Újabb közös program az olvasóknak! Izgalmas koreai filmet vetítenek a Titanic Fesztiválon az örökbefogadásról, ezt nekünk találták ki! Utána pizzázunk.
Raize olvasónk vendégposztja!
A jelképes örökbefogadás egy nehéz sorsú gyerek anyagi támogatását jelenti, aki élhet Magyarországon vagy a harmadik világban. Az adományozó általában a gyermek étkezését, oktatását támogatja a távolból, de néha személyes találkozásra is mód van. Rengeteg szervezet kínál ilyen lehetőséget, néhány hazai és nemzetközi programból válogattunk.
Magyarországon a jelképes örökbefogadást kínáló szervezetek jórészt úgy működnek, hogy az adományozó vállalja egy rászoruló gyermek egy éven át tartó anyagi támogatását. A támogatás összege általában pár ezer forint, és élelmezésre, oktatásra, ruházkodásra fordítják. Ebben a konstrukcióban általában nem egy előre kiválasztott gyermeket lehet támogatni, így folyamatos közvetlen kapcsolat nem alakul ki a támogató és támogatott között. Szinte minden alapítvány örömmel fogadja azonban az önkéntes munkára jelentkezőket, így akár testközelből is látható a náluk folyó munka.
A Romániában működő Dévai Szent Ferenc Alapítványnál van lehetőség szorosabb kapcsolatot is kialakítani a támogatott gyermekekkel, a keresztszülői program keretében. Ezt a lehetőséget Böjte Csaba alapító a keresztszülőség mintájára találta ki. Náluk, ha valaki szeretné, lehetősége van arra is, hogy megválassza, körülbelül milyen korú és nemű gyermeket szeretne támogatni. A leírás alapján az alapítvány munkatársai kiválasztanak egy gyermeket, akivel a jelképes keresztszülő tarthatja a kapcsolatot, levélben, de akár személyes látogatások alkalmával is. Minden keresztszülői kapcsolatot rögzítésenek, így minden fontos adatot megosztanak a jelentkezővel a kiválasztott gyermekről, azonban ebben az esetben sem közvetlenül a támogatott gyerekek kapják meg a támogatást, hanem maga az intézmény.
Múltkor leírtam, mi a hivatalos menete a Gyámhivatalon keresztül, ha az örökbefogadott meg akarja keresni a vér szerinti hozzátartozóit. Elég sok ponton el tud akadni a folyamat, információhiány miatt, vagy ha a keresett személy nem a bejelentett lakcímén lakik, eltűnt, nem ő veszi át a levelet, egy családtagja is elolvassa a megkeresést. Most arról lesz szó, milyen egyéb lehetőségek állnak egy felnőtt örökbefogadott rendelkezésére, ha a vér szerinti szüleit, testvéreit szeretné megkeresni. A Polgári Törvénykönyv és az ENSZ szerint is a gyermeknek joga van származása megismeréséhez.
Előrebocsátom, hogy én mélyen megértem, ha egy örökbefogadott kíváncsi a gyökereire, és szeretné látni, hogy ki szülte őt. Én is ezt tenném a helyében! Másfelől, a keresésnél tartsa szem előtt, hogy
Függetlenül arról, hogy mi mit gondolunk a titokról, ezek figyelembe vételével érdemes keresgélni, óvatosan, és nem okozni bajt a megkeresett vér szerinti családtagoknak. Nekem az is ízléstelen, ha több száz embert bevonnak a keresésbe, konkrét adatokkal (pl. Facebook). olvasásának folytatása
Eddig ez volt minden idők legnagyobb létszámú találkozója. 74 felnőtt és 17 gyerek jött el. A teljes hazai örökbefogadási spektrum képviselte magát, innentől csak a résztvevőkön múlott, hogy mit csemegéznek ki belőle. Eljött három szakember, három felnőtt örökbefogadott és három nevelőszülő, számos várakozó és mindenféle típusú örökbefogadó (nyílt, titkos, testvéreket, idősebb gyereket, több gyereket, vér szerinti gyerek előtt és után). Érkeztek vendégek Győrből, Pécsről, Debrecenből, Jászfényszaruról, Szlovákiából és Norvégiából. A gyerekek csecsemőtől kiskamaszig rajzoltak, játszottak, boldogan rohangásztak. A blog törzskommentelői is jelen voltak: Vicq, Angéla, Buzsa, Dutka, Aktucs, Kata, Háztartásbeli Andrea, Fatika, Eleven, Manuela. olvasásának folytatása
Ma egy örökbeadó mesél, aki két évtizede mondott le egy kislányról. Terhesség egy abortusz dacára, ügyintézés az alapítványok kora előtt, és keserű viszontlátás a gyermekkel, akinek a sorsa nem jól alakult. Most az örökbeadó anya próbál segíteni. Emma (a blogon Mélyrepülés néven kommentel) története rendhagyó, a legtöbb örökbefogadás remélhetően ennél sikeresebb, de talán lehet belőle tanulni. Keserű, szókimondó interjú következik! (A szereplők nevét megváltoztattam.)
– Mutatkozz be pár mondatban!
– 43 éves vagyok, külföldön élek, van egy 18 éves fiam, akit egyedül neveltem fel. Az egész életem harc volt, nem volt egyetlen év, amikor ne kellett volna valami tragédiát feldolgoznom. Sikeres, tanult nőnek tartom magam, de nem érdekel a karrier és a pénz, ezért nem vagyok gazdag. És azért vagyok itt, mert 22 évvel ezelőtt örökbe adtam egy gyereket.
– Hogy kerültél ilyen helyzetbe?
– Az apa még azelőtt elhagyott, hogy észrevettem a terhességet. Rosszkor jött, a családomban és a baráti körömben az abortusz olyan elfogadott dolog volt, mint a foghúzás. Nem gondolkoztam rajta. Korábban sosem voltam terhes, ám az abortusz előtti vizsgálaton az orvos behívta fél tucat kollégáját, hogy nézzék meg, olyan állapotban van a méhszájam, mintha már legalább hat gyereket megszültem és elástam volna a sufni alatt. Ordítottak velem, hogy mondjam meg, hova tettem őket. Fogalmam sem volt, miről beszélnek, jártam rendesen nőgyógyászhoz, semmilyen elváltozásról nem értesített. Rettenetesen megalázottnak éreztem magam.
– De azért végrehajtották az abortuszt?
– Igen. Altatásban történt, véreztem is utána. Utána minden betartottam, amit az orvosok mondtak, fogamzásgátlót szedtem, és pár hónap múlva észrevettem, hogy „megint” terhes vagyok. Az ultrahangon, és később a szülés időpontjából világossá vált, hogy ez még az előző terhesség, az abortusz dacára állapotos maradtam. Utánaolvastam, és kiderült, előfordulhat ilyen műhiba. Az orvosok viselkedéséből azonban inkább azt gondolom, hogy valami perverz példát akartak velem statuálni. olvasásának folytatása
A kötelező utánkövetés friss intézmény a hazai örökbefogadásban, a 2014. március 15. után történt örökbefogadásokat érinti. Aki ezután fogad örökbe, az is találkozni fog vele. Annyit jelent, hogy egy szervezet az örökbefogadás lezárulása után is figyeli a gyerek beilleszkedését, tanácsadással segíti a nevelését, probléma esetén támogatja a családot.
Sok más változással együtt erről is a tavalyi új Polgári Törvénykönyv rendelkezik. Az utánkövetés kötelező, de a család választhatja meg, melyik szervezetnél kéri. A kötelező utánkövetés két alkalomból áll, az örökbefogadás után két hónapon belül, majd egy éven belül. Változás 2017-től: az első utánkövetés fél évvel, a második másfél évvel az örökbefogadás után lesz. Ha a szülő kéri, még további négy évig részesülhet önkéntes utánkövetésben. Mielőtt hazaviszi a gyermeket, a gondozásba kihelyező határozatnál kell nyilatkozni a gyámhivatalban, hogy melyik szervezetnél és milyen időtávra kéri a szülő az utánkövetést.
Tudomásom szerint a következő szervezetek szereztek eddig jogosultságot az utánkövetésre:
Mai hősünk 24 éves amerikai nő, aki egy weboldalt üzemeltet az örökbefogadás összes szereplőjéről, és nyíltan felvállalja, hogy örökbe adott egy gyereket. Harcol az örökbeadók társadalmi elfogadtatásáért, közösséget szervez. Emlékeztek erre a képre? Az örökbeadó anyák Utah állambeli találkozóját is ő szervezte. Haley Kirkpatrick megérdemli, hogy bemutassam az Örökbe.hu-n.
Haley jó tanuló, jó magaviseletű vallásos lányként nőtt fel Salt Lake Cityben, aki a szüzességét a házasságig meg akarta őrizni. Ehhez képest 15 évesen, az első barátjával elvesztette, és rögtön első alkalommal terhes is lett. Anyukája végig támogatta a terhesség alatt, és rábízta a döntést. (A mama évekkel korábban maga is örökbe adott egy gyereket, és egyedül nevelte fel a többit.) Haley a lehetőségek közül tudatosan vállalta az örökbeadást, egy ügynökségen keresztül választotta ki a megfelelő házaspárt. A gyerek apja azonnal kihátrált a kapcsolatból, az abortuszt erőltette, később iskolát is váltott, mert túl kínos lett neki a kérdésekre válaszolni. Haley maradt, a nagy hasával. Az örökbefogadókkal a nyitott örökbeadásban egyeztek meg, azóta is tartják a kapcsolatot, Haley kap fotókat, híreket a gyermekről. Az események után viszonylag hamar férjhez ment, az első gyermek után két évvel született egy kislánya, majd még egy, azóta elvált, és egyedül neveli a gyerekeket. Két kislány anyukájának és egy harmadik szülőanyjának tartja magát. olvasásának folytatása
Már csak hármat kell aludni a blogos vacsoráig! Én már nagyon várom, ti is?
Fontos részletek:
Ma személyes hír következik. Immár három gyerek szülei vagyunk. Megérkezett Valentin fiunk, aki másfél évesen, az országos listáról került a családba. Már lezajlott a barátkozás és az egyhónapos próbaidő, immár hivatalosan is örökbe fogadtuk.
Törőcsik Mari színésznő (1935-2021), és férje, Maár Gyula filmrendező (1934-2013) egy vietnami kisfiút fogadtak örökbe a hetvenes években. A történet azért is különleges, mert ekkoriban Magyarországon az örökbefogadást még titok övezte, Törőcsik Mari azonban nyíltan felvállalta a történetet. (Én is megkerestem, hogy nyilatkozzon az örökbefogadásról, de ezt elhárította, mondván, a gyerekei már felnőttek, nem szeretne beszélni róluk.) Korábban azonban itt-ott mesélt a sajtónak a történetről, ezeket a forrásokat használtam fel.
A házaspárnak 1973-ben született vér szerinti gyermeke, Teréz. Pár évvel később, a nemrég véget ért vietnami háború hatására szerettek volna egy vietnami árvát is örökbe fogadni. A kezdőlökést egy dokumentumfilm adta, amelyik egy gyerek sorsát dolgozta fel, és úgy megindította a házaspárt, hogy ezt a gyereket szerették volna magukhoz venni, noha korábban nem tervezték, hogy örökbe fogadnak gyereket. A háború után tömegesen maradtak árvák Vietnamban, de az ország nem adott örökbe gyereket külföldre. Hihetetlen módon két év alatt, a külügyminisztérium segítségével sikerült kinyomozni a filmben szereplő gyerek hollétét, aki közben már nagykorú és katonaköteles lett, azonban a vietnami állam kivételesen felajánlotta, hogy egy másik gyereket örökbe fogadhat a színésznő. “Azt kértük, hogy ne mi válasszuk ki a gyereket, adjanak, akit ők akarnak.”
Örökbe.hu 
