarázzák, hogy a gyermek tulajdonságaiban mindkét család öröksége keveredik, az örökbefogadó szülő, bármennyire is szeretné, nem iktathatja ki a képből a vér szerinti családot, akiktől hoz magával géneket, tulajdonságokat, történetet. Az örökbefogadott gyermeknek két anyja van.

Némelyiknek három. Aki nem újszülött gyereket fogad örökbe, ott a gyerek többnyire valamennyi időt nevelőszülőnél is élt. (12 év alatti gyereket már tilos intézetben elhelyezni, így a jövőben ennél kisebb gyereket csak nevelőszülőtől fognak örökbe fogadni a várakozók.) A nevelőszülő is része a történetének, 1-3-5 évet nála töltött. Ő látta az első mosolyt, az első felállást, az első szót, ő tanította meg kanállal enni vagy köszönni. Az ottani környezet, a nevelés, a szokások alakították a gyermek kis énjét. A csúcsból egy harmadik szár nyúlik ki a nevelőszülők felé, a háromszög tetraéderré változik. A gyermek életében három anya, apa, otthon van, háromféle jelentéssel bír a testvér szó.

Cséki-Nóra-és-Berke-Orsi-1

Ahogy a vér szerinti szülő képét is az örökbefogadó közvetíti a gyermeknek, úgy a nevelőszülő emlékének az ébren tartásáért is ő felelős. S míg a vér szerinti szülő egy titkos örökbefogadásnál gyakran távoli lény, akiről nincs emléke a gyereknek, a nevelőszülőre egy nagyobb gyerek pontosan emlékszik, tudja a nevét, ragaszkodik hozzá. (Ha a szülő nem ápolja ezeket az emlékeket, ha erről nem lehet beszélni, akkor akár 5-6 éves korban örökbefogadott gyermekek korábbi emlékei is nyom nélkül törlődhetnek). Az örökbefogadó szülőnek nemcsak azt kell elmagyarázni, ki a vér szerinti szülő, de azt is, ki volt és milyen szerepet töltött be a nevelőszülő a gyerek életében. És míg titkos örökbefogadásnál a vér szerinti szülővel nincs kapcsolat, a nevelőszülőnél azt is át kell gondolni, milyen formában és gyakorisággal tartson vele kapcsolatot az örökbefogadó család, egyáltalán: tartson-e.  olvasásának folytatása

„Nem akarom veszteségből indítani a közös történetünket”

A blogon szeretném ismert emberek örökbefogadással kapcsolatos történetét is bemutatni. Ma Tompa Andrea író, színikritikus mesél, akinek neve a közelmúltban a Márai-díj átvétele kapcsán szerepelt a sajtóban. Andrea a férjével közösen fogadta örökbe másfél éve Elemért, aki ma ötéves. Az interjút azért is vállalta el, hogy oszlassa az örökbefogadás tabujellegét, és más közszereplőket is „coming out”-ra ösztökéljen. Az örökbefogadást feldolgozó játékokról, az identitásról, a témát övező társadalmi közbeszédről beszélgetünk.

– Ma Magyarországon a házaspárok többsége meddőségi problémák miatt vállalkozik az örökbefogadásra. Nálatok is ez volt a kiindulás?

– A meddőség szót elutasítom, mert megbélyegzőnek tartom. Sosem gondoltam magunkra – mármint a férjemmel együtt – mint meddő párra. Hibásnak tartok minden beszédmódot az örökbefogadásról, amelynek a veszteség a kiindulópontja, még ha a hátterében az is áll, hogy egy párnak nem született vér szerinti gyereke. Nem szeretném Elemér történetét, a mi közös történetünket valami kudarcból vagy veszteségből indítani, ahogy az örökbefogadós mesekönyvek kezdődnek, hogy „sajnos anyának és apának nem született gyereke”. Valamikor régen egy pszichológus mondta, hogy a 19. században a családok felében nem született gyermek, a másik felében meg nagyon sok. Ez a gondolat, bármilyen furcsa, felvillanyozott, mert azt üzente, hogy ami velünk és sok más párral történik, teljesen természetes. Még ha tudom is, hogy a 21. században rengeteg módszer áll rendelkezésre beavatkozni és segíteni ott, ahol nem megy spontánul. Erre az útra mi nem léptünk. Szóval én nem a pohár üres felét nézem, hanem a telit. Ez persze alkat kérdése. A gyerekünkkel sem beszélgetünk úgy, hogy ő azért lett, mert nekünk nem született vér szerinti gyerekünk, azért sem, mert ez a kérdés ma már nem érdekes számomra. Ugyanakkor le sem tagadjuk, de nem innen indul a beszélgetés.

SONY DSC

Furcsa, de én sose voltam úgy oda a vér szerinti dolgokért. A vér, a vér, ezt sok ideológia fetisizálja. Miközben irtó fontos a családom, igyekeztem könyveimben is mindent megtudni, feltárni, megőrizni róluk, mégis rá kellett jönnöm, hogy a legfontosabb ember, aki most a világon van számomra – mondjuk így, a gyermek előtt –, ő sem a vérrokonom.

– Honnan érkezett Elemér? Miért ilyen idős gyereket vállaltatok?

– Három és fél évesen fogadtuk örökbe, országos listáról, nevelőszülőktől. Nem ragaszkodtunk csecsemőhöz, mert „csak” gyereket akartunk, és úgy éreztük, egy ekkora gyerekkel jól fogunk tudni együtt lenni. Származási kikötést sem tettünk. Fiunknak remek nevelőszülei voltak, akikkel tartjuk a kapcsolatot és sokat segítettek az egész folyamatban. Sosem ismertem korábban nevelőszülőt, rá kellett jönnöm, hogy ők igazán nagy, áldozatos munkát végeznek, a társadalom számára teljesen láthatatlan munkát.

– Egy ennyi idősen érkező gyereknek feltehetően megvan az előélete, nem könnyű története. Ez nem aggasztott? olvasásának folytatása

Robi rosszban sántikál

Hároméves kisfiú beillesztése a családba. Olvasónk, Mikamakka férjével együtt egy ötéves, vér szerinti kislány mellé fogadták örökbe Robit. A lendületes barátkozás után a családnak nehéz dolga lett a nagy mozgásigényű, nehezen fegyelmezhető kisfiúval. Mikamakka beszámolója következik.

2013. május

Szeretnénk örökbe fogadni egy gyereket, még jobb lenne kettőt.

Mi is szeretnénk babát, de az igazi lökést Regi lányunk adta. Ő nagyon gyerekcentrikus, szeretne testvérkét. Mindig odamegy a kicsikhez, babusgatja őket és a legrosszabb passzban lévő baba is megnyugszik mellette. Pedig ő egy szélvész kisasszony. Most megyünk a pszichológushoz, amitől én kicsit félek.

2013. június

Sikeresen túléltük a pszichológust. A férjemet nagyon kikérdezte, velem csak egy-két kérdés erejéig foglalkozott. Testvérpárt viszont nem javasolt Regi mellé, egy gyerekre tart alkalmasnak.

ig18

2013. november

Megvan a határozatunk!

Bejelentkeztünk a Baptistákhoz, de elég kicsi az esély arra, hogy kapjunk babát.

2014. január

Teljesen el vagyok keseredve. Most jött meg a levél a gyámügytől, hogy mi vagyunk az 5100. várakozók. Ez a végtelenség.

2014. március

A héten felhívtak a Tegyesztől, hogy az országos listán lenne egy két és fél éves kisfiú, ha fogadóképesek vagyunk. Remélem, hamar lesz belőle valami!

2014. április eleje

Ma megnéztük a kisfiú fényképét. Nagy huncut! Robinak hívják. Nagyon aranyos. Jövő héten megyünk és megnézzük.

A nevelőszülők nagyon szeretik. Két hónapos kora óta van náluk, és minden szavukból sütött a szeretet. Hála az égnek, tényleg nagyon jó helye van.

Azt írták a jellemzésben, hogy nagyon rugalmas, imád kalandozni, nagyon szerető alkat, imádja a meséket, és énekel. Beszélni még nem beszél. (Legalább is a kétéves státusz szerint még nem, azóta már biztos változott.) Nem lesz egyszerű dolgunk, mert Regi is irányító alkat, nagyon erős akarattal, és a kisfiú is ilyen. Jó csapatot fognak alkotni.

Vajon meglesz a két gyerek egy szobában? olvasásának folytatása

Jamie Lee Curtis mesekönyve

Bakó Judit vendégposztja.

A színésznő Jamie Lee Curtis örökbefogadó anya is, férjével, Christopher Guesttel két örökbefogadott gyermeket nevelnek. Úgy gondolták, hogy teljes családdá csak gyerekekkel együtt lehet válni, és mivel nem születhetett vér szerinti gyerekük, az örökbefogadást választották. Mindkét gyermekük nyílt örökbefogadással, kisbabaként került a családba. Először a lányuk, Anne érkezett, majd 9 és fél évvel később a fiuk, Thomas, akinek a születésénél Jamie is jelen volt, ő vágta el a köldökzsinórt. A gyerekek ma 27 és 17 évesek. Jamie nagyon diszkréten kezeli az örökbefogadást, nem árul el több részletet a gyerekekről, viszont írt egy mesekönyvet az örökbefogadásról.

jamie-lee-curtis

A Tell Me Again About the Night I Was Born című mesekönyvet 1996-ban írta. A mese egy csecsemő örökbefogadásáról szól, a történet a telefon megcsörrenésétől az első közösen, családként eltöltött estéig tart. A könyv kifejezetten a „szaladtunk érted, ahogy csak tudtunk és nagyon, örültünk neked” életérzésről szól. Bájos rajzok segítségével elevenedik meg a történet – Laura Cornell illusztrálta. Az első oldalon egy kislány áll, aki a „lifebook”-ját kezében tartva kéri szüleit: mondják el az örökbefogadása történetét, és minden mondat így is kezdődik a mesében: „meséld el nekem azt, amikor…” olvasásának folytatása

Örökbefogadás más népcsoportból

Ma amerikai forrásokból válogatok, amelyek a rasszok közti örökbefogadáshoz nyújtanak segítséget. Jellemzően arra gondolnak, ha amerikai fehér családba fekete baba kerül, illetve ha nemzetközi örökbefogadással érkezik valamely fejlődő országból a gyerek. Ott ez nagy téma, minden örökbefogadással foglalkozó weboldalon létezik egy szekció a más rasszból való örökbefogadásról, és több évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek. Az amerikai szak- és ismeretterjesztő cikkek nem mondják, hogy mindenki képes és alkalmas más rasszból való gyermek felnevelésére. Viszont nem helyeslik, ha az örökbefogadó „színvaknak” tetteti magát, azaz egy fehér család úgy nevel fel egy fekete gyereket, hogy semmilyen módon nem reflektál az eltérő származására. Lehet, hogy a többségi társadalomhoz tartozó fehér szülő úgy érzi, a rasszizmus ma már “nem téma”, a színes bőrű gyermekek azonban beszámolnak előítéletekről, akár sértő megjegyzések, akár pozitív sztereotípiák formájában érték őket. Az sem kellemes, ha a gyerek az egyetlen fekete egy fehér osztályban, és minden mozdulatát mint a népcsoport szimbolikus megnyilvánulását figyeli a környezet.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Magyarországon a más rasszból, vagy fejlődő országból való örökbefogadás igen-igen ritka, bár meglepően sok jelentkező nyitott lenne ázsiai, afrikai babára. Komoly téma viszont a cigány gyerek vállalása a nem cigány örökbefogadók számára. A hazai örökbefogadási rendszer felemás: a keresleti oldalon a szülőjelöltek megfogalmazhatnak származási, etnikai elképzeléseket, kínálati oldalon ugyanakkor ezeket tilos számon tartani a gyermekekről.

Talán a szempontok a hazai várakozóknak is segítenek körüljárni a témát. Lássuk az amerikai tanácsokat!

olvasásának folytatása

Filmklub: Mint a gyermekláncfű bóbitája

Nézzük együtt! Ma közösen vesézünk ki egy örökbefogadással kapcsolatos filmet.

A film: Mint a gyermekláncfű bóbitája (Like Dandelion Dust)

Itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=hUpgh_-bbkI (magyar felirattal)

Rövid ismertető a filmről:

Az amerikai filmben két házaspár küzd egy örökbefogadott gyerekért, egy hat év körüli kisfiúért. A vér szerinti anyát, Wendyt súlyosan bántalmazta az alkoholista férje, Rip, ezért börtönbe került. A nő ekkor fedezte fel, hogy terhes, és a férj tudta nélkül örökbe adta a gyereket. A férfi hét év után más emberként szabadul ki a börtönből, leszokott az italról, jó útra tért, Wendy megvárta és új életet próbálnak kezdeni. Wendy elárulja neki, hogy örökbe adta a gyermeküket. A pár elhatározza, hogy visszaszerzik a kisfiút. A kisfiú, Joey eközben mit sem sejt, boldogan nevelkedik egy gazdag, kiegyensúlyozott házaspárnál, Jacknél és Mollynál. A bíróság a vér szerinti szülőknek ad igazat, és az örökbefogadó szülőknek vissza kell adniuk a kisfiút…

like_dandelion_dust_fb_07

Amerikai film, 2009.

Rendezte: Jon Gunn

Főszereplők: Mira Sorvino, Barry Pepper, Cole Hauser, Kate Levering, Maxwell Perry Cotton, L. Scott Caldwell

Beszélgessünk együtt! Várom a véleményeteket!

Néhány szempont a filmhez (és bármely más meglátást is írj le bátran!): olvasásának folytatása

Juttatások örökbefogadóknak

Mi jár az örökbefogadott gyerek után? – ezt a kérdést gyakran felteszik a várakozók. A vendégposztban Angéla kommentelőnk összeszedte a juttatásokat. A nagyon speciális eseteket (őstermelők, hármasikrek örökbefogadása) nem részletezzük, de a megadott linkeken lehet böngészni.

Két alapelv:

  1. Mindig ugyanaz jár, ami egy azonos korú vér szerinti gyerek után járna.
  2. A juttatások a gondozásba vétel napjától járnak, azaz amikor hazavitte a szülő a gyereket (és nem az örökbefogadás anyakönyvezésétől).

Tolvaj-Petra1

Biztosítási jogviszonyhoz kötött pénzbeli ellátások

  1. Terhességi-gyermekágyi segély (TGYÁS)

Mikor? A gondozásba vételtől legfeljebb a gyermek születését követő 168. napig jár. olvasásának folytatása

Milyen lakás kell az örökbefogadáshoz?

Az örökbefogadásra jelentkezőknél az alkalmassági vizsgálat része a környezettanulmány, amikor megnézik, a lakás alkalmas-e gyereknevelésre. Összegyűjtöttem néhány tipikus kérdést ezzel kapcsolatban, és konzuláltam a Tegyesz szakembereivel.

Ha gondolkozol az örökbefogadáson, és előbb felkészülnél, ajánlom a Start csoportot, ahol választ kaphatsz a kérdéseidre!

Az alapok: a lakást a Tegyesz nézi meg az alkalmassági vizsgálatnál szerzésénél. Korábban helyenként még egyszer kiment a gyámhivatal is, ezt már megszüntették. És még egyszer meg fogja nézni a Tegyesz munkatársa a lakást közvetlenül a gyerek érkezése előtt. Ha a várakozás alatt költözik a sorban álló, akkor ezt be kell jelenteni, ilyenkor új környezettanulmány készül, módosítják a határozatot is.

A környezettanulmány nemcsak a lakásról szól, hanem a jelentkezők anyagi helyzetéről, életkörülményeiről is. Felmerülhetnek a következő témák: nevükön lévő egyéb ingatlan, telek, autó, szabadidő, barátok, hobbi, szórakozás, nyaralás, szülők, testvérek, fontos személyekkel való kapcsolatok, várható segítség a gyereknevelésben, előző kapcsolatból való gyerekek, óvoda, iskola a közelben. Az együtt élő családtagoknak is otthon kell lenni.

8

Frissítés (2023): az utóbbi időben egyre inkább elvárás lett a külön gyerekszoba, vagy legalább annak kialakitási lehetősége a lakásban. Egyszobás lakással már nem nagyon lehet alkalmasságot szerezni.

Fontos hangsúlyozni, hogy az alkalmassághoz csak a gyerek nevelésére megfelelő környezetet kötik ki, nincs számszerűsítve, hogy ez szobaszámban, négyzetméterben, komfortfokozatban mit jelent, a külön gyerekszoba sem feltétel. A konkrét döntés megyénként eltérő lehet. Lássuk a kérdéseket, a válaszokat Tegyeszes szakemberek adják.

„Albérletben lakunk, ez nem probléma a jelentkezésnél?”

Nem, ha megfelelő jövedelemmel rendelkeznek. A stabil egzisztencia a fontos, legyen miből fizetni. olvasásának folytatása

Kiszállunk

Limi májusban írt arról, hogy elbizonytalanodtak az örökbefogadási szándékukban. Azóta végleges döntésre jutottak a férjével. A vendégposztban leírja a történet folytatását.

Hisztek a jelekben? Apró történésekben, utalásokban, amikre érdemes odafigyelni? Egy istenhívő ismerősöm mondta nekünk, hogy ő már a három vetélést is annak vette volna. Hogy nem kell továbbmenni, mert mi egy gyerekkel vagyunk kerek család. Most kaptunk jeleket bőven.

Júniusban, két héttel a blogbejegyzés megjelenése után, megcsörrent a telefonom. Az ügyintézőnk volt a vonal másik végén, és elmondta, hogy van egy három és fél éves kislány az országos listán, elküldhetik-e az iratanyagunkat. Akkor igent mondtunk. Három hét múlva telefonáltam, de még semmit nem tudott mondani, még az iratunk megérkezéséről sem kaptak visszajelzést. Azalatt a három hét alatt viszont nálunk sok minden történt. Ezek közül csak hármat emelnék ki.

Elmentünk két hétre nyaralni (később lesz jelentősége). A főnököm beleegyezett, hogy részmunkaidőben dolgozhassak (ami, valljuk be, ritkaság, főleg, hogy tisztában van vele, hogy az egészet azért kezdeményeztem, mert a fiam kezdi az iskolát, és nem akartam este 7 után hazaérni, hanem szerettem volna én ott lenni az iskola kapujában, amikor kijön fél 4-kor). Egyikünknél autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mindeközben természetesen téma volt az a bizonyos kislány.

A kisfiam továbbra is tiltakozott a tesó ellen. Az oviban imádták őt a kisebbek, neki viszont egy idő után nyűg volt, hogy folyamatosan lógnak rajta a kicsik. Nem akarta otthon is ugyanezt. Plusz élvezi az egyeduralmát, ami érthető egy ennyi idős gyereknél. És neki hiába mondtuk, hogy mi lesz jó abban, ha tesója lesz, ezek rá még nem hatnak.

Én azon kezdtem parázni, hogy a jó fej főnököm mennyire fogja kitolásnak érezni, ha elmegyek most gyesre… Itt jön be a két hét szabadság, mert azután visszajönni, majd újra eltűnni nem lett volna fair. Utána nem várhattam volna el, hogy simán visszavegyenek a kiharcolt kedvezményeimmel együtt.

1313084809267 copy 1

olvasásának folytatása