Örökbefogadott gyerek az osztályban

Vendégposzt. Dobos Orsolya pedagógus, alternatív iskolai szakértő tanulmánya.

Hogy kezelje egy tanár, ha örökbefogadott gyerek van az osztályában? – kaptam a kérdést a minap. A válasz egyszerű: éppúgy, mint bármilyen más helyzetet. Egy osztályba sokféle gyerek jár. Örökbefogadottnak lenni is „csak” egy állapot. A pedagógusnak bizonyára van eszköztára mindenféle helyzet kezelésére, és ez jó esetben nem a gyerekek származásától függ. Bár az a hír járja, hogy egy örökbefogadottal több nehézség lehet az iskolában, ezek kezelése ugyanúgy kellene, hogy történjen, mint bármilyen más problémával küzdő gyermek esetében.

Hogy derülhet ki egy tanár számára, hogy örökbefogadott gyerek jár az osztályába?

  • A szülő vagy a gyermek megmondja – tiszta sor! A tanárnak ezzel nincs dolga, azon túl, hogy az információt bizalmasan kezelje. (Bármilyen közoktatási dokumentumban az örökbefogadás tényét nyilvántartani teljességgel jogszerűtlen!)
  • Ha kollégától tudjuk meg, járjunk utána, miért kellett megosztani az információt! Ha csak tájékoztatás, akkor ismét a bizalmas kezelés lép érvénybe. Ha viszont valamilyen nehézséget akart a kolléga ezzel jelezni, próbáljuk megtudni, mi az, ami gondot okozott, és ennek megfelelően járjunk el.
  • Ha osztálytársak mondják el, azt jelezheti, az örökbefogadott diák olyan bizalommal van feléjük, hogy elmondta nekik ezt az információt. Ebben az esetben nagyon határozottan kell képviselni, hogy ez magánügy, amit az érdekelt tudta nélkül nem adunk tovább – még a tanárunknak sem. Lehet, hogy az osztálytársak – akár az örökbefogadottól, akár máshonnan tudják – azért keresik fel a témával a tanárt, mert zavarban vannak, nem tudják, mit kell ezzel az információval kezdeni. Nem értik teljesen, kérdéseik vannak. Íme, az egyik helyzet, amikor a tanárnak ezzel dolga van – a későbbiekben erre visszatérek.
  • Megtudhatja a tanár bárki mástól is, a szomszédban, a kisboltban… Ez magáninformáció. Megkockáztatom, hogy pletyka. Ezzel a tanárnak nincs semmi dolga.

Mikor kell a pedagógusnak ezzel foglalkozni?

  • Ha az örökbefogadott gyerek kéri. Kérheti ezt több okból: szeretné tudatni a társaival vagy a tanáraival, de nem tudja, hogy tegye. Esetleg konfliktusa van emiatt, és nem tudja megoldani egyedül.
  • Ha az örökbefogadott diák nem jelzi, de a tanár tudomására jut, hogy a gyermeket örökbefogadottsága miatt kiközösítik, megkülönböztetik, akkor is törődni kell ezzel a helyzettel.
  • Ezen kívül előfordulhat, hogy olyan tananyagot érintünk, ami egy gyermek számára egészen mást jelent az örökbefogadottság miatt. Erre fel kell készülni előre.

Varga-Dániel-11-éves

Hogyan tájékozódhat egy tanár arról, hogy miről szól, és mivel jár a gyermek számára az örökbeadás-örökbefogadás? Milyen szavakkal lehet erről beszélni? olvasásának folytatása

„Én heteró szülőkkel nőttem fel, mégis meleg lettem”

Interjú a melegek örökbefogadásáról! Nem közismert, hogy melegeknek is joga van örökbe fogadni Magyarországon. A téma nemrég a választási kampányban is felmerült. Rózsa Krisztiánnal beszélgetek, aki pszichológusként, melegjogi aktivistaként és örökbefogadó szülőként is képben van.

– Mesélj magadról!

– Pszichológus vagyok, az Affirmatív Pszichológiai Műhelyben dolgozom. Ez olyan szemléletet közvetít, ami a melegek teljes elfogadását szorgalmazza. Ahogy a melegség lélektanával foglalkoztam, egyre közelebb kerültem a szülőség témájához, illetve a saját szülői álmaimhoz. Mivel magam is információhiánnyal szembesültem, ezért arra jutottam, másoknak is szükségük lehet ezen a területen segítségre. A Szivárványcsaládokért Alapítvány egyik vezetője vagyok, a meleg közösségen belül, illetve kifele, szakmai fórumokon is tartunk előadásokat. Másfél éve magam is örökbefogadó szülő vagyok. Párom munkája miatt nemrég Norvégiába költöztünk, de online illetve hazalátogatásokkor igyekszem fenntartani az otthoni tevékenységemet.

kép_affirmativ2

– A melegeknek eszerint joga van Magyarországon örökbefogadásra?

– Egyedülállóként szexuális orientációtól függetlenül lehet örökbe fogadni gyereket. Viszont a meleg pár hiába él akár bejegyzett élettársi kapcsolatban, jogilag mindig csak az egyikük lesz az örökbefogadó.

– Az alkalmassági vizsgálaton nézik a szexuális orientációt? Nehéz melegként megszerezni a határozatot?

– Tilos a szexuális orientáció miatt diszkriminálni, ezért nem zárhatják ki a jelentkezőt. Nem ismerek olyat, akit meleg volta miatt utasítottak el. A gyakorlatban ugyanaz érvényes, mint az egyedülállókra: ha van partnere, az alkalmasságnál őt is vizsgálják a környezettanulmányon és a pszichológusnál. A tanfolyam az élettársnak nem kötelező, de elvégezheti ő is. Mi egyébként a saját örökbefogadásunk során mintegy tizenöt hivatali emberrel kerültünk kapcsolatba, és senkivel sem volt problémánk. Nyugaton már elfogadottabb, hogy a szexuális orientáció nincs összefüggésben a szülői képességekkel.

– Előfordulhat, hogy valaki eltitkolja meleg voltát az alkalmasságon?

olvasásának folytatása

Mennyibe kerül?

Szokták kérdezni, mennyibe kerül az örökbefogadás. Olcsó!

Az eljárás során egyedül a tanfolyamért kell fizetni, ez negyvenezer forint pároknak (egyedülállónak a fele). Frissítés: 2018-tól 40 órás a tanfolyam, díja fejenként 60-80 ezer forint. Frissítés 2. 2020-tól nem kötelező, viszont ingyenes a tanfolyam. Csak egyszer kell elvégezni, tehát aki hosszabbítja az engedélyt (az alkalmasság 4 évre szól, utána újra vizsgálják a jelentkezőt), vagy második gyerekért áll sorba, annak már nem. Nekünk még ezen felül az új anyakönyvi kivonatért kellett fizetni kétezer forintot, más hivatalos költség nem volt.

Az újszülöttek nyílt örökbeadását intéző alapítványoknál általában van egy regisztrációs díj (0-5-15 ezer forint egyszer vagy évente), és egy sikerdíj, ha megvalósul az örökbefogadás (0-25-70 ezer forint között van az általam ismerteknél. A blogban sorban bemutatom az örökbefogadást közvetítő civil szervezeteket, és mindenütt rákérdezek a díjakra is.) Egyes civileknél szokás, hogy az anyasági támogatás összegét (64 ezer forint) az örökbefogadó átadja a lemondó anyának. 

Csongrádi-Fanni

Országos listás barátkozásnál (ha más megyéből kínálnak fel gyermeket) számolni kell még a látogatások, az egy-két hétre odaköltözés költségével. Persze alapítványi vagy egyesületi közvetítésnél is előfordulhat, hogy pár napra az ország túlfelébe kell költözni a baba születésekor.

Mindez aprópénz ahhoz képest, amit a párok többsége meddőségi kezelésekre elköltött, mire ide eljut. Tudtommal egy lombiknál még államilag támogatott formájában is százezres gyógyszerköltséget kell kifizetni minden körben, és nem biztos, hogy az első vagy akárhanyadik sikerülni fog. Ezt én nem próbáltam, írjon légyszi, aki jobban tudja! Viszont magam is tapasztaltam, hogy egy-egy orvosi magánrendelés ötszámjegyű összegbe kerül, és sok ilyet meg számos fizetős vizsgálatot elfogyaszt az ember a nagy döntésig.

Eddig mindig az örökbefogadás legális formáiról írtam. A törvény szerint örökbefogadást csak a Tegyesz és az erre felhatalmazott alapítványok, egyesületek közvetíthetnek. Más személy – például orvos, szülésznő, ápoló – nem, és pláne nem fogadhat el pénzt ezért. A szülőanya sem kaphat pénzt a gyerekért. Ha a hatóságok tudomására jutott, hogy pénzáramlás történt, nem engedélyezik az örökbefogadást.

Amire nem feltétlenül számítanak az örökbefogadók: noha minden családtámogatás jár, ami vér szerinti gyereknél, a juttatások jellemzően egy-három hónap csúszással érkeznek meg, és minél idősebb gyerek érkezik, annál rövidebb ideig járnak. Érdemes tehát tartalékolni pénzt erre az időszakra.

Ha gondolkozol az örökbefogadáson, és előbb felkészülnél, ajánlom a Start csoportot, ahol választ kaphatsz a kérdéseidre. 

Mercy, mercy: örökbefogadós horrorfilm

 

Meglepően sok olyan emberrel futok össze itt a Kárpát-medencében, aki segítő szándéktól vezérelve szeretne afrikai vagy más színes bőrű babát örökbe fogadni valamely fejlődő országból. Nekik és mindenki másnak ajánlom a Mercy mercy című dán dokumentumfilmet, ami egy sikertelen nemzetközi örökbefogadást mutat be. A rendező, Katrine Kjaer (jé, ismét egy nő) négy éven át követte egy Etiópiából Dániába adoptált testvérpár sorsát, és nemcsak az örökbefogadó család, de az örökbeadó szülőpár szemszögből is. Sokkoló, felkavaró alkotás. Spoilerezek. Aki meg akar lepődni, a bejegyzés végén talál linket a filmhez.

Az ötgyerekes etióp pár – szegények és HIV-fertőzöttek – önszántából dönt úgy, hogy két legkisebb gyerekét örökbe adja Dániába. Az örökbefogadók – középkorú dán házaspár – kiutaznak Etiópiába a testvérpárért. Aztán a kamera követi az új család összeszokását Dániában, és párhuzamosan az etiópiai szülők további életét is.

Minden teljesen legálisan zajlik, hatóságok, ügynökség közvetítésével.

Senki sem lesz boldog. olvasásának folytatása

Új funkciók a blogon

Szolgálati közlemény.

Több új funkció került be a fejlécbe.

Az Először vagy itt? fül alatt megjelent egy Tartalomjegyzék a blog bejegyzéseiről. Remélem, segíti az áttekintést.

A Hasznos linkek fül alá bekerült a Sajtófigyelés, mely nevéhez hűen a sajtóban megjelent örökbefogadós témájú cikkeket, rádió- és tévéműsorokat gyűjtögeti, és a Könyvek, filmek, ahol Kata szedte össze az igen tágan értelmezett idevágó irodalmi, filmes, szakirodalmi és egyéb megjelenéseket. Mindkettő folyamatosan bővül. Ha bármelyikhez van új ötletetek, írjátok be kommentben.

Ha már ennyire benne voltam, a közigényeknek megfelelően csináltam két új fórumot is, a felnőtt örökbefogadottaknak illetve az egyedülálló örökbefogadóknak. A többi témát továbbra is a sima Fórumban tudjátok megvitatni.

Jó böngészést!

„Egyszerre kell helyretennünk az örökbefogadás és a cigányság kérdését”

Beszélgetés egy örökbefogadó anyával. Untersteller Ágnes férjével együtt  két kisgyereket fogadott örökbe. Az interjúban Ágnes mesél a rövid barátkozás hátulütőiről, a cigány származásról és a külvilággal való szembenézésről. Az interjú korábban már megjelent a Dívány/Poronty online magazinban, és Index-címlapon szerepelt. 

– Mesélj magadról és a családodról!

– Negyvenéves vagyok, segítő szakmában dolgozom, húsz éve élek házasságban a férjemmel. Két csodaszép örökbefogadott gyermekünk van: egy tízéves fiú, Gyuri, és egy négyéves kislány, Reni. A gyerekeink cigány származásúak, titkos örökbefogadással kerültek hozzánk.

– Miért döntöttetek az örökbefogadás mellett?

– Amikor összeházasodtunk, úgy gondoltuk, hogy mindenképp lesz egy örökbefogadott gyermekünk is. Az élet azonban úgy hozta, hogy hosszú évekig tartó próbálkozások ellenére sem estem teherbe. Volt egy nagyon kritikus időszakom: az ötödik inszemináció után döntöttem el, hogy itt a vége. Nem akarok lelkileg tönkremenni, beletörődöm, hogy ilyen módon nem leszek édesanya. Pár évig más irányba tereltem gondolataimat, iskolába jártam, képeztem magam. Miután megnyugodtam és újra tudtam az anyaság gondolatával foglalkozni, akkor kezdünk el beszélgetni az örökbefogadásról.

DSOKI20140415114

– Hogy zajlott az alkalmassági procedúra? Nehéz volt?

– Nem emlékszem nehézségekre. Persze egy csomó mindennel nem voltunk tisztában, de elindultunk az úton. Jelentkeztünk a helyi gyermekvédelmi szolgálatnál, és a szokásos nyomtatványok kitöltése, az orvosi alkalmasság, a pszichológussal való beszélgetés, környezettanulmány után jött a kötelező tanfolyam. Emlékszem, akkor még nem értettem, miért van erre szükség. Aztán rájöttem, mennyi mindent nem tudok az örökbefogadásról. Azt sem tudtam, mikor mondjam majd el a gyermekemnek, hogy nem én vagyok a vér szerinti anyukája. Ha nincs tanfolyam, én is abba a hibába esek, hogy majd akkor beszélgetek a gyermekemmel az örökbefogadásról, ha már nagy, értelmes lesz. Ettől azóta is óva intek minden örökbe fogadni vágyó párt. olvasásának folytatása

Mesekönyv: Babazseb

Ez az a gyerekkönyv, amit elrejtek a polcon, és erős cenzúrával olvasom fel.

A Babazseb örökbefogadós mesekönyv, egy gyermekre vágyó kengurupár történetét meséli el. Hogy a jókkal kezdjem: nagyon szép, eredeti, hangulatos rajzok díszítik és jó a fordítás:-) Viszont tele van olyan mozzanatokkal, amelyeket ijesztőnek tartok gyerekszemmel. Ráadásul a történetet végig felnőttszempontból meséli el, tehát ez nem a kisgyerek, hanem a meddőséggel küzdő szülőpár története.

babazseb2

A kengurupárnak nem lehet gyereke, mert a nőnek túl kicsi a zsebe. Bár azt javasolják, a gyerek felvilágosításánál ne a meddőségből induljunk ki, szerintem egyszer ezt is el lehet mondani.  De aztán: a férfi elhagyja a nőt(!), az magányosan zokog(!), végül a barátok beszélik rá(!) a kenguruférjet, hogy visszatérjen a feleségéhez és fogadjanak örökbe egy ember-kisbabát(!), akit a tévében reklámoznak(!), hogy elárvult valamely harmadik világbeli katasztrófa(!) nyomán. Még a “megmentett szegény kisgyerek”(!) képzete is megjelenik. És persze a gyerek megmenti a párkapcsolatot(!). Nekem ez csupa horror. A történet teljesen szembemegy azzal, amit a tanfolyamon tanítanak az örökbefogadásról: érett, felelős döntés, a pár mindkét tagjától, a veszteségek feldolgozása után, a gyerek nem gyógyír a szenvedésekre, sem a párkapcsolati gondokra, és nem kell tőle nagy hálát várni a “megmentéséért”. Az a képzet különösen ijesztő nekem, hogy valaki a barátai győzködésére vállal gyereket.

B1049533

Aztán hepiend, sőt kenguruék feltalálnak egy babahordozó eszközt, amivel sorozatgyártásba kezdenek, és sok pénzt keresnek, de itt már nem tudtam megenyhülni. Szerintem egy kisgyereknek ijesztő szembesülni vele, hogy miatta esetleg szétmehetnek a szülei. Meg amúgy is, felnőtt kenguru maga dönt az életéről, nem a barátaira hallgat.

Csecsemőotthonban dolgoztam

Vendégposzt. Olvasónk, Maggie csecsemőotthoni tapasztalatait osztja meg, ahol gondozónőként dolgozott.

Ott kisbabák vannak? Nagyon szomorúak? Hogy bírtad elviselni?

Standard kérdések, és a semmiből felénk ereszkedő fekete felhő minden alkalommal, ha a régi munkám kerül szóba. Majdnem mindig menteg hosszasan taglalom a részleteket.

A csecsemőotthonban élő gyerekek nem azzal töltik a napjaikat, hogy egy sarokban siratják az elveszett paradicsomot. Szomorúak, kacagnak, csintalankodnak, hangulataik vannak. Persze mindenkit, aki nem a kórházból érkezik, néhány kilós kis csomagként,  látványosan megvisel a bekerülés. Közben mennek a napok, zsolozsmaszerűen ismétlődő monoton eseménysorral, és ez végül minden gyereket megnyugtat. Ha ismert mást ezelőtt, akkor azért, ha pedig nem, akkor azért. A keretek nagyon szigorúak, pontosan azzal a céllal, hogy a kicsik mindig tisztában legyenek vele, mi mi után következik. (Igen, még a fürdetés mozdulatai is szabályozottak.)

Átyim-Noémi8-éves

A nyolcfős csoport életének színtere egy nagyobbacska szoba terasszal. Kicsit kopott, de barátságos vacok. És ez az első másfél-két évre elég is, ha váratlanul bekukkantasz, elégedett, szép kis porontyokat látsz, a játékaikkal otthonosan bíbelődve, csicseregve. Ha rajtakapnak a bekukkantáson, akkor nagy valószínűséggel megijednek, ha pedig férfi vagy, hisztériás pánikrohamban menekülnek szokatlan látványodtól. Ez egy nőies szakma. Másfél éves kor után kertkapcsolatos szobába kerülnek, és menetrend szerint akad, akiből sírással szakad ki az ijedtség, mikor a szandálos lábujjakat először érintik fűszálak. Vagy ha a napos délutánon váratlanul feltámad a szél. Ha elmész egy csecsemőotthon mellett, egyfolytában sírást hallasz. Ez a nagy számok törvénye, sokan vannak, és ha mindig csak egy gyerek, akkor is folyton valaki. Bent egy idő után meg sem hallani. Csak azt, ha hirtelen másképp sír, akkor azonnal. olvasásának folytatása

Kérés új kommentelőkhöz

Ma újabb történelmi pillanat van a blog történetében: bejelentkezett a negyedik Judit nevű hozzászóló. A leggyakoribb női keresztnevek már többszörösen foglaltak.

Mivel a kommentelők közösségként is működnek, az ezután érkezőket szeretném kérni, hogy kacifántosabb becenevet válasszanak maguknak, hogy meg tudjuk egymást különböztetni. Köszönöm.

Másra nem is kell figyelmeztetni a társaságot, mert eddig nagyon magas színvonalúak a hozzászólások!

Várjuk szeretettel az újakat.

Felnézek rátok

Nagyon szép dolog. Becsüllek titeket. Le a kalappal! – a környezet egyik tipikus reakciója, mikor értesülnek az örökbefogadásról. Nemes cselekedet – jelentette ki férjem munkahelyén az eszperente szakosztály. A társadalom egy része hajlamos az örökbefogadást hőstettnek, egy szegény árva kisgyerek megmentésének értékelni. Ma ezt a sztereotípiát kapirgálom meg.

35

Akivel itt jót tesznek, az az örökbefogadó. A jelentkezők nagy része meddőség (kisebb vagy nagyobb súlyú reprodukciós kihívások) miatt vállalkozik erre és egyszerűen szeretne (még egy) gyereket. Előfordul, hogy semmilyen akadálya nincs a gyerekszülésnek, mégis inkább örökbe fogadna az illető. Hajrá! A cél minden esetben azonos: egy működő család kialakítása. Nem szerencsés, ha az örökbefogadás fő motivációja a szegény kisgyerek “megmentése”, amiért életre szóló hálát vár a szülő cserébe.

Szerintem gyerekszülésnél sem jó ómen, ha a szülő saját meghosszabbítását, kicsinyített mását, meg nem valósított álmainak betöltőjét látja magzatában, vagy épp azért akar utódot, hogy legyen, aki ápolja öreg napjaiban. A gyerek önálló egyéniség, a cél, hogy autonóm, boldog ember legyen. Ennyi. Ő nem kérte, hogy megszülessen, és azt se kérte, hogy fogadjuk örökbe. A szülő döntött. Ha a szülő úgy áll neki, hogy a gyerek legyen majd piszok hálás, hogy világra hoztam/felneveltem/örökbe fogadtam, akkor borítékolható a csalódás.

Természetesen, az örökbefogadott gyerekek sorsa megoldódik. Általában sokkal jobb dolguk lesz, mint a vér szerinti családban felnövő testvéreiknek (soknak van ilyen), és lényegesen jobb, mint az állami gondozásban maradó gyerekeknek. De akit te vagy én örökbe fogadnánk, azt még elég sokan elvállalnák. A magyarországi jelentkezők által leginkább favorizált csoportért – három év alatti, nagyjából egészséges, fehér bőrű gyerek – több, mint ezren állnak sorban jelenleg is, az újszülöttekért szinte harc folyik, amiben páran féltisztességes eszközöket is bevetnek. De még a problémásabb eseteket is elviszik a külföldi jelentkezők, nagyjából tízéves korig. Szóval, aki örökbe adható, az jó eséllyel családba fog kerülni. Magyarországon évi 500 (belföldi, nem rokoni) örökbefogadás történik nagyságrendileg (és közben 1500 várakozó van egy adott pillanatban regisztrálva). Kevésbé látványos, de mögöttük áll húszezer állami gondozott gyerek, nem túl kecsegtető kilátásokkal. Mögöttük meg százezer család, amiben veszélyeztetettnek nyilvánították a gyerekeket, a hatóságok már felfigyeltek rájuk, mert anyagi vagy érzelmi szempontból nélkülöznek. Mögöttük azok a csendesen nélkülöző gyerekek, akik még nem kerültek fel a hatóságok térképére. Folytassam?

Segíteni szép dolog. Árvíznél homokzsákot pakolni, jó célokra adakozni, önkénteskedni pár hónapot egy karitatív szervezetben. Aki a felsorolt nehéz sorsú gyerekeken segíteni akar, arra is számos mód van. Odamegyek, segítek, hazajövök, esetleg átutalom online, aztán élem az életem tovább. Egy gyereket élethosszig felvállalni pontosan nem is körvonalazható elkötelezettség, életforma, amit csak akkor lehet végigcsinálni, ha élvezem, és az életem nélkülözhetetlen részének tartom. Ellenszolgáltatás, viszonzás, hála nélkül.

A nyitásban említett megtisztelő reakció a társadalom alulinformáltságából is származik az örökbefogadásra nézve. Az egyik tipikus tévképzet, hogy az örökbefogadó bemegy egy árvaházba, és Twist Oliver-i körülmények közül kiment egy gyereket. A másik véglete a közgondolkodásnak (ezt inkább az örökbefogadók háta mögött mondják), hogy gazdag pár vesz magának egy gyereket. Tudtátok, hogy a “felnézek rátok”-nak van egy sziámi ikertestvére? Bizony, szorosan összenőttek ők, de legalábbis gondolja a beszélő: “... de én képtelen lennék (idegen gyereket nevelni)”. Az örökbefogadók többsége egyébként nem vár el tiszteletet, csodálatot, csak annyit szeretne, hogy a családalapítás egyik normális módjának tekintse a világ az örökbefogadást.