Dolgozat: az örökbefogadott mint szülő

Örökbe6 hozzászólás

Az örökbefogadást vizsgáló szakdolgozatokat bemutató sorozat folytatódik. Ma Derda Eszter mesél, aki az örökbefogadottak szülővé válását vizsgálta.

– Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

– A Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia alapképzésén készült szakdolgozatnak, 2012-ben.

– Mi volt a témád?

– Az örökbefogadottak szülői vágyai. Arra voltam kíváncsi, hogyan képzelik el, illetve élik meg a szülőséget azok, akik örökbefogadottként nőttek fel. Vizsgáltam a szülői bánásmód, az önértékelés és az identitás kapcsolatát a szülői vágyakkal.

bt

– Hogy jutottál el az örökbefogadás témájához?

– A témám fokozatosan alakult. Egy ismerősöm örökbefogadása kapcsán merült fel először bennem, hogy az örökbefogadást válasszam. Kezdetben azt gondoltam, hogy az örökbefogadott gyermekek és örökbefogadó szüleik között kialakuló kötődés folyamatát szeretném vizsgálni. Aztán elkezdtem olvasni a szakirodalmat, és feltűnt, hogy alig foglalkoznak kutatások felnőtt örökbefogadottakkal. Az örökbefogadottak szülősége pedig szinte érintetlen terület volt. Voltak kétségeim, hogyan fogom megtalálni az érintetteket, aztán egyik reggel a tejeskávémat kortyolgatva egy újságot lapozgattam, és az apróhirdetések között rátaláltam egy felnőtt örökbefogadottak számára szervezett találkozóra. Ez egy olyan bíztató kezdet volt, hogy belevágtam. → olvasásának folytatása

„Én legjobban annak örülök, ha a saját család vállalja a gyereket”

Örökbe31 hozzászólás

Folytatódik a nyílt örökbefogadást közvetítő hazai civil szervezetek bemutatása. Az Együtt az Életért egy kisebb egyesület, akik büszkék rá, hogy náluk több krízisterhes viszi haza a babát, mint amennyien örökbe adják. Varnyú Ildikóval, az egyesület szakmai vezetőjével a krízisterhesek segítéséről, az életvezetési táborról, az egyesület filozófiájáról beszélgetek, és kiderülnek az örökbe fogadni szándékozókat érdeklő részletek is.

– Mondj pár szót magadról!

– Védőnőként dolgozom, Pécsett élünk a férjemmel, három felnőtt gyerekünk van.

Varnyú Ildi képe a cikkhez

– Miért hoztátok létre az egyesületet?

– Előzőleg az Alfa Szövetségnél dolgoztam, közel húsz éves múltra tekint vissza a tevékenységem. A hivatásom egy része a krízisbe jutott kismamákkal való foglalkozás, így ez a téma közel áll hozzám.

– Milyen a viszonyod az Alfához? Nézetkülönbség miatt váltál ki?

– Az Alfa az életem egy fontos szakasza, ezer szállal kötődöm oda, sok jó emberi kapcsolatom, emlékem fűz hozzájuk. Azért léptem ki, mert úgy éreztem, nem egyformán gondolkozunk Téglásy Imrével (az Alfa Szövetség főtitkára, vele is készült interjú). Ő egy elméleti jellegű munkára gondolt, én inkább a gyakorlatra szavaztam. Nekem nem az a hivatásom, hogy a világot váltsam meg, hanem hogy 1-2-10-20 embert segítsek tevőlegesen.

– Akkor nem a dávodi ügy kapcsán távoztál? (1998-ban az Alfa egy 13 éves lány abortuszát akarta megakadályozni, az esetet megbeszéltük Téglásy Imrével az interjúban.)

– Nem, utána még sok évig dolgoztam ott.

– Mi a filozófiátok?

– A nehéz helyzetbe került kismamák mellett állunk segítőtársként. Megkeressük neki az összes lehetséges utat, aminek ismeretében ő tud dönteni, a gyermeke és maga számára a legjobbat választani.

– Ez az út nálatok nem mindig az örökbeadás. → olvasásának folytatása

Mi lesz a neve?

Örökbe90 hozzászólás

Az ember sok ábrándot dédelget a leendő gyermekével kapcsolatban. Az álmodozás egyik tárgya, hogy mi lesz majd a neve a kicsinek.  A vér szerinti gyerek elég jól szokta teljesíteni az elképzeléseket ezen a téren, de az örökbefogadásnál általában a nevet is készen kapja a szülő.

Horváth-Alex1

A vezetéknév egyszerűbb, ott alapesetben az örökbefogadó családnevét kapja a gyerek. (Házaspárnál elég sok eset van, újabban házasságkötésnél kell nyilatkozni, melyik variáció legyen majd a leendő gyerekek vezetékneve, a gondozásba kihelyezés előtt mindenesetre újra rákérdeznek.)

A Polgári Törvénykönyv szerint kivételesen indokolt esetben a gyámhatóság megengedheti, hogy a gyerek megtartsa addigi vezetéknevét. Gondolom, ez családon belüli örökbefogadásoknál, vagy már kamaszkorú gyereknél merül fel.

Ha egyedülálló anya fogad örökbe, a gyereket képzelt apa nevére szokás anyakönyvezni, a nevet az anya adhatja meg. Újabban a képzelt apa bejegyzése nem kötelező.

Az utónévről a törvény tavaly március 15-i módosítása úgy rendelkezik, hogy “a gyámhatóság kivételesen indokolt esetben engedélyezheti az örökbefogadott utónevének a megváltoztatását. Az utónevet az örökbefogadók határozzák meg.” A gyámhatóság dönti el, mi az indokolt eset. A két legnagyobb közvetítő civil szervezetnél még nem volt olyan eset az egy év alatt, amikor ne engedélyezték volna a névváltoztatást. Amelyik gyámhivatallal én beszéltem, ott a “mindig arról álmodtunk, hogy legyen egy Zalán nevű kisfiunk” érvet elégséges indoknak tartják, vagy azt is, ha a régi név nem illik az új családnévhez, és ha a gyerek két eredeti keresztnevéből egyet megtart az örökbefogadó, azt nem tekintik változtatásnak.

Néhány beszámoló az elmúlt egy évben örökbefogadóktól: → olvasásának folytatása

„Köszönöm, hogy ilyen embert faragtatok a fiamból”

Örökbe76 hozzászólás

Ma egy felnőtt örökbefogadott mesél eszméléséről és gyökérkereséséről. Már szerepelt több felnőtt örökbefogadott a blogon, de eddig csupa nő, Váczi J. Péter az első férfi, aki megnyílik. A beszélgetés a Romadopt Klubban hangzott el, a résztvevők engedélyével rögzítettem. Péter fantasztikus kisugárzással, zavar nélkül beszélt érzékeny lelki történéseiről negyven ember előtt. Cigány származás, egymásbaborulás a vér szerinti szülőkkel, félelem az örökbefogadók részéről, identitáskeresés kerül szóba. A cikk már megjelent az Index/Divány oldalon is, és 54 ezren látták, de beszéljük meg itt is.

Váczi2

– Mikor fogadtak örökbe és hol éltél előtte?

– Másfél-kettő éves korom között, egy zsámbéki nevelőotthonból. Három hónapos koromig a vér szerinti anyámnál éltem, utána kerültem a gyerekotthonba.

– Miért adtak örökbe?

– Amennyit jelenleg tudok, hogy anyám terhessége alatt a vér szerinti apám börtönbe került. Anyámat bűntársnak titulálták, és három hónap után be kellett vonulnia, engem erőszakkal vettek el tőle.

– A szüleid eszerint nem mondtak le rólad?

– Nem. A vér szerinti anyám idegösszeroppanást kapott, mikor elszakítottak tőle. Mikor apám kiszabadult, bement a gyámhivatalba, és ott az ügyintéző azt mondta: én mindent meg fogok tenni, hogy maga soha a büdös életben ne találkozzon többet a gyerekével. → olvasásának folytatása

Visszaadott gyerekek

Örökbe107 hozzászólás

Olvasói kérés volt, hogy írjak a sikertelen örökbefogadásokról. Ma a szakirodalmat, Andrási Júlia két idevágó cikkét ismertetem.

Az egyik cikk a Család, Gyermek, Ifjúság 2009/2. számában jelent meg, online szabadon elérhető. A másik a Credo evangélikus folyóirat 2011/1. számában, ezt a Digitalstand szolgáltatással meg lehet vásárolni és online elolvasni. Mindkét írás azokkal a gyerekekkel foglalkozik, akiket az örökbefogadó szülők “visszaadtak”, azaz visszakerültek a gyermekvédelembe (nevelőszülőkhöz vagy intézetbe). Ez mindenképpen kudarc és trauma a gyermeknek is, a szülőnek is, még ha jogilag nem is minden esetben bontották fel az örökbefogadást.

Finta-Ferenc

Háttér: Magyarországon évi 10-20 esetben bontják fel az örökbefogadást, ezek nagyjából fele családon belüli, házastársi örökbefogadás volt. Évi 20-50 gyerek kerül vissza állami gondozásba örökbefogadóktól. A visszakerült gyerekeknek nem feltétlenül bontják is fel az örökbefogadását, a felbontott örökbefogadások egy része pedig már felnőttkorban történik, azaz nem kerül be a gyermekvédelmi rendszerbe a fiatal.

A cikkek alapja egy országos felmérés, mely azt vizsgálta, hány 18 év alatti gyermek él a gyermekvédelem rendszerében, akiket korábban örökbe fogadtak. Az adatfelvétel időpontja 2007 vége volt. 81 ilyen gyermeket találtak, bár nem minden megye válaszolt teljes körűen, illetve, pár esetben előfordulhatott, hogy az örökbefogadás tényét még a szakemberek elől is eltitkolták. A 81 gyerekből 17-nek már felbontották az örökbefogadását, 9 esetben pedig ez folyamatban volt. → olvasásának folytatása

Tavaszköszöntő találkozó Bábeléknél

Örökbe95 hozzászólás

Az étteremig közlekedő busz útvonala a következő lesz az igényfelmérés alapján:

17:20 Kosztolányi Dezső tér
17:35 Hungária körút
17:50 Zugló 
A pontos helyszíneket hamarosan közlöm, addig is mindenki írjon, aki szeretné a buszt használni, hogy hol és hány fő szállna fel. Visszafele dinamikusan, az igényeknek megfelelően fog indulni a városba a busz az étteremből. 
Aki jelentkezett, és mégsem tud jönni, az kérem, szóljon. Aki bizonytalanra jelentkezett, az pontosítson. Lehet később is érkezni!

Nagyon sokan leszünk, ennyi ember még bemutatkozni sem fog tudni egymásnak. Aki valamilyen típusú emberrel mindenképpen szeretne beszélgetni az este során (pl. egyedülálló örökbefogadó, vagy idősebb gyerek örökbefogadója), az jelezze előre és megoldjuk. 

Kaptunk egy visszautasíthatatlan ajánlatot 🙂 A blogtalálkozóra helyszínnel és vacsorával vár minket a Bábelék Étterem, Maumau olvasónk kedves szervezésének köszönhetően. Nem kell érte fizetni. Tehát:

Mikor: 2015. március 28., szombat este 6-tól (később is lehet, éjfélig biztos ott leszünk).

Hol: Bábelék Étterem, Budapest, XV. kerület, Pestújhelyi út 65. Mienk lesz az egész hely.

Bábelék

Térkép itt. Mint látható, ez igen kedvező helyszín az észak-pesti agglomerációból érkezőknek, de máshol is élnek olvasók. Nekik Maumau egy buszt szervez, ami a központból az étterembe majd utána visszaszállítja az autó nélkül érkezőket, szintén ingyen.

Gyerekeket lehet hozni. (Külön felügyelet nincs, szórakoztatásuk a szülőkre hárul.)

Menü: rántott sajt, rántott gomba, rántott karfiol, csirkemell csíkok párizsi bundában, csirkemell sajttal sonkával töltve, zöldségköret, petrezselymes burgonya, rizs. Sütemények, pogácsa. Kávé, üdítő, bor, sör. Nem kell érte fizetni.

Eddig rejtőzködő olvasók is jöjjenek bátran! Mindenkit szeretettel várok (érintettségtől függetlenül), viszont regisztráció kell. Aki szeretne jönni, írjon nekem egy levelet az alábbi részletekkel:

  1. Hány felnőtt és hány gyerek jön (hogy az ételt tudja tervezni az étterem).
  2. Ha szeretné kérni a buszt, honnan érkezik és hánytól hányig maradna az étteremben.
  3. Aki NEM járul hozzá, hogy a rendezvényen a róla vagy családjáról készült fotók felkerüljenek a blogra, az előre jelezze ezt a levélben. Ezt tiszteletben tartjuk, de helyben nem tudok mindenkit egyesével megkérdezni.

Nagy-nagy köszönet Maumaunak és a Bábelék Étteremnek!

Olvasói felmérés: idősebb, roma és beteg gyerek örökbefogadása

Örökbe76 hozzászólás

Mi segítene? Ezek azok a gyerekek, akiket Magyarországon kevesen vállalnak.

Magyarországon kevés örökbefogadó fogad el idősebb, roma vagy sérült, beteg gyereket. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának jelentése javasolta, hogy Magyarország ösztönözze ezeknek a gyerekeknek az örökbefogadását is, sajtóhírek szerint pedig idén a minisztérium kampányt indít az idősebb és sérült, beteg gyermekek örökbefogadásának segítésére. Az Örökbe.hu pedig megkérdezte a célközönséget.

Azok válaszát kértem, akik örökbefogadó szülők vagy most várnak gyermekre. A megfogalmazás személyes volt: „neked mi segítene, hogy ilyen gyereket vállalj ?”, kérdeztem mindig.

226-an töltötték ki a kérdőívet.

Az olvasók egy része magától is elfogadta a kevésbé preferált csoportokat.

A válaszok szerint három közül a roma származású gyerekkel szemben a legelfogadóbbak, felük eddig is vállalt ilyet. Közel negyedük vállal(t) három évesnél idősebb gyereket, és mindössze 14 százalékuk sérült, beteg bébit.

ig10

Értelemszerűen ez nem egy reprezentatív minta, már a korábbi felmérésből kiderült, hogy a blog olvasói nyitottabbak az „átlagos magyar örökbefogadónál”.

Érdekes nulladik kérdés, egyáltalán van-e értelme egy ilyen felmérésnek. Hallottam olyan véleményt, hogy valaki vagy szeretne idősebb gyereket, vagy nem, külső intézkedésekkel ezen vajmi keveset lehet befolyásolni. Vagy mégis?

A válaszokból az derült ki, hogy igenis van játéktér. → olvasásának folytatása

Tavaszköszöntő blogtalálkozó

Örökbe13 hozzászólás

Rég találkoztunk, úgyhogy itt az idő! Újabb kötetlen, beszélgetős, ismerkedős bulit hirdetek, nem csak örökbefogadóknak!

Mikor: március 28-án, szombaton, este 6-tól, hogy a kisgyerekesek is jöhessenek.

Hol: még nem tudom, a létszámtól függ, de Budapesten, egy étteremben, kávézóban.

Ezért: jelentkezz mielőbb, hogy jönnél-e!

Részletek később, addig is véssétek be az időpontot.

További örömhír, hogy Kata gondos kezei között megújult a Sajtófigyelés rovat, a kommentben ajánlott cikkek is bekerültek az oldalra, témák szerint rendezve.

Evési gondok

Örökbe70 hozzászólás

Sajátélmény! Olvasói kérés volt, hogy írjak a tipikus gondokról az örökbefogadott gyerekkel. Nálunk az első időben az evés volt kritikus. Megfuttattam a kérdést fórumokon, és más családok is beszámoltak róla, hogy a családba érkező gyerek furcsa evési szokásokat produkál.

IMG_3475

A kisfiunk másfél évesen érkezett, akkor már mindent evett, és egész jól evett-ivott egyedül. Jó evő, igen jó súlyú gyerek. Akadt viszont pár furcsaság. Ezek egy része megszűnt, egy része ma is megvan.

  • Folyamatosan enni akar, ha van egy kis üresjárat, a hűtőt nyitogatja, a spájzban kutakodik. Evés után fél órával is.
  • Bármilyen ételnek kinéző tárgyat azonnal meg akar enni. Ha ételt lát bárkinél, elkéri.
  • Vendégségben folyamatosan visszajár “tankolni” a rágcsálnivalókhoz, egész délután eszik. Szeretne egész nap a kezében tartani egy kekszet.
  • Ha látja, hogy készítem az ételt, türelmetlenül kiáltozik, csapkod, hogy ne felejtsem el odaadni.
  • Eleinte, ha megkapta az ételt, kóstolás nélkül elutasította, ledobta tányérostul. Ha vártunk öt percet, jóízűen megette.
  • Ha jóllakott, sem lehetett elvenni tőle az ételt, egyre lassuló tempóban, de evett tovább. Ha el akartam venni a maradékot, inkább megette, esetleg széttrancsírozta.
  • Ha befejeztük az étkezést, és marad elöl étel, vagy talál a földön egy leesett darabot, visszajár csipegetni.
  • Ha mi mást eszünk, vagy azt gondolja, hogy mást eszünk, nem eszik, hanem a mienket követeli.
  • Ha a tányérjára teszünk egy adagot, kiabálva követeli: “ez kevés!”, aztán lehet, hogy otthagyja az egészet.
  • Minden ételnek látszó tárgyat begyűjt a tányérjára, mindig más kell, nem eszi, ami előtte van.
  • Ezekkel a játszmákkal az étkezés első fél órája eltelt, utána kezdett enni.
  • A mai napig nagyon hosszú ideig tart egy étkezés, van, hogy egy órát is elmolyol a vacsorával.

→ olvasásának folytatása

„Nem akarom veszteségből indítani a közös történetünket”

Örökbe56 hozzászólás

A blogon szeretném ismert emberek örökbefogadással kapcsolatos történetét is bemutatni. Ma Tompa Andrea író, színikritikus mesél, akinek neve a közelmúltban a Márai-díj átvétele kapcsán szerepelt a sajtóban. Andrea a férjével közösen fogadta örökbe másfél éve Elemért, aki ma ötéves. Az interjút azért is vállalta el, hogy oszlassa az örökbefogadás tabujellegét, és más közszereplőket is „coming out”-ra ösztökéljen. Az örökbefogadást feldolgozó játékokról, az identitásról, a témát övező társadalmi közbeszédről beszélgetünk.

– Ma Magyarországon a házaspárok többsége meddőségi problémák miatt vállalkozik az örökbefogadásra. Nálatok is ez volt a kiindulás?

– A meddőség szót elutasítom, mert megbélyegzőnek tartom. Sosem gondoltam magunkra – mármint a férjemmel együtt – mint meddő párra. Hibásnak tartok minden beszédmódot az örökbefogadásról, amelynek a veszteség a kiindulópontja, még ha a hátterében az is áll, hogy egy párnak nem született vér szerinti gyereke. Nem szeretném Elemér történetét, a mi közös történetünket valami kudarcból vagy veszteségből indítani, ahogy az örökbefogadós mesekönyvek kezdődnek, hogy „sajnos anyának és apának nem született gyereke”. Valamikor régen egy pszichológus mondta, hogy a 19. században a családok felében nem született gyermek, a másik felében meg nagyon sok. Ez a gondolat, bármilyen furcsa, felvillanyozott, mert azt üzente, hogy ami velünk és sok más párral történik, teljesen természetes. Még ha tudom is, hogy a 21. században rengeteg módszer áll rendelkezésre beavatkozni és segíteni ott, ahol nem megy spontánul. Erre az útra mi nem léptünk. Szóval én nem a pohár üres felét nézem, hanem a telit. Ez persze alkat kérdése. A gyerekünkkel sem beszélgetünk úgy, hogy ő azért lett, mert nekünk nem született vér szerinti gyerekünk, azért sem, mert ez a kérdés ma már nem érdekes számomra. Ugyanakkor le sem tagadjuk, de nem innen indul a beszélgetés.

SONY DSC

Furcsa, de én sose voltam úgy oda a vér szerinti dolgokért. A vér, a vér, ezt sok ideológia fetisizálja. Miközben irtó fontos a családom, igyekeztem könyveimben is mindent megtudni, feltárni, megőrizni róluk, mégis rá kellett jönnöm, hogy a legfontosabb ember, aki most a világon van számomra – mondjuk így, a gyermek előtt –, ő sem a vérrokonom.

– Honnan érkezett Elemér? Miért ilyen idős gyereket vállaltatok?

– Három és fél évesen fogadtuk örökbe, országos listáról, nevelőszülőktől. Nem ragaszkodtunk csecsemőhöz, mert „csak” gyereket akartunk, és úgy éreztük, egy ekkora gyerekkel jól fogunk tudni együtt lenni. Származási kikötést sem tettünk. Fiunknak remek nevelőszülei voltak, akikkel tartjuk a kapcsolatot és sokat segítettek az egész folyamatban. Sosem ismertem korábban nevelőszülőt, rá kellett jönnöm, hogy ők igazán nagy, áldozatos munkát végeznek, a társadalom számára teljesen láthatatlan munkát.

– Egy ennyi idősen érkező gyereknek feltehetően megvan az előélete, nem könnyű története. Ez nem aggasztott? → olvasásának folytatása