A trianoni árva

Részletek Szabó Magda Für Elise c. regényéből.

Az a több sebből vérző, eszméletét hosszú ideig vissza nem nyerő, minden tekintetben sérült gyermek, akit már az új határon belül találtak meg, s akit menekülő szülei holttestei takartak, trianoni árva volt, egy, a háború mindenkijüket elvesztett kiskorú áldozatai közül. Mikor a Nemzeti Árvák Egyletét megalapították, a későbbi Revíziós Liga tevékenysége még csak ígérkezett, ám az árvaház nagy épületének azonnal hangsúlyt adott különleges társadalmi fontossága. A közvélemény nem ok nélkül állt a háború és a békekötés eltaposottjai mellé teljes segítőkészségével: amit az elkoldusodott országban még lehetséges volt, megpróbálta megadni nekik az emberségében sebzett jótékonyság. A kezdetben néma Bogdán Cecíliát viszonylag hamar sikerült azonosítani önmagával, a halott szülei ruháiban talált okmányok segítségével. Zentán született és ő is élete negyedik évében járt, mint én.

fortepan_39042

A jelzős főnév: Trianoni árva közismert fogalom volt. Az összegyűjtött, család nélküli otthontalanokat messziről meg lehetett ismerni az egyenruhájukról, ott jártak a mi városunkban is, ahová egyesek kerültek, Cili is az volt, trianoni árva. Azzá válásának körülményeit apám sose mondta el neki, csak amennyit mindenképpen tudnia kellett, felesleges volt Cili amúgy is sérült tudatát részletekkel terhelni. Később persze közölnie kellett: a kislányt úgy találták a déli határon a demarkációs vonalon már innen, minálunk, halott apja-anyja testükkel védték meg a kétfelől rájuk záporozó golyók elől, ő fejsérüléssel és sokáig tartó memóriakieséssel élte túl a szülők pusztulását. Egyébként Cilit annak idején apám hozta a házunkba, és mikor szüleim adoptálták, felvette a Szabók ritka családnevét is, férjhez is apám karján ment, a gyerekkorunktól kedvelt verestemplomba, amely talán nem is az ő felekezete szerinti imahely volt, hiszen mikor a trianoni árvákat átvevő bizottság rendszerezte a talált gyerekek adatait, beszélni még nem tudott, felekezete megállapításának kísérletekor csak a hitágazatok szimbólumait mutatták meg neki. A kereszt után nem nyúlt, nem is vetett keresztet, a református imakönyv tetején lévő kehely rajzára viszont már rátette a kezét, nyilvánvaló volt, hogy ezek szerint protestáns. Szabó Cecília sérült fejében a szétzilált emlékekből ez az epizód sajátságos véletlenből megmaradt. Apám örült, hogy a saját lánya és az adoptált együtt járhat hittani előkészítésre, hiába született Zentán, Cili nem óhitű, még igazán szerencse, mert akkor hogy oktathatná a mi lelkipásztorunk, velem együtt. Amikor egyszer ez az epizód szóba került, fogadott testvérem elkomolyodott, nyugtalan, majd érzékelhetően zavart lett. Nem értettem az okát, félrehívott és megmagyarázta. Dódi – így hívott egész életünkben – suttogta, én nem azt mutattam, azaz én nem mutattam semmit, semmi vallásosat, erre kivételesen emlékszem. Azt láttam, pohár van a fedelen, és szomjas voltam, vizet szerettem volna inni. Sohasem mondtuk el apámnak, anyámnak sem, akármi hitűnek született is Cili, a kálvinisták kátéját tanulta.

Apám, mikor megnősült, szőke lánygyereket kért a feleségétől, az barnát szült neki, s több gyereket már nem is akart, pedig apám vágyott a vidám nyüzsgésre, tizennégyen voltak ők testvérek a köröstarcsai parókián. A Központi Trianoni Árvabizottság debreceni képviselőjeként olykor értekezletre hívták fel Pestre, ahol a központ működött, mikor azon a bizonyos örökre emlékezetes napon felutazott, nem hitte volna, hogy sok teljesületlen kívánsága közül egy most váratlanul teljesül majd. Lefolyt az értekezlet, aztán a jelenlévők meg kívánták nézni az alighanem már alvó gyerekeket, apám nem hitte volna el senkinek, hogy mikor egy óriási, általános hálószobának kijelölt helyiségbe lép, egyfajta jóvátételt kap egy megtagadott, nagyon is emberi óhaj teljesülésével. A helyiségben párnákon, matracokon százfajta pokróccal, paplannal letakarva feküdtek az árvák, akiket akkorra már kikérdeztek az idegorvosok, képzett védőnők fürdettek, s a viszonyok lehetőségeit meghaladó minőségű koszttal is ellátták őket. Mihelyt hovatartozásukat vagy teljes árvaságukat kiderítették, és bebizonyosodott, hogy minden nyomozás meddő, mert nincs a talált gyermeknek olyan családtagja, akinél elhelyezhető, felekezeti hovatartozásuk szerint egyházi létesítmények árvamenhelyén helyezték el őket, onnan kerültek aztán az iskoláskorúak elemibe vagy felsőbb iskolába, a legkisebbeket meg átvették az óvodák. Ágyaik előtt ott volt az egyenruhájuk, szépen kiteregették a fekete vászon- vagy posztóöltözéket, amelyen szürke szalag piros hímzésű felírással jelezte, aki viseli, trianoni árva. Én láttam őket felvonulni, mert egy nagyobb csapat aztán városunkba került az ottani trianoni részlegbe, patyolattiszták voltak, igen ápoltak, egyforma ruháik miatt valóságos kis hadsereg, kétnemű Twist Olivérek egy nagy tömegtemetés után. olvasásának folytatása

A férjem külföldi

A feleség magyar, a férj külföldi állampolgár (de lehet fordítva is), Magyarországon élnek, és szeretnének örökbe fogadni. Nem nagy, de létező csoport, ma az ő lehetőségeiket járom körül.

Magyarország csatlakozott a hágai egyezményhez, amely szerint akkor nemzetközi egy örökbefogadás, ha a gyerek utána más országban fog élni, és erre csak akkor kerülhet sor, ha belföldön nem sikerült szülőket találni neki. Tehát nem az a döntő, milyen állampolgárok a szülők, hanem hol élnek. Ebből következően a Magyarországon élő magyar feleség és dodekanisztáni állampolgárságú férj jogosult nálunk belföldi eljárás keretében örökbe fogadni (sőt, egy itt élő dodekanisztáni pár is). Egy Svédországban élő magyar viszont nemzetközi jelentkezőnek számít, és a drágább, bonyolultabb nemzetközi örökbefogadással kaphat csak Magyarországról gyereket, olyat, akinek itthon nem találtak szülőt. A Gyermekvédelmi törvény viszont kimondja, hogy a nyílt örökbefogadást közvetítő civilek külföldi állampolgárokat nem fogadhatnak (ez a Czeizel-ügy hozadéka, mikor húsz éve amerikai párok a rendszert megkerülve fogadtak örökbe magyar újszülötteket). Ennek dacára az elmúlt évekig néhány civil fogadott vegyes házaspárokat. olvasásának folytatása

Babaköszöntő, 2016. május

Olvasók, akiknek bővült a családja. Ezúttal csupa rendhagyó történetet olvashattok a Babaköszöntőben. Sok boldogságot minden családnak! Továbbra is várom az olvasók történeteit, akik nemrég fogadtak örökbe.

Nicknév: Sterretje

Családi felállás: Nyolc éve vagyunk házasok, öt éve kezdtük a babaprojektet. Kezdettől fogva vér szerinti és örökbefogadott gyermekre is vágytunk. Első gyermek mindkettőnknek.

Miben vagytok mások, mint mások: Nem hiszem, hogy mások lennénk bármiben is. Vetélés, műtét, diéta, víz-, tea- és vitaminkúra után nem mentünk lombikra, képtelen vagyok ekkora testi-lelki gyötrelemre. 0-2 éves nem roma gyerekre vártunk, beteg gyermeket, tesókat és ikreket is vállaltunk volna.

Miért fogadtatok örökbe: Kezdettől fogva így terveztük, csak azt hittük, először szülni fogunk, utána fogadunk örökbe.

Mennyit vártatok: 1,5 évet álltunk sorba a Tegyesznél és két alapítványnál.

Noé2

Ki érkezett, honnan: Noé, egyéves kisfiú, magánutas nyílt örökbefogadással, de gyerekotthonból. A vér szerinti anya nem mondott le róla születésekor, mert remélte, hogy javulnak körülményei és magához tudja venni őt, de ez 9 hónapig nem következett be. A szülőanya nagymamája viselte szívén a gyerek sorsát, ő keresett örökbefogadókat. Nagyon sok bürokratikus akadályon kellett átküzdeni magunkat, de megérte. Egészséges kisfiú, kruppos, de ennél súlyosabb  betegségeket is vállaltunk volna.

A leg…

Legnehezebb: Látni, hogy a vér szerintinek sem könnyű a lemondás – ez érthető, engem mégis meglepett és megterhelt. Ezen kívül nehéz volt az első (napközben kettesben/este hármasban, a négy fal között töltött) hónap is, amikor a taknyos-kruppos gyereket próbáltam megismerni és gondozni úgy, hogy magam is magas lázzal, arcüreggyulladással küzdöttem.

Legkedvesebb: Második névként a Noét kapta tőlünk, melynek jelentése: “nyugalom, vigasztalás”. Mint kiderült: valóban ilyen jellem. Mindig mosolygós, gyengéden simogatós (“Simisimi”-re odamászik és megsimogat, mélyen a szemembe nézve), amikor sírtam a gyermek bemutatásán, fogta a zsebkendőt, és törölgette a szememet!

A legjobb tanács, amit kaptatok: Türelem! Csak szeresd!

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: Kicsit féltem, milyen éjszakáink lesznek, vagy, hogy nem akar enni, játszani velünk. Ehhez képest az első naptól végigalussza az éjszakákat, eszik, játszik, nyoma nincs traumának… (Teszem hozzá, az otthonban nagyon szerették, féltőn gondoskodtak róla!)

Miről olvasnál szívesen: Különféle korú sérült gyermeket örökbe fogadók tapasztalatait (továbbra is szeretnék egy látássérült gyermek anyukája lenni).

******* olvasásának folytatása

Gyereksorsok cikkajánló 2016. május

Az SOS Gyermekfalvak Gyereksorsok blogjáról ajánlok pár, ide kapcsolódó cikket a közelmúltból.

https://gyereksorsok.hu/2016/02/14/barbi-nagykoru-fiatal-sos/

Barbi állami gondozásban nőtt fel, de több testvére örökbefogadókhoz került.

“Összesen tizenketten vagyunk már testvérek. Mi voltunk heten az SOS-ben, a többiek utána születtek. Ketten intézetben vannak, a többiek örökbe lettek adva, mert róluk már anyu lemondott. Kettő kivételével titkos örökbeadás volt. Egyszer voltam az önkormányzatnál, szerettem volna megtudni, mi lett velük. Volt egy segítőkész ügyintéző, aki utánanézett, mondta, hogy hol kell utánakérdeznem. Írtam az illetékes önkormányzatnak, hogy szeretném tudni, hol vannak, de még csak nem is válaszoltak.” olvasásának folytatása

„Az örökbefogadás miatt nem áll szóba velem az öcsém”

Milyen lehetőségei vannak egy egyedülálló nőnek a gyerekvállalásra? Szandra negyvenévesen döntötte el, hogy belevág egyedül. Sikertelen inszeminációk és lombikok következtek, majd örökbefogadás révén érkezett meg a kislánya. Lombikozás spermadonorral, mesés egymásra találás a kétéves Fannival, majd a család szétszakadása a gyerek roma származása miatt. Szandrával beszélgettem. (A képek nem őket ábrázolják.)

– Mióta akartál gyereket?

– Mindig is akartam gyereket, de nem jutottam el senkivel a próbálkozásig, és véletlenül sem estem teherbe. A negyvenedik születésnapomon döntöttem el, hogy elég volt a várakozásból, gyereket akarok. Rögtön jelentkeztem a Kaáli Intézetbe, végigcsináltam két inszeminációt, majd három lombikprogramot.

– Vannak ilyen paradigmák, hogy ha egy nő gyereket akar, menjen el egy diszkóba és szedjen fel valakit…

– Utólag már jól tudom, hogy ha beléd rakják a megtermékenyült petesejtet és úgy sem tapad meg, akkor elég kicsi az esély, hogy felszedsz valakit pont a peteérésen belüli 12 órában és megfogan. Ez csak azoknak sikerül, akik nem szeretnék.

– Simán fogadtak a meddőségi intézetben?

– Igen. A Krio Intézetből vettem hímivarsejteket, ötvenezer forint volt egy adag.

– Akkor még volt elég donorsperma a rendszerben?

– Amikor harmadszor vettem, akkor már csak dánok voltak, legalábbis az általam megadott paraméterekkel. Nem voltam maximalista, csak a magasságot adtam meg, és hogy diplomája legyen, de akkor már annyira rossz volt a magyar felhozatal, hogy nem találtak megfelelőt. Csomó vizsgálatot meg kellett csinálni előtte nekem is.

– Volt valami probléma?

– Az egyik petevezeték el volt záródva, de minden más működött. Elvileg. Aztán az első két inszemináció nem sikerült.

– Mondtak esélyeket, hogy 40 felett mennyi a terhesség valószínűsége?

– Öt százalékot mondtak a lombik sikerére. A tb öt próbálkozást fizet.

– Egyedülállóknak is?

olvasásának folytatása

Miért adnak örökbe egy gyereket?

Múltkor megnéztem, milyen okok vezethetnek rá valakit az örökbefogadásra. Most azt sorolom, milyen körülmények vezethetnek ahhoz, hogy egy gyereket nem a vér szerinti szülei nevelnek fel. A listán az összes hazai társadalmi és egyéni probléma megjelenik, köztük hangsúlyosan a nők kiszolgáltatottsága. Sokszor több körülmény is közrejátszik a döntésben.
Azért, mert…

  1. Az anya még kiskorú.
  2. … netán még 14 éves sincs (11-12 éves gyereklányok is adnak örökbe gyereket!)
  3. A szülei nem vállalják a gyereket, nem támogatják.
  4. A férfi már a terhesség alatt elhagyta, nem vállalja a gyereket.
  5. Konzervatív környezetben él, ahol a lányanyaság szégyen.
  6. Az anya már több gyereket nevel nehéz körülmények között, vagy egyedül.

    Fotó: Fortepan, Uvaterv, 1952
    Fotó: Fortepan, Uvaterv, 1952
  7. Már a többi gyerekét is az állami gondozás fenyegeti.
  8. Vagy már ott is vannak, és azokat próbálja meg visszakapni.
  9. Nincs bejelentett munkája, nem jogosult gyedre, muszáj dolgoznia.
  10. A család nagy nélkülözések között nevel 1-2-3-4-5-6 gyereket, még egy gyereket nem akarnak ennek kitenni.
  11. A magzat nem a férjtől, élettárstól van, aki hajlandó folytatni a kapcsolatot, ha a gyereket örökbe adják.
  12. Esetleg már több közös gyerekük is van, akik miatt marad a nő.
  13. Az új élettárs nem fogadja el a korábbi kapcsolatból való gyereket.
  14. Az anya (és az apa) hajléktalan.
  15. … munkanélküli.
  16. … alkoholista.
  17. … droghasználó.
  18. … prostituált (és esetleg egy kuncsafttól van a gyerek).
  19. … börtönben van.
  20. mentális beteg.
  21. … értelmi sérült.
  22. … állami gondozásban nőtt fel.
  23. Az anya kamaszlány, aki a babával együtt él állami gondozásban, és mikor eléri a nagykorúságot, otthagyja.
  24. Az anya olyan helyen él (pl. hajléktalanszálló), ahova a gyereket nem viheti.
  25. A gyerek nemi erőszakból fogant.
  26. A gyerek vérfertőzésből fogant.
  27. Az anya eredetileg nem akarta örökbe adni a gyereket, de a terhesség alatt történt valami (elhagyta az apa, meghalt).
  28. … de a gyerek sérülten született (például Down-szindrómás).
  29. … de a védőnő megmondta, hogy úgyse viheti haza.
  30. … de gyámság alatt áll, és a gyám így döntött.
  31. Az anya későn ismerte fel a terhességet.

    Fortepan
    Fortepan
  32. Időben felismerte a terhességet, valamilyen magzatelhajtó módszerhez is folyamodott, mégis terhes maradt.
  33. Elvi okokból ellenzi az abortuszt.
  34. Nem volt pénze abortuszra, nem tudott eljutni kórházba.
  35. Kései, nem várt terhesség, a gyerekei már felnőttek, nem akarnak újra babázni.
  36. A szülők meghaltak.
  37. A szülőknek sose kellett a gyerek, egy darabig rokon, ismerős nevelte, aztán nem bírta tovább.
  38. A nagyszülők már nevelnek 1-2-3 gyereket, többet nem vállalnak.
  39. A szülők olyan súlyosan bántalmazták ezt vagy egy másik gyereküket, hogy megvonták a jogaikat.
  40. A szülők nem mondtak le a gyerekről, de a gyerek bekerült állami gondozásba, és ott nem látogatják.
  41. Vagy átlátják, hogy nem fogják visszakapni, és akkor mondanak le.
  42. Az örökbeadás valójában egy béranya-ügyletet fedez.
  43. Más országban: háborúban vagy természeti katasztrófában eltűntek a szülők.
  44. Más országban: az abortusz nem legális.

Ti miket tudtok még?

Gyászhír

Nagyon szomorú hírre találtam a Fészek Alapítvány honlapján. Dr. Budai Ágnes, az alapítvány vezetője életének 66. évében elhunyt, írja a család közleménye.

Itt sokan ismerték Ágit, sok olvasó köszönheti neki a gyerekét. Legalább 120 kisbabának talált családot. Ennél is sokkal több embernek segített. Aki hozzá fordult, annak mind adott tanácsot, hivatali ügyintézésben, barátkozásban, gyereknevelésben. Segített kitaposni a reménytelen ügyeket is, függetlenül attól, melyik szervezettől fogadott az illető örökbe. Ha valaki nála várakozott, de máshonnan fogadott örökbe: örült, hogy egy baba családba került. Igazi harcos volt, szívvel-lélekkel harcolt az örökbefogadókért, a gyerekekért. Határozott nézetei voltak a származásról, küzdött azért, hogy ne különböztessék meg a gyerekeket, de aki nem értett egyet vele, azt is fogadta az alapítványnál. Saját magát háttérbe helyezte, “nem én vagyok a lényeg, az ügy a fontos”, vallotta. Gyűlölte a bürokráciát. Amit ő sem tudott elintézni, azt nem lehetett elintézni. Zseniális metódusát csak Budai-módszernek neveztem el. Ha egy ügy elakadt, ha a hivatal nem volt hajlandó valamit megcsinálni, ő csak szelíden annyit kért: akkor ezt tessék írásba adni, hogy nem hajlandóak elvégezni. Ettől mindig elintéződött az ügy végül.

budai ágnesItt olvasható Ágival a két évvel ezelőtt készült interjú, ahol az örökbefogadással, származással kapcsolatos nézeteiről és a Fészek munkájáról beszélgettünk: https://orokbe.hu/2014/04/15/vegyen-kutyat-ott-lehet-pedigret-kerni/

Karitatív örökbefogadás?

Ma egy tipikus kérdést vázolok fel. Több hasonló levelet kaptam. Adott egy házaspár, két kicsi vér szerinti gyerekkel, általában a kisebb még olyan korú, hogy otthon van vele az anyuka, és szeretnének örökbe fogadni még egy gyereket. Jó az anyagi helyzetük, lehet, hogy voltak kisebb orvosi problémák a terhesség alatt, lehet, hogy nem, de ha megerőltetik magukat, tudnának még szülni is. De ők örökbe szeretnének fogadni, él bennük egy elkötelezettség eziránt, szeretnének segíteni egy gyereken, van még egy hely az otthonukban és a szívükben. És jön a sok kérdés, hogy ez lehetséges-e, kaphatnak-e harmadik gyereket.

Fortepan
Fortepan

Megpróbálom sorra szedni először a tényeket, aztán kicsit filozofálgatok a kérdésről. Ezek csak szempontok, a döntést nekik kell meghozniuk, belevágnak-e. olvasásának folytatása

Barátkozás apaszemmel

Ismerkedés és hazatérés totyogó korú gyerekkel. Gergely és Zsófia (Maminti néven kommentel) egy 13 hónapos kislányt fogadtak örökbe az országos listáról.  Erős kötelék a nevelőanyával, altatás babakocsiban, zokogásroham az új otthonban. Hogy lehet beszoktatni egy totyogó babát? A történetet Zorka apukája, Gergely meséli el.

Sok év orvoshoz járás után jutottunk arra feleségemmel, hogy az örökbefogadás felé fordulunk. Az elhatározás nem egyik pillanatról a másikra született, sok vizsgálat és az első lombik lezajlott, amíg formálódott a gondolat. Nagyon vonzó volt azonban, hogy bizonytalan helyzetünkben egyfajta bizonyosságot ígért: ezen az úton biztos lesz gyerekünk, legfeljebb ki kell várni.

Tulajdonképpen elég hamar, egy évvel a határozat után megkaptuk a Tegyeszes kiajánlást: az egyéves Zorkát országos listáról. Már az iratismertetés után is csak egyetlen kétely volt bennünk: hogyan lehet, hogy eddig senki sem kérte őt? (Úgy tudjuk, hogy a Tegyesz nem is keresett Zorkának a megyében szülőt, mivel roma vagy félroma származású. Az nem egyértelmű, hogy másnak kiajánlották-e előttünk az országos listáról, de az biztos, hogy látni mi láttuk először.) A személyes látogatás pedig mindkettőnket meggyőzött arról, hogy bele kell vágni. (Miután végre kettesben maradtunk, feleségem nézett rám óvatosan, hogy mit gondolok, és én állítólag ezt válaszoltam: „Hát ez nem kérdés.”) Egy barátságos, vidám, kiegyensúlyozott, egészséges és mozgékony babát ismertünk meg, aki a születése óta ugyanabban a szerető nevelőszülői házban lakott. És itt kezdődtek a nehézségek.

Az ismerkedés intenzív szakaszát a határozat módosítása (Zorka már éppen kicsúszott a 0-1 éves életkorra szóló határozatunkból) és a munkahelytől való elszakadás miatt három héttel későbbre tudtuk időzíteni, addig hétvégenként látogattuk reménybeli kislányunkat. Ezalatt két problémánk merült fel. Az első egy gyakorlati: alkalmassá kellett tenni a lakásunkat és életkörülményeinket egy egyéves kisgyerek befogadására. Mindaddig ugyanis inkább csecsemőben gondolkoztunk, ami azért egész más igényeket támaszt: más ruhatár, babakocsi, autósülés szükséges, a szórakoztatásához játékok, könyvek. Mivel Zorka az első gyerekünk, nekünk tényleg nem volt itthon semmi, amihez nyúlni tudtunk volna. Az is nagy különbség, hogy egy izgő-mozgó, járó egyéves számára egy méter magasság alatt majdhogynem ki kell üríteni a lakást, a lépcsőre rácsot szerelni, fiókzárakat, elpakolni az éles, szúrós, mérgező dolgokat, a növényeket. Tényleg sok időnk elment mindezzel, mivel nap közben dolgoztunk, hétvégén látogattuk Zorkát, és a fennmaradó időben kellett mindent beszerezni, megszerelni. Persze így sem lett gyerekbiztos a lakás, Zorka rögtön felfedezte a legérdekesebb dolgokat. Már ez a probléma sem volt egyszerű, ennek nyomán jelenleg el sem tudom képzelni, mi lett volna, ha egy alapítványtól két-három nap alatt befogadandó babára kapunk felajánlást. A második probléma inkább elméleti jellegű volt: sehogy sem tudtam elgondolni, hogyan lehet egy egyéves kisgyereket kiszakítani a számára csecsemőkora óta természetes közegből, és új szülőt adni neki. A hétvégenkénti barátkozások jól alakultak, de az is nyilvánvaló volt, hogy babánk számára az elsődleges kötődést a nevelőanya jelenti. Nagyon féltem az ismerkedés intenzív szakaszától – pontosabban nem értettem, hogyan lehetséges egyáltalán átlépni ezt a küszöböt. Igyekeztem művelődni: olvastam könyvet és ezt a blogot (jellemző módon végigvettem a „barátkozás” tárgyszóval jelölt összes bejegyzést), továbbá nagyon segítőkészen válaszolgatott a kérdéseinkre minden Tegyeszes ügyintézőnk és a nevelőanya is. Összességében annyit szűrtem le mindebből, hogy egy-két hét alatt menni szokott a dolog, persze intenzív és fárasztó napok várnak ránk. Csak az egész hogyanját és mikéntjét nem értettem. Hogy ha odaköltözünk a közeli panzióba, akkor onnantól vajon mi fog történni. olvasásának folytatása

Gyereksorsok cikkajánló

Ma az SOS Gyermekfalvak Gyereksorsok blogjáról ajánlok pár, ide kapcsolódó cikket, ezeket szintén én írtam.

https://gyereksorsok.hu/2016/03/31/tardos-anna-pikler-emmi/

Beszélgetés Tardos Annával, Pikler Emmi lányával. Pikler Emmi gyerekorvos a magyarországi gyermekgondozás forradalmasítója volt, két generációt neveltek fel a módszere alapján. Az általa vezetett csecsemőotthon, a „Lóczy” elismert szakmai központ volt. Lánya, Tardos Anna anyja tudományos munkáját folytatja, közel 85 évesen is aktív. Az itteni olvasók is kérték már, hogy legyen vele interjú.

https://gyereksorsok.hu/2016/03/03/orokbefogadas-szoptatas/

Örökbefogadott kisbaba szoptatása! Zsuzsi és férje öt hónapja fogadta örökbe az újszülött Andrist, és Zsuzsi megpróbálkozott a szoptatással. Ha kis mennyiséggel is, de saját anyatejjel is tudja táplálni kisfiát. Zsuzsi elmeséli, milyen trükkökkel sikerült szoptatnia a babát, és hogyan szerzett anyatejet.

olvasásának folytatása