testvérek

„A lányok tudják, hogy régen magyarul beszéltek”

Örökbe5 hozzászólás

Évi 100-200 magyar gyerek kerül külföldi örökbefogadókhoz, azok, akiknek itthon nem találnak szülőket. Az egyik célország Norvégia, ma egy ott élő család mutatkozik be, akik Magyarországról adoptáltak egy testvérpárt. Mona és férje két óvodás korú kislányt fogadtak örökbe négy éve, azóta Krisztina és Dzsesszika sikeresen beilleszkedtek. (A szereplők nevét kérésére megváltoztattam, a fotók nem őket ábrázolják.)

Mondj pár szót a családodról!

Tipikus család vagyunk, anya, apa, két gyerek, akik most hét- és nyolcévesek, kertes házban élünk Norvégia egy csendes vidékén. Én problémás tinédzserekkel foglalkozom terapeutaként, szeretek kötni és lakást díszíteni, a férjem mérnök. Krisztina, az idősebb lányunk makacs, szeretetreméltó lány, szeret kirakózni, olvasni, a szabadban lenni. Dzsesszika a mi kis temperamentumos „babánk”, él-hal mindenféle sportért. Mindkét lány iskolás. Három és négy és fél évesek voltak, mikor hozzánk érkeztek. A férjem és én is 43 évesek vagyunk.

Miért fogadtatok örökbe?

Gyereket akartunk. Már a kapcsolatunk elején beszéltünk erről, hogy örökbe fogunk fogadni.

Nem is volt meddőségi problémátok?

Nem tudom, soha nem vizsgáltattuk magunkat. Volt egy műtétem, ami megnehezíthette a teherbeesést, de ezzel sosem foglalkoztunk, nem lombikoztunk, rögtön az örökbefogadást indítottuk el. A férjemmel egyetértettünk, hogy ez a megfelelő a számunkra.

sisters-931131_1920

Hogy zajlik az alkalmassági vizsgálat Norvégiában?

Először tagságot kell szerezni kell egy ügynökségnél, három létezik belőlük az országban. Ott kitöltik a jelentkezési lapot, és javaslatot tesznek a jelentkezőnek, hogy melyik országból és milyen korú gyereket fogadjon örökbe. Ezt a jelentkezéssel együtt elküldik a regionális önkormányzatnak. Részt kell venni egy ingyenes felkészítő tanfolyamon. A gyermekvédelmi szervezet elkészít egy környezettanulmányt, és számos papírt be kell nyújtani: házasságlevelet, erkölcsi bizonyítványt, egészségi igazolást, pénzügyi beszámolót. Ha testvéreket szeretne a pár, ezt jelezni kell, de akkor nehezebb alkalmasságot szerezni. A gyermekvédelem javaslatot tesz, szerintük alkalmas-e a pár, a döntést az önkormányzat hozza. Ez az előzetes alkalmasság, ezt csak öt év alatti, egészséges gyerekre lehet megszerezni, legfeljebb két gyerekre. Ezután az aktát lefordítják és elküldik abba az országba, ahol örökbe akar fogadni a pár, nálunk Magyarországra. Ha ezek után kiajánlanak egy gyereket, aki öt évnél fiatalabb és nincsenek sajátos igényei, akkor nincs több teendő. Ha azonban a gyerek elmúlt öt éves, kettőnél többen vannak testvérek, vagy egészségi gondokkal küzd, akkor egy kiegészítő vizsgálaton kell átesni a házaspárnak, és megindokolnia, miért éppen ezt a gyereket akarják örökbe fogadni, hogy fogják ellátni a szükségleteit. Ha ezt elfogadják, akkor fogadhatják őt örökbe. Az egész eljárás hosszú folyamat, a házaspárt külön és együtt is meginterjúvolják, hogy ugyanazt akarják-e.

Sokan megbuknak?

Ezt nem tudom, de ismerek több párt, akiket elutasítottak akár az előzetes alkalmasságin, akár a kiegészítő vizsgálaton.

Mennyibe kerül a folyamat?

Az örökbefogadás teljes költsége nagyjából 21 ezer euró gyerekenként. Ha testvéreket fogadnak örökbe, a második gyereké csak 11 ezer euró. Ezen felül jönnek a külföldre utazás és ott tartózkodás költségei, ez nálunk 7500 euró volt. Ha a gyerekek megérkeztek Norvégiába, az állam gyerekenként 10 ezer eurót visszatérít a költségekből. Nekünk nagyjából 20 ezer euróba került összesen az örökbefogadás (6 millió forint). → olvasásának folytatása

„Nem kell tudni minden probléma okát ahhoz, hogy nekilássunk kijavítani őket”

Örökbe19 hozzászólás

A blog már olyan régen működik, hogy ideje visszatérni egy-egy korábban bemutatott családhoz. Az Utánkövetés rovatban korábbi interjúalanyokat látunk viszont. Bajnokék három éve adtak interjút, két gyereket nevelnek, akik egymás vér szerinti testvérei. Újszülöttként fogadták őket örökbe a Gólyahír Egyesület révén, Boróka ma ötéves, Domonkos három és fél éves.

Hol tart most a családotok? Történt-e valamilyen nagy esemény az elmúlt három évben?

Orsi: Boróka óvodába jár 2015 szeptembere óta. Nagyon ragaszkodó leányzó, általában nehezen alkalmazkodik az új helyzetekhez, így a beszoktatás időszaka eléggé hosszú ideig tartott, és mindkettőnket meg is viselt. Boró oviba járása mellett múlt tanévben Domonkossal még itthon maradtam, azzal a szándékkal, hogy neki is lehessen egy olyan éve, amikor „egyedül” van velem. Szerettük volna, hogy néha Domonkos is érvényesülhessen a gyerekszobában, azzal és azt játsszon, amit akar. Az az év eltelt, Domonkos tavaly szeptemberben bölcsibe kezdett járni, én októberben álltam újra munkába.

img_9909

Kapcsolatban vagytok még a szülőanyával?

Semmit sem tudunk róla, nem vagyunk kapcsolatban. Szoktunk küldeni fotót a gyerekekről a születésnapjuk után, de arról sincs információnk, hogy megkapja-e őket.

A gyerekek értik már az örökbefogadást?

Azt hiszem, értik. Egyrészt azért is, mert rendszeresen találkozunk olyan családdal, ahol szintén van örökbefogadott gyerek, így a „másik néni pocakjában volt, mielőtt megszületett” mondat sokszor elhangzik, másrészt a környezetünkben sok baba születik az anyukája pocakjából is, unokatestvérek, barátaink gyerekei, így az elmúlt években azt is többször végigasszisztálták már, ahogyan vér szerinti gyerek érkezik egy családba. → olvasásának folytatása

Harmadik, negyedik, ötödik gyerek örökbefogadása

Örökbe27 hozzászólás

Van-e esély az örökbefogadásra két, három, vagy négy gyerekkel?
Gyakran találkozom azzal a hiedelemmel, hogy nincs. Ez nem igaz! A magyar gyakorlatban a több gyerek hendikep lehet, de önmagában nem kizáró ok. Több családot ismerek, akik harmadik, negyedik vagy ötödik gyereket fogadtak örökbe. Például én is.

Megfigyelhető egy olyan nézet, hogy túl sok gyerekre már nem jut elég figyelem, energia, pénz egy családban, de a törvény nem ír elő semmilyen korlátozást arra, hány gyereket lehet örökbe fogadni. (Nevelőszülőnél van korlát: legfeljebb öt, a sajátjaival együtt legfeljebb hat gyereket nevelhet, de testvérek esetén efölé is mennek.) Az alkalmasságnál a konkrét helyzetet vizsgálják: a család élethelyzete, lakása, anyagi pozíciója megfelel-e egy újabb gyerek vállalására. Nem mindegy, hogy a gyerekek picik vagy már felnőttek, milyen felállásban születtek (közösek vagy korábbi kapcsolatból valók-e), van-e köztük súlyos beteg, mennyi energiája, segítsége van a családnak. Természetesen csak olyan gyerek érkezhet, aki kisebb a családban élőknél, és örökbefogadás után szeretik, ha másfél-két év eltelik az újabb gyerek érkezéséig. Tegyük hozzá, kevés örökbefogadó jut el három-négy-öt gyerekig, sokszor kifutnak az időből. A többedik gyerek örökbefogadása inkább ott merül fel, ahol az első párat még házilag rakták össze. A “gyereknek keresünk családot” elv alapján egy konkrét gyereknél azt mérlegelik, a szülői tapasztalat, a nagy gyerektársaság tenne-e jót neki, vagy a csak neki szóló figyelem.

fortepan_84142

Székely Zsuzsa, a fővárosi Tegyesz pszichológusa ezt mondta a többedik gyerek örökbefogadásáról:

“– Van szakmai irányelv a maximális gyerekszámra, amit egy családba adhatnak?

– Ha apunak, anyunak mindkét keze foglalt, akkor sok helye nincs még egy gyereknek.

– Azaz négy? Ismerek négygyerekes családokat is, akik kaptak ötödiket.

– A gyerekek életkorától függ… Egy család négy kamasz mellé nevelőszülőként vállalt egy gyereket legkisebbként, és hatan szerették szívből. Ez egy jól működő család volt, ahol a gyerekeket is az ügy mellé állították.

– Ha egy gyereknek családot keresnek, előnyben részesítenek egy gyerektelen várakozót mondjuk egy kétgyerekessel szemben?

– Nem. Ez a gyerek jellemzésétől függ. Persze van olyan gyerek, akit a pszichológus javasol egyetlen gyereknek.”

→ olvasásának folytatása

Meglevőnél idősebb gyerek örökbefogadása

Örökbe20 hozzászólás

Több emberrel beszéltem mostanában, akik úgy indulnak neki az örökbefogadásnak, hogy már van gyerekük, és azzal egyidős vagy nála idősebb gyereket képzelnek el. Ma ezt járom körül.

A jelen magyar gyakorlat alapján ha már van gyerek a családban (akár vér szerinti, akár örökbefogadott), akkor nála csak fiatalabb gyereket lehet örökbe fogadni, legalább két év korkülönbségnek kell lennie a gyerekek között.

Ha több gyerek van, akkor a legkisebbnél is fiatalabbnak kell lennie az újnak. Ezt azonban semmilyen törvény nem rögzíti, én egyéb írásos nyomát sem találtam a nyilvános módszertani anyagokban. Az általam megkérdezett szakemberek szerint a gyakorlatban viszont ragaszkodnak hozzá, ez egy módszertani elv, a továbbképzéseken is szó van róla. Törvény talán azért nem rögzíti, mert el lehet képzelni olyan nyakatekert eseteket, mikor előfordulhat ilyen felállás, például családon belüli örökbefogadásnál, vagy egy nevelőszülőnél. De egy “utcáról besétáló” házaspárnak csak azért nem fognak engedélyezni egy meglevőnél idősebb gyereket, mert az adott család szívesen vállalna ilyet, vagy játszótársat szeretne a gyereknek, esetleg másképp kifutnának az örökbefogadásra alkalmas korból. Még nemzetközi örökbefogadásnál is ragaszkodnak hozzá. Én nem ismerek olyan esetet, mikor az elmúlt tíz évben bárki a meglevőnél idősebb gyereket kapott volna. Egyik alesete a témának, ha a valaki a várakozás alatt terhes lesz. Ilyenkor sem lehet örökbe fogadni, “félreteszik” a házaspárt, ha megszületett a gyerek, új határozat készül (hisz változott a családi helyzet!), és ha továbbra is alkalmasak és szeretnének örökbe fogadni, akkor később kerülhet rá sor, ekkor is úgy, hogy a két év korkülönbség meglegyen a gyerekek között. (Közben állnak a sorban.)

fortepan_22072

A két év korkülönbségben már van némi játéktér, ettől hallottam eltéréseket, van példa akár szűk egy évre is – ez általában akkor történik, ha az adott gyereknek nem találnak más alkalmas családot. A civilek se feltétlenül ragaszkodnak a két évhez, de nem nagyon kerül sorra ennél hamarabb valaki újra. Ha a már örökbefogadott gyereknek testvére születik, akit szintén örökbe adnak, akkor persze ennél kisebb korkülönbség esetén is megkapja az első család. (A Tegyesz és a Fészek csak akkor szól, ha van beadva újabb határozat, amiben jelezték is, hogy a tesót is vállalják. A többi civil akkor is szól, ha nem áll sorban újra a pár. Ha valaki azt szeretné, hogy ne értesítsék a testvér születéséről, azt is érdemes jelezni.) Elvileg nem kizárt, hogy ha a már örökbefogadott gyerek idősebb testvére örökbe adható lesz, akkor azt megkapja a család, de ez nem automatikus, és nagyon alaposan meg fogják vizsgálni az alkalmasságot. → olvasásának folytatása

„A lányom pont olyan akaratos, mint én”

Örökbe28 hozzászólás

Szabó Bernadett a kilencéves Anna és a hét és fél éves Jutas anyukája, akiket elvált szülőként nevel. Mindkét gyereket csecsemőként fogadták örökbe a volt férjével. A cigány származás elfogadásához megtett útról beszélgetünk, a válásról, a mindennapos küzdelmekről az anyagiakkal és az akaratos kiskamasszal, és arról, milyen a társkeresés két örökbefogadott cigánygyerekkel.

Hogy kezdődött a történetetek?

1998-ban házasodtunk össze, akkor 23 éves voltam, megbeszéltük, hogy jöhet a gyerek. A Kismama újságban olvastam egy cikket, hogy milyen vizsgálatokat érdemes megcsináltatni gyermekvállalás előtt. Elmentünk, ingyen kivizsgáltak, és kiderült, hogy a férjemnek nincs esélye engem teherbe ejteni, egy műtétet is javasoltak, ami majd rendbe hozza. A műtét után nemzőképesnek nyilvánították, de a gyerek csak nem jött. Közben én három hónapot dolgoztam a Pikler Emmi Csecsemőotthonban, és mind a nyolc gyerekbe beleszerelmesedtem, mindet örökbe fogadtam volna legszívesebben. A meddőségi központban elkezdtek minket vizsgálni. Kiderült, hogy a férjem spermaszáma továbbra is kevés, ezzel nem vállalták az inszeminációt. Lombikot meg én nem akartam, mert abból a pénzből megcsináltatjuk a bútort, és annyira minden áron nem akartam szülni, hogy ilyen tortúrának kitegyem magam. Egy napig sírtam, meggyászoltam, hogy nem szülhetek, aztán megkönnyebbültem.

DSC_0105

Ebben a férjeddel könnyen egyetértésre jutottatok?

Mindenben egyetértésre jutottunk, de aztán utólag kiderült, hogy nem volt egyetértés. Én mondtam, hogy fogadjunk örökbe, a férjem mondta, hogy jó. A cigánygyerek sem volt kérdés köztünk, megbeszéltük, hogy félig cigánygyereket elfogadunk, akin nem látszanak a rasszjegyek.

De a rasszjegyek nem arányosak azzal, hogy a gyerek félig cigány-e.

Persze, de ismeretek hiányában akkor ezt még így gondoltuk. 2005-ben jelentkeztünk, minden simán ment, fél év alatt lett határozatunk.

A férjed az örökbefogadással is egyetértett?

Igen, mert még egyszer régen felhozta, hogy legyünk nevelőszülők, de akkor azt mondtam, amíg nincs saját gyerekem, addig nem akarok nevelőszülő lenni. Márciusra lett határozatunk, kétéves korig elfogadtunk gyereket, és három hét múlva meg is kaptuk az első felajánlást. A nagybarcai csecsemőotthonba mentünk el megnézni egy 14 hónapos kisfiút. A férjemen láttam, hogy nem szeretné őt, én meg őrlődtem. Volt bennem egy ellenérzés, de akartam is. Mi az, hogy egy cigány kisfiút nem viszünk haza?! Akkor felhívtam Mórucz Lajosnét a Gólyahírtől, mert náluk is várakoztunk, ő mondta, ha bármilyen ellenérzésem van, nem szabad igent mondani.

Az volt a baj, hogy cigány volt a kisfiú? → olvasásának folytatása

„Pont olyan anya vagyok, mint amilyen ember”

Örökbe16 hozzászólás

Kisrigók-nagyinterjú! Három idősebb testvér örökbefogadása, nehéz előtörténettel. Oláh-Paulon Viktória, és férje, László három gyereket nevelnek, Alexandra nyolcéves, Csaba hat és fél, Dzsenifer öt és fél. A három gyerek vér szerinti testvér, a két idősebbet másfél éve, a legkisebbet fél éve vették magukhoz.  Anyaságról, önismeretről, a mentálisan nehéz gyerekkel szembeni elvárásokról beszélgettem Vikivel, és hogy miben segítene a pénz a hétköznapokban.

Mióta akartatok gyereket?

Én mindig akartam, már húszévesen is. Lacival négy éve vagyunk együtt, és szinte azonnal úgy döntöttünk, hogy gyereket akarunk, és fogadjunk örökbe. Mindkettőnknek volt egy-egy korábbi házassága, amiben nem született gyerekünk. Az első férjemmel négy évig voltunk házasok, végigmentem hat lombikon, de utáltam ezt az időszakot, könnyen lehet, hogy ezért nem sikerültek. Láttam, hogy születnek így gyerekek, és azt érvényesnek tekintettem. De amíg ültem a procedúrában, elég sok időm volt gondolkodni, és sose tudtam elhinni, hogy ebből nekem gyerekem lesz. Az örökbefogadást mindig sokkal természetesebbnek tartottam. Vannak gyerekek, akik akarnak szülőket, és szülők, akik akarnak gyerekeket, csak össze kell találkozniuk. Az összes lombikom sikertelen volt, és egyre mélyebbre kerültem. Szomorú időszak, nem szeretek gondolni rá. A volt férjem pedig nagyon félt az örökbefogadástól. Tulajdonképpen ez még most is nagyon félelmetes neki, pedig nagyon szereti a gyerekeinket, ő a család legjobb barátja, a gyerekeknek amolyan nagybácsi.

12510396_10208323711121042_3057675494497510969_n

A kudarcra ment rá a kapcsolatotok?

Talán. A lombikra is, és arra is, hogy az örökbefogadásban nem tudtunk közös nevezőre jutni. Pedig ő nagyon nyitott ember. Félt a gyerekneveléstől is, de vér szerinti gyerek érkezésében az emberek éreznek valami sorsszerűséget, amibe bele tudod engedni magad. Az örökbefogadásban több a döntés, oda kell menni, alá kell írni, és még sokszor nyilatkozni kell, hogy akarod. Egyébként a lombikhoz is szinte illetlenül fiatal voltam 29 évesen, és az örökbefogadáshoz is 36 évesen, noha Laci már 45 éves elmúlt a jelentkezéskor.

Mindent gyorsan csináltál, mégis elment az idő.

Kiszámolva, Szandra és Csaba is a lombikos időszak alatt született. Én tényleg akkor akartam gyereket.

Bátor dolog egyszerre három, idősebb gyereket vállalni, nem?

Nagyon nehezen is kaptunk alkalmasságot. A Tegyesz alkalmasnak javasolt minket, de a gyámhivatal élt a törvényes jogával, és ezt felülvizsgálták.

Miért?

A férjem édesapja öngyilkos lett, az én anyukám pedig alkoholista volt gyerekkoromban. Egy rettenetesen megalázó procedúrán mentünk át. Egy idős igazságügyi pszichológus szakértő öt órán át vizsgált minket, az összes pszichológiai tesztet kitöltöttük. Végül készült egy hosszú szakvélemény rólunk, ami nem tudta bejósolni, hogy probléma lesz velünk.

A három gyerek volt a probléma, vagy hogy egyáltalán alkalmasak vagytok-e? → olvasásának folytatása

Egy ellenséges univerzumból passzíroztam ki a gyerekeket

Örökbe10 hozzászólás

Eddig mindig másokkal közöltem interjút a blogon, most végre olvashattok egyet velem. 🙂 Polgár Teréz Eszter készítette, és a Szimpatika magazin 2015. augusztusi számában jelent meg, engedélyükkel közlöm. Jól összefoglalja, mit is kell rólam tudni.

Az örökbefogadást Magyarországon rengeteg tévhit és előítélet övezi. Ha nem is tudatosul, a mesék mostohatörténetei és a bulvársajtó örökbefogadós sztárhírei alapozzák meg, hogyan viszonyulunk ehhez a témához. A tényleges emberi sorsok – örökbefogadóké és örökbefogadottaké – gyakran kiesnek a látóterünkből. Mártonffy Zsuzsa újságíró, blogger hiánypótlóként indította el internetes oldalát, az Örökbe.hu-t, hitelesen segítve mindazokat, akiket ez a kérdéskör valamiképp érint. Ő maga – férjével – egy vér szerinti kislányt és két örökbefogadott kisfiút nevel. Veronika 6, Zsolti 4, Valentin 2 éves.

zs

Hogyan, mikor került fókuszba nálatok az örökbefogadás?

Nem tipikus a példám, de én mindig úgy gondoltam, hogy fogok majd örökbe is fogadni. Ez sokáig inkább naiv lelkesedés volt, valódi ismeretek nélkül. Mire végigmentünk a felkészülési úton, akkor értettem csak meg, hogy az örökbefogadás mögött mindig tragédia áll, a gyereké – és az új szülőknek ezt is fel kell vállalniuk. Én már akkor javasoltam a férjemnek az örökbefogadást, mikor egy évig nem sikerült teherbe esnem. Nekem ez nem a leg-leg-legvégső opció volt, a férjem viszont korainak találta. Nemsokára meg is fogant a kislányunk.

Természetes úton?

Igen, de koraszülött lett, hét hónapra. A nehézségek dacára nem lettem görcsös anya, a baba sem volt sírós, problémás gyerek, de fejlesztésekre kellett vinnünk. Hamar felébredt bennünk a vágy egy újabb gyerekre. Könnyen teherbe is estem, de ez a terhesség csúnya vetéléssel végződött. Majdnem meghaltam a műtőasztalon – vérátömlesztést kaptam, és az intenzív osztályon kötöttem ki. Utána pár hónapig a szomorúság mellett a „feltámadás” öröme is bennem volt; nagyon tudtam örülni az életnek. Az előírt pihenési idő után újabb orvosok, kivizsgálások, kisebb műtétek következtek, és csak évek múltán lett világos, hogy nem tudok többet szülni. (Amúgy, a meddő párok többségéhez hasonlóan „mindenünk megvan”, tehát ma sem teljesen kizárt egy teherbeesés, de ezzel már nem foglalkozunk.)

Sokan „megelégszenek” egy gyerekkel, ha természetes úton nem születik második. Nálatok ez hogyan alakult? → olvasásának folytatása

„Nem két cigánygyereket látok, hanem az én gyerekeimet”

Örökbe25 hozzászólás

Mivel jár két testvér örökbefogadása? Katona-Wallner Judit és férje, Lajos egy másfél és két és fél éves fiú-lány párost fogadtak örökbe, egy kamaszfiú mellé. Felváltva hisztiző testvérek, a szomszéd néni rasszista megjegyzéseket tesz, és két gyerek nem kétszerannyi terhelés. Aktucs régi kommentelő a blogon, most ő mesél.

Hogy indult a történetetek?

Világéletemben sok gyereket szerettem volna, egy egész focicsapatnyit, de az élet nem így alakult. A nagyfiamat húszévesen szültem, az apja ötéves korában lelépett és onnantól nem is hallottam róla. Mikor hétéves lett, megismerkedtem Lajossal, viszonylag hamar úgy gondoltuk, hogy ha akar, jöhet a babánk, viszont nem lenne jó, ha a nagyfiam kilógna és más lenne a családneve. Lajos úgy döntött, hogy örökbe fogadja Mátét, Máté is jó ötletnek találta. A 12. születésnapja után három nappal fogadta örökbe, a hivatalok már minden határidőből kicsúsztak, de halogatták az ügyet, hogy a fiamat is megkérdezhessék. Lajos első pillanattól kezdve apakánt viselkedett a fiammal, még nem is jártunk együtt, és a fiam már felült a nyakába és bambamozva legyőzték az ellenséget. A fiamnak nagyon erős volt az apahiánya, minden közelemben felbukkanó hímneműre rácuppant.

 

Vica2

Hogy zajlott a házastársi örökbefogadás?

Majdnem ugyanúgy, mint a rendes. Annyi különbséggel, hogy ahhoz nem kell tanfolyam, és hogy előtte meg kellett vonatni a volt férjem felügyeleti jogát, mivel ő nem mondott le a gyerekről, csak eltűnt. Kereste rajtam a rendőrség is. Tíz éve nem láttam, azt se tudom, hogy él-e.

Hogy vonták meg a szülői felügyeleti jogot?

Mindenki riogatott előtte, hogy ezt mennyire nehezen teszik a bíróságok. Akkor vonják meg a szülő felügyeleti jogát, ha veszélyezteti a gyerek egészségét, fejlődését vagy a gyerek ellen bűncselekményt követ el. Én elmondtam a bíróságnak, hogy nem fizet tartásdíjat, ami bűncselekmény, és nem tudok útlevelet kiváltani a gyereknek, kellett volna az aláírása a továbbtanuláshoz, tehát ez egy komoly probléma a gyerek életében. A volt férjem nem jelent meg a tárgyaláson, nem volt ellenfél. Fél évbe még így is beletelt, amíg az ügy lezajlott.

Nyomoztak utána?

Nem, nekem kellett megadni az utolsó ismert lakcímét, oda kapta az értesítéseket. Nekem kellett volna nyomozni utána. Addigra eltűntnek is nyilvánították, úgyhogy igazából olyan adat volt a lakcím, amit a rendőrség sem tudott. Nyilván mai ésszel eleve nem volt bölcs dolog ez a kapcsolat, de ebből született Máté, a fiam, szóval azt sem mondhatom, hogy megbántam.

Máté mit kezd ezzel az eltűnt apával?

Rengeteg tüske van benne, nem hajlandó róla beszélni. Pici korban azt mondtam neki, hogy őt szereti az apja, csak hát ilyen. Elég rövid ideig hitte el. Akkoriban nagyon bántotta őt, most meg azt mondja, hogy nem érdekli. Ahhoz elég nagy volt, hogy felfogja, hogy ennek nem így kell lennie. Lajost viszont apjának tekinti.

Közben akartatok újabb gyereket… → olvasásának folytatása

„A gyerekek után örökbe fogadtunk egy apukát is”

Örökbe16 hozzászólás

Ma egy különleges családdal ismerkedünk meg. Renáta és férje, István összesen hat gyereket nevelnek. Örökbefogadás, vér szerinti gyerek és családbafogadás, válás és újraházasodás szerepel a történetben. Renáta mesél nekünk. 

– Mutasd be a családodat!

– Egy pici faluban lakunk, nem messze a nyugati határtól. Jelenleg gyesen vagyok. A hatos fogatunk: Bianka és Norbert 13 évesek, Roland 10 éves, Zoé 9 éves, Alex 7, a pici Kitti pedig nemsoká lesz 2 éves. A két legidősebb a nagybajomi gyerekotthonból érkezett 2, illetve 3 évesen, Roli a vér szerinti nagyfiam, Zoé családbafogadással került hozzánk 1 évesen, majd több évi huzavona után sikerült örökbe fogadni, Alex az Alfa Szövetség segítségével került hozzánk újszülöttként, Kitti pedig a másik vér szerinti gyermekem. Az öt nagyot az első férjemmel közösen vállaltuk, a legkisebb a második férjemtől van.

471982_446144002070302_1202956239_o

– Miért döntöttetek az örökbefogadás mellett?

– Az első férjemmel csak mesterséges megtermékenyítéssel volt esélyünk a gyermekáldásra. Én már réges-régen úgy könyveltem el magamban, hogy három gyermeket szeretnék, ami azért is fura, mert a rokonságban nem igazán van példa nagycsaládra. Mivel nem tudtuk, hogy az orvosi segítség mennyire lesz sikeres, az örökbebabákra meg úgyis sokat kell várni, úgy gondoltuk, hogy elindulunk mindkét úton. Amelyik sikerül, annak örülünk és megyünk tovább.

– Kifejezetten roma gyereket kértetek. Miért?

– Amikor érintett lettem az örökbefogadásban elkezdtem beleásni magam a témába, interneten cikkeket, fórumokat böngésztem. Mindenütt virított a tény: az örökbefogadók nagy többsége elzárkózott a roma gyermekektől. Nekünk nem volt származási kikötésünk, ezt ki is nyilvánítottuk. Aztán később ugyanezen okból kifolyólag már direkt cigány babákat kértünk, mondván, ha egy ilyen gyermek nevelkedik nálunk, akkor hozzánk jöjjön a többi is.

– Honnan érkezett az első gyerek?

– 2003 nyarán indítottuk el a bürokráciát és karácsony után lett meg az alkalmassági. Egy ismerős jelezte nekünk, hogy Somogy megyében egy gyermekotthonban van egy majdnem kétéves cigány kislány, Bianka, aki nemrég lett örökbe adható. Mivel Somogyban szintén nem volt nagy elfogadás a roma gyermekek iránt, valószínűsítették, hogy sokáig nem találnak szülőt a kicsinek, ezért mi lettünk a leendő kiválasztottak. Mikor meglett az alkalmasságink, arra rendezkedtünk be lelkileg, hogy sok-sok év várakozás következik, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar szülők lehetünk, hisz pár hét múlva már mehettünk is látogatni.

– Ma nem ez lenne a hivatalos menete a kiajánlásnak. Hogyhogy belement a Tegyesz? → olvasásának folytatása

„Csak a holttestemen keresztül vihetik el a fiamat”

Örökbe35 hozzászólás

Egy erdélyi örökbefogadás története. Örökbefogadás meddőségi probléma nélkül, traumatikus és gyógyító szülésélmények, öt éve elhúzódó bürokratikus ügyintézés. Kovács Réka Rozália három vér szerinti és egy örökbefogadott kisfiút nevel a férjével. Azaz, az ötéves Benedeket a hivatali akadályok miatt máig nem tudták hivatalosan örökbe fogadni. Rékával beszélgettem a bizonytalanság kezeléséről, a nagycsaládos életről, és hogy miért nem szereti, ha szentnek tartják.

– Mutatkozz be, kérlek!

– Kovács Réka vagyok, négy gyermekem van. Tamás tíz és fél év éves, Péter kilencéves, Benedek ötéves, Dániel féléves. Pszichológus vagyok, pár- és családterapeuta, a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen tanítok. Nyárádszentimrén lakunk, ez Marosvásárhelytől van harminc kilométerre, a férjem itt református lelkész. És Benedek az örökbefogadott gyermekünk.

csalad

– Eszerint nincs meddőségi gondotok, miért döntöttetek úgy, hogy örökbe fogadtok?

– Ez egy belső vágy volt, mindig is vágytam arra, hogy örökbe fogadjak. Úgy éreztem, hogy kétféleképpen lesz gyermekem, szülök és örökbe is fogadok. Teljesen egyenértékűnek érzem a kétféle gyermekvállalási módot. De ez egy folyamat volt, hogy eljutottunk ide.

Tamást császármetszéssel szültem egy romániai kórházban, ez traumatikus élmény maradt. Örök titok marad, miért kellett műtét, akkor azt mondták, hogy a szívhang csökkent. De utólag visszagondolva a kórházi helyzetre, a rám erőltetett szülési pozíciókra és az erőszakos vizsgálatokra, úgy érzem, abban a helyzetben nem is tudtam volna megszülni. Tíz órát vajúdtam, utána mondták, hogy ez császár és megkönnyebbültem, hogy ezen a tortúrán túl vagyok. Amikor Péter megfogant, azt mondták, ez kötelező császár lesz, mert nem telt el két év a két várandósság között. Ezt nem akartam, és ekkor ébredtem rá, hogy milyen méltánytalan volt a szülés. Pétert nem kórházban szültem, hanem otthon. Azaz Budapesten.

– Geréb Ágival?

– Igen, és még egy bábával és egy dúlával.

– Ez jobb élmény volt?

– Nem is összehasonlítható. Ekkor gyógyult be a császármetszés traumája, nőként, anyaként erőre kaptam, megtapasztaltam azt, hogy tudok szülni, gátmetszés, megaláztatás nélkül. Bennem az anyasággal kapcsolatban ott átfordult minden. Addig azt tudtam a gyerekvállalásról, szülésről anyámtól és a környezettől, hogy ez a nőnek a keresztje, amin át kell esni, és ez bennem átfordult az otthonszüléskor.

A gyerekek nőttek, Tamás szinte öt évig szopott. Egyszer csak egy családos listán olvastam egy levelet, hogy van egy anya, aki szülés előtt áll, és már most tudja, hogy nem tudja hazavinni a gyereket, mert nincsenek meg a körülményei, és családot keres. Aki írta, az nevelte a nőnek egy nagyobb gyerekét, aki még egyéves sem volt. Szóltam a férjemnek s valami elindult bennem. Kezdtem vágyni erre a gyerekre. Semmit sem tudtam róla, sem az anyjáról, mégis úgy éreztem, hogy talán ő az én gyerekem. A férjemmel kezdtünk az egészről gondolkodni, sokat imádkoztunk, beszélgettünk, hogy elegek vagyunk-e és ilyen hirtelen tudjuk-e vállalni. És úgy éreztük, igen. Telefonon felhívtam az anyukát, és nyíltan megkérdeztem, tényleg így gondolja, biztos mindent átgondolt, minden lehetősége kimerült. Ő azt mondta, hogy igen. Röviden annyit mondott, hogy Benedek a negyedik gyereke, az első három sincs vele, Magyarországon dolgozik, haza fog jönni szülni Csíkszeredába, de rögtön megy vissza Magyarországra. Aztán szóltunk a gyermekvédelemnél, s az nagyon jó volt, hogy a szakemberek átvették a vele való kommunikációt. Engem már ennyi is leterhelt, anyaként, két kicsi gyerekkel nem tudtam magam beleélni az ő helyzetébe, és nem is egészséges, ha ketten mi anyaként összekapaszkodunk. Ez végül csak megtörtént valamilyen szinten, amíg a szülészeten volt, mert nem voltak hozzátartozói, akikre támaszkodhat, bevihetik neki a szükséges dolgokat, de engem megviselt a helyzet, hogy egy anya arra kényszerül, hogy lemondjon a gyerekéről. → olvasásának folytatása