Lifebook

Örökbe48 hozzászólás

Ez egy album, ami az örökbefogadott gyerek életét meséli el, kezdve a vér szerinti szülőkkel, folytatva a nevelőszülőkkel vagy intézettel, és bemutatva az örökbefogadást. Magyarul talán élettörténetnek lehet mondani. Az erre vonatkozó információkat amerikai weblapokról gyűjtöttem, ahol számos anyag található a témáról.

Azóta lett magyar neve is: élettörténeti napló vagy élettörténeti könyv. 

Amerikai lifebook: miért adtak örökbe. A kis képek mutatják, mire van szüksége egy kisbabának
Amerikai lifebook: miért adtak örökbe. A kis képek mutatják, mire van szüksége egy kisbabának

Ott nagyon ajánlják, hogy az örökbefogadó készítsen egy lifebookot a gyermeknek, ezzel segítve feldolgozni a származását, történetét, útját az új családig. A kis kötet minden lényegi és elérhető információt tartalmazzon: a származási családról tudható dolgokat, ha van fotó, azt is, az örökbeadás okait, a gyermek életének állomásait. A magyar tanfolyamon is elmondták, hogy feldolgozni valamit annyit tesz, mint egy elmesélhető történetbe rendezni. Nem kell magyarázni, mennyire segíti az elbeszélést, ha van egy kis könyv a gyermek életéről.

→ olvasásának folytatása

Örökbefogadás Hollandiában

Örökbe25 hozzászólás

Vendégposzt. Ma egy újabb ország gyakorlatával ismerkedünk meg. Jerk Balázs Hollandiában esett át a helyi alkalmassági vizsgálaton, és írt egy szuper összefoglalót az ottani rendszer működéséről. Összefoglalva: Hollandiában csak külföldről lehet örökbe fogadni, onnan is főleg beteg gyereket, az alkalmasság nehéz, a várakozás hosszú, az örökbefogadás sok millió forintba kerül, viszont nincsenek gyerekek.

Hollandia a Hágai Egyezmény tagja, ezért az örökbefogadás hasonlóan működik, mint Magyarországon. Lényeges különbség, hogy a gyerekek külföldről érkeznek, sokkal többet kell várni, mintegy 9000-35000 euróba kerül (3-10 millió forint), és manapság szinte nincs esély rá, hogy 5-7 éven belül egészséges kisbabát (egy éves kor alatt) kapjon az ember.

Történeti háttér

A 60-as évek végén, 70-es évek elején “divat” lett a fejlődő országokból való örökbefogadás, ezzel Hollandia az elsők között volt, ahol elindult a külföldi örökbefogadás, amit nem sokkal később a jogi szabályozás is követett.

Először Ázsiából (Dél-Korea, Vietnám, Indonézia, Srí Lanka), majd később Dél-Amerikából (Chile, Kolumbia, Peru) érkeztek a gyerekek. A 90-es évektől a gyerekek nagy része Kínából érkezett és az afrikai országok is egyre nagyobb súlyt kaptak.

A 80-as évekre a szexuális felvilágosításnak és a legális abortusznak köszönhetően Hollandiában a belföldi örökbefogadás minimálisra csökkent. Ez jelenleg évi 10-20 gyereket jelent, és azok egy része is külföldi szülőktől származik. Ma szinte kizárólag külföldről lehet örökbe fogadni gyereket.

Az utóbbi években azonban rohamosan csökken a Hollandiának felkínált gyerekek száma. Egyrészt a fejlődő országokban is javul a helyzet, jobb az állami gondoskodás és több gyerek elkel az országon belül. Másrészt egyre több fejlett országban probléma a meddőség, és mivel nincs elég elég belföldi örökbe adható gyerek, ezért kilépnek a nemzetközi “piacra”, és így kevesebb gyerek jut Hollandiának. Tavaly 401 gyerek érkezett Hollandiába, de ennél kevesebb szülő örülhetett, hisz egy részük testvérrel együtt került családba. (Öt éve még kétszerennyi gyereket fogadtak örökbe!)

Aki manapság Hollandiában örökbe szeretne fogadni, számolnia kell azzal, hogy ha 5-7 éven belül sorra akar kerülni, akkor csak beteg vagy idősebb gyereket kaphat. Egészséges csecsemőre pedig 15 év a várólista! Épp ezért a jelentkezők többsége, 80 százalék első gyerekért folyamodik, harmadik-negyedik gyereket örökbe fogadni pedig esélytelen. → olvasásának folytatása

„Az segített át a holtponton, hogy arra gondoltam, mennyivel nehezebb neki”

Örökbe55 hozzászólás

Ma egy hétéves kislány örökbefogadásáról olvasunk. Dutka régi kommentelő az oldalon, most elmeséli, hogy zajlott egy nagyobb gyerek beilleszkedése a családba. Testvérféltékenység, kezdeti nehézségek, az iskolakezdés dilemmái kerülnek szóba a beszélgetésben, és persze az örömök is. Magyarországon ritka az ilyen idős gyerek örökbefogadása, de a helyzetekből mások is tanulhatnak.

– Mesélj magadról és a családodról!

– Pedagógus vagyok a felsőoktatásban, férjem kutató. Közel tizenöt éve élünk együtt, két gyermeket nevelünk: Fanni, a vér szerinti kislányunk tizenegy éves, Noémi kilenc éves és hétévesen fogadtuk örökbe. Fanni szőke, kék szemű, míg Noémi fekete hajú és szemű, cigány származású kislány. Magam nagyon nagy családból származom. Szüleimnek – akik sajnos már nem élnek – több, mint hatvan unokájuk van. A férjemnek pedig már van az előző házasságából és egy korábbi kapcsolatából három gyermeke.

– Milyen út vezetett az örökbefogadásig? Miért döntöttetek így?

– Világéletemben sokat tanultam és dolgoztam, viszonylag későn került sor a családalapításra. Amikor Fanni megfogant, már negyvenéves elmúltam, ráadásul a terhesség korai szakaszában kiderült, hogy egy nagyon ritka genetikai rendellenességgel jön a világra, ami miatt talán nem is marad életben. Kálváriát kellett járnom, hogy megtarthassam a terhességet. Egynaposan sikeres műtétet hajtottak végre rajta, és kilátásba helyeztek egy másik műtétet három év múlva, így csak rá koncentráltam, szóba sem került egy másik gyerek. Időközben kiderült, hogy Fanni állapota nem szorul több korrekcióra, teljesen rendbe jött, egészséges, normális életet él. Viszont közben már kifutottunk az időből, a férjem egyébként sem szeretett volna több gyermeket, így Fanni egy időre egyke maradt. Pedig én mindig is nagyobb családot szerettem volna… Szerencsére ott voltak a féltestvérek, akikkel nagyon jó kapcsolat alakult ki.

Egy idő után viszont Fanni elkezdett kistestvér után kuncsorogni, s hasztalan mondtuk, hogy nem lehet, egyre következetesebben ragaszkodott hozzá. Egyszer a férjem viccből azt mondta, hát fogadjunk örökbe egy gyereket. Nekem már régen motoszkált a fejemben a vágy, de nem hittem volna, hogy a férjem tolerálná, ezért nem is beszéltem róla. Ekkor viszont azonnal lecsaptam az alkalomra, s miután a családban alaposan megtanácskoztuk a dolgot s időt hagytunk a döntésre, utánajártam a lehetőségeknek.

– Hogyhogy ilyen idős gyereket is elfogadtatok?

→ olvasásának folytatása

Mikor mondjam el? Kinek mondjam el?

Örökbe67 hozzászólás

Kinek mondjam el, hogy örökbe fogadtuk a gyereket? Mikor? Hogyan?

A kérdést a blogtalálkozón is feltették a várakozók. Leírom, én hogy csináltam. (Ha a mi örökbefogadásunk története érdekel, a személyes kategória alatt tudsz kukkolni!)

Én valószínűleg az egyik véglet vagyok a témában, nálam zárkózottabb ember sok akad a kérdésben, nyitottabb kevés. De talán nem haszontalanok a tapasztalataim. Röviden: én szinte mindenkinek elmeséltem.

Nagy-Boglárka

A dolgomat megkönnyítette, hogy egy másfél éves kisfiút fogadtunk örökbe egy három és fél éves vér szerinti kislány mellé. Egyrészt, pár éve már bejelentettem egy gyerek érkezését, meríthettem azon tapasztalatokból. Másrészt, a gyerekes közösségekben addig is megfordultunk, tehát látványos volt a gyerekszám növekedése. Amúgy is, szerintem egy másfél éves gyerek megjelenését nem lehet máshogy magyarázni. Hazudni nem fogok, lehet hallgatni, de akkor meg a hátam mögött fognak beszélni. Jobb kézben tartani az információt. Harmadrészt, én szívesen beszélek erről a témáról, és nem látom, mit kéne szégyellni. → olvasásának folytatása

Az örökbefogadós mesék és rejtett üzeneteik

Örökbe28 hozzászólás

Vendégposzt. Dobos Orsolya pedagógus, alternatív iskolai szakértő a magyarul hozzáférhető örökbefogadós meséket hasonlítja össze. 

A magyar könyvpiacon jelenleg öt olyan nyomtatásban megjelent, gyerekkönyvként árult mű kapható, amely kimondottan az örökbefogadásról szól. Ezeket az „örökbefogadós meséket” keresik a szülők, hiszen jó alkalmat teremtenek arra, hogy az érintett gyerekek a sajátjukhoz hasonló történettel találkozzanak. Fontos azonban, hogy mielőtt a gyereknek elolvasunk egy mesét, gondoljuk át, hogy az örökbefogadás tényén túl miről is szól az adott mese: milyennek mutatja be a szereplőket, az örökbefogadás folyamatát, az örökbefogadottság állapotát, a leírt szavak mellett milyen utalásokat tartalmaz, mit üzennek az illusztrációk.

Babazseb
Babazseb

Ezeket a meséket felnőttek írják, és ők is választják ki a boltok polcairól a gyerekeknek. Az író írásaira hat a saját, egyedi története; az olvasó szülők az örökbefogadásig hosszú, gyakran fájdalmakkal teli úttal a hátuk mögött nehezen tudják kívülállóként olvasni ezeket a meséket; a családtagok, ismerősök pedig innen-onnan szerzett, gyakran téves vagy hiányos ismereteikkel értelmezik a meséket. A felnőttek szempontjai nem mindig azonosak a gyerekek szempontjaival.  Az írók nem minden esetben tudják kiválasztani, hogy a saját történetükből mi az, ami a gyerekre is tartozik. Az örökbefogadás okainak és előzményeinek ábrázolása sok esetben terápiás hatással lehet az azt megjárt felnőttnek, de nagy terhet jelenthet a gyerekeknek. A meseolvasó szülők és ismerősök is a saját történetükkel, ismereteikkel és fantáziálásukkal olvassák a könyvet, és emiatt könnyen belelátnak olyat, amit a szerző nem írt bele. Az egyik édesanya az „Egy lány suhant a fák között a holdvilágnál, kiutat keresve az erdő sűrűjéből” (Tündérkerti mese) idézetet úgy interpretálta, hogy a hideg, sötét erdőben bolyong és eltéved a lány. Zsuzsa, a blog szerzője a „Nézegették az utcán a papákat, mamákat. És szomorúak voltak, hogy nekik nincs kisbabájuk”-at (Nekem két születésnapom van) úgy értelmezte, mint „hosszú, keserves várakozás”. Jó, ha a mese hat a felnőtt olvasóra is, de mindenképpen meggondolandónak tartom, hogy mi az, amit a gyerek elé is tárunk, illetve mit hogyan értelmezünk, amikor vele erről beszélgetünk.

Ebben a cikkben szeretném a meséket és rejtett üzeneteik egy részét bemutatni azzal a céllal, hogy a szülők végiggondolhassák azokat a saját gyermekük szempontjából. Egy jó mese sokat segíthet a gyermeknek a saját története megértésében, ezért bátorítom a szülőket, hogy ne elégedjenek meg azzal, ha egy mese fülszövegében azt olvassák, hogy az egy „örökbefogadós mese” – keressék meg azt a mesét, ami valóban a gyermeküknek szól!

A meséket a címük szerint abc rendben közlöm, és elemzem a következő szempontok szerint:

– hogyan mutatja be az örökbeadás-fogadás folyamatát;

– hogyan mutatja be az örökbeadás-fogadás szereplőit;

– az örökbefogadás milyen speciális aspektusát mutatja be;

– milyen egyéb üzenetet hordoz;

– milyen korú és adottságú gyermeknek szól.

A gyerekek nagyon szeretik hallgatni a saját történetüket, ezért a könyvek bemutatása után, zárásképpen olyan idézeteket ajánlok, melyek felhasználhatóak a saját mesékhez. → olvasásának folytatása

Testvérek, kérdezz-felelek

Örökbe29 hozzászólás

Ma az örökbefogadott gyerek testvérével kapcsolatos mindenféle kérdéseket próbálom összeszedni és megválaszolni.

1. Már van két gyerekem, örökbe fogadhatok egy harmadikat? 

Igen, ez önmagában nem kizáró ok. A két legnagyobb civil szervezet már nem foglalkozik veletek, de a kisebbek igen, és a Tegyesz is ad gyereket.

2. Hány gyereket lehet örökbe fogadni? Van felső korlát?

Leírva nem találtam ilyet, empirikusan ez valahol 4-5 gyereknél húzódik. Ismerek családokat, akik négy gyereket örökbe fogadtak, és olyat is, akik négy vér szerinti gyerek után kaptak egy ötödiket. Az alkalmassági vizsgálat konkrétan bírálja el a jelentkező családot. Más a helyzet, ha a meglevő gyerekek már kamaszok vagy felnőttek, vagy ha még picik.

berki_zsanett_11_eves_igazgyongy_ami

3. Lehet testvéreket is örökbe fogadni egyszerre?

Igen. Sőt, vér szerinti testvéreket, ha mindegyik örökbe adható, igyekeznek együtt családba helyezni. Ez nehézséget is jelent, hiszen 3-4-5 testvér együttes örökbefogadására már nem nagyon van belföldi jelentkező. A jelentkezéskor kell nyilatkozni, vállal-e testvéreket az örökbe fogadni szándékozó. Általában egy határozattal egy gyereket lehet kapni, kivétel ezalól, ha testvéreket fogad örökbe egyszerre valaki. Testvérpárt Magyarországon a várakozók 40 százaléka elfogadna, azonban többnyire úgy képzelik, hogy a kisebb még egy év alatt legyen, vagy az idősebb se legyen több három évesnél. Elég ritka, hogy pont így váljanak örökbe adhatóvá, de előfordul. Vannak ikrek is, de az általában gondozatlan terhesség kockázatait az ikerszülés fokozza.

4. Van egy gyerekem, fogadhatok örökbe nála idősebbet?

Nem. A fölékihelyezés szakmailag nem ajánlott, és nem is hallottam még ellenpéldát. Ha már van – akár vér szerinti, akár örökbefogadott – gyerek a családban, csak nála fiatalabbat lehet örökbe fogadni.

5. Mennyi korkülönbségnek kell lennie a gyerekek között?

A Tegyesz ismereteim szerint többnyire ragaszkodik a legalább két év korkülönbséghez. Ami néha, indokolt esetben csak 20 vagy 22 hónap, de ez alá nem nagyon mennek. Kivétel, ha a gyereknek ennél kisebb korkülönbséggel érkezik vér szerinti testvére. Civil szervezetek nem feltétlenül ragaszkodnak a két évhez, de ott meg nem nagyon kerül sorra kétszer ilyen gyorsan egymás után a várakozó.

6. Mennyi időnek kell eltelni a gyerekeknél a családba kerülés között?

Általában 2 évhez ragaszkodnak, hogy kicsit “megmelegedjen” a gyerek, mielőtt tesója érkezik. Megyéje és pszichológusa válogatja, hogy egy örökbefogadás után mennyi idővel engednek újra határozatot szerezni.

7. Az egyik civil szervezettől fogadtam örökbe az első gyereket, kaphatok gyereket egy másiktól? Hány gyerekig segítenek a civilek? 

A két nagynál ez probléma.
A Bölcső Alapítvány csak első gyereket ad, olyan családok jelentkezését nem fogadja, ahol már van (akár vér szerinti, akár örökbefogadott) gyerek. 
A Gólyahír két gyerekig segít. Ha az első gyerek vér szerinti vagy titkosan örökbefogadott, az nem akadály, de ha másik civil szervezettől érkezett, azt szokták javasolni, hogy testvért is ugyanott kérjenek. Ha az első baba “gólyás”, és a család szeretne másodikat, akkor a gyerek nagyjából három éves koráig kapnak is, persze ha újabb határozatot szereznek.
A kisebb civil szervezeteknél nem kizáró ok, ha korábban másik szervezettől adoptált a jelentkező, és nincs elvi korlát a gyerekek számára sem. Érdemes felhívni a kiszemelt alapítványt, egyesületet a konkrét részletekkel.

8. Ha az örökbefogadott gyerekemnek később születik vér szerinti testvére, megkaphatom?

Elvileg igen, soron kívül, hisz a gyermekvédelem egyik alapelve a testvérek együtt tartása. De az örökbefogadás szokásos feltételeinek meg kell felelni (alkalmassági vizsgálat, korhatár). Alesetek:

  • Lehet, hogy megtartja a vér szerinti család, vagy állami gondozott lesz, de látogatják. Ekkor az örökbefogadónak nincs dolga.
  • Civil szervezetek esetleg akkor is szólnak a korábbi tesó örökbefogadójának, ha az nem is jelentkezett újra (már persze ha a vér szerinti anya megint ugyanahhoz a szervezethez fordul, és hajlandó ugyanannak a családnak adni).
  • Titkos örökbefogadásnál akkor szólnak, ha van érvényes határozata újból a szülőnek. Aki ezt forgatja a fejében, mindenképpen írassa rá a határozatra, hogy vállalja a gyermeke vér szerinti testvérét, és szóljon minden érintett hivatalnak!
  • Ha vér szerinti anya titkosnál másik megyében szül, nyíltnál másik alapítványhoz fordul, vagy az egyiket titkosan adta örökbe, a másikat nyíltan… akkor nem sok esély van rá.
9. Ha a gyerekem vér szerinti testvére is örökbefogadókhoz kerül, megtudhatom, hol él?

Abban az esetben, ha ugyanaz a civil szervezet adta örökbe, akkor ez előfordulhat. A Gólyahír például támogatja, hogy a vér szerinti testvérek örökbefogadó családjai kapcsolatot tartsanak. Ha másik civil szervezetnél vagy titkosan adták örökbe, akkor nem fog eljutni hozzád az információ.

10. Ha a várakozás alatt teherbe esem/gyerekem születik, még fogadhatok örökbe?

Ha továbbra is ragaszkodsz az örökbefogadási szándékhoz, akkor be kell jelenteni a terhességet a családgondozónak. Ezalatt nem fogtok kiajánlást kapni. Ha megszületett a gyerek, akkor új környezettanulmány, új pszichológiai vizsgálat kell, hisz lényegesen változtak a családi körülmények. Nem kerülsz a sor végére, viszont két évre kimaradsz a dobásból, lásd 5. pont.

Van még kérdésetek a témában?

Mennyit kell várni? Most megtudjuk!

Örökbe20 hozzászólás

Kerek számokat ünneplünk a blogon: tegnap futott be az ezredik lájkoló és az 5000. hozzászólás. Köszönöm az olvasók figyelmét! Lesz majd buli is, de ennek örömére csapjunk egy kis kutatást.

Mennyit kell várni egy gyermek örökbefogadására? Ez a várakozók örök kérdése. Most megtudjuk! Az elmúlt öt évben sikeresen örökbefogadó szülők válaszát várom ebben a kis kérdőívben. Két perc alatt ki lehet tölteni, igyekeztem a várakozást befolyásoló tényezőket összeszedni, de van egy szöveges rész is a végén.

Az eredményeket profi statisztikus fogja kiértékelni, szóval jó kezekben vagytok. (Természetesen nem lesz reprezentatív a felmérés, tekintsétek játéknak.)

Köszönöm a választ, azt külön, ha szólsz az érintett ismerőseidnek is. Eredmény szeptember végén.

Magyar gyerekek amerikai örökbefogadóknál

Örökbe117 hozzászólás

Blogajánló! Amerikai családok, akik Magyarországról fogadtak örökbe gyereket, és blogot írnak róla.

A múltkori poszt kapcsán felmerült a téma, és elkezdtem ilyeneket keresgélni. Meglepően sok blogot találtam, mindet az elmúlt két évből. Tavaly és tavalyelőtt 23-24 magyar gyerek került az USA-ba (ez nagy fellendülés a megelőző évekhez képest) és úgy tűnik, a szülők jelentős része blogol.

IMG_3543

Sok közös vonást találtam a családokban. A tipikus történet: mélyen vallásos házaspár, akinek nincs meddőségi problémája, karitatív megfontolásból fogad örökbe idősebb testvéreket vagy beteg kisgyereket, többnyire romákat, nevelőszülőtől. Vagy idősebb vér szerinti gyerekek mellé, vagy rögtön házasságkötés után, a családalapítás kezdeteként. A blogok beszámolnak az adminisztratív folyamatról, a magyarországi barátkozásról és az első hónapokról otthon. Az örökbefogadás költségét (30-40 ezer dollár) adománygyűjtésből fedezik, ennek reklámozására is szolgál a blog. A hangvétel általában amerikaiasan lelkes, pozitív, gyakran az olvasót is imára buzdítják. Nagyon vicces az amerikai úti beszámolókat olvasni Miskolc vagy Nyíregyháza szépségeiről. Amazing. A gyerekek gyorsan beilleszkednek és hamar megtanulnak angolul. A gyerekprogramokról, ünnepekről, az első hónapok családi eseményeiről is beszámolnak. → olvasásának folytatása

Egy sikertelen barátkozás tanulságai

Örökbe53 hozzászólás

Magyarországról évi 150-200 gyerek kerül külföldi örökbefogadókhoz. Kevés szó esik róluk a közbeszédben (bezzeg itt a blogon!). Ma egy izgalmas tanulmányt ajánlok, amely egy meghiúsult nemzetközi örökbefogadást jár körül.

Egy spanyol házaspár négy testvér örökbefogadására vállalkozott Magyarországon, majd a próbaidő alatt meggondolták magukat. A megtörtént esetet a Család, gyermek, ifjúság című folyóirat 2006/1-es számában olvashatjuk (az egész szám az örökbefogadásról szól, és neten is fenn van), méghozzá három szemszögből: a nevelőanya, a legidősebb gyerek, és a folyamatot kísérő pszichológus beszámolójából. Az olvasók vélhetően nem fognak négy testvért adoptálni, főleg nem külföldről, de a dolgozatnak vannak olyan tanulságai, amelyek simább esetekben is hasznosak lehetnek.

6 élet
Felnőtt örökbefogadott rajza: eddigi életem

A történet röviden: a spanyol házaspár lelkesen érkezik, hogy a 3 és 8 év közötti, nevelőszülőknél élő gyerekekkel megismerkedjen (a négyből három fiú). A barátkozás jól halad, egyre több időt töltenek együtt, az új szülők jól veszik az akadályokat, a szakemberek is elégedettek az összeszokással. Két hét alatt sor kerül a kihelyezésre, a házaspár vidéki bérelt házba viszi a négy gyereket. (Külföldi szülőjelöltek az egy hónapos próbaidőt is Magyarországon töltik.) Derült égből a 18. napon a házaspár váratlanul visszaadja a négy testvért, és hazautazik. → olvasásának folytatása