A borostyán és az üveghegy

A blogon ismertetek örökbefogadáshoz nem kapcsolódó, gyereknevelési témákat is. Ma egy ilyen könyv van soron, L. Stipkovits Erika pszichológus Szeretettel sebezve című kötete. Ez nem is igazán gyereknevelési könyv, nem arról szól, hogy fegyelmezzünk, hogy válasszunk iskolát, hogy neveljünk boldog gyereket. A gyereknevelés kevésbé látványos oldala ugyanis, hogy a szülő maga milyen mintákat hoz a saját gyerekkorából, hogy viselkedtek az ő szülei, ezt másolja-e, ha kapott sebeket, azokat feldolgozta-e, egyáltalán rálát-e a saját neveltetésére. Tudatosság híján ugyanis előfordulhat, hogy a legjobb szándék ellenére is szüleink hibáit ismételjük, de aki szentül megesküszik, hogy ő majd mindent másképp csinál, az is belecsúszhat patologikus viselkedésekbe. Szóval, mielőtt gyereknevelésbe kezdünk, jól tesszük, ha előbb felneveljük saját magunkat.

L Stipkovits Erika nyolc problémás szülői viselkedést ismertet a könyvben, és melléjük teszi az „elég jó” szülőt is. Nagyon izgalmas a típusok ismertetése, mindegyikhez mellékel bőven sztorikat, eseteket saját praxisából. Arra is kitér, az adott szülő gyermeke majd hogy viselkedik felnőttként, a munkában, a párkapcsolatban, milyen szülő lesz belőle. Tanácsokat ad arra, hogyan lehet változtatni, ha felismerjük magunkat az adott csoportban, illetve ha szüleink tartoztak oda. Persze, ez nem ilyen egyszerű, hisz a típusok keveredhetnek, és lehet, hogy valaki egy új élethelyzet, például egy válás hatására lesz mártír anya.

A könyv célcsoportja a fiatal felnőttek, akiknek még élnek a szüleik, de már maguk is gyereket nevelnek (vagy erre készülnek). Természetesen, felnőttkorban nem lehet már azzal takarózni, a szüleink mit követtek el, ki-ki maga felelős a sorsáért.  olvasásának folytatása

„Nem kell tudni minden probléma okát ahhoz, hogy nekilássunk kijavítani őket”

A blog már olyan régen működik, hogy ideje visszatérni egy-egy korábban bemutatott családhoz. Az Utánkövetés rovatban korábbi interjúalanyokat látunk viszont. Bajnokék három éve adtak interjút, két gyereket nevelnek, akik egymás vér szerinti testvérei. Újszülöttként fogadták őket örökbe a Gólyahír Egyesület révén, Boróka ma ötéves, Domonkos három és fél éves.

Hol tart most a családotok? Történt-e valamilyen nagy esemény az elmúlt három évben?

Orsi: Boróka óvodába jár 2015 szeptembere óta. Nagyon ragaszkodó leányzó, általában nehezen alkalmazkodik az új helyzetekhez, így a beszoktatás időszaka eléggé hosszú ideig tartott, és mindkettőnket meg is viselt. Boró oviba járása mellett múlt tanévben Domonkossal még itthon maradtam, azzal a szándékkal, hogy neki is lehessen egy olyan éve, amikor „egyedül” van velem. Szerettük volna, hogy néha Domonkos is érvényesülhessen a gyerekszobában, azzal és azt játsszon, amit akar. Az az év eltelt, Domonkos tavaly szeptemberben bölcsibe kezdett járni, én októberben álltam újra munkába.

img_9909

Kapcsolatban vagytok még a szülőanyával?

Semmit sem tudunk róla, nem vagyunk kapcsolatban. Szoktunk küldeni fotót a gyerekekről a születésnapjuk után, de arról sincs információnk, hogy megkapja-e őket.

A gyerekek értik már az örökbefogadást?

Azt hiszem, értik. Egyrészt azért is, mert rendszeresen találkozunk olyan családdal, ahol szintén van örökbefogadott gyerek, így a „másik néni pocakjában volt, mielőtt megszületett” mondat sokszor elhangzik, másrészt a környezetünkben sok baba születik az anyukája pocakjából is, unokatestvérek, barátaink gyerekei, így az elmúlt években azt is többször végigasszisztálták már, ahogyan vér szerinti gyerek érkezik egy családba. olvasásának folytatása

Örökbe.hu családi kirándulás április 22-én

 

A kirándulás sajnos elmarad! 

Olvasói találkozó! Április 22-én, szombaton délelőtt 9:30-13 óráig szeretettel várlak titeket egy közös, erdei, családi kirándulásra és játszóterezésre.

Gyülekezés 9:30-tól a Görgényi úti erdei “macis” (vagy “baglyos“) játszótéren, Budapesten a II. kerületben.

 

Innen 10:30-kor elindulunk a Vitorlázó repülőtérre. Kellemes, 1,5 km-es erdei séta, különösebb szintkülönbség nélkül, egy hároméves már meg tudja tenni, városi babakocsival is járható. A Vitorlázó repülőtéren a gyerekek kirohangálják magukat, ha van szél, lehet sárkányt eregetni, majd visszasétálunk a játszótérre.

Semmi sem kötelező, lehet a túra helyett a játszótéren maradni, vagy épp nagyobb kirándulást tenni, netán estig az erdőben barangolni. Ahogy jólesik!

Hozzatok rágcsálnivalót. Az eseményen fotók készülhetnek a blog számára, akinek ezzel gondja van, az jelezze. Jöhet bárki: az is, aki még sose volt találkozón, akinek nincs gyereke, akinek nincs határozata, aki csak érdeklődve olvasott eddig. Jelentkezzetek mailben vagy kommentben. Aki úgy érzi, el fog tévedni, írjon nekem és elküldöm a számomat.

Ha esik az eső, akkor alternatív helyszínre megyünk (játszóház vagy gyerekbarát kávézó), ehhez várom az ötleteket, ha így alakul, azt előző este hirdetem ki itt.

A Színes a világ könyvkiadó jó állapotú gyerekkönyveket gyűjt az Igazgyöngy Alapítvány részére, ebbe itt is be tudtok kapcsolódni, nekem adjátok oda a könyveket (lehetőleg még a túra előtt).

A macis játszótér megközelítése:

Busszal a Batthyányi térről induló 11-es busz Nagybányai úti felső végállomásáig kell menni, onnan 800 m séta meredeken lefelé, aszfalt-, majd földúton. Babakocsival is járható.

Autóval ugyanígy, a Törökvész út-Nagybányai út sarok után lefelé a Görgényi úton be az erdőbe, 800 méter után egy parkolóhoz értek, és jobbra van a játszótér.

A Vitorlázó repülőtér a térképen.

Jó lesz! Várlak szeretettel!

Következő találkozónk egy nyáresti, szombati kerthelyiséges beszélgetés lesz, június 3-án vagy 17-én, a törzshelyünkon (Margit u. 9.).

Babaköszöntő, 2017. április

Bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett örökbefogadott gyerek. Ma csupa nyílt örökbefogadás szerepel. Lássuk, milyen utakon érkeznek az újszülöttek!

Nicknév: s.eszter

Kik vagyunk: tíz éve vagyunk házasok, hétéves Benedek fiunk a húszas éveink elején született, hat és fél hónapra, majd több második trimeszteri vetélés után fogadtuk örökbe a most hároméves Ágoston fiunkat, egy hónaposan. Kislányunk, Emma az Együtt az Életért Egyesület segítségével érkezett hozzánk. Vicces adalék, hogy vér szerinti kisfiunkat hozhattuk haza legkésőbb a három gyerek közül.

Miben vagyunk mások: talán abban, hogy már volt egy gyerekünk, mikor az örökbefogadást választottuk, és az, hogy ezt a számunkra elég megrázó tapasztalást „kipipáltuk”, szerintem megkönnyítette a veszteségeink feldolgozását és az arra való ráébredést, hogy a gyerekek hiányoznak az életünkből, nem a terhesség. Boldogan és megkönnyebbülve választottuk az örökbefogadást. Én eddigre pszichológushallgatóként már nyakig ültem a különféle veszteségek nyomán kialakuló szülői identitások kérdéskörében, a szakdolgozatomat is ebből írtam. Az átlagnál elfogadóbbnak tartom magunkat.

Ki érkezett: Emma Virág, újszülött kislány, aprócska kardiológiai problémával, amiről tudtunk a terhesség során is. Szerencsére néhány hét után kiderült, hogy nem lesz vele nagyobb gond, noha korábban ez a lehetőség is felmerült; reméljük, a fél éves kontrollra kinövi.

Ami talán még keveseknek adatik meg, hogy Emma szülőanyukájának kérésére – ez persze nekem fantasztikus lehetőség volt, mind őt bensőségesen megismerni, mind a babavárásban – a terhesség második felét elég szoros kapcsolattartással csináltuk végig, a kórházban volt lehetőség együttszülésre, ahol nagyon szépen és emberséggel kezelték ezt a helyzetet. Én feküdtem be Emmával, ő a folyósó túloldalára, de minden nap meglátogattuk egymást, és egy nagyon szép búcsúfolyamat zajlott le. olvasásának folytatása

Oroszlán: könyv és film

Igaz történet! Ma párhuzamosan írok az Oroszlán című könyvről és a belőle készült filmről. Utóbbit az olvasókkal együtt meg is néztük (és nagyot bőgtünk). Lesz egy kis spoiler az ismertetésben, de ezeket az összes kritika is leírta, így a filmre én is úgy ültem be, hogy tudtam, mi lesz a vége.

A sztori röviden: az ötéves Saroo anyukájával és testvéreivel él India egyik nyomorúságos vidékén, innen nézve elképesztő szegénységben, de szeretetben. A fiúk korán önellátásra kényszerülnek, egyik kalandjuk során Saroo elalszik egy vonaton, ami elindul és hosszú ideig nem is áll meg vele. Végül Kalkuttában köt ki a kisfiú, aki nem is beszéli a helyi nyelvet. Rosszul emlékszik a városa nevére, így senki nem tud neki segíteni, hogy hazataláljon. Több hónapig az utcán él, csodás módon életben marad, végül egy árvaházba kerül, ahonnan egy ausztrál házaspár örökbe fogadja. A fiú jól beilleszkedik új életébe, de a régit sem tudja feledni. Felnőttként, immár 2010 körül a Google Earth segítségével módszeres kutatással keresi és találja meg az óriási Indiában a szülőhelyét, és odautazva a családját.

A történetben – bár az elveszett fiú mesél – az örökbefogadási háromszög minden szereplője megjelenik. Nagy öröm végre egy olyan örökbefogadási sztorit látni/olvasni, ahol az örökbefogadó szülők mindent jól csinálnak! De tényleg. Nicole Kidman (aki maga is kétszeres örökbefogadó anyuka) csodálatos a vásznon, de a könyvben még inkább kidomborodik, hogy a Brierley szülők megelőzték a korukat az örökbefogadás kezelésében. Tisztelettel fogadták az új családtagot, szereztek egy hindi nyelven beszélő ismerős családot, akikkel kezdetben szót tudott érteni a kisfiú, az indai hagyományok, kultúra ápolására is odafigyeltek, és teljesen jól vették a felnőtt Saroo gyökérkeresési kísérleteit is. De talán nekik köszönhető az is, hogy a kisfiú megőrizte az emlékeit, amelyek segítségével visszatalált a szülővárosába – mikor először mesélte el elveszése történetét új családjában, a mama még térképet is rajzoltatott vele. Még 5-6 éves korban örökbefogadott gyerekek korábbi emlékei is nyom nélkül törlődhetnek, ha a szülő ezt nem tartja fontosnak, vagy nem is akar hallani a gyerek előző életéről! olvasásának folytatása

Találkozás a vér szerinti szülőkkel

Nyílt örökbefogadásnál a gyermekről lemondó szülők és az örökbefogadók megismerkednek. Aki még előtte áll, sok érzelemmel, esetleg félelemmel várja ezt a pillanatot. Pakinyanya kétszer is átélte a találkozást mélyszegénységben élő örökbeadó szülőkkel, és megírta nekünk.

Sokszor képzeltem el azt a napot, amikor felhívnak, hogy van egy kisbaba. Készültem valamire, amit nem tudhattam előre, mert fogalmam sem volt róla. Mikor Ági a Fészek Alapítványtól az első örökbefogadás előtt felhívott, csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben. Szerencsére Ági magabiztossága segített, mert én azt sem tudtam, mit kell csinálni, amikor találkozunk két ismeretlennel, akiknek a testéből létrejött babát mi visszük haza. Ági informált, kiállt helyettünk is a kórházban a gyerek érdekeiért (mert mi még azt sem tudtuk, hogy mi az és hogy egyáltalán erre szüksége van). Ágival a gyámhivatalnál találkoztunk és csak pár szót tudtunk váltani azelőtt, hogy megkezdtük a hivatalos procedúrát. Vezetett minket az úton, de hagyta, hogy magunk döntsünk arról, vállaljuk-e a kislányt.

El sem tudtam képzelni, milyen emberekkel találkozom a gyámhivatalban. Azaz mégis, mert meséltek róluk a tanfolyamon. Ma már nem az a legjellemzőbb, hogy egy megesett nő a szégyentől való félelmében megszabadul bűne bizonyítékától. Inkább a szegénység az ok. A legijesztőbb verzió a hajléktalan alkoholista nő volt. De ő sem azért, aki, hanem mert ki tudja, hogy egészséges lesz-e az a gyerek, akit ilyen körülmények között hordott ki. Nem volt cél a teljesen egészséges újszülött, de egy esetleges értelmi fogyatékosság megrémített. Az, hogy esetleg nem lesz IQ-bajnok, nem igazán érdekelt minket, mi boldog embert szeretnénk nevelni. Szerencsére úgy voltunk vele, hogy a félelmek nem irányíthatnak minket, csináljuk és kész, megszületett a gyerekünk.

mohacsi-vanessza-1

Ági bevezetett minket az önkormányzati épület szobájába, ahol egy rendkívül együttérző és szimpatikus gyámügyes hölgy fogadott minket (később megosztotta velünk, hogy maga is örökbefogadó). “Azt ígérték, egyre itt lesznek” – mondta. Ekkor kicsit megijedtem. Mi van, ha nem jönnek el? Ha meggondolták magukat? Eltelt két nap azóta, hogy jelentkeztek az örökbeadás szándékával, hátha megváltoztatták az elhatározásukat, hogy a nyolcadikként született babát örökbe adják. De nem kellett sokáig várni, megérkeztek. Tudtam, hogy egy mélyszegénységben élő roma párról van szó, ezért ennek megfelelő emberekre készültem. Mióta elvégeztük a tanfolyamot, készítettem magam erre a variációra, hiszen kikötést nem tettünk származásra vonatkozólag, így ez volt a legvalószínűbb forgatókönyv.

Megnyugodtam, mikor megérkeztek, hogy itt vannak és nem kell újra megélni, hogy ezúttal sincs baba. Aki sokáig minden hónapban minden sejtjével azt figyelte, hogy megjön-e a menzesze, az tudja, milyen érzés ez. Egy testes, korban meghatározhatatlan, megviselt arcú, tartózkodó nőt és egy igen sötét bőrű, nagyon vékony, fülig érő mosolyú férfit láttam magam előtt. Bemutatkoztunk, de nem tudtam a nevüket felidézni utána. Félve nézegettük egymást. De nem jutott erre sok idő, mert Ági szinte azonnal rákérdezett: „Mehetünk?” Hát mentünk. Ági elől, a pár utána, végül mi zártuk a sort. Ők Ágihoz ültek, mi a saját autónkba és pár perc alatt már a kórháznál is voltunk. Ekkor már csak egy dolog járt a fejemben: milyen a baba? Lassan telt az idő. olvasásának folytatása

Babaköszöntő 2017. március

Itt az új Babaköszöntő, a nemrég érkezett gyerekek történetével. Koraszülött baba és ovis korú gyerek, elsőnek és testvérek mellé. Szeretettel gratulálok a családoknak! Továbbra is várom a jelentkezéseket a rovatba. A következő számban nyílt örökbefogadásokat szeretnék bemutatni, akihez így érkezett baba a közelmúltban, ne habozzon! Jelentkezés a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen.

******

Nicknév: nincs, nem kommenteltünk még, lelkes olvasók vagyunk.

Kik vagytok? Ági (38) és András (46) négy éve házasok, Andrásnak első házasságából van két felnőtt gyereke, mi az első közös gyerekünkre vártunk. Régóta tudom (Ági), hogy egy autoimmun betegség miatt nehezebben lehet gyerekem, elvileg lehetséges. Nem mentünk lombikra, bár elkezdtük a folyamatot, orvosi vizsgálatok megvoltak, első inszeminációra időpont kitűzve, több alkalommal is, mindez kb. másfél évig tartott, végül beismertük magunknak, hogy ez nem véletlen, hogy így nem akarnak összejönni a dolgok, ez nem a mi utunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Belső felismeréstől vezérelve választottuk ezt az utat. Amint meghoztuk a döntést, hogy eljött a jelentkezés ideje, minden nagyon gyorsan és természetesen zajlott. Áldottnak érezzük magunkat a velünk történtekért. Az egész egy karácsonyi csoda 🙂 Most decemberben érkezett kislányunk. Angyalok hozták. Nehéz megmondani, pontosan miben lehetünk mások, mint mások… Értékeink, világlátásunk néha olyannyira más, mint másoké, hogy azt szoktuk mondani magunkra, hogy ufók vagyunk 🙂 Amikor Ági áldásnak érzi a történteket, András csak annyit mond: ha a lehető legtöbbször hálát érzel és őszintén megköszönöd, ami történik veled az életben, az élet is hálás lesz és visszaköszön neked.

img_20170209_214418

Ki érkezett? Blanka, négy hetes volt, mikor kiajánlották. Kórházban ismertük meg, koraszülött osztályon volt, 29 hétre született 1400 grammal. Teljesen egészséges, bár ezt akkor még nem lehetett tudni. A születése előtt lemondtak róla, a lemondó nyilatkozatban az apa ismeretlen személyként volt megnevezve. Tegyeszen keresztül érkezett titkos örökbefogadással. Még két hetet voltunk közösen a kórházban. Pont azon a napon mehettünk haza, amikor hathetes lett.

Mennyit vártatok? Hihetetlenül keveset. Még mindig meglep. Az Tegyesznek írt jelentkező levelünk feladásától számítva öt és fél hónapot. Az egész folyamat meglepően gyorsan zajlott, a papírok beszerzése is. A gyerek papírjainak beszerzése is.

Miért ilyen keveset? Azért mert nem volt származási kikötésünk. Borsod megyében élünk, zöld megye, nagyon sok gyerek kerül innen örökbeadásra. A gyerekek jelentős része azonban bizonytalan vagy cigány származású. Mi egyértelműen a származási kérdés miatt lettünk utolsókból elsők. Blanka származása bizonytalan, mivel nem tudni, ki a vér szerinti apukája.

Miért pont ő? Első kiajánlás neki is és nekünk is. Nekünk 0-5 éves korig, bármilyen nemű, egy gyerek vagy testvérpár, bármilyen származású, korrigálható egészségi állapotú gyerekekre szólt a határozatunk. December elsején jött a telefonhívás, és másnap már a kezünkben tarthattuk a kislányunkat. A kórházban egy fiatal doktornő volt, aki nagyon szívén viselte Blanka sorsát, így rögtön a kezünkbe adta a babát, még semmit nem tudtunk róla. Hihetetlen volt, hogy átélhettük, amit itt is sokan írtak a babaköszöntőkben. Egy pillanat alatt döntöttünk, igazából nem is kellett dönteni, tudtuk, hogy ő hozzánk tartozik.

Miért pont ti? Csak mi voltunk a megyében az örökbefogadók sorában, aki nem tett származási kikötést. Az egészségügyi papíron is majdnem mindenhez a bővebb felvilágosítást kérünk lehetőséget jelöltük be. Nem lehetett tudni, hogy a látása, hallása rendben van-e. Ha mi nemet mondunk, a kicsi megy országos listára, a kórházból pedig csecsemőotthonba.  

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Igaz elhangzott az Ágacskánál (az oldal hatására mentünk hozzájuk felkészítő tanfolyamra és nagyon jó döntés volt), hogy amire nem számítunk, arra figyeljünk. 🙂 Mi biztosak voltunk benne, hogy nagyobb gyereket kapunk, nem jelentkeztünk civil szervezetekhez sem. A Tegyesz ritkán közvetít újszülötteket. A tanfolyamon is csak érdeklődve figyeltünk másokat, amikor újszülöttes téma volt, hogy velünk ez úgysem fog megtörténni. Azért egy pillanatra kétségbe estem, amikor egy 41 cm-es csomagocskát tartottam a kezemben. Az érzelmi felfokozottságra, ami az első hetekben uralkodott, nem hiszem, hogy fel lehet készülni. Illetve arra sem, hogy egyik pillanatról a másikra feje tetejére áll a világ, azaz csütörtökön még nincs gyereked, pénteken már van.

A legnagyobb problémátok most: A hasfájás. Nem sokat alszom, a pici viszont jókat alszik rajtam elterülve.

Miről olvasnál szívesen? Örökbefogadó családokról, akik tudják, hogy külön nevelnek vér szerinti testvéreket és tartják a kapcsolatot. Például tudjuk, hogy van Blankának egy nővére, aki 2010-ben született és tavaly nyáron fogadták örökbe országos listáról. Ezen és a nevén kívül többet nem tudunk, de szívesen beszélgetnénk velük. olvasásának folytatása

„Nem akartam lemondani a gyerekekről, én magamhoz akartam venni őket”

Beszélgetés egy örökbeadó anyával. Ilona 52 éves, hat gyereket szült, de az ismerőseinek csak négyet szokott bevallani. Két gyereke titkos örökbefogadásra került, egy pedig állami gondozásban nőtt fel. Ma nagymamaként harcol nevelőszülőknél élő unokájáért. A szereplők nevét megváltoztattam, a képek nem őket ábrázolják.

Te milyen családban nőttél fel?

Falun éltünk, a szüleimmel és a két testvéremmel. Van egy fiú ikertestvérem, és mindig úgy éreztem, hogy neki többet megengednek. Apukám téeszben dolgozott, mindig vitte az öcsémet, ha arattak, úgy éreztem, engem ritkábban visznek, szorosabban fognak. Ez felgyülemlett bennem és tizennégy évesen elszöktem otthonról.

Rossz volt a viszony a szüleiddel?

Nem. Utólag belátom, a szüleimnek igaza volt, lehet, anyukám féltett, mert én lány vagyok.

Hova mentél?

Csavarogtam. Feljöttem Pestre, utcán laktam, vagy barátoknál, összeszedtem a fiúkat, náluk aludtam. Pár hónap múlva saját kérésemre intézetbe kerültem, dolgoztam, munkásszállón laktam.

Nem tanultál tovább?

Beiratkoztam a kereskedelmibe, de két hónap után otthagytam. Gyárakban dolgoztam betanított munkásként.

A szüleid nem próbáltak hazahívni?

De, csak én nem akartam. Az intézetből is sokszor megszöktem, meg a munkahelyeket otthagytam pár hét után, bekerültem egy javító-nevelőintézetbe, ott voltam egy évig, közben megismerkedtem Orsi lányom apjával. 16 évesen gyerekem született, és összeköltöztünk Budapesten. Ő tíz évvel idősebb volt, mint én.

Komoly kapcsolat volt?

Annak indult, csak rájöttem, hogy sokat iszik, de akkor már ott volt a gyerek.

Észrevetted a terhességet időben?

Igen, de nem akartam elvetetni. Az utolsó három hónapot egy kórházban tölthettem, megszületett Orsi, egy csecsemőotthonba kerültem a kislánnyal együtt, ahol szoptathattam. Összeházasodtunk, hazaköltöztünk Budapestre, elintéztük, hogy megkapjuk a kislányt. Egy évig éltünk együtt. Menet közben rájöttem, hogy a férjem iszik, nem adja haza a fizetést, sokat veszekedtünk. Az ő lakásában laktunk, így úgy döntöttem, hogy eljövök, csak a kislányt nem tudtam elhozni. Anyósom is ivott, ővele is sokat veszekedtem

Milyen volt a kapcsolatod Orsival?

Kicsinek nagyon jó volt, csak aztán kétévesen otthagytam. olvasásának folytatása

Örökbe.hu mozizás: Oroszlán, március 11. szombat

Márciusban moziba megyünk az olvasókkal. Az Oroszlán című, hat Oscarra jelölt filmet nézzük meg. Örökbefogadásról szól!

Mikor: március 11. szombat, 13:50-kor kezdődik a vetítés. (Sajnos nem volt kora esti időpont.) Találkozó 13:40-kor a pénztárnál. 

Hol: a Cinema City Arénában, Aréna Pláza. Cím: Budapest, Kerepesi út 9., a parkolás ingyenes, a piros metró Keleti Pályaudvar vagy Stadionok állomása van közel. Megközelítés itt.

Jegyet mindenki egyénileg vesz magának. A felnőttjegy ára 1760 forint, vannak kedvezmények. Online előre is meg tudjátok venni a jegyet a http://www.cinemacity.hu/ oldalon (fenn a mozira, majd a dátumra és az előadásra kell kattintani). Vélhetően a helyszínen is lesz jegy.

Utána beülünk valamilyen vendéglátós egységbe a plázában kicsit beszélgetni, ez várhatóan 16 óra tájban kezdődik, esetleg kicsit később, ha sok a reklám. Aki csak a beszélgetésre jönne, írjon nekem és elküldöm a telefonszámomat, hogy tudjunk egyeztetni.

Várok szeretettel minden olvasót! Aki jön, jelezze!

1487573786_garth-davis-lion-has-been-traveling-across-globe-earning-recognitions-accolades-galore-film

Oroszlán (Lion)

feliratos, ausztrál-angol-amerikai életrajzi dráma, 118 perc, 2016 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

2015-ös örökbefogadási statisztikák

Az adatokat az Emberi Erőforrások Minisztériumának a kérdéseimre adott válaszaiból vettem, ezt helyenként kiegészítem a Központi Statisztikai Hivatal adataival, saját kalkulációimmal és megjegyzéseimmel.

Az örökbefogadások száma

829 volt. Már körbement a sajtóban, hogy sosem volt ilyen magas az örökbefogadások száma és hurrá. Az alábbi ábrából kiderül, hogy egy évtizede 700-850 között hullámzik az örökbefogadások száma, tehát nem vonnék le nagy következtetéseket abból, hogy 2015-ben történetesen picit emelkedett az előző évhez képest.

stat

Nyílt örökbefogadások közvetítő szervezetek szerint

Alfa Szövetség 6
Gólyahír Egyesület 52
Bölcső Alapítvány 19
Fészek Alapítvány 18
Együtt az Életért Egyesület 2
Várva Várt Alapítvány 4
Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány 11
Tegyesz 53
Összesen 165

Nyíltnál két visszakérés volt a hat héten belül.

olvasásának folytatása