Itt a Babaköszöntő, az olvasók kedvenc rovata. Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe gyereket. A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok.
Kik vagytok? Átlagos katolikus család vagyunk egy 10 éves vér szerinti gyerekkel. Mi nagyon szerettünk volna gyermeket, ő pedig egy testvérkét. Mivel nem érkezett természetes úton, az örökbefogadás mellett voksoltunk.
Miben vagytok mások, mint mások? Nem gondolnánk, hogy mások vagyunk. Mi is csak a családbővülésre vágytunk, ahogy általában a többiek. Talán annyi különbséggel, hogy meg sem fordult a fejünkben a lombik vagy más orvosi beavatkozások. Úgy gondoltuk, ha nem hozzánk születik gyermekünk, akkor máshová. Megkeressük, kivárjuk egymást. A Jóistenre bíztuk.

Ki érkezett? Egy csodaszép másfél éves kislány érkezett megyei listáról (Győr-Moson-Sopron). Szuper nevelőszülei voltak, akik alig két hónapos kora óta nevelték, szerették. Hála a sok gondoskodásnak, egészséges, fizikailag és mentálisan is teljesen a korának megfelelő állapotú, okos, értelmes, s mindezeket megspékelve gyönyörű kislány.
Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számítva két és fél évet.
Mennyit várt a gyerek? Miután az édesanya nem látogatta, nagyon gyorsan örökbe adható státuszra került. Néhány hónap volt, mire a papírok elkészültek, s minket megtaláltak Neki.
Miért pont ő? Hivatalosan az első kiajánlásunk volt a két és fél év alatt. Előtte kétszer képbe kerültünk az országos listán, de végül nem minket választottak. Rozi szerelem volt az első hallásra, majd látásra is. Nem volt semmi kétségünk, már az iratbetekintéskor tudtuk, megtaláltuk a lányunkat.
Miért pont ti? Nem tudjuk, hanyadikak voltunk a sorban, de még voltak előttünk bőven. Mi azonban nagyon elfogadók voltunk mind származás, mind pedig betegségek tekintetében. Azt mondták, a származás volt az, ami elsősorban döntött.
A tanács, ami jól jött volna utólag: Minden örökbefogadás annyira egyedi, hogy sajnos előre nem lehet okosságokat mondani.
A legnagyobb problémátok most: Nincsenek ilyenek, vagyis csak a szokásos. Fogzás, akaratérvényesítés, hisztik… Mindig valami apróság, amit egy nagy öleléssel meg lehet oldani.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nem képzeltünk el előre semmit, így minden csak úgy alakult, mondhatni ment s megy ma is a maga útján.
Miről olvasnál szívesen? Felnőtt örökbefogadottak gondolatairól.
***** → olvasásának folytatása
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!