Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: Ildi, Dávid és Zselyke

Kik vagytok? 30-as éveink közepén járunk,17 éve alkotunk egy párt, és azon belül is 10 éve vagyunk házasok! Első gyerkőcre várakoztunk, hosszú út vezetett addig, míg mindketten az örökbefogadás mellett döntöttünk. Mivel mindketten rendelkezünk egészségügyi akadályokkal, így semmilyen más út nem jöhetett szóba, ha családdá akartunk válni.  Éreztük, hogy valami hiányzik… az a bizonyos “cseresznye” a hab tetejéről.

Miben vagytok mások, mint mások? Igazából semmiben, talán annyi, hogy a nagy átlagnál fiatalabbak vagyunk, és sok mindenben elfogadóak. Nyíltan vállaltuk az örökbefogadást, sok videóm is készült ebben a témában egy platformon, ami sok embernek segített abban, hogy tiszta legyen az örökbefogadás és ne az amerikai filmeket vegyék alapul!

Ki érkezett? Zselyke érkezett hozzánk a maga 1 év 4 hónapjával, amikor megismertük (megyei lista, budapesti Tegyesz). Roma származású, makkegészséges, vér szerinti 10. gyermekeként született, ami sok szempontból pozitív is. Normál súllyal, időben, egészségesen jött világra 2022-ben.

Nagyon kedves és jó nevelőszülőknél nevelkedett, a korházból ők hozták ki a harmadik napon. Több gyerkőc is volt, de ennek köszönhetően nagyon jó rutinnal érkezett haza Zselyke, szépen eszik, alszik, és szépen fejlődik korának megfelelően!

A nevelőszülők első örökbeadása volt, így voltak pici kis bakik, de az ügyintézőnk es a pszichológusunk gyorsan rendbe tette a dolgokat.

Mennyit vártatok? 2020 novemberében jelentkeztünk először, de 2021-ben hirtelen édesapám és édesanyám is elhunyt 30 nap különbséggel, és nem tudtam egyszerre ennyi mindent feldolgozni, kellett egy kis idő, így hivatalosan 2022. januártól várakoztunk, és 2023 novemberében kezdtük a barátkozást.

Tehát 1 év 10 hónap!

Mennyit várt a gyerek? 3 naposan a nevelőszülőkhöz került, a vér szerinti már a kórházban lemondott róla, nem is látogatta, de a nevét ő adta.

Zselyke egy év 4 hónapot várt Heves megyében (ott éltek a nevelőszülők), mai napig nem értjük, miért ragadnak be ennyi ideig a rendszerbe a gyerekek…

Miért pont ő? Elfogadóak voltunk a származást illetően, mert a férjemmel a pólus két végét képviseljük… Én déli típusú vagyok, akit sokszor romának néznek (pedig görög-zsidó vér csörgedezik bennem), a férjem pedig igazi svéd típus, így hozzánk bármilyen rasszú gyerkőc jött volna, beleillett volna a családi képbe.

Zselyke nagyon hasonlít is rám, így mindig megkapjuk, hogy “tiszta anyja ez a gyerek!”

Zselyke előtt volt egy másik kislányra kiajánlásunk, de az a pár dolog, amit kizártunk, pont benne volt az aktájában, így fájó szívvel, de nemet mondtunk, rá pedig 2,5 hétre már a Tegyesznél ültünk és szemeztünk a kislányunk fotójával!

Miért pont ti? 8 család aktája volt a “kerekasztalon”, akik Zselykénél szóba jöhettek, mi voltunk az utolsók időrendben, de mivel a nevelőszülők ragaszkodtak ahhoz, hogy elfogadó pár legyen, akik nem idősek, így az aktánkat látva minket tettek be top 3-ba.

És itt jött jól az, hogy sokszor romának néznek, mert ezzel mi lettünk a kiválasztott szülőpár!

A nevelőszülők is romák voltak, így nekik ez nagyon fontos volt, és amikor beszélgettünk erről velük, akkor mondták, hogy nagyon erős hasonlóságot láttak a kislányommal, amit az ügyintézőnk és a pszichológusunk is alátámasztott.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nem könnyű…olvasni, várakozni sokkal könnyebb, mint már benne lenni az aktív folyamatban! Mind fizikailag, mind pedig érzelmileg brutális.

A legnagyobb problémátok most: Igazából ezt lehet pozitívan is felfogni, de a kisasszony nagyon feszegeti a határokat, kinél/mit/meddig lehet! Ez azt jelenti, hogy biztonságban érzi magát, de mivel elég határozott szabályok vannak, így nagy problémák nincsenek.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Gyors a folyamat, annál is gyorsabb, mint gondolnánk!

Nyilván várakozunk x évet, de ha már megvolt az aktamegtekintés és a rápillantás, onnantól kezdve sitty-sutty család lesztek, ami baromi megterhelő lelkileg…

A barátkozás folyamata is más, mert ott ülsz egy idegen gyerekkel, egy idegen nappalijában, idegen érzésekkel!

Ellátnád rutinból a gyereket, de zavarban vagy, mert még nem a tied, és ott egy másik nő (bármennyire is jó nevelőszülő), aki automatikusan rendbe teszi a gyereket az adott problémával. Tehát nem könnyű, és nincsen mindig (sőt) ott valaki a hivataltól, hogy szóljon a nevelőnek, hogy hagyjon nektek teret, hogy szokhassátok ti is a dolgokat!

Miről olvasnál szívesen? Amit hiányolok, mert nagyon tabutéma, az az érzések… Ha nem jön, ha lassan érkezik meg, ha egyáltalán nem jön! Amikor azt érzed, hogy most kellene a földön a legboldogabb embernek lenned, igazi ősanya érzésekkel, de csak azt érzed, hogy itt egy idegen gyerek, aki szép és jó, de csak robot üzemmódban funkcionálsz!

Mindenki kérdez: -na milyen?! – ugye milyen szuper? – akkor most nagyon boldog vagy, ugye? És te csak egyre kínosabban érzed magad, és már a létezésedet is megkérdőjelezed.

(Nyugi, alakul, ha olvasod és hasonlóan érzel, napról napra jobban fogod érezni az anyaságot!)

******

→ olvasásának folytatása