örökbefogadó

„A testem cigány, az agyam fehér”

Örökbe53 hozzászólás

Roma gyerek örökbefogadása. Meg tudja-e védeni a szülő a gyereket a támadásoktól egy rasszista világban? Hogy lehet kezelni az iskolai problémákat? Kell-e cigány gyökereket átadni? Szilvási Léna és férje, Kertesi Gábor, 27 évvel ezelőtt fogadták örökbe az akkor kétéves Balázst. A különleges beszélgetésben Szilvási Léna és Kertesi Balázs, anya és fia közösen mesélik el a történetüket. Léna évtizedek óta dolgozik szociális munkásként a gyermekvédelemben, szülőként tudatosabb az átlagnál. A beszélgetés a cigány gyereket örökbefogadó szülők Romadopt Klubjában hangzott el.

– Egyértelmű volt, hogy cigány gyereket fogadtok örökbe?

Léna: Mi a férjemmel nagyon boldogan fogtunk neki az örökbefogadásnak, és az egyetlen vita ezen alakult ki köztünk, hogy lehet-e cigány a gyerek. Végiggondoltuk, mit fog ez jelenteni az életünkben. Én azt mondtam, hogy könnyebb dolgunk lesz örökbefogadóként, ha nem hasonlít ránk a gyerek, nincs az az illúzió, nem fogjuk eltitkolni. Mi a férjemmel „sápadtarcúak” vagyunk, két fehér bőrű, szőke ember, Balázs meg nagyon sötét bőrű.

Balázs: Szerintem nem az számít, milyenek egy ember külső tulajdonságai, hanem hogy mit képvisel az életében…

Léna és Balázs, a háttérben Balogh Tibor festménye
Léna és Balázs, a háttérben Balogh Tibor festménye

Léna: A férjem viszont attól félt, hogy mi nem cigányként képesek leszünk-e megvédeni egy előítéletes társadalomban. Mind a ketten pozitívan álltunk hozzá, csak ezt a dilemmát komoly feszültségek kísérték. Aztán belevágtunk a történetbe. Balázs kétéves volt, mikor az intézetben megismerkedtünk.

– Hogy fogadta a környezet Balázst?

Léna: A bérházunkban lakott egy mozgássérült, zsidó néni, aki el se hagyhatta a gangot, ott élt és mindent tudott. Sejtettük, ha neki elmondjuk tervünket, az egész ház tudni fogja. Mi átbattyogtunk hozzá és elmondtuk neki, hogy lesz egy kétéves gyerekünk, aki ráadásul cigány származású, és jó lenne, ha erről a ház is tudna. Ica néni nagyon örült neki és mindenkinek szólt is. Mindenki örült, egyetlen szomszéd fogalmazott meg fenntartásokat, Kati néni.

Balázs: Ő? Nagyon jóban voltam vele.

Léna: Igen, mert pár hónap múlva megkedvelte Balázst, és egy hatalmas macival állított. be. Sokat lehet segíteni a környezet hozzáállásán tudatossággal, lehet a gyerek előtt tisztítani a terepet. Nem érdemes begubózni és otthon ülni.

A történetünkben különleges volt, hogy Balázs hároméves korában kimentünk két évre Amerikába. Az egy egész más világ volt, az óvodában minden bőrszín előfordult, és Balázsnak ez volt a természetes. Mikor három és fél éves volt, betegen feküdt az ágyban, fogtuk egymás kezét, és akkor kérdezte meg először, hogy az én kezem miért ilyen fehér, mikor az övé ilyen sötét. Akkor mondtam neki először a cigány szót.

Balázs: De ennek Amerikában semmi jelentősége nem volt.

Léna: Ez csak egy tény volt, amivel együtt lehetett élni.

Balázs: Emlékszem, hazamentem az oviból, és megkérdeztem anyukámat, hogy lehet, hogy a nigériai Christopher barátomnak olyanok a szülei, mint az ébenfa, és én is sötét bőrű vagyok, de az anyukám, apukám fehér. A szüleim rögtön elmondták, és tudtam, hogy óriási szerencsém volt, hogy örökbe fogadtak. Hálistennek nem lett elleplezve, honnan származom. Három-négy évesen, mikor a gyerek öntudatra ébred, nagyon sokat számít, hogy az óvodában vannak színes bőrűek. Mikor hazaköltöztünk, itthon mintha hideg vízzel öntöttek volna le. Ott volt a nagy pecsét a homlokomon, az iskolában nem fogadtak el, mert roma származású vagyok. Próbáltam nem foglalkozni vele, de jöttek azok a helyzetek, mikor csak azért pécéztek ki, mert roma vagyok. Végigkísérte az előítélet az iskolai éveimet. Több rosszat éltem meg, mint jót. Pedig tudtam, hova tartozom és amúgy is iszonyatosan erős egyéniség vagyok. Mégis, sokat elvettek az önbecsülésemből… Szerencsére mindig elég kommunikatív voltam és szerettem ismerkedni, találtam pár szövetségest, akik mindig mellettem álltak. És persze az első szövetségeseim a szüleim, akik új életet adtak, akik jó lehetőséget adtak arra, hogy az legyek, aki vagyok.

– Ez milyen iskola volt, ahol kiközösítettek? → olvasásának folytatása

Mikor először másra bíztam

Örökbe33 hozzászólás

Vallomások örökbefogadó szülőktől: ki mikor hagyta először másra a gyerekét? Ezt a kérdést tettem fel több családnak. Hogy vette a gyerek, a szülő és a gyerekvigyázó? Korai volt, vagy késői? Egyáltalán, ki a „más”? A férj “más”? Mikor kezdett intézménybe járni a gyerek? Szülők mesélnek.

„Két hónaposan, négy napra, anyukámékra. Nagyon váratlanul fogadtunk örökbe és addigra már be volt fizetve a balatoni nyaralás, egyben a nagyobb gyerekem első balatoni nyaralása, és az első olyan, amikor nem a családi nyaralóba mentünk. Mindenféle csodákat beígértünk neki és úgy éreztük, hogy egy vízparti nyaralás egy kéthónapos babával nem lenne az igazi, sem együtt fürdeni, sem egész nap csatangolni nem tudnánk, viszont a nagy nagyon várta és úgy éreztük, nem tehetjük meg vele, hogy mindent felborítunk. Így az egy hetet négy napra kurtítottuk és a picit a szüleimre hagytuk, akikkel a mindennapokban amúgy is nagyon szoros a kapcsolat. Szerintem ez mindannyiunknak – gyerekeknek, szülőknek, nagyszülőknek jó megoldás volt. A nagyot – azért, mert első gyerek – fél évesen hagytuk először a szüleimre két napra. Akkor még egész végig stresszeltem, és félóránként telefonáltunk, most csak napi néhányszor és tök lazák voltunk.”

(Eszter, kétgyerekes anya)

********

Varga-Domminik-10-éves-Igazgyöngy-AMI

„Az, hogy a férjemre rábíztam-e, nem kérdés. Az első pillanattól kezdve mindent csinált a gyerekkel, persze, hogy rábízom bármikor-bármiben, hiszen az apja! A nagyszülők is nagyon közel állnak hozzánk, és gyakran vagyunk együtt, ők is nagyon hamar bekapcsolódtak a mindennapokba, talán már egy-két hét után vigyáztak a gyerekekre – nem is emlékszem pontosan, így valószínűleg minden rendben ment. Nagyon szerencsések vagyunk, mert a családi és baráti körben többen vannak, akikre a gyerekeimet nyugodt szívvel rábízom. Azt sajnálom, hogy a másnál alvást nem kezdtük el korán, és bár már bőven ovis a nagyobb, még mindig nem aludtak nélkülünk sehol. Ez nem a bizalom miatt volt így, csak egyszerűen nem alakult így. Most aztán jól jönne néha, de most már nem vagyok olyan merész, túlságosan berögzült a gyerekeknél az, hogy anya-apa minden éjjel elérhető. De készülünk rá, hogy ezt a berögzülést mihamarabb megtörjük. Nekem a bölcsi-ovi sem volt törés. A gyerekeim nagyon szeretik a társaságot, csodálatos óvónénikhez kerültek, hamar beilleszkedtek, és én ennek nagyon örülök.” → olvasásának folytatása

Kinek kellenek a fekete kutyák?

Örökbe77 hozzászólás

Ma egy olvasó vendégposztját teszem közzé. Kytice egy dilemmáját osztja meg.

Nagyon érdekelne mások véleménye egy általunk fontosnak tartott kérdésben.

Nincs igazán történetünk. Az örökbefogadás mindig foglalkoztatott bennünket, de nem láttunk bele mélyebben a „rendszerbe”. Nagyon örülünk, hogy egy éve rátaláltunk erre a blogra. Itt sok hasznos információ ér össze és átláthatóvá lett számunkra a magyar örökbefogadás. Ahogy olvasgattunk, mi B kategóriás jelentkezőnek számítunk, sok téren hátrányból indulunk. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy olyanok kerüljenek előre, akik még nem tapasztalhatták meg a szülőséget. Ez a világ legfantasztikusabb kalandja.

Még gondolkozunk, hogy melyik a helyes út számunkra. Van egy kétéves és egy négyéves vér szerinti gyermekünk. Szeretnénk még egy családtagot, mert úgy érezzük, hogy valaki még hiányzik a családi fotókról. Van hely a házunkban, az életünkben, a szívünkben is.

IMG_1880

Amikor gyerekre vágytunk, akkor nem jött össze. Én nagyon stresszes munkában dolgoztam. Próbálkoztunk, majd orvoshoz fordultunk. Kiderült, hogy endometriózisom van, megműtöttek. Ez az egészségügyben ma egyenes út a lombikhoz, mást már nem próbálnak. Sikerült, megszületett a kisfiam. Maradt fagyasztott embrió, abból született a kislányom. Nemrég átestünk egy kivizsgáláson, az endometriózisnak jót tett a terhesség, nem jött vissza. Lehetne természetes úton is gyerekünk, de felajánlották a lombikot is újra, maradt is lehetőségünk.

Több lombikot biztos nem szeretnénk, erkölcsi aggályaink vannak, nem akarunk lefagyasztott embriókról dönteni, csak egyet meg nem lehetséges megtermékenyíteni. Ezt nem érezzük már a mi utunknak.

Nem tudom megfogalmazni, miért szeretnénk örökbe fogadni. Nem ragaszkodunk pici babához, és a betegségek egy része sem gond, nagy harcosok vagyunk. Első körben mi is szőke kék szemű gyerekben gondolkodtunk, hogy hasonlítson ránk. A blogot olvasva rájöttünk, hogy sokan szeretnének ilyen babát. Tehát, ha segíteni szeretnénk, akkor roma gyereket kellene vállalnunk. Mi nagyon nyitott és elfogadó család vagyunk, őt is szívesen fogadnánk, de…

Van egy kérdés, ami felmerült bennem és szívesen venném a véleményeket. A családunk nagyon fehér bőrű, szőke hajú. Ahogy elnéztem a blogon a családi képeket az új családtagokkal, valahogy mind beleillettek. Magyarországon sok a barna hajú vagy barna szemű szülő és valahogy annyira belepasszol a családba a „jövevény”. Nálunk viszont csokitojás lenne egy cigány származású gyermek. Ez bennünket nem zavarna, a környezetünkkel pedig szerintem nem lenne gond elfogadtatni. De erősen bennem van a kérdés: jó lenne ez a gyereknek?

→ olvasásának folytatása

„Ha már megtörtént, akkor ne a megkeseredett emberek táborához tartozzak”

Örökbe24 hozzászólás

Sok örökbefogadó múltjában szerepel vetélés. Singer Magdolna (62) gyásztanácsadóként a születés körüli halálozással foglalkozik: a vetélés, halvaszülés miatt elvesztett gyerekek szüleivel. A veszteség feldolgozásáról beszélgettem Magdival, aki maga is örökbefogadó szülő.

– Mutatkozz be, kérlek!

– Gyásztanácsadó, író, mentálhigiénés szakember vagyok.  A gyász területén belül elsősorban perinatális gyásszal foglalkozom, azaz vetéléssel és a szülés körüli halálozással. Az országban sok helyen működnek Vendégbabák csoportok, ahol a magzati gyászt tudják feldolgozni közösen az elszenvedők, az egyik feladatom a csoportvezetők felkészítése. És egyénileg is fogadok anyákat, apákat, akikkel beszélgetek a veszteségükről. Elváltam, négy gyerekem van, a nagyok közel negyven évesek, a kicsik húsz év körüliek. A legkisebb fiamat, Benjámint örökbe fogadtuk.

singer-magdolna960x340

– Hogy jutottál el a témához? Érintett vagy?

– Nekem nem volt vetélésem. Én a hospice-ban haldoklókkal foglalkoztam, a volt férjem meg a háborítatlan születés mozgalmában tevékenykedett, és mivel a születésnél is van halál, egyértelműen adta magát a feladat. Elkezdtem interjúkat készíteni anyákkal, akik vetélés, halvaszülés, koraszülés vagy abortusz miatt vesztették el a gyereküket, ebből született az Asszonyok álmában síró babák című könyvem. (A könyvből egy összefoglaló itt olvasható.) Utána kezdtem elmélyülni a pre -és perinatális szakirodalomban, hogy az elméleti tudást is megszerezzem, majd perinatális gyásztanácsadó lettem.

– Milyen veszteséggel jár egy vetélés vagy halvaszülés?

– Minden közeli hozzátartozó elvesztése fájdalmas veszteség. A magzatvesztésnek megvannak a maga külön nehézségei. Az egyik, hogy nem fogadja el a környezet ennek a gyásznak a létjogosultságát, úgy tekintenek a kisbabára, mint egy fogyóeszközre: fiatalok vagytok, jön majd a következő. Ezt jó szándékkal mondják, de mélyítik a szülők fájdalmát, mert azt üzenik, nekik arra sincs joguk, hogy megsirassák a babát, hogy szomorúak legyenek, mert ezt lebecsüli, pótolható veszteségnek tartja a világ. Persze, általában jön következő kisbaba, de attól ez egy fájdalmas veszteség. A környezet nem támogat, sőt, elhallgatja, szőnyeg alá söpri a témát, sokszor családon belül is.

– Esetleg nem is tudják, egy korai terhességet nem mondanak el a szülők babonából.

– Igen, ez is lehet. Ha pedig nem újszülöttről, hanem magzatról van szó, akkor olyan valakit kell elgyászolni, akit nem ismerünk, nincsenek róla emlékképek, sokszor a találkozás sem jön létre. Magyarországon általában nem olyan tudatos az egészségügyi személyzet, hogy elősegítse a találkozást.

– Mit nevezel találkozásnak? → olvasásának folytatása

Babaköszöntő, 2. rész

Örökbe35 hozzászólás

Újabb olvasókhoz érkezett gyermek! Örömmel közlöm a családok rövid bemutatkozását.

Nicknév: háztartásbeli andrea

Családi helyzet: egyedülállóként, első gyermek érkezett

Mióta olvassa a blogot: az elejétől fogva, magától az írójától értesültem a blogról 🙂

Kedvenc cikk: Kisrigók

Mióta várakozott: a határozat 0 és 4 év közötti bármilyen nemű, egészséges vagy korrigálható egészségi állapotú gyerekről szólt, származási kikötés nélkül. Hat hónap múlva kaptam a megkeresést, újabb három hónap múlva került pecsét az örökbefogadó határozatra.

Ki érkezett: Gitta, 2,5 éves korrigálható egészségi állapotú kislány, országos listáról, nevelőszülőktől. Már több, mint egy éve örökbe adható volt, mire hozzám került.

DSC_0021

A leg…: 

Eddig a legnehezebb a barátkozási időszak volt, főleg érzelmileg, mert a nevelőszüleihez nagyon kötődött a lányom, és viszont, hiszen újszülött kora óta nevelték. Ráadásul a nevelőszülőknek ez volt az első örökbeadása, velük is borzasztóan együttéreztem, néha szinte olyan érzésem volt, hogy egy családtól “elveszem” a gyerekét. Bár ezen már túltettem magam, a mai napig van bennem egy kis rossz érzés, hogy Gitta nagy traumája épp hozzám kötődik. (Ezzel együtt engem nagyon könnyen elfogadott és a barátkozás is relatíve simán ment.)

Miről olvasna: barátkozás, nevelőszülők, az első időszak otthon, személyes történetek, kamasz vagy felnőtt örökbefogadottak, örökbefogadott (esetleg állami gondozott) gyerekek lelki gondozása

**********************************

→ olvasásának folytatása

Mennyit kell várni? – a megyei lista

Örökbe67 hozzászólás

Az élet nem igazságos. Ezt ma örökbefogadási relációban boncolgatom, miszerint: milyen különbségek vannak az egyes megyékben a gyermekre várakozási idő tekintetében.

Létezik egy frissebb felmérés is: https://orokbe.hu/2024/02/19/mennyit-kell-varni-a-megyei-lista-2020-2022/

Az örökbefogadás alapegysége a megye: az örökbefogadni szándékozó a saját megyéjében automatikusan sorban áll, és (ha nem jelentkezik az országos listára vagy civil szervezetekhez), akkor itt fog sorra kerülni. De mikor?

Az elemzés az elmúlt három év örökbefogadási statisztikáin alapul (forrás: Központi Statisztikai Hivatal). Minden megyénél megnéztem a várakozók számát, a megyén belül örökbeadott gyerekek számát, és figyelembe vettem azt is, hány gyereket adott az országos listán örökbe az adott megye (azaz, akire a megyén belül nem találtak szülőt). Az elmúlt három év adatait átlagoltam, és a megyéket sorba rendeztem aszerint, a várakozók száma hányszorosa az egy évben a megyén belül örökbeadott gyerekekének. Rögtön mondom, hogy őrült nagyok a különbségek, egyes megyékben ez alig 2, máshol 18.

Fehér-Nikolett1

Ez egy fiktív szám, azt jelenti, ha minden várakozó a megyei listán fogadna örökbe, akkor ennyi évet kéne várniuk. A gyakorlatban persze nem kell 18 évet várni sehol, és az sem igaz, hogy Budapesten kilencszer annyit kell várni, mint Szabolcsban. Néhány más tényező is árnyalja a képet. A várakozást ehhez a fiktív számhoz képest megrövidíti, hogy

  • a várakozók 30-35 százaléka végül mégsem fogad örökbe
  • sokan az országos listán, vagy civil szervezetnél kapnak előbb gyereket, ők is kiesnek.

Meghosszabbíthatja viszont

  • hogy a megyén belül örökbeadott gyerekek egy részét a nevelőszülők “viszik haza”, és ebben őrült nagyok a különbségek, van, ahol 3 és van, ahol 50 százalékukat. Azaz a többieknek többet kell várni. Pest megyében például az esetek több, mint a felében a nevelőszülő fogadja örökbe a gyereket.

Természetesen ezen egyéb tényezők eloszlása az országban nem egyenletes, és a várakozás nagyban függ attól is, milyen gyereket szeretne a várakozó, milyen gyerekek elérhetők a megyében, illetve milyen a várakozó (például házas vagy egyedülálló), hányadik felajánlott gyereket fogadja el. Valamint semmi nem garantálja, hogy a jövőben is ugyanezen mintázat alapján potyognak a gyerekek. A “mezei örökbefogadók”(nem külföldi, nem rokona, nem nevelőszülője a gyereknek) 45 százaléka kap a megyei listáról gyereket, a többiek az országos listán vagy nyílt örökbefogadásban kerülnek sorra.

Lássuk a listát, amit önkényesen csoportosítok. Négy csoportra bontom a megyéket. A felsorolás mindig növekvő sorrendben történik. → olvasásának folytatása

Film: Anya és gyermeke

Örökbe14 hozzászólás

Ebben a filmben az örökbefogadás nemcsak egy motívum, ez a film elejétől végéig az örökbefogadásról szól, mindenféle irányokból. A három főszereplő rögtön a háromszög három csúcsáról való: örökbefogadó, örökbefogadott és örökbeadó. Érdemes megnézni.

MotherandChildposter

 

Az Anya és gyermeke (Mother And Child) című amerikai filmdráma több történetszálat kever. Karen (Annette Bening játssza) 14 évesen terhes lett és örökbe adta a gyereket, és nem tudott ezen túllépni. Még ötvenes éveiben is ennek hatása alatt áll, folyamatosan a sosem látott gyermekre gondol, leveleket ír neki, amiket nem küld el, a mindennapokban zárkózott, morcos, képtelen az emberi kapcsolatokra.

Az örökbeadott gyerek, Elizabeth (Naomi Watts) is méltó rá, hogy kiszálljon hozzá a kötődésrendőrség. A harmincas nő sikeres ügyvéd, de mintha nem lennének érzései. Az örökbefogadó szüleivel rossz a kapcsolata, a vér szerinti anyját nem kereste soha, nem akar sem tartós kapcsolatot, sem gyereket, fűvel-fával lefekszik, még a városokat, munkahelyeket is hűtlenül cserélgeti. A függetlenségre esküszik, de inkább durván magányos. → olvasásának folytatása

„Örökbe fogadni nem kötelező és nem is állampolgári jog”

Örökbe87 hozzászólás

Kántor Neddával, a Fővárosi Tegyesz örökbefogadási pszichológusával beszélgetek. Miért kaphat alkalmasságot egy rákos beteg? Jó-e az örökbefogadásra várva lombikozni? Túl enyhe-e a hazai alkalmassági vizsgálat? Van, aki kap határozatot, de gyereket nem? Mennyi esélye van az egyedülállóknak? Az alkalmasság, a szülők kiválasztásának módja, a juttatások diszkriminatív volta kerül szóba az interjúban.

– Mondj pár szót magadról!

– A Fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál dolgozom, klinikai szakpszichológus és családterapeuta vagyok. Vizsgálom az örökbefogadásra jelentkezők alkalmasságát, segítek a barátkozásban, foglalkozom krízistanácsadással, utánkövetéssel, és bármivel, ami felmerül. Közel tíz éve kerültem a Tegyeszhez. Emellett magánpraxisban egyéni, család- és párterápiát is tartok. Pszichodráma asszisztens is vagyok, s egy igen tapasztalt gyermekdráma vezető kolléganőmmel épp pszichodráma csoportot tervezünk indítani örökbefogadott gyermekeknek a Mózeskosár Egyesület keretében, ahol elnökségi tag vagyok.

Kántor Nedda

– Korábban az üzleti szférában dolgoztál, hogyan kerültél a gyermekvédelembe?

– Stratégiával és marketinggel foglalkoztam. Szerettem, de hosszú távon pszichológusként inkább láttam magam, mint az üzleti életben. A gyermekvédelembe – ha lehet ezt mondani – véletlenül kerültem. Amikor a pszichodráma képzésre jártam, akkor javasolta az egyik csoporttársam. Elsőre meglepett, de aztán rájöttem, itt is lehet családokkal foglalkozni. Itt is van stressz, de sokkal kevesebb, mint a versenyszférában, emberibb a lépték.

– Csapjunk a közepébe! A közhiedelemmel ellentétben meglepően kevés jelentkező bukik meg az örökbefogadási alkalmassági vizsgálaton. A statisztikai adatok szerint az alkalmassági kérelmek alig 1-2 százalékát utasítják el. (Ebben nincs benne az, aki menet közben magától kiszáll a folyamatból.)

– A számokba nem mennék bele, de az biztos, hogy a hazai alkalmassági eljárás lehetne szigorúbb.

– Úgy érted, hogy felpuhított az alkalmasság?

– A nyugati gyakorlatokhoz képest mindenképpen. Közben a média azzal van tele, hogy Magyarországon nehéz örökbe fogadni. Holott Európában az egyik legkönnyebb. A várakozás kétségtelenül hosszú, de az alkalmasság megszerzése banálisan egyszerű. És sokszor még ez a banalitás is fáj az ügyfeleknek. → olvasásának folytatása

Terhesség alatt megismerkedni

Örökbe8 hozzászólás

Nyílt örökbefogadásnál merül fel a kérdés, megismerkedjen-e még a szülés előtt az örökbeadó és a leendő örökbefogadó. A közvetítő civil szervezeteket bemutató sorozatban mindenkinek fel is tettem a kérdést, lehetséges-e ez náluk. A Bölcső Alapítvány nem pártolja, a többi szervezetnél van rá mód, általában a terhesség vége felé, és persze csak ha mindkét fél kéri ezt.

A terhesség alatti megismerkedés előnyöket és kockázatokat is rejt mindkét fél számára.

Az előnyök:

  • Kialakul egy bizalmi kapcsolat örökbefogadó és örökbeadó között.
  • Az örökbefogadók részt vehetnek a terhesség élményében, segít nekik a rákészülésben.
  • Az örökbeadó jobban megismeri a leendő családot, megnyugszik, hogy jó helyre kerül a baba.
  • Az örökbefogadóknak is több lehetőségük van kérdezni, megismerni a szülőanyát, a családi hátteret.
  • Az örökbefogadók tudják segíteni az örökbeadót olyan orvosi helyzetekben, ahol ő esetleg kiszolgáltatott lenne.

→ olvasásának folytatása

Babaköszöntő

Örökbe25 hozzászólás

Új rovat indul a blogon. Bemutatkozik néhány olvasó, akik a közelmúltban fogadtak örökbe gyereket. Szeretettel gratulálunk nekik! Később is szeretném időnként összegyűjteni a szülővé vált olvasók gyors beszámolóit, várom mások jelentkezését is, akikhez a közelmúltban érkezett meg az új családtag. Nemcsak kisbabák, hanem nagyobb gyerekek örökbefogadását is szívesen olvassuk, és nemcsak kommentelőktől!

Nicknév: Rlupin​

Családi helyzet​: a férjemmel első gyermekre vártunk​.

Mióta olvassa a blogot:​ 2014. november​ óta.

Kedvenc cikk: ​ Hétéves gyermek örökbefogadása.​

Mióta vártak:​ 2013. december 13. óta, 0-6 éves gyerekre vagy testvérpárra​.

Ki érkezett: Eszti, ​kétéves kislány, az országos listáról, egy Nógrád megyei intézetből, egészségügyi gondokkal.

5986_k

A leg…

A legviccesebb Eszti férjem láttán adott reakciója volt az ismerkedés második reggelén. Meglátta őt, elvigyorodott és boldogan elkezdett rohanni felé – majd hirtelen megtorpant és bömbölni kezdett.

A legmeglepőbb ugyanezen a napon, kicsivel később a gondozónő távozása után az volt, hogy egyszer csak egyik pillanatról a másikra abbahagyta az addigi tele szájas bömbölést, a nyakamba ugrott, befészkelte magát a vállamba, és egész délelőtt rajtam aludt.

A legérdekesebb pedig az a tény, hogy a gyereket ismerő szakemberek nehéz barátkozásra, és még nehezebb itthoni beilleszkedésre készítettek fel minket – Eszti pedig mindenkit megcáfolva engem nagyon gyorsan teljesen elfogadott, és hazaérkezve is nagyon hamar otthonosan érezte magát.  A leírt szelíd, visszahúzódó, csöndes gyerekből pedig egy pár nap alatt igazi kis vadorzó lett. Most aztán szelídíthetjük. 🙂

*******************************

→ olvasásának folytatása