Tag Archives: örökbefogadó

„Ha már megtörtént, akkor ne a megkeseredett emberek táborához tartozzak”

Általános

Sok örökbefogadó múltjában szerepel vetélés. Singer Magdolna (62) gyásztanácsadóként a születés körüli halálozással foglalkozik: a vetélés, halvaszülés miatt elvesztett gyerekek szüleivel. A veszteség feldolgozásáról beszélgettem Magdival, aki maga is örökbefogadó szülő.

– Mutatkozz be, kérlek!

– Gyásztanácsadó, író, mentálhigiénés szakember vagyok.  A gyász területén belül elsősorban perinatális gyásszal foglalkozom, azaz vetéléssel és a szülés körüli halálozással. Az országban sok helyen működnek Vendégbabák csoportok, ahol a magzati gyászt tudják feldolgozni közösen az elszenvedők, az egyik feladatom a csoportvezetők felkészítése. És egyénileg is fogadok anyákat, apákat, akikkel beszélgetek a veszteségükről. Elváltam, négy gyerekem van, a nagyok közel negyven évesek, a kicsik húsz év körüliek. A legkisebb fiamat, Benjámint örökbe fogadtuk.

singer-magdolna960x340

– Hogy jutottál el a témához? Érintett vagy?

– Nekem nem volt vetélésem. Én a hospice-ban haldoklókkal foglalkoztam, a volt férjem meg a háborítatlan születés mozgalmában tevékenykedett, és mivel a születésnél is van halál, egyértelműen adta magát a feladat. Elkezdtem interjúkat készíteni anyákkal, akik vetélés, halvaszülés, koraszülés vagy abortusz miatt vesztették el a gyereküket, ebből született az Asszonyok álmában síró babák című könyvem. (A könyvből egy összefoglaló itt olvasható.) Utána kezdtem elmélyülni a pre -és perinatális szakirodalomban, hogy az elméleti tudást is megszerezzem, majd perinatális gyásztanácsadó lettem.

– Milyen veszteséggel jár egy vetélés vagy halvaszülés?

– Minden közeli hozzátartozó elvesztése fájdalmas veszteség. A magzatvesztésnek megvannak a maga külön nehézségei. Az egyik, hogy nem fogadja el a környezet ennek a gyásznak a létjogosultságát, úgy tekintenek a kisbabára, mint egy fogyóeszközre: fiatalok vagytok, jön majd a következő. Ezt jó szándékkal mondják, de mélyítik a szülők fájdalmát, mert azt üzenik, nekik arra sincs joguk, hogy megsirassák a babát, hogy szomorúak legyenek, mert ezt lebecsüli, pótolható veszteségnek tartja a világ. Persze, általában jön következő kisbaba, de attól ez egy fájdalmas veszteség. A környezet nem támogat, sőt, elhallgatja, szőnyeg alá söpri a témát, sokszor családon belül is.

– Esetleg nem is tudják, egy korai terhességet nem mondanak el a szülők babonából.

– Igen, ez is lehet. Ha pedig nem újszülöttről, hanem magzatról van szó, akkor olyan valakit kell elgyászolni, akit nem ismerünk, nincsenek róla emlékképek, sokszor a találkozás sem jön létre. Magyarországon általában nem olyan tudatos az egészségügyi személyzet, hogy elősegítse a találkozást.

– Mit nevezel találkozásnak? Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2. rész

Általános

Újabb olvasókhoz érkezett gyermek! Örömmel közlöm a családok rövid bemutatkozását.

Nicknév: háztartásbeli andrea

Családi helyzet: egyedülállóként, első gyermek érkezett

Mióta olvassa a blogot: az elejétől fogva, magától az írójától értesültem a blogról 🙂

Kedvenc cikk: Kisrigók

Mióta várakozott: a határozat 0 és 4 év közötti bármilyen nemű, egészséges vagy korrigálható egészségi állapotú gyerekről szólt, származási kikötés nélkül. Hat hónap múlva kaptam a megkeresést, újabb három hónap múlva került pecsét az örökbefogadó határozatra.

Ki érkezett: Gitta, 2,5 éves korrigálható egészségi állapotú kislány, országos listáról, nevelőszülőktől. Már több, mint egy éve örökbe adható volt, mire hozzám került.

DSC_0021

A leg…: 

Eddig a legnehezebb a barátkozási időszak volt, főleg érzelmileg, mert a nevelőszüleihez nagyon kötődött a lányom, és viszont, hiszen újszülött kora óta nevelték. Ráadásul a nevelőszülőknek ez volt az első örökbeadása, velük is borzasztóan együttéreztem, néha szinte olyan érzésem volt, hogy egy családtól “elveszem” a gyerekét. Bár ezen már túltettem magam, a mai napig van bennem egy kis rossz érzés, hogy Gitta nagy traumája épp hozzám kötődik. (Ezzel együtt engem nagyon könnyen elfogadott és a barátkozás is relatíve simán ment.)

Miről olvasna: barátkozás, nevelőszülők, az első időszak otthon, személyes történetek, kamasz vagy felnőtt örökbefogadottak, örökbefogadott (esetleg állami gondozott) gyerekek lelki gondozása

**********************************

Read the rest of this entry

Mennyit kell várni? – a megyei lista

Általános

Az élet nem igazságos. Ezt ma örökbefogadási relációban boncolgatom, miszerint: milyen különbségek vannak az egyes megyékben a gyermekre várakozási idő tekintetében.

Az örökbefogadás alapegysége a megye: az örökbefogadni szándékozó a saját megyéjében automatikusan sorban áll, és (ha nem jelentkezik az országos listára vagy civil szervezetekhez), akkor itt fog sorra kerülni. De mikor?

Az elemzés az elmúlt három év örökbefogadási statisztikáin alapul (forrás: Központi Statisztikai Hivatal). Minden megyénél megnéztem a várakozók számát, a megyén belül örökbeadott gyerekek számát, és figyelembe vettem azt is, hány gyereket adott az országos listán örökbe az adott megye (azaz, akire a megyén belül nem találtak szülőt). Az elmúlt három év adatait átlagoltam, és a megyéket sorba rendeztem aszerint, a várakozók száma hányszorosa az egy évben a megyén belül örökbeadott gyerekekének. Rögtön mondom, hogy őrült nagyok a különbségek, egyes megyékben ez alig 2, máshol 18.

Fehér-Nikolett1

Ez egy fiktív szám, azt jelenti, ha minden várakozó a megyei listán fogadna örökbe, akkor ennyi évet kéne várniuk. A gyakorlatban persze nem kell 18 évet várni sehol, és az sem igaz, hogy Budapesten kilencszer annyit kell várni, mint Szabolcsban. Néhány más tényező is árnyalja a képet. A várakozást ehhez a fiktív számhoz képest megrövidíti, hogy

  • a várakozók 30-35 százaléka végül mégsem fogad örökbe
  • sokan az országos listán, vagy civil szervezetnél kapnak előbb gyereket, ők is kiesnek.

Meghosszabbíthatja viszont

  • hogy a megyén belül örökbeadott gyerekek egy részét a nevelőszülők “viszik haza”, és ebben őrült nagyok a különbségek, van, ahol 3 és van, ahol 50 százalékukat. Azaz a többieknek többet kell várni. Pest megyében például az esetek több, mint a felében a nevelőszülő fogadja örökbe a gyereket.

Természetesen ezen egyéb tényezők eloszlása az országban nem egyenletes, és a várakozás nagyban függ attól is, milyen gyereket szeretne a várakozó, milyen gyerekek elérhetők a megyében, illetve milyen a várakozó (például házas vagy egyedülálló), hányadik felajánlott gyereket fogadja el. Valamint semmi nem garantálja, hogy a jövőben is ugyanezen mintázat alapján potyognak a gyerekek. A “mezei örökbefogadók”(nem külföldi, nem rokona, nem nevelőszülője a gyereknek) 45 százaléka kap a megyei listáról gyereket, a többiek az országos listán vagy nyílt örökbefogadásban kerülnek sorra.

Lássuk a listát, amit önkényesen csoportosítok. Négy csoportra bontom a megyéket. A felsorolás mindig növekvő sorrendben történik. Read the rest of this entry

Film: Anya és gyermeke

Általános

Ebben a filmben az örökbefogadás nemcsak egy motívum, ez a film elejétől végéig az örökbefogadásról szól, mindenféle irányokból. A három főszereplő rögtön a háromszög három csúcsáról való: örökbefogadó, örökbefogadott és örökbeadó. Érdemes megnézni.

MotherandChildposter

 

Az Anya és gyermeke (Mother And Child) című amerikai filmdráma több történetszálat kever. Karen (Annette Bening játssza) 14 évesen terhes lett és örökbe adta a gyereket, és nem tudott ezen túllépni. Még ötvenes éveiben is ennek hatása alatt áll, folyamatosan a sosem látott gyermekre gondol, leveleket ír neki, amiket nem küld el, a mindennapokban zárkózott, morcos, képtelen az emberi kapcsolatokra.

Az örökbeadott gyerek, Elizabeth (Naomi Watts) is méltó rá, hogy kiszálljon hozzá a kötődésrendőrség. A harmincas nő sikeres ügyvéd, de mintha nem lennének érzései. Az örökbefogadó szüleivel rossz a kapcsolata, a vér szerinti anyját nem kereste soha, nem akar sem tartós kapcsolatot, sem gyereket, fűvel-fával lefekszik, még a városokat, munkahelyeket is hűtlenül cserélgeti. A függetlenségre esküszik, de inkább durván magányos. Read the rest of this entry

„Örökbe fogadni nem kötelező és nem is állampolgári jog”

Általános

Kántor Neddával, a Fővárosi Tegyesz örökbefogadási pszichológusával beszélgetek. Miért kaphat alkalmasságot egy rákos beteg? Jó-e az örökbefogadásra várva lombikozni? Túl enyhe-e a hazai alkalmassági vizsgálat? Van, aki kap határozatot, de gyereket nem? Mennyi esélye van az egyedülállóknak? Az alkalmasság, a szülők kiválasztásának módja, a juttatások diszkriminatív volta kerül szóba az interjúban.

– Mondj pár szót magadról!

– A Fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál dolgozom, klinikai szakpszichológus és családterapeuta vagyok. Vizsgálom az örökbefogadásra jelentkezők alkalmasságát, segítek a barátkozásban, foglalkozom krízistanácsadással, utánkövetéssel, és bármivel, ami felmerül. Közel tíz éve kerültem a Tegyeszhez. Emellett magánpraxisban egyéni, család- és párterápiát is tartok. Pszichodráma asszisztens is vagyok, s egy igen tapasztalt gyermekdráma vezető kolléganőmmel épp pszichodráma csoportot tervezünk indítani örökbefogadott gyermekeknek a Mózeskosár Egyesület keretében, ahol elnökségi tag vagyok.

Kántor Nedda

– Korábban az üzleti szférában dolgoztál, hogyan kerültél a gyermekvédelembe?

– Stratégiával és marketinggel foglalkoztam. Szerettem, de hosszú távon pszichológusként inkább láttam magam, mint az üzleti életben. A gyermekvédelembe – ha lehet ezt mondani – véletlenül kerültem. Amikor a pszichodráma képzésre jártam, akkor javasolta az egyik csoporttársam. Elsőre meglepett, de aztán rájöttem, itt is lehet családokkal foglalkozni. Itt is van stressz, de sokkal kevesebb, mint a versenyszférában, emberibb a lépték.

– Csapjunk a közepébe! A közhiedelemmel ellentétben meglepően kevés jelentkező bukik meg az örökbefogadási alkalmassági vizsgálaton. A statisztikai adatok szerint az alkalmassági kérelmek alig 1-2 százalékát utasítják el. (Ebben nincs benne az, aki menet közben magától kiszáll a folyamatból.)

– A számokba nem mennék bele, de az biztos, hogy a hazai alkalmassági eljárás lehetne szigorúbb.

– Úgy érted, hogy felpuhított az alkalmasság?

– A nyugati gyakorlatokhoz képest mindenképpen. Közben a média azzal van tele, hogy Magyarországon nehéz örökbe fogadni. Holott Európában az egyik legkönnyebb. A várakozás kétségtelenül hosszú, de az alkalmasság megszerzése banálisan egyszerű. És sokszor még ez a banalitás is fáj az ügyfeleknek. Read the rest of this entry

Terhesség alatt megismerkedni

Általános

Nyílt örökbefogadásnál merül fel a kérdés, megismerkedjen-e még a szülés előtt az örökbeadó és a leendő örökbefogadó. A közvetítő civil szervezeteket bemutató sorozatban mindenkinek fel is tettem a kérdést, lehetséges-e ez náluk. A Bölcső Alapítvány nem pártolja, a többi szervezetnél van rá mód, általában a terhesség vége felé, és persze csak ha mindkét fél kéri ezt.

A terhesség alatti megismerkedés előnyöket és kockázatokat is rejt mindkét fél számára.

Az előnyök:

  • Kialakul egy bizalmi kapcsolat örökbefogadó és örökbeadó között.
  • Az örökbefogadók részt vehetnek a terhesség élményében, segít nekik a rákészülésben.
  • Az örökbeadó jobban megismeri a leendő családot, megnyugszik, hogy jó helyre kerül a baba.
  • Az örökbefogadóknak is több lehetőségük van kérdezni, megismerni a szülőanyát, a családi hátteret.
  • Az örökbefogadók tudják segíteni az örökbeadót olyan orvosi helyzetekben, ahol ő esetleg kiszolgáltatott lenne.

Read the rest of this entry

Babaköszöntő

Általános

Új rovat indul a blogon. Bemutatkozik néhány olvasó, akik a közelmúltban fogadtak örökbe gyereket. Szeretettel gratulálunk nekik! Később is szeretném időnként összegyűjteni a szülővé vált olvasók gyors beszámolóit, várom mások jelentkezését is, akikhez a közelmúltban érkezett meg az új családtag. Nemcsak kisbabák, hanem nagyobb gyerekek örökbefogadását is szívesen olvassuk, és nemcsak kommentelőktől!

Nicknév: Rlupin

Családi helyzet​: a férjemmel első gyermekre vártunk​.

Mióta olvassa a blogot:​ 2014. november​ óta.

Kedvenc cikk:Hétéves gyermek örökbefogadása.​

Mióta vártak:​ 2013. december 13. óta, 0-6 éves gyerekre vagy testvérpárra​.

Ki érkezett: Eszti, ​kétéves kislány, az országos listáról, egy Nógrád megyei intézetből, egészségügyi gondokkal.

5986_k

A leg…

A legviccesebb Eszti férjem láttán adott reakciója volt az ismerkedés második reggelén. Meglátta őt, elvigyorodott és boldogan elkezdett rohanni felé – majd hirtelen megtorpant és bömbölni kezdett.

A legmeglepőbb ugyanezen a napon, kicsivel később a gondozónő távozása után az volt, hogy egyszer csak egyik pillanatról a másikra abbahagyta az addigi tele szájas bömbölést, a nyakamba ugrott, befészkelte magát a vállamba, és egész délelőtt rajtam aludt.

A legérdekesebb pedig az a tény, hogy a gyereket ismerő szakemberek nehéz barátkozásra, és még nehezebb itthoni beilleszkedésre készítettek fel minket – Eszti pedig mindenkit megcáfolva engem nagyon gyorsan teljesen elfogadott, és hazaérkezve is nagyon hamar otthonosan érezte magát.  A leírt szelíd, visszahúzódó, csöndes gyerekből pedig egy pár nap alatt igazi kis vadorzó lett. Most aztán szelídíthetjük. 🙂

*******************************

Read the rest of this entry

„Már a kihelyezés pillanatában tudom, hogy egyszer el kell válnunk”

Általános

Mónika nevelőszülő, aki mindkét oldalról érintett: segítette már több gyerek örökbeadását, és két nála nevelkedő picit ő fogadott örökbe. Jelenleg hat baba él nála, két örökbefogadott és négy nevelt gyerek. A nevelőszülőséggel járó örömökről és gondokról, a gyerekek elengedéséről és persze az örökbefogadásról beszélgettünk. Aki a jövőben nem újszülöttet fogad örökbe, az nagy valószínűséggel nevelőszülőtől fogja elhozni, érdemes hát betekinteni, hogy zajlik az élet egy nevelőcsaládban. A belföldön örökbefogadott gyerekek közül pedig minden tizediket a nevelőszülő fogadja örökbe. A szereplők nevét megváltoztattam.

– Hogyan lettél nevelőszülő?

– Középkorú házaspár vagyunk, húsz éve élünk együtt a férjemmel, egy gyönyörű kisvárosban lakunk. Soha nem akartam gyereket. Lehetett volna, de egyáltalán nem vágytam rá. Jól megvoltunk a férjemmel, nem hiányzott senki az életünkből. Mégsem voltam boldog. Több vállalkozást elindítottunk, és egy időben azon gondolkodtunk, hogy családi napközit kellene üzemeltetni. Ez végül nem valósult meg, de időközben elhatároztam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Nézegettem a neten a lehetőségeket, és ekkor olvastam a megyei Tegyesz felhívását, amiben nevelőszülőket kerestek. Kicsit utánaolvastam, hogy mi is ez, mert azt sem tudtam addig, hogy ilyen egyáltalán létezik.

Jelentkeztem, elküldtem az önéletrajzomat, hamarosan elkezdtük a tanfolyamot a férjemmel együtt. Szerencsére ő mindenben támogatott és segített, vállalta az ezzel járó kötelezettségeket. Ekkor már alig vártam, hogy gyerekek vegyenek körül, mintha egy gát szakadt volna át, ami eddig elzárta előlem az anyai érzéseket.

Szepesi-Laura

– Azzal a céllal jelentkeztetek, hogy majd örökbe is fogadjátok a nálatok nevelkedő gyereket?

– Nem. Ekkor még a saját gyerek, az esetleges örökbefogadás fel sem merült még gondolati szinten sem bennünk, csak gyerekeket akartam gondozni, ellátni, szeretni. Megcsináltuk a gyerekszobát, vettünk bútorokat, játékokat, babakocsit, bilit, meg sok mindent, amit fontosnak gondoltunk. Nagy öröm volt készülődni. Amikor kézhez kaptuk a működési engedélyünket, lezárult egy fejezet az életünkben. Azóta 15 gyerek élt nálunk hosszabb-rövidebb ideig. Voltak, akiket hazagondoztunk, másokat örökbe adtunk és egy ikerpárt végül örökbe fogadtunk.

– Hogy érkezett az első gyerek?

– A telefonhívás hamarabb jött, mint gondoltuk volna, hirtelen meg is ijedtünk. Három héttel az engedélyek után érkezett hozzánk egy hároméves kislány, Panka, akit a családjából emeltek ki. Két év után visszakerült a vér szerinti szüleihez, de kétségeim vannak a jövőjét illetően.

– Rögtön egy hároméves gyereket kaptál. Hogy tudtad megnyugtatni a nyilván traumatizált kislányt?
Read the rest of this entry

A harmadik anya

Általános

Az örökbefogadást gyakran ábrázolják háromszögként, a tanfolyamon is felrajzoltak egy ilyet. A csúcson ott a gyerek. A hozzá vezető két szár végén pedig a vér szerinti szülők és az örökbefogadó szülők.  Az egyik könyvnek is ez a címe a témában: Az örökbefogadás háromszöge. Ezzel magyarázzák, hogy a gyermek tulajdonságaiban mindkét család öröksége keveredik, az örökbefogadó szülő, bármennyire is szeretné, nem iktathatja ki a képből a vér szerinti családot, akiktől hoz magával géneket, tulajdonságokat, történetet. Az örökbefogadott gyermeknek két anyja van.

Némelyiknek három. Aki nem újszülött gyereket fogad örökbe, ott a gyerek többnyire valamennyi időt nevelőszülőnél is élt. (12 év alatti gyereket már tilos intézetben elhelyezni, így a jövőben ennél kisebb gyereket csak nevelőszülőtől fognak örökbe fogadni a várakozók.) A nevelőszülő is része a történetének, 1-3-5 évet nála töltött. Ő látta az első mosolyt, az első felállást, az első szót, ő tanította meg kanállal enni vagy köszönni. Az ottani környezet, a nevelés, a szokások alakították a gyermek kis énjét. A csúcsból egy harmadik szár nyúlik ki a nevelőszülők felé, a háromszög tetraéderré változik. A gyermek életében három anya, apa, otthon van, háromféle jelentéssel bír a testvér szó.

Cséki-Nóra-és-Berke-Orsi-1

Ahogy a vér szerinti szülő képét is az örökbefogadó közvetíti a gyermeknek, úgy a nevelőszülő emlékének az ébren tartásáért is ő felelős. S míg a vér szerinti szülő egy titkos örökbefogadásnál gyakran távoli lény, akiről nincs emléke a gyereknek, a nevelőszülőre egy nagyobb gyerek pontosan emlékszik, tudja a nevét, ragaszkodik hozzá. (Ha a szülő nem ápolja ezeket az emlékeket, ha erről nem lehet beszélni, akkor akár 5-6 éves korban örökbefogadott gyermekek korábbi emlékei is nyom nélkül törlődhetnek). Az örökbefogadó szülőnek nemcsak azt kell elmagyarázni, ki a vér szerinti szülő, de azt is, ki volt és milyen szerepet töltött be a nevelőszülő a gyerek életében. És míg titkos örökbefogadásnál a vér szerinti szülővel nincs kapcsolat, a nevelőszülőnél azt is át kell gondolni, milyen formában és gyakorisággal tartson vele kapcsolatot az örökbefogadó család, egyáltalán: tartson-e.  Read the rest of this entry

„Nem akarom veszteségből indítani a közös történetünket”

Általános

A blogon szeretném ismert emberek örökbefogadással kapcsolatos történetét is bemutatni. Ma Tompa Andrea író, színikritikus mesél, akinek neve a közelmúltban a Márai-díj átvétele kapcsán szerepelt a sajtóban. Andrea a férjével közösen fogadta örökbe másfél éve Elemért, aki ma ötéves. Az interjút azért is vállalta el, hogy oszlassa az örökbefogadás tabujellegét, és más közszereplőket is „coming out”-ra ösztökéljen. Az örökbefogadást feldolgozó játékokról, az identitásról, a témát övező társadalmi közbeszédről beszélgetünk.

– Ma Magyarországon a házaspárok többsége meddőségi problémák miatt vállalkozik az örökbefogadásra. Nálatok is ez volt a kiindulás?

– A meddőség szót elutasítom, mert megbélyegzőnek tartom. Sosem gondoltam magunkra – mármint a férjemmel együtt – mint meddő párra. Hibásnak tartok minden beszédmódot az örökbefogadásról, amelynek a veszteség a kiindulópontja, még ha a hátterében az is áll, hogy egy párnak nem született vér szerinti gyereke. Nem szeretném Elemér történetét, a mi közös történetünket valami kudarcból vagy veszteségből indítani, ahogy az örökbefogadós mesekönyvek kezdődnek, hogy „sajnos anyának és apának nem született gyereke”. Valamikor régen egy pszichológus mondta, hogy a 19. században a családok felében nem született gyermek, a másik felében meg nagyon sok. Ez a gondolat, bármilyen furcsa, felvillanyozott, mert azt üzente, hogy ami velünk és sok más párral történik, teljesen természetes. Még ha tudom is, hogy a 21. században rengeteg módszer áll rendelkezésre beavatkozni és segíteni ott, ahol nem megy spontánul. Erre az útra mi nem léptünk. Szóval én nem a pohár üres felét nézem, hanem a telit. Ez persze alkat kérdése. A gyerekünkkel sem beszélgetünk úgy, hogy ő azért lett, mert nekünk nem született vér szerinti gyerekünk, azért sem, mert ez a kérdés ma már nem érdekes számomra. Ugyanakkor le sem tagadjuk, de nem innen indul a beszélgetés.

SONY DSC

Furcsa, de én sose voltam úgy oda a vér szerinti dolgokért. A vér, a vér, ezt sok ideológia fetisizálja. Miközben irtó fontos a családom, igyekeztem könyveimben is mindent megtudni, feltárni, megőrizni róluk, mégis rá kellett jönnöm, hogy a legfontosabb ember, aki most a világon van számomra – mondjuk így, a gyermek előtt –, ő sem a vérrokonom.

– Honnan érkezett Elemér? Miért ilyen idős gyereket vállaltatok?

– Három és fél évesen fogadtuk örökbe, országos listáról, nevelőszülőktől. Nem ragaszkodtunk csecsemőhöz, mert „csak” gyereket akartunk, és úgy éreztük, egy ekkora gyerekkel jól fogunk tudni együtt lenni. Származási kikötést sem tettünk. Fiunknak remek nevelőszülei voltak, akikkel tartjuk a kapcsolatot és sokat segítettek az egész folyamatban. Sosem ismertem korábban nevelőszülőt, rá kellett jönnöm, hogy ők igazán nagy, áldozatos munkát végeznek, a társadalom számára teljesen láthatatlan munkát.

– Egy ennyi idősen érkező gyereknek feltehetően megvan az előélete, nem könnyű története. Ez nem aggasztott? Read the rest of this entry