Szerző: Örökbe

Külföldön élő magyarok

Örökbe54 hozzászólás

“Külföldön élő magyar állampolgár vagyok. Hogy tudnék Magyarországról örökbe fogadni gyermeket?” – ez a kérdés mostanában többször felmerült fórumokon.

Magyarország tagja a Hágai egyezménynek. Örökbefogadásnál ezért nem az számít, milyen állampolgár a szülőjelölt, hanem melyik országban fog élni a gyerek. Ha a magyar állampolgár mondjuk Franciaországban él, akkor külföldi jelentkezőnek minősül.

Magyarországról évi 150-200 gyerek kerül külföldi örökbefogadókhoz. Ezen országokkal van hivatalos kapcsolata hazánknak:

·    Amerikai Egyesült Államok
·    Franciaország
·    Hollandia
·    Norvégia
·    Olaszország
·    Spanyolország
·    Svédország

berki_-anasztazia_10_eves_igazgyongy_ami

A külföldön élő magyarnak először az adott országban kell alkalmasságot szereznie, s azzal részt vehet az ott szokásos örökbefogadásban. Ha a hét partneri állam valamelyikében él, és kifejezetten magyar gyereket szeretne, akkor az adott ország alkalmassági határozatával jelentkeznie kell nemzetközi örökbefogadás keretében Magyarországra az ottani hivatalos közvetítő szervezethez.

Update: Ha más országban él, amely csatlakozott a Hágai Egyezményhez, és a házaspár legalább egyik tagja tud magyarul, akkor közvetlenül fordulhatnak az országuk központi hatóságához és fogadhatnak örökbe szintén nemzetközi eljárás keretében Magyarországról. Ritkán fordul elő, hogy magyar állampolgár ezen végigmegy, de  a külföldi örökbefogadók között vélhetően előnyben részesül. Egyedülállókat nem fogadnak.

Nemzetközi örökbefogadásba olyan gyerekek kerülnek be, akik idehaza nem találnak szülőket. Ezek általában hat év felettiek, romák, gyakran 2-3-4 testvér együtt. A táblázat szerint a gyerekek több, mint fele testvérével együtt hagyta el az országot. Az ennél fiatalabb gyerekek súlyos magatartási vagy egészségi gondokkal küzdenek, vagy többes testvérsorok fiatalabb tagjai. Itt egy részletes tájékoztató a menetrendről.

A 2012-ben külföldre örökbeadott gyermekek. A kisebb gyermekek vagy testvérsorok ifjabb tagjai, vagy a korábban leírt problémákkal rendelkeztek. (Forrás: Kormany.hu)
Update:
Ha valaki külföldről magyar gyereket fogadna örökbe, az alábbiaknak kell megfelelnie (állampolgárságától függetlenül):
  • országa csatlakozott a Hágai Egyezményhez (a legtöbb civilizált ország igen)
  • alkalmassági határozatot kell szereznie az országban, ahol él
  • a magyar alkalmassági szabályoknak is meg kell felelnie (például a fiatalabb szülő legfeljebb 45 évvel lehet idősebb a gyereknél, ha van gyerek a családban, nála csak fiatalabbat adnak)
  • jelentkezik az adott országban annál az ügynökségnél, szervezetnél, ami a magyar hatósággal kapcsolatban áll, ennek hiányában a nemzetközi örökbefogadásokért felelős központi hatóságnál
  • elfogadja az idősebb, roma vagy sérült gyereket, vagy több testvért
  • 45-50 napot Magyarországon tud tölteni
  • van 5-8 millió forintja, amennyibe az eljárás kerül.
A fentieknél lényegesen jobb feltételekkel indul a magyar állampolgár, ha meg tudja oldani, hogy hazaköltözik, idehaza szerez alkalmasságot és kivárja a gyereket. Akinek nincs származási kikötése, két év alatt jó eséllyel sorra kerül. (De külföldiként is roma gyereket kapna, csak sokkal idősebbet.) Kell itthoni lakás és munkahely a jelentkezéshez. Ha megvan a gyerek, utána már lehet menni vele bárhova. Most már van kötelező utánkövetés, ez a gyakorlatban egyszer hat hónappal, egyszer másfél évvel az örökbefogadás után jelent egy elbeszélgetést. De ha közben külföldre költözne a család, meg lehet ejteni egy hazalátogatáson.

Ha a jelentkezés során megemlíti a szülőjelölt, hogy örökbefogadás után külföldre költözik a gyerekkel, akkor külföldi várakozónak minősül. Határeseteket egyedileg bírálnak el, például ha a feleség itthon él, a férj külföldön.

Ha gondolkozol az örökbefogadáson, ajánlom a Start csoportot, ahol a döntés előtt állók összes kérdését átvesszük. Ha már várakozol, és nemsokára sorra kerülsz, akkor a Finis csoportban  készülhetsz a gyerek érkezésére. 

Bővülünk

Örökbe8 hozzászólás

A fejléc két újabb elemmel bővült.

Az Először vagy itt? alatt összeállítottam a Gyakran Ismételt Kérdéseket örökbe fogadni készülőktől, a tipikus kérdésekre egy-egy bejegyzés felel. Kérdezzetek ezután is bátran!

A Hasznos linkek fül alatt pedig megjelent egy nagyon klassz Német linkgyűjtemény, Kata kedves gyűjtése. Aki olvas németül, nézzen bele, tele van hasznos információkkal!

„Sok ellenséget szereztem, mert a gyermek érdekét nézem”

Örökbe295 hozzászólás

Interjú Budavári Zitával! 

Hazánkban hét civil szervezet foglalkozik a krízishelyzetben levő terhesek segítésével és nyílt örökbeadással. Közülük a Bölcső Alapítvány a legrégebbi. Az alapítás ötlete húsz éve fogant meg Budavári Zita fejében. A Bölcső és a nyomában létrejövő alapítványok, egyesületek forradalmasították a magyar örökbefogadási gyakorlatot: az újszülöttek az állami gondozás kiiktatásával rögtön családba kerültek. Zita az interjúban mesél a kezdetekről, a Bölcsőhöz való jelentkezésről, saját lánya gyökérkereséséről, és emellett tisztába tesszük az alapítvánnyal kapcsolatos híreszteléseket. Az irodájában négy órán át beszélgettünk, közben Zita fel-felpattant, fényképeket, albumokat, iratokat mutatott. Minden gyerek nevére emlékszik a két évtized óta.

– Mesélj magadról!

– Örökbefogadó szülő vagyok. Esküvői fotósként dolgoztam korábban. Nem tartom magam szakembernek, csak némi tapasztalattal rendelkező civilnek az örökbefogadásban. 24 éve, tizensok éves próbálkozás és négy és fél éves várakozás után fogadtuk örökbe első kislányunkat egy budapesti csecsemőotthonból a GYIVI-n keresztül (a Tegyesz elődje). 17 éve pedig a második kislányomat már a Bölcső Alapítványnál született babaként fogadtuk örökbe, akit a zűrös jogi háttértörténet miatt más nem mert felvállalni.

zita2

 

– Mikor és miért hoztad létre a Bölcső Alapítványt?

– 1994 februárjában volt egy hét, amikor öt újszülött-gyilkosságra derült fény, az egyiknél az anya is belehalt a szülésbe. Felkaptam a vizet. Én tizenöt éven át jártam az ország három neves klinikájára, még az akkor újnak számító lombikprogramban is részt vettem. Mindent megtettem, amit Magyarországon meg lehetett tenni a gyermekért. Nem ismerve még a lemondó anyák lelki állapotát, felháborított, hogy más meg csak úgy eldobja magától. Persze akkor még keveset tudtam. Teljesen blőd elképzelésem volt, hogy meghirdetem a lépcsőmet, tegyék le oda a nem kívánt újszülötteket. Elmentem a szekszárdi rendőrfőkapitányhoz, a gyámhivatalhoz, hogy mi történik, ha tényleg leteszik a gyereket… Lépésről lépésre haladtam. Teljes naivitással vágtam vele.

– Leteheti a gyereket, de ha az anya nem mond le, akkor állami gondozott lesz… → olvasásának folytatása

Vallomások: vicces bemondások

Örökbe29 hozzászólás

Továbbra is az örökbefogadás vidám oldalán járunk. Ma néhány örökbefogadó szülő oszt meg velünk derűs epizódokat.

Szabó-Barnabás

Jött hozzánk egy szerelő, a kisfiam érdeklődve nézte a munkáját. Közben elment mellettünk a férjem. A pasi megszólalt: “Hát ez a gyerek kiköpött apja, itt tuti nem kell apasági teszt!”

A kisfiammal a piacon sétálgatok, egy árus néni nagyon dicséri a gyereket: “De szép kislegény, gyönyörű szeme van…” majd hozzám fordul: “Megérte sorban állni, anyuka!”

Egy év korkülönbség van a gyerekeim között. Egy taxisofőr végigmérte őket, majd ennyit mondott: “Apa nem hagyta békén anyát”. A faluban egyébként az emberek fele nagy bikának tartja a férjemet, hogy a szülés után pár héttel ismét teherbe ejtett engem, a másik fele meg szentként tiszteli, hogy a két, szemlátomást balkézről való gyereket ennyire magáénak neveli. 

A kifőzdében, ahova hetente egyszer beugrunk immáron három éve, a pultos lány megkérdezte, hogy mennyi idő alatt szültem meg a csecsemő kisfiamat. Úgy néztem rá, mint egy ufóra. Amikor döbbenten mondtam, hogy dehát nem én szültem, akkor kikerekedett szemmel mondta, hogy hiszen ő látott terhesen. 

Mikor a kisfiam három hónapos volt, elkezdtük a kisszobáját kialakítani, és ez brutál meló volt. A finom por megragadt az arcomon a ráncokban, volt egy órám elszaladni az Ikeába, elmentem szutykosan. Előtte 2-3 hónapig fodrásznál sem voltam, a hajam lenőtt, elég szakadtan néztem ki. Hazafelé taxit hívtam. A sofőr meglátta a szatyorból kikandikáló gyerekcuccokat és megkérdezte: “Csókolom, unokának lesz?”

A strandon a gyerekem együtt pancsolt egy afro-félvér kislánnyal (saccra. Biztos nem én leszek az, aki megkérdi, külföldi-e a papája!). Egy anyuka megkérdezi: “A nagypapájukra hasonlítanak?” “Melyik gyerekre gondol?” – kérdezek vissza. “Hát unokatestvérek, nem?”

Egy taxi hátsó ülésén ültünk, a rádióban megszólalt egy Depeche Mode-szám. Az egyéves lányom elkezdett táncolni az ölemben. A férjem megszólalt: “Amikor anyád hasában voltál, és Depeche Mode-koncerten voltunk, már akkor is nagyon szerettünk”. Azon a koncerten nyolc éve voltunk…

Veletek történtek vicces esetek?

Bridget Jones örökbe fogad

Örökbe16 hozzászólás

A sok komolyság után egy vicces könyv. A Született szülőkről írok.

Sinéad Moriarty könyve könnyű női regény, egy trilógia középső része. Amiért érdekes nekem: egy írországi házaspár örökbefogadási procedúráját mutatja be, főleg a jelentkezés, tanfolyam, alkalmassági vizsgálat szakaszát. Ezeket a részeket mohón habzsoltam. Közben zajlik az élet, a kedvesen kajla hősnő, Emma színes családtagjai és barátai sorsát is követjük. Az a problematika engem kevésbé hozott lázba, hogy friss szerelmesek pisilhetnek-e egymás előtt, hogyan fogadjuk, ha öcsénk egy iráni nőt választott, a húgunk meg orrplasztikának veti alá magát teljes médianyilvánosság előtt.

covers_3251

Ami az ír örökbefogadási szisztémáról kiderül, az alátámasztja, amit eddig úgy általában gondoltam a nyugat-európai örökbefogadási lehetőségekről. A naiv Emma egyik megdöbbenésből a másikba esik. Nem érti, miért nem fogadhatnak örökbe ír babát, mikor “akárhányszor bekapcsolod a tévét, elárvult gyerekek hada néz veled farkasszemet”. Aztán megtudja, hogy az előző évben mindössze négy(!) írországi babát adtak örökbe, és kénytelen külföldről adoptálni. Hogy a jelentkezésüket csak sok hónap után fogják elbírálni. A jelentkezéshez nemcsak papírok hada szükséges, de két ajánló is, akikkel külön elbeszélget egy szociális munkás, alkalmasnak találják-e a párt a gyereknevelésre. A tanfolyam hossza, anyaga hasonlít a magyaréra, utána viszont a szociális munkás még hatszor(!) ellátogat a párhoz, és újra és újra végigveszi velük a veszteségek, betegségek, idegen kultúra kérdésköreit. Emmáék Oroszországból akarnak örökbe fogadni, mert az összes többi szóba jövő országban színes bőrű gyerekek vannak, akik nagyon kirínának az ír környezetből. A jelentkezésnél elvárás, hogy ismerjék az orosz kultúrát, és valamennyit beszéljenek is a nyelven, hogy meg tudják őrizni majd a gyerek kulturális gyökereit. A tanfolyamon biztosítják őket, hogy jó eséllyel erősen hospitalizált, fejlődésében visszamaradt gyereket kapnak majd egy orosz intézetből, akinek egészségi állapotában sem lehetnek biztosak. A végső sokk pedig akkor éri Emmát, mikor megtudja, az egész muri ötmillió forintba fog kerülni, és már az első gyerekért hosszú lejáratú hitelt kell felvenniük. Utána gondolkodhatnak, melyik ügynökséget válasszák, nehogy az átverje őket és lelépjen a pénzzel. Viszont, mikor  ezzel is elkészülnek, az ügynökség már heteken belül talál egy megfelelő gyereket. Aztán repülhetnek Moszkvába vízummal, tolmáccsal, nem beszélik a nyelvet, nincsenek tisztában a szokásokkal…

Aki azt gondolja, a magyar alkalmassági procedúra nehéz vagy bonyolult, olvassa el ezt a kis lektűrt.

Itt egy cikk az ír örökbefogadási rendszerről, eszerint az elmúlt években nehezebb lett gyerekhez jutni.

 

Az országos listáról

Örökbe66 hozzászólás

Az örökbefogadásra jelentkezőt már az első beszélgetésen megkérdezik, óhajtja-e felvételét az országos listára. Ez elég komoly döntésnek tűnik, de különösebb áldozattal nem jár, egy ikszet kell húzni a rubrikába. Vesztenivaló nincs vele.

Komolyra fordítva: a gyermekvédelmi szolgálat által titkosan örökbe adható gyermeknek először a saját megyéjében keresnek családot. És fordítva, a szülőjelölt alapesetben a saját megyéjéből kap gyereket. Ha egy gyereket nem sikerül a megyéjében örökbe adni, akkor bekerül az országos nyilvántartásba, ahol az ide bejelentkező várakozóknak immár az ország egész területéről ajánlják ki. Tehát az országos listáról olyan gyereket lehet kapni, aki a saját megyéjében “nem kelt el”.

Ötvös-Alexandra-14-éves (1)

Mi nincs az országos listán: egészséges, fehér bőrű újszülött. Aki csak ebben gondolkodik, annak felesleges jelentkeznie az országos listára, ezek a babák mindig elkelnek a megyéjükben. → olvasásának folytatása

Első találkozók

Örökbe40 hozzászólás

Jól sikerült a szombati blogtalálkozó, és végül el sem áztunk. Délelőtt a Kopaszi-gáton tíz felnőtt és nyolc gyerek volt jelen, este a Margit utca 9.-be tíz felnőtt jött el. Részt vettek várakozók, örökbefogadók mindenféle korú gyerekkel újszülöttől nagykamaszig és felnőtt örökbefogadottak. A délelőtt inkább a gyerekek körül forgott, akik hintáztak, homokoztak és pattogatott kukoricával etették a kacsákat, míg a felnőttek kaptak forró kávét termoszból. Este pedig fröccs mellett elmélyültebb beszélgetésekre is sor került, és jó volt mások tapasztalatait hallgatni. Nagyon örülök, hogy ennyien eljöttek. Máskor is szervezünk ilyet!

Itt egy kis képgyűjtemény a délelőttről:

A beszélgetésen felmerült, hogy az örökbefogadás kapcsán hajlamosak vagyunk mindig csak a problémákról beszélni, pedig rengeteg örömben is van részük ezeknek a családoknak. Van ötletetek, hogy lehetne ezt is megmutatni a blogon?

Habóka meséje

Örökbe36 hozzászólás

Ma egy örökbefogadós mesét közlök. Vidáné Csiba Magdolna vendégposztja. 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kistündér, Habóka. Egy napon kijárta a tündériskola minden osztályát, s a főtündértől megkapta első feladatát. Mivel okos tündér volt, felelősségteljes munkával bízták meg. Cseppentsen fiókákat a madarakhoz, kölyköket az oroszlánokhoz, s kicsinyeket minden állathoz, akiket csak ismer.

Habóka nagyon örült ennek a feladatnak, büszkén nézegette, próbálgatta a szárnyait, majd elindult a világba, s szórta cseppjeit mindenfelé, ahol csak állatokat látott. Telt-múlt az idő, s egy idő után a főtündér magához kérette Habókát.

– Habóka – kezdte gondterhelten. – Panasz érkezett a munkádra! Hogy a csudába lehet, hogy az elefántnak vízilókölyke született, a zsiráfkölyöknek oroszlánsörénye van, a tyúkanyó pedig kutyakölyköt kerget a tyúkudvarban? Csak nem összekeverted a cseppjeidet?

Gondolkozik Habóka, hogyan is tévedhetett ekkorákat, de csak nem bírt rájönni, hol történhetett a hiba. Hiszen olyan gondosan járt el…

– Jól van, Habóka, lehet, hogy egy kicsit még nagy falat volt ez neked. Ezután a virágok sokasodásában fogsz segédkezni. Ott nem nagy gond, ha megkutyulod egy kicsit a színeket, hisz pont attól olyan szépek, hogy ezerszínűek.

36

Habóka boldogan indult az útjára, és úgy gondolta, hogy ez a feladata sokkal érdekesebb, mint a másik volt. Hiszen annyi színnel, formával, illattal találkozhatott, amennyiről álmodni se mert. Időnként a méhecskével is találkozott, aki elárulta neki, hol találja meg a legszebb hársfát, amely épp a virágait ontja, s hol lapul a legillatosabb gyöngyvirág, a harangvirágok társaságában. Szórta a cseppecskéit, hogy a virágos rétek még virágosabbak és színesebbek legyenek, a cseresznyefák millió virágot bontsanak, hogy aztán… ó jaj… piros körtéket teremjenek! → olvasásának folytatása

Film: Nagykutya

Örökbe5 hozzászólás

A Nagykutya (Upperdog) norvég film 2009-ből. A minket érdeklő történetszál: egy thaiföldi testvérpár különböző örökbefogadó családokhoz került Norvégiába, és felnőve sorsuk keresztezi egymást.

Upperdog 2_0

Méghozzá elég különböző családokhoz. Yanne, a lány étteremben mosogat, csendes, szerény, magányos. Ő az idősebb, jól emlékszik vér szerinti anyjukra és öccsére, neki a családja is nyíltan kezelte a kérdést. Axel, a fiú kicsi volt, nem emlékszik semmire, családja is eltitkolta előle a testvérét. Egyébként dúsgazdag yuppie, civilben arrogáns seggfej. A történetben szerepel még egy lengyel takarítónő, aki az összekötő kapocs a két testvér között, meg egy Afganisztánból hazatért, traumatizált katonafiú. Aztán a film végére mindenki megleli a párját.

A Nagykutya az a fajta film, ami először összetöri a porcelánvázát, majd elkezdi összeragasztgatni a cserepeket. A film elején talányos, visszafogott északi drámát láthatunk. Üdítő a magabiztos, mindenkivel bunkó, szeretőjét is megalázó báty figurája. Aztán elkezdik látványosan összekötögetni a szálakat, szájbarágós lesz a film, és Axel is szentimentálissá válik. Nekem legalább húsz százalékot levett a mozi értékéből az érzelmeket kicsikaró Mozart-zene, ami mindig felcsendül, ha két szereplő ágyba bújik.

600full-upperdog-poster

Örökbefogadási szempontból a tanulság az, ami a magyar gyermekvédelemben is alapelv: testvéreket nem helyes szétválasztani egymástól. Valamint, hogy ne hazudjunk a gyereknek, főleg ne a származását érintő kérdésben.

Trailer itt. Itthon csak egy fesztiválon mutatták be, de ügyes kezűek a neten megtalálják idegen nyelveken. Ha ez bárkinek segít, itt egy link francia szinkronnal.

Elbizonytalanodtunk

Örökbe105 hozzászólás

Vendégposzt. Limi kommentelőnk érvényes határozattal rendelkezik, ám lehet, hogy végül mégsem fog örökbe fogadni. Megírta, miért bizonytalanodott el.

Borsmalom.

Úgy érzem magam, mint a pici borsszemek a malomban…

Statisztikák szerint a határozattal rendelkezők egyharmada végül nem fogad örökbe. Mi is épp ebbe az irányba haladunk.

Ősszel kellene hosszabbítani a határozatunkat. 2-4 év közötti, nem roma származású kislányra várunk. Azért ennyi időset kértünk, hogy ne legyen nagy korkülönbség a gyerekeink között.

Már van egy nyolcéves kisfiunk. Tervezett, komplikációmentes, boldog terhességből született. Az első próbálkozásunkkor várandós lettem. Tesót is szerettünk volna, kis korkülönbséggel, de a harmadik vetélés után nem akartunk tovább próbálkozni. Háromszor éltük át, hogy a tervezett terhesség 8. hetében dobog a kis szív, aztán a 12. héten a dokim hosszas csend után azt mondja: „sajnálom, anyuka, nincs szívhang”. Nekem nem volt lelkierőm ezt még egyszer végigcsinálni, a férjem meg azt mondta, hogy neki azt nehéz végignézni, ahogy engem tologatnak ki-be a műtőbe. Az orvosok nem találtak semmi gondot egyikünknél sem, de olyan erősen bennünk van a félelem egy újabb sikertelen terhességtől, hogy nem merünk belevágni.

Igaziból nem terveztünk sok gyereket. Úgy voltunk, hogy egyet mindenképp szeretnénk, aztán majd meglátjuk. Az örökbefogadás mellett karitatív okokból döntöttünk. → olvasásának folytatása